Könyvfalók

Forrás

Eredeti címe: The Girl With All the Gifts (2014.) Kiadta: Kossuth (2016.) Oldalszám: 456 Forrás: saját Értékelésem:

Mint ahogy említettem fentebb már, a kiéhezettek élőholtak. Tudomást se vesznek egymásról, semmilyen szinten nem kommunikálnak. Vagyis ha veszünk két kiéhezettet, andaloghatnak egymás mellett, de fel se fogják, hogy ott van a másik. Ennek ellenére a gyerekek azért mások, azért emberiebbek, mert a szüleik fertőzöttek voltak, amikor fogantak. Mi a problémám ezzel? Pusztán csak annyi, hogy a fertőződés után az embereken pikk-pakk eluralkodik a gomba. Ha engem megharapnak és vagyok olyan mázlista, hogy nem zabálnak fel, tuti nem arra fogok vágyni, hogy utoljára még egyet valakivel alkothassak. De képzeljük el, hogy vannak olyanok, akik mégis, sőt, tegyük fel, hogy pont peteérés van és minden körülmény adott a fogamzáshoz, megfogan a baba. Az anyuka pikk-pakk élőholt lesz, a gomba totál felveszi a teste felett a hatalmat. Hogy lesz képes kihordani egy kisbabát? Hogy lesz képes világra hozni, amikor arra nem képesek, hogy felfogják, ha egy másik kiéhezett van mellettük? Nem elég csak kicsusszannia annak a babának, van köldökzsinór, stb., amit el kell vágni. Hogy tud erre gondolni egy olyan egyed, ami nem is képes a gondolkodásra? Na jó, tegyük fel, hogy megszületik a baba, valamilyen varázslatos okból kifolyólag a köldökzsinór probléma is megoldódik, mit tudom én, elharapja a baba vagy én nem is tudom. Hogy képes az "életre" egy csecsemő? Ismétlem, a kiéhezettek fel se fogják, hogy rajtuk kívül van más kiéhezett is. Erre ott egy csecsemő kiéhezett, aki nem tud járni, vadászni, semmi, hogy marad életben? Felzabálja az anyját? Egy csecsemő? Hogyan?

Ez a könyv annyira komplex, annyira brutálisan sok évet ölel át, hogy nagyon nehéz mindent megemlíteni és minden részletre kitérni. Bárcsak azt mondhatnám, hogy úgy ugrottam neki, mint egy hősies gladiátor, és nem ijedtem meg az iszonyatos terjedelmétől, 834 oldalnyi történettől. Nem. Igenis féltem, hogy mi lesz velem, hisz soha nem olvastam még ilyen vaskos könyvet. De jelentem, hogy kiálltam a próbát és sikerült! Elolvastam! És imádtam!!

Bele lehet fáradni egy-egy olyan horderejű könyvbe, mint A Szabadulás. A szereplők csak mennek és mennek éveken át, soha nem állnak meg, mindig történik valami, soha nem lehet nyugta az embernek. Számomra a Szabadulás az egyik legizgalmasabb és legegyedülállóbb olvasmány volt, amivel valaha is találkoztam. A könyv Cronin kislányának unszolására született, aki azt kérte a papájától, hogy írjon egy történetet, ahol egy kislány megmenti a világot. Az biztos, hogy nem olvasnám fel a gyermekeimnek, olyan félelmetes, de hála Istennek, és persze Cronin kislányának, megszületett ez a fenomenális könyv, aminek a súlya agyonnyom - gondolok itt mind a fizikai, mind a mondanivaló súlyára. :)

A történet, ahogy már mondtam, több időszakot ölel fel. Ugrál a jelen és a múlt, a "világvége" előtt és utáni állapot között, hogy teljes rálátásunk legyen a történetre. Végigjárhatjuk egy szigorúan őrzött fegyenc szamárlétráját a börtönben, aki épp az életfogytiglani börtönbüntetését tölti, átutazhatjuk a fél világot, harcolhatunk a Fertőzöttekkel, láthatunk csodákat, retteghetünk, félthetjük az életünket és megélhetünk minden egyes pillanatot a könyv főszereplőivel, ugyanis Cronin olyan fantasztikusan ír, hogy ahogy elkezded olvasni a könyvét, beszippant és el sem enged az utolsó oldalig.

Bevallom, rengeteget kellett jegyzetelnem olvasás közben, ugyanis annyi szereplő, családi kapcsolat, apró kis részlet volt ebben a könyvben, mint 6 másikban összesen. De nem bántam, mert életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy elolvashattam ezt a könyvet, és már olvasom a folytatást, szóval nemsokára jövök arról is egy bejegyzéssel. :)

Peter Heller: Kutya csillagkép 

-->

Az első rész kellően felcsigázott és hideglelést hozott rám. Nagyon élveztem minden egyes percét.
Így azt hiszem kijelenthetem, hogy ennek a sorozatnak a folytatását vártam a legjobban és végre meg is érkezett.
A sorozatokkal az a baj, hogy vagy laposak lesznek a következő részek és nagyon elrontja az író, vagy túl lassan jönnek ki a részek és beleunok a várakozásba. Most egyikről sincs szerencsére szó. 
Viszont az első rész lendületét és tökéletességét sajna nem ütötte meg. Nem volt rossz olvasmány, sőt. A kedvenceim között fogom számon tartani, de azért kicsit hiányérzetem volt az olvasása után.

Talán kezdjük is azzal, ami nem tetszett annyira.
Mint egy jó iskola, sokszor van visszautalás az első kötetre. Ezzel nem lenne baj, mert így legalább aki lemaradt róla, az is értheti a következő részt. De nem egyszer, nem kétszer van ugyan az leírva. 
Ami sokszor meglassította a cselekményt. És én pont a gyors és mozgalmas voltát szerettem nagyon.
De előnyére is változott a könyv. 
Több a lelkizés, több jelentőséget kapnak a szereplők jellemei. 
Jobban kidolgozott a háttér és a friss szereplők is.
A főszereplőknek is jót tett kifejezetten, hogy kidolgozottabbak lettek, árnyaltabbak.
Pikk szerethetőbb, kicsit esendőbb , finomabb lett, ami kifejezetten szerethetővé tette. Nőiesedik, ami bonyodalmakhoz vezet számára. Nehéz egyeztetnie az erős vadász énjét és a nőies, szerető, lányos oldalát.
Fakó volt a kedvencem. Most valahogy hű lett a nevéhez. Az író nagyon keveset foglalkoztatta, csak röpke pillanatok jutottak sorsául, akkor is undok volt vagy elfoglalt. hiányoltam nagyon.
Kósza is finomabb lett, pedig őt a keménysége miatt kedveltem. Most is ritkán szólalt meg, de akkor nagy igazságokat. Továbbra is kedvelem, sőt, valahogy még jobban el tudnám Pikk kedveseként képzelni.

Ha már szerelem. Több gyengédség, több érzelmesség szintén jót tett a könyvnek. Bár utána az író rögtön ki is húzta egy tollvonással az egészet. amit nagyon sajnáltam. De felcsigázott.
Kitaláljátok Pikk ki szerelmetese lett? Én nem árulom el....

A nyelvezet is ugyan olyan izgalmas, mint a történet. Tetszettek a párbeszédek és a leíró részek is egyaránt.

A világfelépítés egyre jobb. Egyre több dolgot tudhattunk meg. Aminek én szívből örültem.
Az első részben elkövetett apró bakikat is kiküszöbölte az író. Bár engem azok sem zavartak.
Ugyan olyan mozgalmas a történet vezetése, pillanatok állnak csak rendelkezésünkre a pihenéshez. Viszont kevesebb a csata jelenet, aminek valaki biztos örülni fog majd. Én kicsit hiányoltam azért.
Itt inkább arra hegyeződik ki az egész, hogy megszeresse és meg is védje a kis csapat a helyet, ahol lakik. Ne csak meneküljön. Tudják, hogy mit veszíthetnek. És van, amiért érdemes harcolni az életed árán is.
Sok van még a sorozatban. Úgy tudom, egy lezáró kötet van már csak hátra. Pedig még olvasnék bővebben is róluk. Az ellenség is kezd testet ölteni, a múltra is szép lassan fény derül, egy kis emberi gonoszság, boszorkány üldözés, titkok, viszályok, szerelmek és emberi kapcsolatok... 
Nem lehet, hogy pont a legjobbkor lesz vége? Ugye nem?

A borítója nagyon hasonló, mint az első könyvé. De illik a sorozathoz szerintem.

Eredeti címe:  Soulless (2009.) Itthon kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó (2012.) Ára: 2999 Oldalszám: 356 Sorozat: A Napernyő Protektorátus 1. része Forrás: kiadó (recenzió) Kinek ajánlom a figyelmébe?: Hm. Igazából mindenkinek, bár azt nem tudom férfiak mennyire lennének oda a történetért, de próba szerencse. Ajánlom mindenkinek, aki nem zárkózik el ettől a műfajtól vagy csak most ismerkedik vele. Nagyon kellemes olvasmány, üdítő. Szerintem már csak a humora miatt is érdemes elolvasni. De akik amúgy is szereti a vámpíros-farasemberes, lájtosan love storys történeteket, azok ne hagyják ki!

Ha jól emlékszem, tavaly olvastam az első hazai bejegyzést a Soullessről. Akkor még csak tervbe volt véve a hazai kiadása, de én azonnal kíváncsi lettem rá.
Nem titkolom, hogy odáig vagyok a gyönyörű borítókért, a szép csomagolás képes akkor is az olvasás mellett döntenem, ha amúgy a fülszöveg nem hozott lázba.
A Soulless borítója azonnal megfogott és a fülszövege is. Vámpírok, dögös farkasember, egy lélektelen nő (az meg milyen lehet?- futott végig a fejemben) és mindez a viktoriánus korban. Már magában a korszakkal le lehetett volna venni a lábamról, de mivel kicsit odáig vagyok ;oP a vámpíros, angyalos, stb. történetekért, így nyert ügye volt azonnal.

Mielőtt neki állok egy bejegyzés megírásának, mindig utána szoktam olvasni egy kicsit a szerzőnek és magának a könyvnek is. Így botlottam bele egy teljesen új műfajba, a steampunkba. Néztem nagy elkerekedett szemekkel: az meg mi fán terem? Én azonnal rávágtam volna, hogy a Lélektelen fantasy.
Ebben igazam is lett volna, de kicsit tágabb ennél az a műfaj, ahová besorolták a könyvet.

A steampunk olyan műfaj, ami egy alternatív múltban játszódik. Pl. a viktoriánus kori Angliában vagy a "Wild West" kori Amerikában. Megtalálható benne a sci-fi, fantasy és akár horror eleme is lehet. Futurisztikus újítások fedezhetők fel az adott korban.
forrás: wikipédia

Na de ott tartottam, hogy utána szoktam nézni egy kicsit a szerzőnek.
Gail Carriger A Napernyő Protektorátus sorozatával (ennek az első része a Soulless) több díjat bezsebelt már és vezette a sorozat részeivel a New York Times Bestseller Listáját. Jelenleg 5 részes a sorozat, ezeket 3 év alatt hozta össze. Magyarul egyelőre még csak az első olvasható.


A Lélektelenben igazából minden benne van: történelem, humor, romantika, akció és fantasztikus lények. (Az angyalok és a tündérek azért hiányoztak a sorból. Értitek, ha már ..., akkor mindent bele.)
Az adott alternatív történelmi múlt teljesen emészthető. Egyáltalán nem találtam furcsának, hogy egyszerre olvashatunk Viktória királynőről és pl. vámpírokról. Az első perctől kezdve sikerült az írónőnek ezt úgy az olvasónak előadnia, hogy ne érezzünk tartózkodást, teljesen elfogadható, elképzelhető legyen.
A humora zseniális. Valahogy fanyar, néhol idegesítő, de mégis annyira kellemes, jól esik az olvasás során.

Alexia szerethető karakter minden idegesítő megmozdulása ellenére, Lord Maccon pedig olyan, mint egy házsártos úriember, aki a frakkja alatt izmokat rejteget. Gazdag, befolyásos, úriember, izmos is és még farkasember is, a tökéletes férfi receptje. ;oP De tényleg, kellemes karakter volt. ☺A kapcsolatuk pedig annyira könnyed, humoros, hogy egyszerűen jó volt olvasni.

Az akciós része igazából harmatgyenge, de mégis feldobta a történetet, ettől lett nem kimondottan romantikus irodalom.

A könyv olvastatta magát, letenni se akartam, gyorsan ki is végeztem és remélem, hogy a folytatása hamarosan olvasható lesz magyarul is.
A steampunk pedig úgy érzem, hogy az én műfajom lesz, keresem is a hasonló áldozatomat. ;o) 

a sorozat