A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életrajz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életrajz. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 14., kedd

Kocsis G. István : Nikola Tesla és az Univerzum titkai

21:00 0 Hozzászólás

    Mai mércével a gyermek Nikola nem csupán különcnek számítana, hanem kimondottan pszichológiai esetnek minősülne. Legalább is erre a következtetésre jutottam a könyv első bekezdéseit olvasva. Egy fiú, aki a képzeletében megjelenő tárgyakhoz beszél... Ugye, igazam van! Sőt, ha tudjuk, hogy édesapja is hasonló "tünetekkel" élt, hát felvetne további egészség hogyléti kérdést.
   Szóval teljesen másra számítottam, amikor kezembe vettem diáklétem egyik "mumusát" jelképező vaskos kötetet. Az egész éven át tartó körözés a fizika körül november elején csúcsosodott ki, amikor felgyúltak a karácsonyi fények. Elérkezett az idő. Már nem uralkodhatott tovább rajtam. Fellapoztam és a fenti döbbenet után kezdett igazán érdekelni a történet. A tudósok is emberek.
    A fény gyermeke 1856. július 10-én éjfélkor, egy villámcsapás fényénél született. Ez a kezdet szinte előrevetítette egész életfolyamát.(csakhogy stílusos szerű legyek) Gyermekkora után tanulmányait és kísérleteit Budapesten folytatta. Itt érte élete első idegösszeomlása, melyből felgyógyulva látomásszerűen megjelent előtte a váltómotor működési elve.( Ekkor még csak egyenáramú kísérletek zajlottak, gyerekcipőben.) Dolgozott ő Párizsban az Edison cég kirendeltségében, majd 1884-ben megérkezett New Yorkba. Nem sokat működött más szárnysegédje ként. Nem tűrte az alárendelt szerepet. 7 év alatt jutott el arra a szintre, hogy a szabadalmi jutalékaiból megélt és minden figyelmét laboratóriumi munkáira fordíthatta. Jelleméről legtöbben a felfedezései kapcsán adott újságírói interjúkból lehet következtetni. Számomra úgy tűnik, hogy nem sok szerénységet vitt magával az Újvilágba. Nem csupán a fizika mindenhatóságát hirdeti az a beszámolója, melyben a szemet dicsőíti, mint a saját szervezetének legfejlettebb szervét. Szerinte két irányba működik: befogadja a természeti jelenségeket és megmutatja számára a gondolatai képét. Kevés emberrel tartott őszintén szoros kapcsolatot. Barátja lett Mark Twainnek. Hosszú éjszakákon át meséltek egymásnak gyönyörű víziókról. Lehet, hogy ennek köszönhető A titokzatos idegen megszületése. Tudományos munkásságáról csak annyit írnék, hogy a számtalan kísérletének leírást olyan izgalmakkal olvastam, mint a legjobb krimik fordulati csúcspontjait. Aztán, amikor (feltételezhetően) a Tunguska- robbanást ő idézte elő, úgy éreztem, hogy egy kissé megborult szegény a sok áramütés következtében. Idősebb korában választott nemzetének újságíróit látta vendégül évente, születésnapi ebédre. Extra fura, ugye?!
   Nem bántam meg, hogy a mélyen filozofikus tartalmakkal bővelkedő műre szántam két hónapot életemből. A szerző nagyon alapos munkát kívánt végezni és a leghitesebb módon kívánta Tesla örökségét őrizni. Ennek érdekében számos idézettel látta el munkáját, ami teljesen feldobta a sok műszaki leírást. Azért szebb kivitelű lett volna az adott szakaszokat hangsúlyosabb betűtípussal elkülöníteni. Sajnáltam viszont a kötet második részében halmozódó ismétléseket. Ha már nem tankönyvnek szánták, az olvasónak kissé unalmas így. Fenntartotta bennem végig a feszültséget a titkosított találmányok sora, melyek megértését, vagy inkább gazdasági kiaknázását nem bízzák az átlag emberre...
   Nagyon köszönöm a lehetőséget a Mai-könyv csapatának, mert hitték is, meg nem is ;-) , de rám bízták könyvüket! Tanuljunk, gyarapodjunk tudásban!
  Olvassátok!

   Üdvözlettel, Tiszavirág

 
Folytatás...
# életrajz # Tiszavirág
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

2019. október 6., vasárnap

Zabosné Geleta Piroska : Így zajlott az életem

8:00 0 Hozzászólás
Képtalálat a következőre: „zabosné geleta piroska”
     Piri néni egy szép, késő nyári délutánon, amikor a nap még perzselően őrzi az alföldi tájat és a szél sem mer vele vitatkozni a csendről, lesimítja kötőjét, szépen megigazítja fejkendőjét és kiballag falusi kis háza előtt szunyókáló kispadjához a meggyfa alá. Egyenes háttal ül le rá. Mindig bujkál a mosoly szája szélén, vidám szeme fürgén kutatja a közelgő beszélgetőtárs közeledtét. Már rég aranykorba lépett, erről tanúskodnak az egymásra halmozott nevetőráncok bronz barna arcán. Már nem fél semmitől, az elmúlástól sem. Sokat és tartalmasan élt és el is mondja.
     Teljesen így jelent meg előttem a szerző és egyben a főhős alakja, aki minden modorosság nélkül mondja el saját és települése életét. Hangneme valóban a földművelő ember őszinte nyelvén szólal meg.
       Geleta Piroska 1910. május 14-én született, pár nappal megelőzve a Halley üstökös megjelenését. Mivel Pünkösd ünnepe volt,így lett ő Piri. Apja cipészmester volt 2-3 segéddel, szükséglettől függően. Tartottak szülei mozit is még születése előtt. A családi kasszát szőlészettel, fűszerpaprika termesztéssel tartották egyensúlyban. A család központi szereplője a nagymama volt, a szüle. Özvegyasszony létére mindenért keményen megdolgozott, és a kislány valódi példaképe volt. Faluhelyen igen gyakori jelenség volt, hogy a nagyszülőknél laktak a gyerekek, akikre a szülőknek nem volt idejük vigyázni. Így élt évekig Pirike is, a kemence melletti kiságyon. Történetét nem fűzi szoros időrendi sorrendbe, mert természetesen máshogy jutottak eszébe. Tényleg elbeszéli életét. Hosszan mesél az I. háború árnyékában tengődő asszonyok sorsáról. Mivel minden életerős férfit elvittek a harcokba, az anyák  összefogtak és dolgoztak. Gyermekeiket az utca közössége őrizte meg napról napra. Este, a dologidő végeztével hazabotorkált mindenki, vacsorát főzött, napi eseményeket, híreket elbeszélt és lehevert várva a következő reggelt. Majd elmúlt a hosszú baj, hazatért, aki csak tudott és folytatták életüket minden kényeskedés nélkül. Élni kellett, mert sok időt elvesztegettek. Apja is hazatért összetörten, betegen. Ekkorra már édesanyja igen ügyesen művelte egyedül a földet, sokszor gyerekei segítségével. Na meg a móvásokkal. Hogy ők kik? Azok a falubéli asszonyok, akikkel egymásnak kölcsönözték egy-egy napra munkájukat. Majd ír az iskolaévekről, ahol mindig nagyon jól érezte magát. Ügyesen, figyelmesen, jó eredménnyel végezte a 6. osztályos záróvizsgát. Szeretett volna tovább tanulni. A szegénység útját állta. Tehetségesnek találták szereplésben, így került az amatőr színházba. Sokat szerepelt. Járt bálba is, volt udvarlója elég. Majd megjelent a Zabos Gergő, mint egy testőr és egyből csak magának akarta a csengő hangú kis Geletát. Megkapta. Már házasok voltak, amikor felkérték őket a színi társulat újraindítására. A szegény, paraszti közösségnek szüksége volt a szórakozásra. Így alakult, hogy nappal művelték a földet, meg tartották a kocsmát, éjjel meg próbát szerveztek, jelmezt varrtak, díszletet készítettek. Szerepeltek sokat, több környékbeli kis színpadot megjártak. 3 lányuk született közben. Nevelésükről nem sok szó esett a folytatásban. Nem értek rá. Kellett a népnek a cirkusz. Megalakították a Bokréta néptánc csoportot. Számos sikert arattak fellépéseikkel. Országjárók voltak. Még a II. háború sem tudta kedvét szegni az erős asszonynak, aki az alkoholban vigasztalódó férje helyett is élni akart. Majd egyedül is. A kemény főuras tartású tanítók helyett Piri néni vezette a helyi kultúréletet megérzésből. Egészen idős koráig. Majd leült és elmesélte. Szerintem egy szuszra.
       Nagyon szeretem a környékemen fellelhető ilyen kis példányszámban megjelenő kincseket. Irodalmi értéke nagy, mivel valódi, élményalapú leírásokat tartalmaz egyedi emlékekkel a történelem viharaiból. Sokszor ismétli önmagét érdemeit gyakran emlegetve. De ilyen az emberi emlékezet! Népdalidézeteket is rejt a 400 oldalas kötet. Olyan szövegeket, amit ma már nem ismernek a dalnokok. A könyv tartalmaz két saját novellát, melyek a tanyasi életet és annak minden mozzanatát élethűen jeleníti meg. Láttam a kukoricatörő családokat, éreztem a frissen gyűjtött széna illatát és a szombaton sütött kenyér ízétől megéheztem.
           Szóval élveztem minden sorát. Felétek vannak ilyen mesélők? Ti szívesen olvastok ilyen jellegű műveket?
            Köszönöm a figyelmet!
     
      
       
Folytatás...
# életrajz # könyv
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

2019. február 5., kedd

Antonio Caprarica: Diana ​utolsó nyara

6:00 0 Hozzászólás
Kiadta: Európa (2018.)
Oldalszám: 200
Forrás: recenzió
Értékelésem:
Tizenhárom éves voltam, amikor a hercegné meghalt. 
Akkor még nem volt mobiltelefon, internet, ha valaki pletykára vágyott, akkor a bulvárlapok voltak csak. Itthon a Story. Emlékszem arra, hogy anyukám rendszeresen vette hétről hétre ezt az újságot a Tina (van még ilyen?) és a Meglepetés magazinok mellett. Minden csütörtökökön úgy jött haza a boltból, hogy ott lapult a kosarában ez a három lap, amit aztán felváltva olvastunk el. A Storyban pedig nem ritkán tűnt fel a hercegné. Ilyen-olyan rendezvények miatt vagy épp a ruhája volt hangsúlyos vagy épp a válása, aztán jöttek a fényképek a Dodival töltött nyaralásáról ... végül pedig jött a hír a szörnyű balesetről és a haláláról. Természetesen nem hagyták ki a lapok ezt a szenzációt, több oldalas mellékleteket adtak ki, hogy jobban el tudják adni a lapot, a nép pedig vette. Hogy is ne szeretettek volna többet megtudni arról a nőről, aki fellázadt a taposóaknák ellen, aki Teréz anya mellett mosolyoghatott, aki fellázadt a királyi család ellen és aki a jövendő angol király anyja? Vajon tényleg baleset történt vagy merénylet? Az elmúlt évek alatt annyi elmélet volt, annyian gazdagodtak meg ebből, annyi könyv jelent meg!
Kicsit szkeptikus voltam, mert úgy éreztem, hogy Caprarica vagy azt az elméletet fogja folytatni, hogy merénylet volt vagy azt, hogy baleset, de okosabb nem leszek a könyv végére. Nos, kellemesen csalódtam.

A könyv ténylegesen Diana utolsó nyarát mutatja be, de ugyanakkor vissza-visszatekint korábbi eseményekre is. Az egész folyamatot levezeti, ami lényegében a balesetig történt. A válás; aztán Diana félelme a magánytól; egy újra nem jól sikerült párkapcsolat, ami elől menekülni akart; véletlenek láncolata, amik végül oda sodorták, hogy elfogadta Fayedék meghívását (először nem is akarta); aztán a Dodival kapcsolatos fura kapcsolatuk (biztos szerelem volt, szó volt eljegyzésről, nem csak kaland volt az egész?), végül pedig a baleset.

"Lehetetlen, hogy azokban az órákban ne jutott volna eszébe annak a jókívánságnak a keserű iróniája, amelyet 1981. február 24-én, az eljegyzése napján mondott neki az első dadája, Mary Clarke: „Boldog vagyok miattad. Ahhoz az egyetlen emberhez mész feleségül az országban, akitől nem fogsz tudni elválni.” És megtörtént."

Az író nem okol senkit a könyvében. Ő abban hisz, hogy szerencsétlen véletlenek láncolata volt az egész. Rossz döntések sorozata, amik a balesethez vezettek. Persze az olvasó joggal mondhatja, hogy ez is csak egy vélemény, az igazság úgy se fog soha kiderülni. És nem is. De mégis hihetőbb, hogy tényleg ennyi véletlen történt, mint az, hogy a királyi család merényletet valósított meg a hercegné ellen.
Hisz ha kiderült volna, hogy ők állnak az egész mögött, a monarchia összeomlásához vezetett volna.
Ugyanakkor meg ott motoszkál a fejemben a kérdés: ha biztos volt abban a királyi család, hogy Dodi el akarja venni feleségül Dianat és a hercegné igent mondott volna, vajon engedték-e volna, hogy a leendő angol király mostohaapja muzulmán legyen? Esetleg a féltestvérei is? ...
Igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak, az igazság úgy se fog kiderülni. De az biztos, hogy a könyv szerzője egész komoly kutatást végzett és a Diana utolsó nyara visszaemlékezésekből, interjúkból áll össze, amiket Caprarica felgöngyölített, próbált a mondandójuk mögé látni, a hazugságokat megmagyarázva leleplezni.

"Abban az időszakban a fotói tarifájának emelkedése a piacon pontosan jelzi a sajtó agresszivitásának növekedését. A „közéletből történt visszavonulást” követően a róla készült felvételek értéke huszonöt százalékkal emelkedett. Ha úgy fotózták le, amint bevásárol, a fotósorozat 2000 fontot ért, de ha fürdőruhában „kapták le”, az ár 10 000 font lehetett, és ez csak az egyesült királysági publikálásra vonatkozott."

Nagyon tudom a kötetet azok figyelmébe ajánlani, akik szeretnének még többet olvasni a hercegné életéről, érdekli őket, hogy mik lehettek a véletlenek láncolata, melyeket említettem és igazából nem keresnek bűnöst. Mert ez a könyv se okol senkit.
Olvassátok el!
Folytatás...
# életrajz # könyvek
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

2018. augusztus 19., vasárnap

Izolde Johannsen: A furfangos fivérek

11:54 0 Hozzászólás
1942. február. 
A Prinz Eugen a Rajna hadművelet egyedüli túlélőjeként végül épségben befutott Brestbe. A testvérhajók, a Scharnhorst és a Gneisenau már egy ideje az elfoglalt franciaországi kikötő viszonylagos védelmét élvezték. A hajókat megjavították, feltöltötték. Azonban Hitler parancsa véget vetett a látszólagos nyugalomnak.

A berlini Főparancsnokság elrendelte a három nagy hajó hazatérését. A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után, a Cerberus fedőnevet kapta…



Véleményem: 

2018.07.13. , pénteken jelent meg Izolde Johannsen legújabb regénye, A furfangos fivérek, amely a Birodalom tengeri bástyái sorozat 4. része. A sorozat a 2. világháborút helyezi a középpontba, ráadásul minden alkalommal valamilyen érdekes nézőpontból, eddig kevésbé ismert aspektusból. A regény egy lenyűgöző, részletes és olvasmányos összefoglaló nagyregénye a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók történetének és Erich Bey életrajzának.
Személy szerint engem mindig lenyűgöznek a történelmi háttérre rendelkező regények, a 2. világháború pedig kimondottan közel áll a szívemhez. Nagyon tetszik, hogy Izolde rengeteg izgalmas részletet, egy egész történelmi tanulmányt és haditechnikai tudást nyújt át nekünk, olvasóknak. Számomra továbbra is lenyűgöző, hogy egy női író tollából kerül ki egy ilyen fergeteges regényfolyam, amely mindig tud valami újat, valami izgalmasat mutatni. A regények olvasása során folyamatosan úgy érezhetjük, hogy mi is részeseivé válunk a csatáknak, a karakterek vívódásainak, örömeinek és bánatainak. Az írónő figyelmét egyetlen apró pici részlet sem kerüli el, ennek köszönhető, hogy minden alkalommal érezzük a rengeteg kutatómunka eredményét és azt a precizitást, amely az írónő munkásságát az elejétől kezdve övezi, melynek vonatkozásában abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elejétől kezdve végigkövethettem és megismerhettem. 
A furfangos fivérek fényképe.
Gneisenau
Az olvasással nem haladtam olyan gyorsan, mint ahogy gondoltam, mert muszáj volt teljesen elveszni a történetben, amit csak oly módon tudtam megtenni, hogy az olvasások előtt teljesen ráhangolódtam a történetre, a korra és a karakterekre. Azonban bátran állíthatom, hogy megérte a rászánt idő, mert egy zseniális regényt olvashattam, ami lekötötte a figyelmemet az elejétől a végéig és rengeteg olyan tudással gazdagodtam a témában, amelyek eddig nem voltak a birtokomban, hiszen az iskolai történelemórák soha nem mennek bele ilyen mélységekbe, illetve személy szerint még filmen sem láttam ilyen ismeretanyagot, hiszen ott kizárólag, vagy döntő hányadban a látványra szokták helyezni a hangsúlyt. 
Üdítően hat továbbra is az írói stílus, amiben nem tudok hibát találni, egyszerűen szeretem olvasni Izolde írásait, kellemes felüdülés. 

A történet szerint 1942-ben járunk a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók parancsnokait és legénységét, valamint a cirkálók addigi történetét ismerhetjük meg. Visszaemlékezés formájában elevenednek meg a cirkálók addigi dicső tettei és háborús szerepük. Azonban ebben az évben kezdett bebizonyosodni hogy Németország nem volt megfelelően felkészülve a tengeri hadviselésre és még nem rendelkezett megfelelő számú felszíni hajóegységgel ahhoz, hogy az ellenséges flották felett megszerezhesse a végső győzelmet. A hadihajók dicsőségének és vergődésének bemutatása egészen más színben tűnik fel a német hadi tengerészek szemszögéből. Maga a történet Németország kronológiai szemszögéből mutatja be és foglalja magába a kezdetekben dicső, később hanyatló majd vereséget szenvedő mivoltát. Egészen a hajók építésétől, felszerelésétől a végső csatáig. A történet, mivel történelmi regényről van szó előre eldöntetett, azonban mindenképpen dicséretre méltó annak levezetése és előadásmódja.


"- A Honi Flotta, ereje végső megfeszítésével próbál úrrá lenni a nyomáson. Az, hogy a kikötőnket ennyire támadták, azt jelenti számomra, hogy a hajóink elpusztítása élet vagy halál fölött dönt majd. Nem hagyhatják, hogy elmeneküljünk.- Ők azon tanakodnak, hogyan pusztítsanak el minket. A Führer pedig azon dolgozik, hogyan vigyen haza mindannyiunkat  felelte végül a tüzérfőnök. Dominik keserűen bólintott. "
A furfangos fivérek fényképe.
Erich Bey ellentengernagy, hajórajparancsnok
A karakterek szépen kidolgozottak és folyamatosan fejlődnek. Minden karakter a maga kis történetével lép be a folyamatba. Érzékelhetők a kor sajátos gondolkodásmódjára jellemző tulajdonságok, melyek nagyot lendítenek a történet valós leírására való törekvésen. A kiemelkedő és folyton szem elé kerülő szereplők képesek a legmeglepőbb módon hirtelen belépni, majd ugyanazzal a mozzanattal kilépni az eseményekből, mindezt úgy téve, hogy ezen cselekedeteik nélkül az egész értelmét vesztené. Minden karakternek megvan a maga fontos szerepe. A korra jellemző viselkedés és elvárások, beleértve a katonai viselkedés írott szabályait is szépen megjelennek az egész történet alatt.

A regény atmoszférája sugározza a katonák érzéseit, a mindennapi teendők bemutatásával pedig a korszakra jellemző feszült, de izgalmas időszakot adja át. Érződik a kezdetekben jelenlévő bizalom és hit, majd felváltja a csüggedés és kétely, legvégül a belenyugvás az elkerülhetetlenbe. 

A haditechnikai részek véleményem szerint precízen kidolgozottak és a történelmi feljegyzéseken alapulnak, tehát teljesen korhűek. A hajók felszereltsége és különböző átalakításaik mindvégig végigkövetik a hajók valós életútját, sérüléseit és változtatásait. Bár egy külső szemlélődő részére nehezebben elképzelhető egy távolságmérő berendezés vagy egy nehéztüzérségi üteg amint éppen tüzet nyit és a másodlagos tüzérség is okozhat némi gondolkodást de összességében a kor haditechnikái teljesen hitelesen jelennek meg és mindvégig szerves részét képezik a történetnek.

Összességében
Egy szenvedélyes, kidolgozott és kiváló történelmi háttérrel rendelkező regény. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, azt hogy mennyire érezni lehet az olvasás során a regénybe fektetett munkát és törődést. Az regény attól válik igazán élvezetessé, hogy minden egyes kis mozaikdarab a helyén van,  a történet pedig továbbra is filmszerűen pereg a szemünk előtt.  
Bátran ajánlom olvasásra nem csak a téma kedvelőinek, hanem mindenkinek, aki szeretne picit elmerülni egy izgalmas történelmi korban, ahol a szereplők élnek, az atmoszféra mesteri . Zseniális időutazás, vissza egészen 1942-be, amikor fekete fellegek lebegtek a világ felett. 


Az íróról:
A regényt bármilyen meglepő is, egy hölgy írta, név szerint Dénesi Ildikó, aki Izolde Johannsen írói álnéven írja történelmi regényeit. Számomra lenyűgöző, hogy egy női író a történelem egy igen erős korszakáról ennyire alapos, felkészült és minden részletre kiterjedő írásokat tud az olvasók elé tárni. 
Dénesi Ildikó

2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.

2006 és 2011 között a Mercator Stúdiónál tevékenykedett, ekkor vette fel választott írói álnevét.

2013-tól az Underground Kiadónál jelenteti meg sorozatait.

2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) tagja, 
2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT)  tagja.

2015-ben létrehozta a Kriegsmarine-csoportot, melynek tagjai közt számos tanácsadó, történész, tengerészkapitány (köztük egy volt NATO-tiszt), hazai és külföldi hadászati- és modellező szakértők, grafikusok és fordítók segítik munkáját.

Történelmi regényeket íróként részese annak a nemzetközi rehabilitációs munkának, mely a német haditengerészet kötelékében tevékenykedő hajóparancsnokok életrajzának, munkásságának bemutatását tűzte ki célul. 


Korábbi értékelésem:


A téma kedvelőinek továbbá szívből ajánlom a regénysorozat Facebook csoportját, amely a tengerhajózási regénysorozatokkal - kiemelten a II. világháborús német haditengerészet nagy felszíni hadihajóinak története és parancsnokainak életrajzaival - foglalkozik.Ezen túlmenően, hírek a készülő kéziratokról, új megjelenésről,további tervekről.
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 458
ISBN: 9786150023762

Jelen írás korábban a Könyvlelő oldalon is megjelent! 
Folytatás...
# csata # életrajz
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , , ,

2018. június 24., vasárnap

Leah Remini: A Bajkeverő

8:01 0 Hozzászólás
A ​New York Times bestseller listájának első helyezettje. Leah Remini, a szabad szájú színésznő, televíziós műsorvezető, és valóságshow-sztár mindent feltáró visszaemlékezése bepillantást enged az olvasó számára a Szcientológiai Egyházzal való több mint harminc éven keresztül tartó, felkavaró eseményekkel és szívszorító drámákkal teli kapcsolatba. 

Leah Remini soha nem fogta vissza magát, ha valamit el akart mondani. A nagyszájú brooklyni lány pontosan annak köszönheti hosszú évek óta töretlen karrierját, hogy mindig kész volt elmondani ami a szívét nyomta, kiállt magáért, és ha kellett, az elfogadott normákat sem félt felrúgni. Azonban néha nagy árat kell fizetni azért, ha valaki bajkeverő. 

Ez az igazság soha nem volt annyira egyértelmű, mint 2013-ban, amikor Remini hangosan, és nyilvánosan szakított a Szcientológiai Egyházzal. A Férjek gyöngye sztárja ebben az őszinte, és csípős megjegyzésekkel teli visszaemlékezésben beszél először élményeiről, részletekbe menően feltárva miért volt kénytelen szakítani az egyházzal, és bemutatva a szcientológia számos vitatott gyakorlatát. 

Remini még gyermekkorában lépett be az egyházba, amikor nővérével és édesanyjával New Yorkban élt. Később Los Angelesbe költöztek, és miközben Remini arról álmodott, hogy színésznő lesz, erőfeszítéseit mind jobban áthatotta a szcientológia ügyének előmozdítására irányuló vágy. Felnőttként sikerült elérnie az áhított sikert, és előkelő helyet vívott ki magának a vezető szcientológus sztárok hierarchiájában, amelynek csúcsán az egyház legelkötelezettebb tagja, Tom Cruise áll. Remini sok időt töltött a társaságában, és 2006-ban meghívták Olaszországba is Cruise, és Katie Holmes esküvőjére. 

Amikor azonban az egyház tevékenységével kapcsolatban kezdett kérdéseket megfogalmazni, hamarosan ő maga vált célponttá. Olyannyira, hogy végül a szervezetre veszélyes emberként, „elnyomó személlyé” nyilvánították, minek következményeként minden egyes egyháztagnak – ideértve a saját családtagjait is – szigorú utasításba adták, hogy szakítsanak meg vele minden kapcsolatot. Mindörökre. 

A Bajkeverő Leah Remini, és családtagjai érzelmi és szellemi szabadság felé tartó figyelemre méltó utazásának bátor, pimasz, és különösen olvasmányos krónikája. Visszaemlékezés ez, mely egy őszintén élt élet során, súlyos áldozatok árán feltárt igazságokat mutat be – egy olyan író tollából, aki nem fél a következményektől.

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldal: 344

Szerintem: 

Leah Reminivel a Férjek Gyöngye sorozat kapcsán "találkoztam" először, mint kezdő színésznővel. A sorozat befejezését követően viszont töredelmesen bevallom, nem követtem a pályafutását.  Úgy gondoltam, hogy rendben, adott egy szimpatikus, nagyszájú, igazi tűzről pattant nőci, de nem fog tudni túllépni a sorozatok világán. 

Bevallom, tévedtem. Remini sokkal több, mint egy olyan színésznő, akit beskatulyázhatunk, majd jó mélyre elrejthetünk a sorozatszínészek világában. Sziporkázó, értelmes, bátor és izgalmas nő, anya, feleség, barát. Mindezt remekül átültette a saját önéletrajzába is, szinte brillirozott a lapokon. 

Amikor megtudtam azt, hogy önéletrajzi regényt adott ki biztos voltam benne, minél előbb szeretném elolvasni.Tudom, hogy sokan a szcientológia rejtélyes világának tényfeltáró, leleplező mivolta miatt veszik meg Remini önéletrajzi kötetét, nincs is ezzel baj, abszolút érdekesen tálalja ezt a sötét, zárt közösséget az olvasónak. Szerintem én azonban azon kevés kivételek egyike vagyok, akit nem is igazán érdekeltek az egyház piszkos ügyei, helyette ott munkált bennem a kíváncsiság Leah Remini  valódi személyiségének vonatkozásában. 

Amikor elkezdtem az olvasást, rögtön az jutott eszembe, hogy engem általában nem is szoktak megtalálni a különböző egyházak, érdekes.... Nem kezdeményeznek velem beszélgetést sem az utcán, sem a parkolóban, de még akkor sem igazán, amikor konkrétan a kapucsengőt nyomva zargatják a gyanútlan, és véleményük szerint  jövőbeni egyháztagjukat, azaz engem. Így nem is igazán mélyedtem bele az egyes egyházak, vagy magukat egyháznak kikiáltó intézmények munkásságába, így a szcientológiáról is maximum Tom Cruise jutott az eszembe, mert ugye vele talán majdnem mindenki össze tudja kötni ezt a gyülekezetet.  Tehát így, ilyen dolgokon elmélkedve álltam neki a kötet elolvasásának, és csak remélni tudtam, hogy Leah erős karaktere a lapokon is át fog jönni. 

Leah által képviselt karaktert mindig nagyon közel éreztem magamhoz. Igazi belevaló, nagyszájú feleségalap volt, aki ráadásul még vicces is tudott lenni. Persze a sorozatban Jerry Stiller és Kevin James is rásegített minderre, de valahogy mégis volt kisugárzása a csajnak, ami még a képernyőn keresztül is átjött.  Úgy éreztem már a sorozat nézése közben is, hogy a vicces stílus nem kimondottan csak megjátszás, sőt a nagyszájúság sem, mert akkor vagy Oscart érdemelt volna az alakítása, de legalább is egy Emmy-díjat. Így már korábban is úgy gondoltam, hogy ez a nő igazán életrevaló. Nagyon hamar megtalált az az érzés, hogy ő valóban olyan, mint az általa alakított karakter, sőt sokkal jobb, mert jól ír, kellemes a stílusa és olvastatja magát minden egyes oldal, ami nem lehet véletlen. 

Tehát adott volt egy remek írói stílus, ami kiváló alapot biztosított Leah számára ahhoz, hogy egy remekül felépített önéletrajzot nyújtson át az olvasóinak. Úgy gondolom, hogy sokkal több is lett, mint egy jól megírt önéletrajz. Mesterien két szálon futtatja az elbeszélését, de mégis kronológiai sorrendben, azonos időben teszi mindezt, mi, olvasók pedig szinte mozivásznon látjuk pörögni az eseményeket, és közben megismerjük Remini igazi arcát, valamint életének örök kételyét, a szcientológiát is. 

Azt egyértelműen tudtam tehát, hogy a szcientológia viszi majd a fő csapásvonalat, meg azt is tudtam, hogy a könyv kiadása körül is voltak botrányok, de azt nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog még ez, a számomra nagyon idegen vallási irányzat bemutatása is. Annak ellenére, hogy nem érdekelt maga a téma, mégis le tudott taglózni, gondolkodásra késztetett, tehát nem hagyott hidegen, mint ahogy elsőre vártam volna. 

Leah, ahogy azt reméltem, kendőzetlenül tárja fel az életét, végigkísérhetjük egészen gyermekkorától napjainkig. Nem takargatja az egyházzal való igen bonyolult viszonyát sem. Amellett, hogy gyermekkorát feláldozta az édesanyja nézetei miatt, és egészen késő felnőttkoráig töretlenül hitt is ebben a vallásnak nevezett nézetben. Sőt, nem csak hitt benne, hanem Tom Cruise mellett egyik úttörőjévé és anyagi támogatójává is vált.

Csapongás kezdete: /Apropó, Tom Cruise! Hát, amennyiben valóban úgy van minden (miért is ne lenne?), ahogy Leah leírja Tom Cruise magánéletét, akkor döbbenet a köbön!!!! Gondoltam, hogy nincs minden rendben vele, de amit itt kimond, és leír, gondolom nem azért mégsem a teljes valójában, ő, izé, hát, arra nincsenek szavak! Már csak ezért is érdemes elolvasni,  a rajongóinak is./ Csapongás vége.

Nagyon érdekes volt látni, hogy valaki mennyire fanatikussá tud válni, amennyiben egy arra fogékony életkorban, életszakaszban találják meg. Igazán tanulságos olvasmány is egyúttal. Jó példa arra, hogy lehet valaki bármennyire okos, szép, sikeres, ha mégis ott van egy picike tényező, ami lehúzza a mélybe.

Sosem gondoltam volna, hogy egy értelmes ember ennyire elvakulttá is tud válni, de igen, Leah minden szempontból megfelelt a szcientológia kívánalmainak. Sikeres volt, pénze is volt, mégis hatalommal bírtak felette, mindezt úgy, hogy egy baromi kemény nőről van szó. Ez az ellentmondás, tehát a kemény, nagypofájú csaj egy gyenge, könnyen alárendelt szerepbe kényszerülő behódolóvá válik. 

A stílus és az egész önéletrajz felépítése nagyon tetszett, a fő csapásvonal, a szcientológia, annak intézményei, hatalmi felépítése, és az abban munkálkodó személyek felsőbbrendűségre való törekvése, vagy éppen azok elnyomása az, amire ráépül az egész. Remekül kidolgozott részét képezik az elbeszélésnek.

Nem volt mindig, sőt talán egyáltalán kellemes olvasni egy ilyen szinte tapintható ellentétet boncolgató írást, úgy, hogy az elszenvedő alany, azaz Leah "csupaszítja" le saját magát. Ennek ellenére volt benne valamilyen mágneses tényező, ami az olvasásra késztetett, ráadásul faltam a lapokat, és imádtam olvasni szinte az elejétől a végéig. 

Úgy gondolom, hogy egy ilyen önéletrajzi írás megírásához, annak a világ elé tárásához nagyon nagy erőre van szükség, hiszen még ő maga sem lehetett tisztában a történet végkimenetelével, illetve a korábbi egyháza reakciójával. Bátor döntés volt! 

A másik dolog ami miatt tiszteletet érdemel, hogy bevallja azt, hogy nem jó szülő, nem mintafeleség, megcsalták és ő is megcsalt másokat, tehát nem egy szentként, vagy áldozatként tekint önmagára. Bevallja, hogy vannak kételyei, félelmei, álmai és reményei. Nagyon szerettem, hogy kertelés nélkül mutatta meg a valós, vagy közel valós életútját, bátran kiállva a nagyvilág elé. 

A nagy leleplezés mellett azért megismerjük azt a színésznőt, anyát, feleséget, humoros, erős nőt is, aki miatt én valójában a kötet olvasásába kezdtem. A kíváncsiságomat ebből a szempontból nem mondom, hogy teljes mértékben kielégítette az életrajzi írás, de legalább apránként csepegtetve össze tudtam állítani egy képet, ami hasonlított az általam korábban kialakított személyiséghez Leah vonatkozásában. 

Összességében:

Nagyon örültem, hogy egy száraz önéletrajz helyett egy olvasmányos, és ami a legfőbb remek stílusban megírt életút tárult elém. 

Úgy gondolom, hogy Leah egy tehetséges, sokoldalú színésznő, anya és feleség, még akkor is, ha nem mindig a legjobb utat választotta, ettől kicsit olyan, mint bármelyikünk, még akkor is, ha ő nagyban játszott. 

A kritika korábban a konyvlelo.blogspot.com oldalon is megjelent!
Folytatás...
# életrajz # könyvek
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , ,

2018. május 28., hétfő

Géczi János - Bunkerrajzoló

23:57 0 Hozzászólás


    Ez a könyv Likó Marcell úgynevezett élettörténet-rekonstrukciója, mely műfajjal én eddig még nem találkoztam. Azt hiszem igazából nincs is ilyen irodalmi műfaj. A köny nagyjából olyan, mintha Likó Marcell egy hosszú monológba kezdene az első oldalon és egyik gondolatból a másikba ugorva, az egyik emlékéből egy másikba ugorva mesélné el élete történetét. Rendkívül szórakoztató, olvasmányos, tanulságos a könyv egésze, az első gondolattól az utolsó mondatig.
   Aki nem ismerné, Likó Marcell a Vad Fruttik, Magyarország egyik legsikeresebb alternatív rockzenekarának frontembere. A dalaiból a pesszimizmus, a drogok mámora, a 80-as évek fiatalságának mindennapja, az élet megértésének lehetetlensége, a szerelem gyötrelme, az alkoholista apa miatti fájdalom, stb árad. A meg nem értett, fásult ifjúság útkeresése jelenik meg a dalokban. A zenei világ rendkívül változatos, a dalszövegek mondanivalója sokrétű és mélyreható.     Mindig is kíváncsi voltam, mi lehet a dalok története, milyen életút, milyen tapasztalatok mentén születtek meg. Ebből a könyvből ez is kiderül. Ha  nem is szóról szóra és nem is tételesen tudjuk meg, melyik dal, hogyan született, Marcell életútja, szinte tragikus sorsa előrevetítette a dalok születését.
     A depresszív gyerekkor, a drogokban töltött fiatal felnőttkor ellenére a könyv stílusa rendkívül szórakoztatóan van megfogalmazva. A negatív hatásokkal teletűzdelt gyermekkor rendkívül szórakoztató események, jelenetek tarkítják, legalábbis úgy vannak előadva, hogy felkacagok olvasás közben.
    "Hallgattam nagyanyám történetét, úramistenakaroménezthallgatni, hallgatom nyolcévesen, hallgatom tizennégy évesen, hallgatom főiskolásként, és hallom azt is, amikor utoljára mondja: már ötven fölött voltam, amikor utolsó alkalommal hozzám akar nyúlni, jött haza részegen, mondja nekem, Maris, azzal a szép mély hangjával, vedd le a kombindat, én úgy megijedtem, hogy fogtam magam és kiugrottam a kisszoba ablakán, átmásztam a kerítésen és futottam Edit néniékhez."
     Aztán a főiskolás évek alatt a drog mámora uralkodott. Olyan érzékletesen írja le, hogy szinte látom magam előtt, ahogy Marcell bódult állapotban kóvájog az utcán a barátjával.
"Emlékszem, hogy elszívtunk még egy spanglit az utcán, és amikor rágyújtottunk, a kézfejem, aztán az egész karom rózsaszín-fekete pepitás lett, aztán ez a pepitaság végigfutott a kerítéseken, és a falakon. Mi pedig meneteltünk a szombathelyi utcákon, de nem hallottuk a lépteinket.... Mintha vattával dugózták volna le a fülünket, nem érkezett a világból hozzánk semmi zaja."
     Azoknak mindenképpen ajánlanám, akik Vad Fruttik rajongók, de ők már biztosan olvasták is. Viszont olvassa el mindenki, aki a 70-es évek végén született és a 80-as években volt fiatal. Bár nekem másképpen telt, más környezetben nevelkedtem, de a panelrengeteg érzése újra megjelenik, de emellett megismerjük az átkos korszak utolsó éveinek fiatalságának életét, mindennapjait, válságait, örömeit, s mindezt fergeteges stílusban, letehetetlen könyv formájában.

Kiadó: ATHENAEUM Kiadó
Oldalszám: 316
Megjelenés: 2016
Kötés: flexi
Folytatás...
# életrajz # könyv
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

2017. június 18., vasárnap

Jakupcsek Gabriella - Megúszhatatlan

21:31 0 Hozzászólás
Jakupcsek ​Gabriella a magyar televíziózás megkerülhetetlen alakja, számtalan nagy sikerű televíziós műsor házigazdája, kampányok arca és nem utolsó sorban anya.
Kislánya rengeteg telefon beszélgetését végighallgatja különféle témákról és természetesen felteszi a maga kérdéseit, amik sokszor megdöbbenően elgondolkoztatóak.
Egy ilyen alkalommal merült fel a könyv alap ötlete: hogyan válaszoljuk meg a gyerekeink kérdéseit? Természetesen a kudarcokról, változásokról és igazságtalanságokról is beszélni kell, ilyenformán a könyv is érinteni fogja a televízióból való távozást. Jakupcsek olyan élet helyzetbe került, ami sajnos manapság bármelyikünket fenyegethet. De hogyan kommunikálhatjuk mindezt a gyermekünknek úgy, hogy megértse? A könyvben szó van mindenről, ami az ex-műsorvezető számára fontos, értékes, ami mellett érdemes kiállni, így a gyermekkori internet használat és annak buktatói vagy például a magyar csapat részvétele az olimpián. Olvashatunk mindarról, ami vele, körülötte, és a nagyvilágban történik. Mindarról, amit anyaként, nőként, a hivatását alázattal és maximalizmussal végző emberként történik vele.

Ez nem csak egy könyv, hanem egy életre szóló tanító-nevelő olvasmány. Segít túlélni, jól megélni egy-egy helyzetet.

Gabi a saját példáin keresztül mutatja meg az olvasónak, hogy hogyan éljük túl a hibákat és hogyan tanuljunk belőle. Elmeséli élete mélypontjait és kiemelkedő történéseit is, ami számunkra is például szolgálhat. Amikor befejeztem még tovább és tovább akartam olvasni, vártam volna a folytatást, pedig így is lezárt, kerek egész elbeszélést kaptam, viszont annyira jól összeállított, megírt a sztori, hogy simán tudtam volna még folytatni az olvasását. Szinte abba sem lehet hagyni, minden oldala valami újat, meglepetést rejt magában.Sokszor úgy belemélyedtem, hogy enni, inni is elfelejtettem, pedig ez ritkán fordul elő velem. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akit egy kicsit is érdekel egy tapasztalt, sokat látott nő beszámolója az életről, az életre nevelésről. Akár életmód tanácsadásként is gondolhatunk Jakupcsek Gabriella írására.
Folytatás...
# életrajz # Jakupcsek Gabriella
További bejegyzések »
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , ,

2015. március 22., vasárnap

Martin Pistorius: Néma üvöltés

8:40 0 Hozzászólás
A Néma üvöltés című könyvvel ismét egy olyan mű került a kezembe, amelyet nem lehet letenni, és nem csupán azért, mert nagyon olvasmányos, hanem mert megrendítő, szívszorongató és őszinte, ahogyan Martin elmeséli szörnyű betegsége és nem mindennapi felépülése történetét.
Martint ugyanis 12 éves korában egy ritka betegség támadta meg, aminek következtében teljesen magatehetetlenné vált sőt, beszélni sem tudott. Szülei - akiknek a fiún kívül még két egészséges gyermekük volt - hétköznapokra egy bentlakásos intézménybe adták, ahol csupán "szellemfiúként" tekintettek rá az ápolók. Egy magatehetetlen emberről valóban sokan azt gondolnák, hogy elég kitolni a kertbe a napsütésre, vagy napi kétszer benézni hozzá a szobájába (esetleg etetni, mosdatni), pedig nem! Martin ugyan magatehetetlen volt, de szellemileg nem épült le, sőt. Gondolatai, érzelmei is voltak!

Belegondoltál, milyen érzés lehet, hogy legszívesebben világgá kiáltanád fájdalmadat, vagy akár csak a legapróbb, leghétköznapibb dolgot közölnéd valakivel, de nem tudod, mert tested fogva tart? Martin aprólékosan beszámol minderről, amin keresztülment, a negatív dolgokat (szexuális zaklatás is!) kiemelve.
A szülei nagyon kitartóak voltak, bár volt olyan pillanat, amikor az anya kiborult. Ez valahol érthető, lévén minden szülőnek a rémálma, hogy egészséges gyermekét nagy baj éri, megsérül, netán magatehetetlenné válik.
Hihetetlen volt olvasni Martin felépülését, amely mind a benne hívő embereknek, mind a modern technikának is köszönhető! Odáig is eljut (nem is hittem volna), hogy munkába áll, képes heti pár napot dolgozni. Sőt, bár elsőre ez is hihetetlennek hangzik, de még a szerelem is rátalál egy Johanna nevű lány személyében. Ennek érdekessége, hogy távkapcsolatnak indul, ám sem a távolság, sem Martin betegsége nem akadály.

Korábban már többször írtam, hogy szeretem az önéletrajzi ihletésű könyveket. Ám ez még annál is többet adott. Megmutatja, hogy a sérült, fogyatékkal élő emberek is ugyanolyanok, mint mi. Jó lenne, ha mindenki elfogadóbb lenne a mai világban!

Ami még tetszett, hogy a könyvben képek is találhatóak (ez e-könyv változat végén is). Így valóságban is láthattam Martint, aki egyébként egy elég jóképű srác.

Végezetül pedig csak annyi írnék, ami a hivatalos ajánló végén is olvasható:
A Néma üvöltés végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.

Az írás eredetileg a Koakönyvek blogban jelent meg, az e-könyvet az Athenaeum Kiadótól kaptam, köszönet érte!
Folytatás...
# életrajz # szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2015. január 5., hétfő

83 éve született Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere

9:24 0 Hozzászólás

Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. –) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.

Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003) c. regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 1992) c. regényében. 1962-ben megnősült, felesége osztrák grafikus, egy fiuk és egy lányuk született.

Tudományos pályán
Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinóiegyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban,Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959-1975).
A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája (ford. Zentai Éva, in Nyitott mű: válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 1976). A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.

Az irodalomban
Az igazi világhírt végül az irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve (ford. Barna Imre, Árkádia Kiadó, 1988) c. regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross, és az X-Factor (illetve a Rock in Rio) albumon található. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. „Meg akartam ölni egy szerzetest" – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték.
A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a fentebb már említett Foucault-inga előtt.
A tegnap szigete (ford Barna Imre, Európa Kiadó, 1998) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, brilliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.
A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino.

Egyéb művei
Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? (ford. Klukon Beatrix, Gondolat, 1992) c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és egyebek számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.
Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejt ki a mai napig, napi- és hetilapokban rendszeresen jelennek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetések (Európa Kiadó, 1997) c. kötetben.

A szövegben nem említett művek
1. Az új középkor (ford. Barna Imre, Schéry András, Szénási Ferenc, Európa Kiadó, 1992)
2. A tökéletes nyelv keresése (ford. Gál Judit, Kelemen János, Atlantisz Könyvkiadó, 1998 ISBN 9637978860)
3. Kant és a kacsacsőrű emlős (ford. Gál Judit, Európa Kiadó, 1999)
4. Miben hisz, aki nem hisz? Vita Carlo Maria Martini bíborossal (ford. Dorogi Katalin és Gál Judit, Európa Kiadó 2000)
5. Gyufalevelek (vál. és ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2001)
6. Művészet és szépség a középkori esztétikában (ford Sz. Marton Ibolya, Európa Kiadó, 2002)
7. Hat séta a fikció erdejében (ford. Schéry András, Gy. Horváth László, Európa Kiadó)
8. La Mancha és Bábel között: irodalomról (ford. Barna Imre és Gecser Ottó, Európa Kiadó, 2004)
9. Loana királynő titokzatos tüze (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2007)
10. A Szépség története (ford. Sajó Tamás, Európa Kiadó, 2010 ISBN 978 963 07 8968 4)
11. A prágai temető (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2012)
12. Az értelmezés határai (ford. Nádor Zsófia, Európa Kiadó, 2013, ISBN 978 963 07 9506 7)
13. A legendás földek és helyek története (ford. Sajó András, Európa Kiadó, 2013, ISBN 978 963 07 9660 6)


(Forrás: wikipedia.hu)
Folytatás...
# életrajz # Tudni jó
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2014. augusztus 14., csütörtök

Agatha Christie Mallowan-Így éltünk Mezopotámiában

8:00 0 Hozzászólás
Azt első körben rögtön le is szögezhetjük, hogy ne egy szakmailag kifogástalan, szakszavakkal teleaggatott régészeti könyvet várjunk.

El tudom képzelni, hogy már a saját korában is sokan kíváncsiak voltak arra, hogy milyen kalandosan élt Agatha Christie a híres írónő és férje Max Mallowan a távoli Keleten miközben fontos leleteket ástak ki és gyűjtöttek össze, amik jelentős történelmi jelentőséggel bírnak még ma is.

Nagyon kellemes elbeszélő stílusban íródik a történet, részletesen megismerjük a háztartásukat, az őket körülvevő embereket, a korszak jellemzőit, a távoli ország lakóit, helyszíneit és az ásatások körülményeit. Megtudjuk például, hogy az emberi élet nagyon keveset ért arrafelé, gyakran még tréfa tárgyát is képezi a halál. Valamint az is kiderül, hogy milyen etnikai csoportok éltek együtt az ásatáson. A különbözőségük ellenére az ásatás miatt egy nagy és működőképes családdá kovácsolta a sok különböző vallású, származású embert Max és Agatha elhivatott, őszinte hozzáállása és az sem marad rejtve, hogy mennyire tisztelték és szerették emiatt őket.   
Lenyűgözött, hogy egy Európai nagyvilági élethez szokott sikeres írónő mennyire természetesen él egy „barbár”, a modern világ minden kényelmét nélkülöző világban. A nehézségeken könnyed humorral lép túl és méltó társa férjének, az elhivatott régésznek.
Agatha Christie magával ragadó könyve egyszerűen imádnivaló. Habár nélkülözi a gyilkosságot és a váratlan fordulatokat, továbbá a rá oly jellemző borotvaéles észjárást, de ettől függetlenül pont olyan zseniálisan megírt és precízen felépített történet, mint egy Poirot regény.  

Egyszerűen nincs más dolgunk csupán élvezni, ahogy Agatha Christie elmeséli, hogy valójában hogyan is éltek ők Mezopotámiában.


Igazi strandolós, függőágyban ücsörgős nyári  olvasmány. 
Folytatás...
# Agatha Christie # életrajz
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2014. július 27., vasárnap

Melanie Benjamin- Az aviátor felesége

8:00 0 Hozzászólás
Charles Lindbergh-ről talán már mindenki hallott, de legfőképpen a repülés történetében elfoglalt pozíciója miatt, vagy az is elképzelhető, hogy éppen egy sajnálatos családi tragédia jut elsőként az eszünkbe. A tragédiáról szóló hír volt az legelső olyan híres személyek életével foglalkozó média történelmi mérföldkő, ami bejárta az egész világot.  Mindenki megdöbbenve fogadta a híres Lindbergh-bébi elrablásáról szóló híreket. Együtt imádkozott egy egész világ a családért. 

 A repüléstörténet leghíresebb párjáról szól ez a könyv.

Szerencsés Lindy, ahogy nevezték ünnepelt sztár volt a maga korában, ezáltal a róla és a családjáról szóló hírek érdekelték az embereket, hol fanatikusan rajongtak érte, de volt, hogy pont az ellenkezője történt fanatikusan utálták, amivel Charles Lindbergh nagyon nehezen tudott megbirkózni és ennek sokszor a családja látta kárát.
A könyv viszont egy teljesen más szemszögből, Anne Lindbergh, azaz a feleség szemszögéből meséli el az életük történetét. Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkoló volt olvasni a könyvet, igaz jó értelemben véve sokkoló,  annyira valósághűen keverednek a puszta történelmi tények és a fikció elemei, hogy szinte kibogozhatatlan, hogy hol a határ a valóság és a fikció között.
Azt hiszem ez valójában nem is baj, sőt előrelendíti a történetet, ami egyetlen percig sem válik unalmassá és szinte úgy érezzük, hogy mi magunk is a történet, a történelem részeseivé válunk, még ha csak az olvasás idejére is.

Anne Morrow Lindbergh csodálatraméltó asszony volt, hogy egy olyan férfi mellett is végi erős maradt, mint Charles Lindbergh, mert nem volt egyszerű élete, mint navigátornak a férje mellett, amit ő elvárt tőle az élet minden területén, legyen szó repülésről vagy családról.

Anne Lindbergh volt a NŐ nagybetűvel a saját korában, erős, bátor, példakép, aki bár többet érdemelt volna mindvégig a férje és az elrabolt gyermeke árnyékában élt.

 A könyvben különösen tetszett, hogy két idősíkon játszódik, rövid kitekintők vannak a történetbe ékelve, ami Charles Lindbergh halálos ágya mellett férj és feleség között megélt utolsó és egyszeri számonkérésről szól Anne részéről.

Így amikor elérünk a könyv és a történet végéhez választ kapunk a nagy kérdésre, amit Anne Charles-hoz intéz, mert ő mindössze annyira volt kíváncsi: MIÉRT?
Folytatás...
# aviátor # életrajz
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , ,

2014. július 6., vasárnap

James Herriot: Kutyák a rendelőmben

10:00 0 Hozzászólás
Ha állatos, kutyás könyvről van szó, az ember mindig megnyugszik, jó kedvre derül vagy éppen meghatódik.

A Kutyák a rendelőmben című könyvet, mint címéből is kiderül, egy állatorvos írta. Az egyes fejezetek különálló, ám valahol mégis összefüggő kis novellák, egy-egy esetről, sorsról, betegségről, műtétről, kutya és ember, valamint kutya és állatorvos kapcsolatáról.
Még ha bele is van szőve néhol a humor, nem mind vidám történetek ezek. Persze ez valahol érthető, hiszen egy rendelőbe a beteg állatokat viszik be. A betegségek lehetnek kevésbé súlyosak is, de sajnos van olyan kutya is, akit már nem lehet megmenteni... Lábtörés, fulladás, daganat, ekcéma - mindenki kedvence egészségéért aggódik, mert kutya nélkül más az élet, mondhatni kevesebb, és van, akinél akár öngyilkosságba hajló depressziót is okoz az állat elvesztése. Gazdákról is szó esik, legyen az parasztember, úrihölgy vagy egy suhanc, egy a közös bennük: teljes szívvel szeretik kedvenceiket.
Aranyos és megható történet az is, amely két együtt élő kutya kapcsolatát mutatja be. Hogy egy barát elvesztése milyen változásokat okoz az állat lelkében és testében. Már épp el akarják altatni a társát gyászoló öreg kutyát, mert úgy néz ki, a végét járja, amikor feltűnik egy kiskutya a családban, aki megváltoztat mindent: az öreg kutya újból erőre kap és élni kezd.

Még azt hozzátenném, hogy nem mai történetekről van szó, lévén az író/állatorvos fiatalkori emlékeit és eseteit idézi fel. Amikor még nem voltak túl jól felszereltek a rendelők (ld. ahol pl. helyettesített), de a hozzáértése, felelőssége és szeretete az állatok iránt annál nagyobb volt.

A könyv többször is megjelent már magyarul, legelőször 1991-ben. Ezt a vicces borítójú példányt a Ciceró Kiadó adta ki 2013-ban.

 A szerzőről pedig ITT olvashattok részletesen.

Folytatás...
# életrajz # szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

Follow Us @soratemplates