A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 22., szerda

Octavia E. Butler: Átváltozás

7:21 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Adulthood Rites (1988.)
Kiadta: Agave (2019.)
Oldalszám: 326
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Nagyon tetszett a trilógia első része, így kíváncsian vártam a folytatást. Nem vagyok oda különösebben a sci-fiért, számomra legtöbbnyire megemészthetetlen műfaj, nem tudom úgy elképzelni magam elé, hogy élvezetes legyen az olvasása. Ugyanakkor Octavia E. Butler ezzel a trilógiájával teljesen levett a lábamról. Nem csak egy sci-firől van szó, hanem nagyon komoly témákat feszeget az emberiséggel, a jövőnkkel kapcsolatban. Ha kicsit körülnézünk a Világban, a most, a közelmúltban történő/történt természeti katasztrófákon elgondolkodunk, akkor be kell ismernünk, hogy tényleg ássuk a sírunkat folyamatosan.
Nehezemre esik sokszor elképzelnem azt ebben a műfajban, hogy eljönnek az űrlények és akkor mi lesz velünk emberekkel (menekülésre kényszerítenek, kiirtanak minket, átveszik az uralmat, segíteni akarnak, stb., melyik szerző épp melyik elméletet szeretné feldolgozni), de a szerzőnek ezt is sikerült megemészthetővé tennie számomra. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy közbeavatkoznának egy ilyen szituációban (ha léteznek), hogy megmentsék a génjeinket és megemészthető számomra mindaz, ami ebből következett, még ha az elején fura is volt a gondolat.

A kötet főszereplője Akin, Lilith fia, akinek öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. A fiú külsőleg nagyon emberi és tán emiatt is folyamatosan vívódik az emberi és a földönkívüli része között
Az emberiség nincs könnyű helyzetben, ugyanis nem tudnak szaporodni egymás között, hacsak nem lépnek kapcsolatba az idegenekkel. Sokan viszont ettől viszolyognak, undorodnak, így kisebb falvakban élnek, távolabb az idegenektől. Ugyanakkor a haragjuk nem csillapodott irányukba, hisz az egyik legfontosabb dolgot vették el tőlük: a szaporodást, a génjük továbbadását. 
Akint egészen kicsiként elrabolják az ellenállók, így a fiú megismerkedik egy olyan emberi közösséggel, akik nem akarnak együttműködni velük, akik mások, mint ők. Mély nyomot hagy benne ez az egész, felnőve se tudja megszakítani az ellenállókkal a kapcsolatot. Mindenáron meg szeretné menteni őket a pusztulástól. És eközben lassan elkezd felnőni.

Akin a történet elején egy kisbaba, mondhatni "tudatlan", mint az emberiség egy része. Szomjazik a tudásra és ezt az ellenállóknak köszönhetően meg is kapja. Ők azok, akik felnyitják a szemét az emberiség múltjával kapcsolatban. Olyanok ők az olvasóknak, mint egy tükör. Belenézel és szégyenkezel, hogy ezt tettük a bolygónkkal.
Aztán Akin cseperedni kezd és olvashatunk az ezzel kapcsolatos vívódásairól is. Kezd kialakulni a nemiség nála, ami néha zavarba ejtő volt számomra.

Olvasmányos a történet, nagyon jól felépített a világképe, de néha vontatottnak éreztem és lassabban csúszott, mint az első kötet. Nagyon sok olyan jelenet van benne, amit az olvasónak meg kell emésztenie, el kell gondolkodnia rajta és tanulni kell belőle. Az emberiség vesztét, mi magunk okoztuk a történetben (is).

"Néha nem árt némi ijedelem. Néha csak a félelem tartja vissza az embereket attól, hogy valami ostobaságra vetemedjenek."

Ugyanakkor az is elgondolkodtató, helyén van-e az, hogy rendben, mi okoztuk a vesztünket, köszönjük, megmentenek minket a haláltól az idegenek, de az rendben van, hogy milyen áldozatot kérnek érte? Biztos rosszak azok, akik lázadnak ez ellen?  Mély morális kérdések is vannak a történet mögött, ha az olvasó sokszor megáll egy-egy pillanatra, jobban belegondol és elkezdi kivesézni az egészet. Igen, ez egy sci-fi, de nagyon mély mondanivalója van, ha fogékony erre az olvasója.

A történet először 1988-ban jelent meg, de továbbra se éreztem azt, hogy majdnem 32 évről beszélünk. Kortalan, ráadásul kicsit olyan, mintha a szerző a 80-as években előre látott volna az időben. Gondolok pl. arra, hogy felhívja a figyelmet arra, a műanyag milyen veszélyt rejt magában. A 80-as években nem nagyon gondoltunk erre, szinte megelőzte ez a gondolat a korát. 

Ajánlom a figyelmetekbe a trilógiát akkor is, ha nem kedvelitek annyira ezt a műfajt. Ha pedig kedvelitek, akkor kihagyhatatlan! Érdekes, elgondolkodtató utalások vannak benne, más, mint a többi hasonló történet. 

A bejegyzés megtalálható a saját blogomon is!

2020. március 30., hétfő

James Dashner - Halálparancs

10:00 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált.
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?


Fogalmam sincs, hogy miért gondoltam erről a könyvről azt, hogy egy laza kis fantasy olvasmány lesz, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy még a közelébe sincs a lazának. Az Útvesztőt is imádtam, de ez... Ha lehetne duplán adnám az 5 csillagot! Rá kellett jönnöm, hogy Dashnernek arany kezei vannak, ez az ember nagyon tud írni. Már most érzem, hogy fájó szívvel fogom visszaadni ezt a sorozatot a tulajdonosának. :D
Ez a kötet Az útvesztő elkészülte előtti időben játszódik, és igazából fogalmam sem volt, hogy vajon hogy is fog kapcsolódni ez a könyv a trilógiához, de a végén leesett az állam. Nyilván számíthattam volna rá, és valahol mélyen biztos tudtam is, de mivel ez a könyv elvarázsolt, így elnyomtam magamban a nyilvánvalót. És nem bántam meg semmit. :D
A történet 2 idősíkon játszódik, egyrészt a jelenben, másrészt pedig az egyik főszereplőnk, Mark emlékei, és álmai által a múltban, ami nem is volt olyan régen... Csupán néhány hónapja.
A Prológus ellenére ebben a történetben nem az Útvesztőben megismert szereplők élete folytatódik, ugyanis ez a könyv 13 évvel az Útvesztő létrehozása előtt játszódik. Túl vagyunk egy napkitörésen, amikor az emberek nagy része megégett, és egy árvízen, amiben szintén sokan odavesztek. Amikor mindenki az életéért menekül, akkor botlik Mark és Trina két veterán katonába, Alecbe és Lanába. A célja mindenkinek a túlélés, ezért egy csapatként küzdenek minden pillanatban.
Hónapokkal a napkitörés után megjelenik egy katonai repülő, amiből vírussal mérgezett nyilakat lőnek az emberekre. Van aki azonnal meghal, de van aki hosszú szenvedés után, napokkal később. Mindenkinek az agyát támadja meg a vírus, és az emberek kifordulnak önmagukból. Egymásra támadnak, beszámíthatatlanok, és amit a leginkább fontos szem előtt tartani: fertőznek.
Marknak és a csapatnak újra menekülnie kell, azonban kénytelenek szétválni. Amíg Mark és Alec feltérképezi a környéket, addig Trináék eltűnnek. De az igazi őrületnek még közel sincs vége, sőt....
Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne írjak le minden pillanatot a könyvből, mert nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire szuper olvasásélmény volt ez a regény. Rekord idő alatt elolvastam ezt is. Mondjuk úgy nem nehéz, hogy mindenhová vittem magammal. :)
Ha valaki túl tudja tenni magát azon a tényen, hogy nem a trilógiában megismert szereplőink útját követjük tovább, annak biztos elnyeri a tetszését ez a kötet is.
Mint ahogy már említettem, közel sem egy könnyed kis fantasyt tart az olvasó a kezében, de mindenképp megéri adni neki egy esélyt. Izgalmas, és fordulatos, azonban az érzékenyebb lelkű olvasók nem biztos, hogy egyes részeket könnyedén tudnák olvasni. Ennek ellenére ajánlom a kötetet, mert ha a sorok között is tudunk olvasni, akkor tanulni is tudunk a szereplőinktől. Az összetartás, a bátorság, a szívből jövő szeretet, az önzetlen segítségnyújtás, ezek mind mind olyan tulajdonságok, amelyek a szereplőink rendelkeznek. Ha másért nem, hát ezek miatt érdemes kézbe venni ezt a könyvet.
Összegezve: Olvassátok el, de ne csak ezt, hanem a trilógiát is.
* Apropó, megnéztem Az Útvesztő filmet. Ha az ember el tud vonatkoztatni a könyvtől, akkor egy egész jól leforgatott filmet fog látni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. március 22., vasárnap

James Dashner – Az útvesztő

10:00 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Thomas ​egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.
„Üdv a Tisztáson!”


Ez a könyv számomra tökéletes volt! :) Már nagyon régen el akartam olvasni, és végre eljött az idő, hogy kölcsönkérjem a kolléganőmtől. Ezt a részt rekordidő alatt olvastam el, mert egyszerűen letehetetlen volt! :) Izgalmas, olvasmányos, rejtélyes történet kamaszokról, nemcsak kamaszoknak.
A könyv egyik főszereplője Thomas, aki egy liftben ébred. Miután kinyílik a lift ajtaja, egy tisztáson találja magát az emlékei nélkül, hasonló korú, és fiatalabb fiúkkal, akiknek a legfontosabb céljuk, hogy kijussanak a Tisztáson található Útvesztőből. De ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanis nem elég, hogy az útvesztő falai éjszaka "átrendeződnek", de naplemente után a Siratók is nehezítik a dolgukat. Akit megszúr ez a lény, átesik az átváltozáson, és visszatér néhány emlékük az előző életükről. De erről senki sem beszél. Nem beszélhet.
Thomas próbál beilleszkedni, minél többet megtudni arról a helyről, ahová kerültek. Semmire nem emlékszik, de érzi, hogy valahonnan ismerős neki a hely. A Tisztáson nap mint nap a túlélésért küzdenek, ezért különböző csoportokra vannak osztva az ott élők. Van aki a növényeket gondozza, van aki az ételért felelős, és vannak futárok, akiknek a legfőbb feladata, hogy napkeltekor, amikor nyílnak az útvesztő falai, feltérképezzék a helyet, és rájöjjenek, hogyan is juthatnának ki onnan. És természetesen napnyugta előtt visszatérjenek.
Thomas érkezését követően küzd az ismeretlennel, próbál beilleszkedni, de ez közel sem olyan ismerős, mert aki átesett az átváltozáson az szívből gyűlöli. Az sem sokat segít a helyzetén, hogy néhány nappal az érkezése után újabb lakó költözik a tisztásra, mégpedig az első és egyetlen lány. Ezek után pedig elindul a hajsza az életükért.
Mint említettem, én személy szerint imádtam ezt a kötetet, alig bírtam letenni. Lettek kedvenc szereplőim, volt akire felnéztem, és volt aki kevésbé nőtt a szívemhez. Ami különösen meglepett, hogy annak ellenére, hogy minden nap azért küzdöttek, hogy túléljék a napot, és kijussanak az útvesztőből, visszatérjenek a rendes életükbe, milyen fegyelmezett és összeszedett társaság volt. Nyilván nem mindenki, mert mindig mindenhol vannak lázadók, de a többség komolyan vette a feladatát. Legyen az a gyerek 12 éves, vagy éppen 17.
A történet végén kavarogtak bennem az érzések. Egyrészt dühös voltam az alkotókra, mert nem tudtam felfogni, hogy hogyan képes valaki létrehozni egy ilyen helyet, és esetenként a halálba küldeni gyerekeket, másrészt elmorzsoltam néhány könnycseppet, de mindemellett lerágtam a körmöm, annyira izgultam a végkifejlet miatt. Most pedig első dolgom lesz megnézni a filmet. :)
Igaz, hogy még véletlenül sem egy ilyen történetre számítottam, de szívből ajánlom mindenkinek, mert elképesztően izgalmas.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. január 9., csütörtök

Cecelia Ahern: a Vétkes

13:34 0 Hozzászólás


vetkes.jpg

Ha Vétünk annak ára van!  Celestine North vétet?

A lány, aki mindenkit ismer! Egy tökéletes világban akar élni, a logika betartása hajtja és hibátlan. De vajon élhet-e így valaki? Képes-e az ember, emberi gyarlóságát megtagadni? Elvárhatjuk-e egyáltalán másoktól, hogy ne hibázzanak? ÉS MAGUNKTÓL?

Ilyen kérdéseket feszeget és ezekre keresi a választ Cecelia Ahern: a Vétkes c. könyve.


Az olvasása közben egy századokkal ez utáni világba csöppenünk. Láthatjuk egy család életét, jellemeket, akik nem akarnak kilógni. Melyben, nem engedi a társadalom az egyediséget és az önkifejezést. Ezen felül, ha bármilyen erkölcsi törvényt megszegnek a társadalom tagjai, rájuk sütik a bélyeget.
Ami éget és örök védjegye a vétküknek.

v.JPG

Isten megbocsájt, de a Vizsgálóbizottság soha!
Vagy az ő szabályaik szerint élsz, vagy üldözött, kinézett és kirekesztett leszel.
A mai, jelen társadalom megfelelési kényszerét felnagyítva, egy utópisztikus világban, ahol nem az ember számít. Csak az, amit tesz.
Vajon főhősünk mit csinál, mikor segítenie kellene egy vétkest? Mit tesznek a környezetében lévők? Mi a megoldás az uralomra? Létezik-e megoldás? Ki ben bízhat meg az ember?
Megtanultam, hogy bátornak lenni azt jelenti: végig érzed magadban a félelmet. A bátorság nem tünteti el a rettegést, csak harcol, megküzd vele minden szó, minden lépés előtt. Csatázik vagy táncol vele, hogy kiderüljön, felül tud-e kerekedni rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, de ahhoz, hogy bátor lehess, kell a félelem is, amin felülkerekedhetsz azután.
Izgalmas, lebilincselő és elgondolkodtató!

Tartalom:
A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.

További izgi írásaimért katt -> Doxa' s Wonderland

Olvassatok sokat!

Doxa

2018. október 30., kedd

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

7:00 0 Hozzászólás
Végeztem a könyvvel. Sok ideig tartott. Az a baj, hogy nagyon kevés időm marad a gyerekek mellett, amit természetesen nem bánok, de nem is tudok olyan gyorsan írni könyvértékelést mint más bloggerek. Vannak akik ezért nem is értékelik az oldalt amit készíteni szoktam, de ez igazából mind azoknak szól akik kedvelik a blogomat és tetszik nekik amit írok, ahogyan írom, amiről írok. :)

Tehát... a könyv számomra nem jelentett érzelmi kötődést. Elolvastam a „Mini-könyvklub 11” által, ahová tartozom, és ahová bárki beléphet ha szeret olvasni. http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-11.html?m=1

Voltak benne kellemes jelenetek amiket szívesen olvastam, de összességében nekem nagyon egyhangú volt a történet. Igazából nem volt felesleges az olvasása, mert gazdagabb lettem egy könyv történetével. Nem hozott lázba, nem éreztem azt a fantasztikus érzést, mikor letehetetlen egy könyv a maga érdekfeszítő történetével.
De, hogy ne csak lehúzzam ezt az értékelést, hanem egy kis pluszt is szánjak neki, volt kettő szereplő akiről szívesen olvastam. Miranda és Clark. Miranda olyan visszafogott, kellemes jelenség volt. Sajnáltam ami az életében előfordult, negatív, visszafoghatatlan eseményeket. Megérdemelte volna a békességet. Clark, aki tudta mikor, mit csinál. Segített másoknak, ő is egy jó társaság volt. Nem vesztette el a fejét még a legrosszabb napokon sem. Képes volt egy olyan világot kialakítani maga köré, amiben mások is szerepet kaptak, amiben évtizedekig élni tudtak.
A Tizenegyes állomás nem más, mint egy képzeletbeli világ. Azt tudtam a könyv végén, hogy hogyan lehet összekötni a címet a történettel, de nekem kevés volt. Többet kellett volna foglalkozni ezzel az állomással, több szállal kellett volna összekötni a való- illetve képzeletbeli világot. Szerintem annyi szólt erről az állomásról mint amennyit én írtam ebben a szövegben.

A következő meglátás, hogy a könyv jelen idejében sokat vándorolnak az emberek, nem találják a helyüket, mert nincs is. Ha kipusztítja az emberiség többségét egy járvány, szerintem sokan csak mennek-mennek míg a lábuk bírja, mert nem találják meg azt az életet amit előtte éltek, amit szerettek. Egy üveges tekintetű, ösztönös lények lennénk, akik csak életben akarnak maradni. Az írónak volt erre egy idézete „Mert életben maradni nem elég” ami a Star Trek sorozatból származik. Sok a különbség az „életben maradni”, vagy a „nem elég életben maradni” kijelentés között. Televízió, internet, áram nélkül a mai világ zombi módba kapcsolna. Egyszerűen nem tudnák az emberek magukat megvédeni, teljes mértékben kétségbe esnének. Pont ez volt a sztori egyik lényege a könyvben, hogy voltak olyanok akik helytálltak önmagukért és másokért. Tudták, hogyha elveszítik az eszüket, akkor nem tudnak összetartani, elfajulnak a dolgok és hamarabb meghalnak, áldozatul esnek.

Érdekes helyen járhattam, ahol a valóságban nem szeretnék szerepelni. Pont ez a jó a könyvekben. Ott bármit átélhetünk, bárhol járhatunk, mégsincs veszteségünk. Élvezhetjük a gonoszt, miközben otthon a kellemes fotelünkben kucorodunk. :) Ez érdekes meglátás volt.
Remélem sikerült kibogóznotok, hogy valójában milyen is volt ez a könyv. Számomra ez egy három csillagot ért, de mivel nem egy az ízlésünk , biztosan akad akinek nagyon tetszeni fog .


Köszönöm a Mini-könyvklub 11-nek, hogy elolvashattam.
Köszönöm az írónak Emily St. John Mandel.


Nem utolsó sorban a Gabo Könyvkiadónak.

2018. június 5., kedd

Avangers - Végtelen háború

23:54 0 Hozzászólás
   A MARVEL univerzum újabb, minden eddiginél nagyobb szabású, látványos és izgalmakban bővelkedő mozija 2018-ban érkezett meg. Óriási vállalkozás volt az eddig bemutatott hősöket összeereszteni, mert ennyi szereplő mozgatása, úgy hogy egyik szerepe se sikkadjon el, mindenki az ismert karaktere szerint szerepeljen, a sztori pörgős, de követhető legyen hatalmas kihívás lehetett. És bár igen hosszú a játékidő (149 perc) ez egyetlen filmben nem sikerülhetett, így 2019-ben jön a folytatás. Hála Istennek, mert fantasztikus lett a film. 

   A filmben pazarul van ötvözve a humor az akcióval, sehol egy unalmas pillanat, folyamatos a pörgés. Aki nem ismeri az Marvel univerzumot, annak semmiképp sem ajánlom, de aki ismeri A vasembert, Amerika kapitányt, Thort vagy a Galaxis őrzőit, azoknak kihagyhatatlan, a rajongóknak meg persze kötelező. 
   A történet egyszerű: ismét meg kell menteni a Földet és vele együt az egész univerzumot. Adott ugyanis Thanos - akit ismerünk a Galaxis őrzőiből -, aki egy csini kesztyűvel valami nagyon rossz dologra készül. A kesztyűhöz azonban kellenek az ún. végtelen kövek, melyek galaxis szerte vannak elrejtve. A sztori itt kicsit gyerekmesébe illő, hiszen a hőseink védik a köveket, a gonosz ellenség meg egyesével összeszedegeti. Bár a mesében fordítva szokott történi, a szegény, de okos legényke összeszedegeti a varázserővel bíró tárgyakat és jutalma a hercegnő keze és a fele királyság. 
   Mivel tehát a kövek több helyen vannak, hőseink is a galaxis több pontján szétszóródva veszik fel a harcot Thanos-szal és embereivel.

   A film első felében a megelőző Marvel filmekben félbemaradt történeteknél vesszük fel a fonalat. Ezért is írtam, hogy aki nem ismeri az előzményeket, annak ez a rész élvezhetetlen. Ráadásul néhány párbeszéd, jól irányzott beszólás, poén érthetetlen, ha nem tudjuk, mi történt például az Amerika kapitány: Polgárháború részében, vagy a Thor Ragnarok-ben. 
   A film erőssége a képi világ vagyis a látvány. Sosem volt még ilyen csatajelent a Marvel univerzumban, és sosem jártunk még ennyi helyszínen egyetlen szuperhősfilmben sem. És a film mostani befejezése is az eddigi legmeglepőbb és csak azért lehet napirendre térni felette, mert már tudjuk, hogy jön a folytatás. Sosem mozgattak még ennyi szuperhőst egyetlen Avenger filmben sem.
Hát nem pazar ez a látvány - imádom ezeket a kosztümöket Vakandában

  Azt hiszem legjobban azok a részek tetszettek, amikor összehozták a szuperhősöket, akik eddig semmit sem tudtak egymásról és úgymond kóstolgatják a másikat ki-ki a saját stílusában. 

FILM
Műfaj: Sci-fi, fantasy 
Megjelenés 2018
Időtartam: 149 perc
Forgalmazó: Walt Disney Studios (USA) Fórum Hungary (HU)
Rendező: Anthony Russo, Joe Russo
Forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely


És egy kis adalék:

Marvel moziverzum:
Első fázis 2008-2012                                    Második fázis 2013-2015
   A Vasember                                                 Vasember 3
   A hihetetlen Hulk                                        Thor: Sötét világ
   Vasember 2                                                 Amerika Kapitány: A tél katonája
   Thor                                                           A galaxis őrzői
   Amerika Kapitány: Az első bosszúálló           Bosszúállók: Ultron kora
   Bosszúálllók                                                A Hangya

Harmadik fázis 2016-2019
   Amerika Kapitány: Polgárháború                  Hangya és Darázs (bemutató júl 26.)
   Doctor Strange                                            Marvel Kapitány (2019)
   A galaxis őrzői 2                                          Bosszúállók 4 (2019)
   Pókember: Hazatérés
   Thor: Ragnarök
   Fekete Párduc
   Bosszúállók: Végtelen háború

2018. május 27., vasárnap

2018. április 28., szombat

Ready Player One - film és könyvkritika

12:00 0 Hozzászólás
Filmplakát 2018
Spielberg egy etalon, egy filmes zseni, akinek a nevéhez olyan filmek kötődnek, mint a Indiana Jones trilógia, Schindler listája, A Nap birodalma vagy a Különvélemény. Amikor megláttam, hogy új filmje jön ki, rögtön ráugrottam az előzetesre, rendkívül látványos lett. Sok mozifilm szól ma a látványról, a speciális effektusokról, a néző lenyűgözéséről és ez engem nem is zavar. Sőt! Persze a fordulatos történetek is érdekelnek, de moziba ma már inkább csak a látványért megyek, minden más az otthoni TV képernyőn, kényelmesen elhelyezkedve, kukoricát majszolva is élvezhető.

A Ready Player One viszont igazi CGI varázslatnak ígérkezett, hisz a történet nagy része a számítógépes világban, egy virtuális valóságban játszódik. Amikor meghallottam, hogy a film egy könyv alapján készült, úgy döntöttem elolvasom az eredeti sztorit és csak aztán nézem meg a feldolgozást. Azt hiszem rosszul döntötttem. A könyv elolvasását követően, az netes kritikákkal ellenkezően, nekem óriási hiányérzetem volt, nagyon csalódott voltam. Bár mindenhol azt olvastam a film fantasztikus, Ernest Cline könyve filmvászonra termett, nekem a megvalósítás egyáltalán nem tetszett.

Könyvborító 2008 
De kezdjük a könyvvel. A történet 2045-ben játszódik, amikor a ma ismert világunk szinte megszünt létezni, a környezet tönkrement, a szegények még szegényebbek lettek, az emberi kapcsolatok még kopárabbak. A való világból mindenki egy OASIS nevű virtuális világba menekül, ott jár iskolába, vásárolni, sportolni, ott szerez barátokat, dolgozik, szórakozik. A valóságba már csak enni és aludni jár haza a lakosság kvázi egésze. Az események fonalát akkor vesszük fel, amikor már évek óta zajlik egy ún. Húsvéti tojás vadászat az OASIS tervezőjének hagyatéka után. Aki ugyanis megleli a tojást, azé lesz az OASIS, ami óriási hatalommal és vagyonnal jár. A tojásvadászok vagyis nyestek egyike egy 18 éves fiú, Wade Watts, aki a történetet meséli. Ő ugyanis Parzival, az a nyest, aki sok év kutatása után végül rátalál az első nyomra, ami egy csapásra híres, követendő és kiiktatandó avatárrá avanzsálja őt. Mivel a tervező, James Halliday a 80-as évek legnagyobb rajongója volt, így az örökség megszerzéséhez mindent tudni kell erről a korszakról. De tényleg mindent! A filmeket, a zenéket, az összes számítógépes játék trükjét és persze Halliday egész életét ismerni kell. A történet olvasása közben feleleveníthetjük vagy megismerhetjük mindazt, ami a 80-as években menő, követendő, szórakoztató volt.

A könyv stílusa, sztorija, karakterei magával ragadtak, esténként alig akartam elaludni, csak hogy még egy pár oldalt olvashassak. A történet igazi kalandregény, ahol egy kincsvadászat zajlik. Egyik rejtély a másikig vezet. Közben felrémlenek a régi filmek, zenék, amiken felnőttem. Lebilincselő volt. Számomra a való világ és a virtuális valóság aránya pont jó volt, magam előtt láttam mindkettőt. Láttam a nyomort és láttam a csillagok közti utazást, láttam a lepukkant gettót és láttam a csillogást, láttam Wade-t, a nincstelen kamaszt és láttam Parzivalt, a híres kincsvadászt. Mivel nem vagyok "kocka", örültem a számítógépes világgal kapcsolatos magyarázatoknak, de néha még kiváncsibb lettem és a google-n is rákerestem egy-egy játékra, hogy is nézett az ki. Szerettem a változatos helyszíneket, a baráti és szerelmi szálat. Magam előtt láttam a főbb karaktereket annak ellenére is, hogy Wade-n kívül mindenkit az OASIS-on keresztül ismerünk meg. 

És a film? Az alapsztori megmaradt, vadászat az örökség után az OASIS-en belül. De! A feladványok megváltoztak, a baráti kapcsolatok, az egymás megismerésének dinamikája, a nyestek világa, rejtélyek megoldása mind-mind megváltozott. Gondolom mivel a látványvilág lett a legfontosabb és ezt egy autóversenyes kihívás 3D-ben látványosabb volt, mint egy számítógépes játék újragondolása, teljesen megváltoztatták a rejtélyeket. Kár érte. Ha én magam előtt láttam a jeleneteket olvasás közben, akkor igenis megvalósítható lett volna CGI-vel. Kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye azoknak, akik nem olvasták a könyvet. Értik az OASIS felépítését? Bele tudják élni magukat a virtuális világba? El tudják képzelni, hogy a népesség a jövőben ott tölti a mindennapjait? 
A film alapján számomra sem a való világ nyomorúsága, sem a virtuális világ tökéletessége, változatossága nem volt kézzel fogható, nem fogott meg. Egyébként természetesen nagyon látványos, szép képeket látunk, de ez a film nem került fel a kedvenceim listájára.


KÖNYV
Kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft.
Oldalszám: 508 oldal
Megjelenés: 2012
Kötés: Puhatáblás, ragasztókötött

FILM
Műfaj: Sci-fi akciófilm

Megjelenés 2018
Időtartam: 140 perc
Forgalmazó: InterCom
Rendező: Steven Spileberg
Forgatókönyv: Zak Penn, Ernest Cline




2016. január 15., péntek

Jane Rogers Jessie Lamb testamentuma

12:02 0 Hozzászólás
Két ünnep közt olvastam el ezt a könyvet, és őszintén szólva úgy vágtam bele, hogy fogalmam sincs, miről fog szólni. Tiniregénynek gondoltam, lévén egy 16 éves lány a főszereplője, de nem az. Utópisztikus, dramatikus, elgondolkodtató, bár néha jobb nem belegondolni, hogy mi lenne ha bekövetkeznének a regényben leírtak.
Sokan feldolgozták már, hogy milyen lenne, ha valami végzetes kórnak köszönhetően kipusztulna az emberiség, de nem így.
Ugyanis az AHS kór, amely a könyv alapját adja, azt jelenti, hogy mindenki, ki teherbe esik, meghal, így magzatát sem tudja kihordani. Magyarul nem születnek gyerekek, új emberek, vagyis előbb-utóbb elfogy a népesség. Vagy mégsem?

A regényt a fogva tartott Jessie írja, az elején ledöbbentem, hogy miért is van fogva tartva? Főleg az édesapja által? Aztán Jessie naplójából, akarom mondani testamentumából szépen lassan minden kiderül. Főleg, hogy 16 éves, és a 16 évesek a legalkalmasabbak arra, hogy kihordjanak egy magzatot, feláldozva ezzel saját életüket! Ugye milyen szörnyen hangzik?

Csodáltam Jessie elszántságát. Főleg az életkora miatt. A mai tizenévesek tapasztalatom szerint inkább a saját kis környezetükben élnek, a többségük magasról tesz arra, mi történik világban, főleg az emberiséggel. A lényeg, hogy legyenek barátok, okostelefon - elnézést a kivételtől, de én ezt látom, magam körül. Ezért volt döbbenetes, hogy a könyvben több tizenéves is a világot akarja megmenteni önfeláldozásával. Bár valóban, tizenévesen a világmegváltás is jellemző a kamaszokra.
Ami furcsa volt, hogy kiskorúak, szülői beleegyezés nélkül vehetnek részt ebben a "Csipkerózsika" programban. Én, mint szülő sem engedném ezt meg a lányomnak, az tutti.
Az apa karakterét is kiemelném még (nem volt szimpatikus), valahol szerintem neki is szerepe volt abban, hogy a lány kitartott döntése mellett. Nem volt egyszerű helyzetben Jessie, az biztos.

Amúgy szörnyű belegondolni, mi lenne ha a regényben leírtak bekövetkeznének. 
A könyv alapötlete nagyon tetszett, mégis valamit hiányoltam belőle.
Nálam utópisztikus, világpusztulós, szörnyű kóros regényben még mindig a Vakság vezet.

Részlet a hivatalos ajánlóból:
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

A könyvet a Bookandwalk ajánlotta fel a blognak,  köszönjük!

2015. december 4., péntek

Andy Weir: A marsi

9:01 0 Hozzászólás
Egy könyv, ami nem csupán egy sci-fi. Jóval több annál.
Izgalmas, emberi határokat feszegető kalandregény és túlélőkalauz is egyben, amely valóban letehetetlen.
Az ember rövidke élete során sosem kerül olyan szituációba, hogy egy másik bolygón ragad, de a túlélőösztön, az "én mit tennék a helyében" gondolatsorok mindenkiben ott motoszkálnak egy ilyen, fantáziára épített, de annál realisztikusabb regény olvasása közben is.

Néhány szóban maga a történet:
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Mark személyében egy példaértékű embert ismerhettem meg. Hihetetlen volt a kitartása, akaratereje, gondolkodása, ahogyan nem hagyta elveszni a hitét, mindig előbbre vitte egy újabb feladat, egy újabb akadály, amelyben mindig a megoldást kereste.
Persze azért tegyük hozzá, a túlélőösztön, a hit és akarat édeskevés egy ilyen "földön túli" szituációban: igenis számít a fizika-kémia-biológia tudás is! Mark végzettsége botanikus, de az űrhajózásra is profin ki van képezve, így ért egyhez s máshol, pl. krumplit termeszt egy olyan helyen ahol se víz, se táptalaj, ő mégis mindkettőt megalkotja (erről jut szembe, milyen jó lenne, ha az iskolákban is gyakorlatiasabbak lennének a fizika és kémiaórák...), mindent megtervez, kiszámol,  mérnöki precízséggel, mert itt aztán nem lehet hibázni. Szóval a tudomány is kellett ahhoz, hogy túléljen. És egy nagy adag szerencse. Néha valóban pillanatokon múlt az élete.

Egyszer fent, egyszer lent - így jellemezném napjait. Érdekfeszítő volt belelátni az agyába, ahogyan rájön bizonyos dolgokra, összefüggésekre, kalkulál, kiszámol, aztán rádöbben, hogy mégsem jó, baj van, elszámította magát.
Irtó hosszú idő másfél év még a Földön is a hétköznapokban, nemhogy a Marson. Ráadásul egyedül.
Naplóbejegyzésekből épül fel a regény, de nem csak Mark jegyzeteit olvashatjuk, hanem a NASA központba is bepillantást nyerhetünk, és annak az űrhajónak a személyzetét is megismerhetjük, akik "ott hagyták" őt a bolygón. 

A vége is nagyon izgalmas. Az utolsó pillanatokig is - habár reménykedik az olvasó - nem lehet biztosra tudni, hogy megmenekül-e a főhős vagy sem.
 Egy biztos, soha nem lettem volna asztronauta. Nemcsak a veszély miatt. Lelkileg sem bírnám.

A könyvből film is készült Mentőexpedíció címmel - én igazándiból innen szereztem róla tudomást, hogy létezik ez a regény. A filmet, amelyről itt olvashattok, nemrégiben mutattak be a mozikban. Ami érdekesség, hogy egy részét itt nálunk, Magyarországon forgatták. Aki szemfüles, annak feltűnhetnek ismerős budapesti helyszínek is.

A könyvet köszönjük a Bookandwalk-nak! Ezen a linken ti is megvásárolhatjátok.

2014. június 23., hétfő

Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

10:00 0 Hozzászólás

Mi lenne, ha az intelligencia műtéttel megnövelhető lenne? Boldogabb-e az okosabb ember? Charlie Gordon nem lesz boldogabb attól, hogy IQ-ját 70-ről 180-ra növelik. De az eredmény nem is tartós. Néhány hónap alatt megy végbe a szenzációs változás, majd a leépülés. Naplójából – a pszihológus író nagyszerű beleérző-képessége révén – megismerhetjük, hogyan látja a szellemileg visszamaradott ember a saját helyzetét, milyen bonyolult a kísérletező és a kísérleti alany viszonya, mennyire elszakadhat egymástól a szellemi és az érzelmi fejlődés. Elgondolkodtató, hogy miként befolyásolja a visszamaradottból zsenivé váló Charlie környezetében élők hozzá fűződő érzelmeit intelligenciája változása. Fekete Ernő nagyszerű előadása drámai erővel jeleníti meg Charlie Gordon és Algernon, a kísérleti fehér egér fantasztikus történetét.


2013. szeptember 23., hétfő

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

3:00 0 Hozzászólás
Semmi extrára nem számítottam, mielőtt nekikezdtem a Ragyogásnak, de egyszerűen úgy éreztem a Gyönyörű rohadék után, hogy szükségem van valami újdonságra, mert besokallok. A meleg meg rátett erre. Szóval böngészgettem a netes könyváruházakban, magam se tudom végül hogy lyukadtam ki ennél a könyvnél, de amikor megláttam a borítóját, azonnal beugrott, hogy sokaknak tetszett a molyon. Elolvastam a fülszövegét, és abból kiindulva, hogy az űrben játszódik, ez már elég jel volt ahhoz, hogy más lesz, mint a mostanság olvasott könyveim. Kosárba tettem és megrendeltem. Nem csalódtam.

Képzeljétek el, hogy a Földön az élet egyre kilátástalanabbá válik. Ezért több űrhajót lőnek ki az űrbe, hogy találjanak egy új bolygót, ahol aztán boldogan élhetnek és reményt adhatnak a földieknek. Igen, ez nem kicsit Patrick Ness Chaos Walking Trilógiájára hajaz (Kés a zajban), de most tekintsünk el ettől.
Két űrhajó fontos a cselekmény szemszögéből. Az első 1 évvel hamarabb indult el, olyan lakosokkal, akik vallásosak. A másik hajón a nem vallásosak vannak, 1-2 család kivételével.
Lényeg a lényeg, hogy már 40-enakárhány éve röppködnek az űrben, eddig békesség volt, de most baj közeledik. Az első űrhajó valamilyen oknál fogva, évekkel ezelőtt elkezdett lassítani, hogy a másik be tudja őt érni. Igen ám, de ezzel a feladatát megszegte. Miért lassított? Mi a céljuk? És van-e ehhez bármi köze annak, hogy azon a hajón nem születtek gyermekek?

Nem akarok mélyebben belemenni a történetbe, ráadásul az információkat a fülszöveggel úgy is ki tudjátok egészíteni, és ebből le lehet már szűrni, hogy bejövős lehet-e számotokra avagy sem. Én csak annyit tennék hozzá, azon kívül, hogy a Ragyogás egy nagyon izgalmas, fordulatos, érdekes ifjúsági regény -egyáltalán nem hibátlan és tökéletes-, olvastatja magát és elgondolkodtató is. Mert el lehet azon agyalni, hogy a fennmaradás, az elszigeteltség, a hatalom, még a legjobbakból is ki tudja hozni a legrosszabbat. Leginkább a hatalom. És az is érdekes, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egyszer eljöhet majd az a perc, amikor az emberiség úgy dönt, szükség van ezekre az űrhajókra. Kik kapnak majd felszállást rá? Mi alapján döntik majd el, hogy ki él nyomorúságban a Földön, és ki szállhat fel az űrhajóra a jobb élet reményében? És aki felszáll, az boldog lesz azzal a tudattal, hogy a szeretteit nem feltétlenül vihette magával? Hogy bár mindene megvan, de mégis csak egy űrhajón van? És milyen érzés lehet egy űrhajón élni azzal a tudattal, hogy a Földet nem biztos, hogy fogod valaha is látni? Te el birod képzelni, hogy ne lásd többet? Persze, az első 1-2 évben lehet, hogy szépnek találnád a csillagok közti szlalomozást, de azért egy idő után vonzani kezdene a Föld, nem? A hegyeink, a vizeink, a szárazföldjeink. Ahogy lemegy a Nap, ahogy a szél megcsapja az arcunkat. Az illatok, az eső, az évszakok, a természet adta szabadság. Egy idő után hiányozna, nem? És vajon milyen érzés lenne, ha a gyermeked az űrben születne, és csak fényképeken tudnád neki megmutatni a Földet? Vissza tudnád neki adni, hogy milyen volt? És amikor megkérdezi majd, hogy de miért vált a Föld olyanná, amilyen lett, mit tettek vele az emberek, nem fogsz egy percre megtorpanni a válaszban, sóhajtani egyet és arra gondolni, bárcsak hamarabb gondolt volna az emberiség arra, hogy védjük, ne pedig károsítsuk, ha már életet, védelmet adott nekünk? Szóval érdekes kérdéseket vethet fel a könyv az olvasóban.

Igazából két főszereplőnk van, a történet pedig váltakozva áll össze a nézőpontjukon keresztül.
Waverly és Kiera, a két szerelmes. Vajon mi lesz velük? Boldogok lesznek? A függővégen ne lepődjetek meg, sorozatról van szó, aminek a második része előre láthatóan ősszel fog megjelenni magyarul. 

______________
Eredeti címe: Glow (2011.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 352
Sorozat: Sky Chasers #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem: 

2013. február 10., vasárnap

Calderon

3:00 0 Hozzászólás
– Fiacskám, negyvenkettő vagyok, és olyan ronda, hogy az már szelektív kiválasztódás! Kapcsolja fel a lámpát!
– Nem kapcsolom, mert pucér vagyok. Képzelje, mi lett volna, ha a fejemre esik, és agyoncsap! Aztán megtalálnak itt ruhátlanul. Senki nem mossa le magáról, hogy zaklatni akart. Már látom a főcímeket: A neves tudós szexbűntény közben – vigyorgott Calderon. – Ha nem mondja meg, miért ugrott, segítségért sikítok!
– Honnan veszi, hogy tudós vagyok?
– Ki nem az itt? A franc essen ebbe a csillagközi konferenciába és
az ostoba biológusokba!
– A franc a szifilisz régies elnevezése, túl könnyen gyógyítható.
Valami rosszabbat kívánjon! Az átkozottak!Átcserélték a ma reggeli
előadásomat holnap estére! Odamegy egy kis bige a műmelleivel
meg az arasznyi szoknyájával, és átteteti! Torkig vagyok!

 On Sai: Calderon

Avagy hullajelölt kerestetik


Friss, ropogós regény. Figyelemfelkeltő fantázianév mögött bujkáló magyar kortárs írónő. A fülszöveg alapján pedig egy könnyed, humoros, romantikus és izgalmas történet a lapokon. 

Most olyan életperiódusban vagyok, hogy szívesen veszek mindent, ami könnyed, mégis magával ragadó - ha emellett még humoros is, akkor az nekem való...

Calderon kapitány már az első lapokon "kimutatta a foga fehérjét"... Bizony megmosolyogtam a szövegét. Szegény kapitány elvesztette a feleségét, és nem volt jobb ötlete, mint az, hogy akkor ő öngyilkos lesz. Tervében nem kevesebb, mint nyolcszor akadályozták meg. Ráadásul anyósék közlik vele, hogy nincs pénzük a temetésre... Így aztán totál gáz meghalni. Mit tesz ekkor a kedves kapitányunk? Elszegődik a szakmájában: kapitány lesz a Wellston cikrálón. De csakis azért, hogy pénzt gyűjtsön a temetésére, onnantól pedig mehet szépen az öngyilkosság. 
A hajón viszont találkozik a szépséges, japán kadétlánnyal, akivel természetesen gyengéd szálak kezdik összekötni... igen finoman. 
És ott a pszichológus sógor, Frank, akivel személyes véleményem szerint a legviccesebb párbeszédek születettek: csipkelődő és humoros. 
Közben kiderül, hogy szegény Calderont még az is sújtja, hogy igazából nemesnek született, és mint ilyennek, neki tilos a munka - sőt, megalázó az egész családja számára. Nem elég, hogy dolgozik a Wellstonon, még egy furcsa összeesküvés-szerűségbe is belecsöppen, a háttérben ugyanis gyanús dolgok történnek...

Szóval ez egy sci-fi lenne igazából, hiszen a sztori a világűrben és különböző bolygókon játszódik. Mégsem tartom pasis könyvnek, hiszen olyan kevés lézerkard és "intergalaktikus tudásanyag" szerepel a könyvben, ami egy nőnek teljesen befogadható. Van egy kicsi űrcsata is -csak úgy a rend kedvéért, de az igazán belefér. 


Mi tetszett benne igazán? A szereplőgárda és a könnyedség. A sztori szerintem elég egyedi, le is kötött. Kikapcsolódtam olvasás közben. Olyan igazi sci-fi light.

[Amit kifogásoltam, az Mara (Calderon elhunyt felesége). Ez a szó egyszerűen. A hátamon feláll a szőr tőle... A Mara az számomra egy 50 körüli, molett testalkatú nőcskét takar... és nem egy fiatalka bombázót. Ízlések és pofonok...]

Néha elvesztettem a fonalat, főleg olyan tekintetben, hogy ki is van jelen egy-egy jelentben, de az harcolós résznél is visszaolvastam, hogy is volt pontosan. Ez az én figyelmetlenségemnek is betudható... ahol nincs humor, ott lankadt a figyelmem, no. Ja, és még egy dolog jutott eszembe, amin fennakadtam: Adler tervei az alélt Calderonnal. Valahogy az nálam nem fér bele ebbe a stílusba...

A látótér-szélesítésben egyre profibb vagyok és egyre nyitottabb a szórakoztató irodalomra... Ez biztos annak tudható be, hogy most szükségem is van rá, viszont célul tűztem ki magam elé, hogy többféle műfajjal és stílussal szeretnék megismerkedni a közeljövőben. 

Aki pedig vágyik egy jó kis szórakozásra (és egy kis intergalaktikus enyelgésre), annak jó szívvel ajánlom Varga Beáta (On Sai) könyvét, nem fog csalódni.

Itt olvashattok arról, mikor lesznek Calderonos regények vagy további egyéb On Sai-kötetek.



8/10

286 oldal

2012. március 8., csütörtök

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

15:11 1 Hozzászólás
A minőségi sci-fi irodalmat a párom ismertette meg velem. Bennem az a kép élt a sci-firől, hogy különböző fura űrlények lövöldöznek és esetleg még az űrben üldözik egymást a járműveiken, ahogy gondolom, sokunk számára ezt jelenti a műfaj. Félreértés ne essék, kifejezetten szeretem például a Star Warst, látványos film, de ennyi. Na jó, tényleg vannak benne magvas gondolatok is.
A jó sci-fi azonban komolyabb, filozofikusabb, sokkal gondolatébresztőbb. Nem feltétlenül kellenek bele fura űrlények, ha viszont vannak, akkor sokkal fantáziadúsabbak annál, hogy csupán csápok nőnek ki a fejükből és lila pikkelyes a bőrük. Valójában arról szól, amit a neve is jelent: science, azaz tudomány és fantasy, vagyis fantázia. Az író felteszi a kérdést: mi lenne, ha...? és többnyire tudományos alapokkal, sok fantáziával megválaszolja. Birodalmat és másik világokat épít, az olvasó pedig repülhet a más fantáziájának szárnyán. Arthur C. Clarke a műfaj nagymestere, ha valaki bele akarja vágni a fejszéjét a sci-fibe, akkor őt ajánlom meleg szívvel, én bevezetésképp egy másik, rövidebb könyvet olvastam tőle, ami tulajdonképp ifjúsági, a Delfin sorozatban jelent meg. 
A város és a csillagok már komolyabb. Szereplői kinézetre nem sokban különböznek a mai embertől, másban viszont annál inkább. A város, Diaspar, a nagyon, évmilliókban mérhetően távoli jövő terméke. A Föld lakói ekkorra már meghódították a csillagokat, de később a Támadók visszaszorították őket a Földre, azon belül is egyetlen városba, amelyet fal és kupola választ el az őt körülvevő sivatagtól. Történetünk újabb évmilliókkal ezután kezdődik. Az emberek már nem születnek, a városban nincsenek gyermekek. Helyette memóriatárolókból jönnek elő számukra kirendelt szülőkhöz, és ezer évig élnek, amikor is visszamennek a memóriatárolókba. Minden előző életükre emlékeznek a város legkorábbi éveitől. Itt születik a főszereplő, Alvin, aki egész életében érzi, hogy ő valamiért más. A diaspariak félnek a mélységtől, a távolságtól, a falakon kívüli világtól, még álmaikban sem akarják látni, Alvin viszont kíváncsi, és vágyik ezek után. Útkeresése során eljut egy olyan helyre, ahová évmilliók óta senkinek sem sikerült - és elhagyja a várost. Maga sem tudja, hová tart, kicsit fél is, de követi a belső hangot, ami létezése kezdetétől hajtja. 
Kiderül, hogy még sincsenek egyedül a Földön. Élnek emberek máshol is, akik a továbbélés teljesen más formáját választották a Támadóktól elszenvedett vereség óta. Mások az értékek - nincs öröklét, van viszont szabadság. Alvin meg akarja mutatni az övéinek, hogy így is lehet, össze akarja hozni a két várost, és ezzel előre nem látható változásokat indít el. 
Én még mindig tartok egy kicsit a sci-fitől, amikor belekezdek egy-egy új könyvbe. Aztán, ha ilyen, mint A város és a csillagok, akkor magával ragad. Végig izgalomban tartott, mit keres Alvin, és mi lesz, ha megtalálta. Sokszor vártam, hogy egy-egy jelenet, szereplő, mellékvonal a jelenlegi életünkben is megtalálható elméletek, esetleg vallási eszmék egyértelmű kritikája lesz, de nem, Clarke nem ilyen egyszerűen megfejthető. Szerencsére, mert az én szememben bizony sokat rontana a színvonalon egy "ja, csak erre ment ki az egész" felfedezés. Ennél sokkal inkább elgondolkodtat. Vajon miért gondolja úgy az egyik embercsoport, hogy el kell rejtőzniük, fizikailag és tudati szinten is? Miért szigetelődnek el, esélyt sem adva másoknak? Merre tart ez, milyen értékeket vesztenek, és mit nyernek cserébe? És bennem felvetődött az olvasás közben, hogy bár a több millió év ésszel felmérhetetlen, mégis mi lesz velünk akkor? Lesz-e egyáltalán Föld és azon élet, és vajon milyen formában?
Szóval ezért jó igazi sci-fi irodalmat olvasni.

Follow Us @soratemplates