Könyvfalók

Forrás

Eredeti címe: The Girl With All the Gifts (2014.) Kiadta: Kossuth (2016.) Oldalszám: 456 Forrás: saját Értékelésem:

Mint ahogy említettem fentebb már, a kiéhezettek élőholtak. Tudomást se vesznek egymásról, semmilyen szinten nem kommunikálnak. Vagyis ha veszünk két kiéhezettet, andaloghatnak egymás mellett, de fel se fogják, hogy ott van a másik. Ennek ellenére a gyerekek azért mások, azért emberiebbek, mert a szüleik fertőzöttek voltak, amikor fogantak. Mi a problémám ezzel? Pusztán csak annyi, hogy a fertőződés után az embereken pikk-pakk eluralkodik a gomba. Ha engem megharapnak és vagyok olyan mázlista, hogy nem zabálnak fel, tuti nem arra fogok vágyni, hogy utoljára még egyet valakivel alkothassak. De képzeljük el, hogy vannak olyanok, akik mégis, sőt, tegyük fel, hogy pont peteérés van és minden körülmény adott a fogamzáshoz, megfogan a baba. Az anyuka pikk-pakk élőholt lesz, a gomba totál felveszi a teste felett a hatalmat. Hogy lesz képes kihordani egy kisbabát? Hogy lesz képes világra hozni, amikor arra nem képesek, hogy felfogják, ha egy másik kiéhezett van mellettük? Nem elég csak kicsusszannia annak a babának, van köldökzsinór, stb., amit el kell vágni. Hogy tud erre gondolni egy olyan egyed, ami nem is képes a gondolkodásra? Na jó, tegyük fel, hogy megszületik a baba, valamilyen varázslatos okból kifolyólag a köldökzsinór probléma is megoldódik, mit tudom én, elharapja a baba vagy én nem is tudom. Hogy képes az "életre" egy csecsemő? Ismétlem, a kiéhezettek fel se fogják, hogy rajtuk kívül van más kiéhezett is. Erre ott egy csecsemő kiéhezett, aki nem tud járni, vadászni, semmi, hogy marad életben? Felzabálja az anyját? Egy csecsemő? Hogyan?

Ez a könyv annyira komplex, annyira brutálisan sok évet ölel át, hogy nagyon nehéz mindent megemlíteni és minden részletre kitérni. Bárcsak azt mondhatnám, hogy úgy ugrottam neki, mint egy hősies gladiátor, és nem ijedtem meg az iszonyatos terjedelmétől, 834 oldalnyi történettől. Nem. Igenis féltem, hogy mi lesz velem, hisz soha nem olvastam még ilyen vaskos könyvet. De jelentem, hogy kiálltam a próbát és sikerült! Elolvastam! És imádtam!!

Bele lehet fáradni egy-egy olyan horderejű könyvbe, mint A Szabadulás. A szereplők csak mennek és mennek éveken át, soha nem állnak meg, mindig történik valami, soha nem lehet nyugta az embernek. Számomra a Szabadulás az egyik legizgalmasabb és legegyedülállóbb olvasmány volt, amivel valaha is találkoztam. A könyv Cronin kislányának unszolására született, aki azt kérte a papájától, hogy írjon egy történetet, ahol egy kislány megmenti a világot. Az biztos, hogy nem olvasnám fel a gyermekeimnek, olyan félelmetes, de hála Istennek, és persze Cronin kislányának, megszületett ez a fenomenális könyv, aminek a súlya agyonnyom - gondolok itt mind a fizikai, mind a mondanivaló súlyára. :)

A történet, ahogy már mondtam, több időszakot ölel fel. Ugrál a jelen és a múlt, a "világvége" előtt és utáni állapot között, hogy teljes rálátásunk legyen a történetre. Végigjárhatjuk egy szigorúan őrzött fegyenc szamárlétráját a börtönben, aki épp az életfogytiglani börtönbüntetését tölti, átutazhatjuk a fél világot, harcolhatunk a Fertőzöttekkel, láthatunk csodákat, retteghetünk, félthetjük az életünket és megélhetünk minden egyes pillanatot a könyv főszereplőivel, ugyanis Cronin olyan fantasztikusan ír, hogy ahogy elkezded olvasni a könyvét, beszippant és el sem enged az utolsó oldalig.

Bevallom, rengeteget kellett jegyzetelnem olvasás közben, ugyanis annyi szereplő, családi kapcsolat, apró kis részlet volt ebben a könyvben, mint 6 másikban összesen. De nem bántam, mert életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy elolvashattam ezt a könyvet, és már olvasom a folytatást, szóval nemsokára jövök arról is egy bejegyzéssel. :)