Azt első körben rögtön le is szögezhetjük, hogy ne egy
szakmailag kifogástalan, szakszavakkal teleaggatott régészeti könyvet várjunk.
El tudom képzelni, hogy már a saját korában is sokan
kíváncsiak voltak arra, hogy milyen kalandosan élt Agatha Christie a híres
írónő és férje Max Mallowan a távoli Keleten miközben fontos leleteket ástak ki
és gyűjtöttek össze, amik jelentős történelmi jelentőséggel bírnak még ma is.
Nagyon kellemes elbeszélő stílusban íródik a történet, részletesen
megismerjük a háztartásukat, az őket körülvevő embereket, a korszak jellemzőit,
a távoli ország lakóit, helyszíneit és az ásatások körülményeit. Megtudjuk például,
hogy az emberi élet nagyon keveset ért arrafelé, gyakran még tréfa tárgyát is
képezi a halál. Valamint az is kiderül, hogy milyen etnikai csoportok éltek
együtt az ásatáson. A különbözőségük ellenére az ásatás miatt egy nagy és
működőképes családdá kovácsolta a sok különböző vallású, származású embert Max
és Agatha elhivatott, őszinte hozzáállása és az sem marad rejtve, hogy mennyire
tisztelték és szerették emiatt őket.
Lenyűgözött, hogy egy Európai nagyvilági élethez szokott
sikeres írónő mennyire természetesen él egy „barbár”, a modern világ minden
kényelmét nélkülöző világban. A nehézségeken könnyed humorral lép túl és méltó
társa férjének, az elhivatott régésznek.
Agatha Christie magával ragadó könyve egyszerűen imádnivaló. Habár
nélkülözi a gyilkosságot és a váratlan fordulatokat, továbbá a rá oly jellemző
borotvaéles észjárást, de ettől függetlenül pont olyan zseniálisan megírt és
precízen felépített történet, mint egy Poirot regény.
Egyszerűen nincs más dolgunk csupán élvezni, ahogy Agatha
Christie elmeséli, hogy valójában hogyan is éltek ők Mezopotámiában.
Igazi strandolós, függőágyban ücsörgős nyári olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése