Könyvfalók

Eredeti címe: The Mistress (2013.) Kiadta: Athenaeum Könyvkiadó (2015.) Sorozat: Eredendő bűnösök Oldalszám: 528

Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak.
Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból…
A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja…

Eredendő bűnösök #4

Tiffany Reisz az egyik kedvenc írónőm és nagyon szomorú voltam amikor úgy alakult, hogy az előző kiadója nem tudta folytatni a sorozat kiadását, így teljesen kiszámíthatatlanná vált, hogy valaha is fogjuk-e tudni olvasni a folytatásokat magyarul. Örülök annak, hogy az Athenaeum meglátta benne a lehetőséget és felkarolta az Eredendő bűnösöket.

Az írónő egyszerűen egy zseni. És nem csak amiatt ahogy fogalmaz, hanem amiatt is, mert tőlem teljesen távol álló dolgokat úgy tud megfogalmazni, leírni, hogy nem találok benne semmi megbotránkoztatót, maximálisan el tudom fogadni, megérteni. És ez szerintem hatalmas dolog!

"– Azt mondják, az ember akkor jön rá, mi van a birtokában, amikor elveszíti."

Megszokhattuk, hogy a könyv címe mindig utal arra, hogy ki lesz a kötet központi szereplője, ez most is így volt és hát ki más lenne az Úrnő, ha nem Nora.
A herceg hatalmas fordulattal ért véget és szerencsére Az úrnőben az írónő nem húzza sokáig az olvasó idegeit, gyorsan kiderül, hogy hol van Nora, mi történt vele.
Nagyon tetszett a történet felépítése, ahogy a nő Seherezádévá válik és így kapunk bepillantást a múltba. Leginkább Soren és Kingsley kapcsolatára kapunk nagyobb rápillantást ebben a részben.

"– Szeretlek – mondta Nora. Képtelen volt folytatni úgy, hogy Søren ne hallja ezeket a szavakat, hogy ő ne mondja ki ezeket a szavakat. – Mindig is szerettelek. Soha nem szűntelek meg szeretni. Valahányszor azt mondtam, gyűlöllek, soha nem gondoltam komolyan, egyszer sem. Minden részedet szerettem, minden titkodat, minden bűnödet.
Szeretem azt, ami vagy, azt, amit csinálsz, és hogy általad azt érzem, hogy egyszerre félek és egyszerre vagyok biztonságban."

Újra egy lebilincselő, izgalmas, erotikus történetre számíthat az, aki nekikezd ennek a résznek is. Reisz egyszerűen utánozhatatlan, zseni és kész!
És hát igen, már megint úgy ért véget! Komolyan törvénybe foglalnám, hogy tilos így befejezni egy részt, tilos ilyen függő véget hagyni, tilos húzni az olvasók idegeit, mert nagyon káros a hajhagymákra és az olvasók idegeire!. ;o)
Tudom, rövid voltam, de ez van. :o) Nem akarok semmit se lelőni, így pedig nem tudok hosszabban írni, meg amúgy is csak egy valami fontos: Ne hagyjátok ki!

Miért is vettem kézbe ezt a könyvet? Megmondom teljesen őszintén, ahogy olvasgattam mások véleményeit, annyira negatív visszhangot kapott szerencsétlen könyv, hogy tudni akartam tényleg olyan katasztrófa-e. Na meg tán valahol bíztam abban, hátha felráz és kedvet kapok a róla való íráshoz.
Szóval katasztrófára számítottam és arra, hogy a végén fél, max két csillagot adok majd neki az értékelésnél. Hármat kapott, pedig nem indult jól a kapcsolatunk. Egyáltalán nem tökéletes a kötet, meg az elején totál olyan, mintha a Gyönyörű sorscsapás koppintása lenne, nagyon sok a közös elem, meg bele lehet kötni a karakterekbe, az eseménybe, meg sok egyébbe, mégis összességében azt kell mondanom, hogy a műfajában nem katasztrófa történet, közepes. Elolvastam, nem volt rossz, nem vertem a fejemet a falba, azt viszont elismerem, hogyha fel kéne idéznem totál az eseményeket, hát akkor bajban lennék vele, vagyis felejtős a történet. Egyszer olvashatós olvasmány, amiben van aztán minden. Bunyó, erőszak, szex, gyengébb karakterek, néhány furcsaság, de azért nem egy Blackstone-affér szerencsére. :oP
________________________
Kiadta: Ulpius-ház (2014.)
Oldalszám: 430
Sorozat: Real 1.
Ára: 3499

Michel Bussi: Emilie vagy Lyse-Rose?


Füli:

"Tisztelt Asszonyom!

Remélem, nem tekinti tolakodásnak, de úgy éreztem, meg kell írnom önnek, mennyire csodálom és becsülöm A sas fészkéből című könyvét. Elismerem, általában nem vagyok oda meg vissza a költészetért. Többnyire a Huckleberry Finn szamárfüles kötetét veszem a kezembe vagy egyéb, halálos veszedelmeket és megmenekülést taglaló könyveket. Az ön verseiben mégis volt valami, ami jobba megérintett, mint bármi az utóbbi években... "

Jessica Brockmole - Levelek Skye szigetéről

"1940. június 17.
Ó, Margaret!
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal.
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna!
Anya"

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok

Peter Heller: Kutya csillagkép 

-->

Play by Play #1

Na jó bevallom, azért került fel a könyv a Kívánságlistámra, mert lássuk be, nem semmi a borító. ;o) Viszont, ahogy egyre többször nézegettem, úgy kezdett egyre jobban zavarni a tökéletes, szoborszerű izomzat, az ágyéknál levő ér, amiről megtudtam, hogy izom, de számomra lényegtelen, mert a víz is kiver tőle, és a láttára halálfélelmem van (nem olyan, mintha egy Alien kúszna fel a pasi ágyékánál a testében?). Szóval addig-addig nézegettem a borítót, amíg rájöttem, hogy még sem tetszik. Aztán Csengének köszönhetően, egyre többször jött fel frissben a molyon, és olyan szinten beégett a memóriámba, hogy amikor rábukkantam a barátnőm polcán, még szép, hogy gondolkodás nélkül kaptam utána. Csak miattad Csenge. :oP

Miről is szólt a történet?
Adva van Mick Riley, aki 30 éves, sikeres, népszerű, gazdag focista (amerikai fociról van szó, nyilván). Két méter magas, jól megtermett, fekete haja, és szúrós, kék szeme van. A nők odáig vannak érte, a sajtó pedig imádja, köszönhetően az ügynökének, aki mindent megtesz azért, hogy Mick a reflektorfényben maradjon. Modellekkel, színésznőkkel jelenteti meg a rendezvényeken, így gondoskodva arról, hogy folyamatosan helye legyen a sajtóban.
Tara, szintén 30 éves rendezvényszervező. Karcsú, ugyanakkor mégis szép gömbölyű alakja van. Szőke hajú, arca keskeny, ajka telt, és övé a legszebb barna szem, amit a pasi valaha is látott. Viszont a nőnek van egy 14 éves fia, akit egyedül nevel.
Mick és Tara egy rendezvényen találkoznak, és még aznap egymásnak is esnek, Mick lakosztályában. Tara nem vágyik kapcsolatra, viszont Mick ezt másképp gondolja, és mindenre kész, hogy megszerezze magának a nőt. Ez az ügynökének nem nagyon tetszik, hisz Tarat senki se ismeri, egy mezei rendezvényszervező, és ennyi. Vajon a kapcsolatuk átvészel mindent? Mit fog az új kapcsolathoz szólni Tara fia? ...

Már a könyv olvasása elején felkészítettek arra, hogy vulgáris lesz, néhol már erőltetetten, így igyekeztem felkészülni ezekre. Problémám sokáig nem is volt a vulgaritással, viszont a vége felé, elég rendesen elegem lett már a p*ncikázásból. A megbokrosodva élvezésen pedig még mindig vigyorgok. ;o)

Ha röviden össze kéne foglalnom a könyvet, akkor tudnám egy szóval is jellemezni: erotika. Rengeteg ágyjelenet van benne, és biza bár nincs problémám az ilyen jelenetekkel, mégis úgy éreztem, hogy itt már erőltetett, túl sok van belőle. Amivel probléma nem lenne, ha változatos, ha valami újdonságot tud nyújtani az írónő, na de a sablonos 88 menet után a 89. már elég uncsi tud lenni.

Annak ellenére, hogy elég vegyesek a könyvvel kapcsolatban az érzéseim, mégis van benne pozitívum, amit ki kell emelnem.Végre egy olyan erotikus könyv, amiben a sztár emberi, a főszereplő nő nem játssza meg, hogy azt se tudja kicsoda a pasi, a kapcsolatuk pedig, amolyan modern kori Hamupipőke, némi extrával. Mick sztárallűrök nélküli híresség, akit nem vakít el a csillogás. Egyszerűségre, hétköznapiasságra vágyik, mert tudja, hogy a csillogás csak a látszat, nincs mögötte semmi. Az pedig, ahogy Tara fiához viszonyult, számomra nagyon pozitív volt. Ráadásul eléggé feldobta a történetet Tara története. Mármint az, hogy van egy harmadik fél ebben a történetben, méghozzá a fia személyében, aki nyilván egy édesanyának a legfontosabb az életében. Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy ugyanannyi idős vagyok, mint Tara, de ha lenne egy 14 éves fiam ... ó, el se tudom képzelni!
Persze kiszámítható a történet, néhol elég idegesítő, de mégis azt kell írnom: nem rossz. Szerintem túl hosszú lett, és emiatt untatott. Lehetett volna rövidebb, kevesebb ágyjelenettel.
________________
Eredeti címe: The Perfect Play (2011.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 364
Sorozat: Play by Play #1
Ára: 3999
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Harc a szerelemért #1

Mire számítottam, amikor kézbe vettem a könyvet? Sok erotikus jelenetre, gyenge karakterábrázolásra, cselekmény nélküliségre (hacsak nem az ágyról van szó) és ennyi.
Mit kaptam? Igazából ezeket, de mégsem úgy, hogy a falhoz akarjam vágni a könyvet.

A szereplőkről lényegében semmi sem maradt meg bennem. Fogalmam sincs már, hogy nézett ki a csaj, csak azt tudom, hogy olyan ügyetlen, hogy az már hihetetlen, és a történet kezdetén nincs tisztában azzal, mennyire szexi is. A pasiról meg csak annyi, hogy Mohikános haja van (fogalmam sincs, az milyen), izmos, tetkós, szexi "állat", oszt annyi.
A cselekmény? Reid MMA harcos (erről se tudtam semmit), aki lesérül, a gyógytornásza pedig nem más lesz, mint gyerekkori barátjának a húga, Lucie.
Nos, Lucie odáig van az egyik kollégájáért, de persze gyerekkorában Reid-ért volt oda. Szóval a két fiatal találkozik, kötnek amolyan egyességet: Lucie hipergyorsan helyrehozza Reid sérülését, hogy újra harcolni tudjon, ő meg segít a lánynak, hogy elcsábíthassa a másik pasit.
A lecke el is kezdődik, a vége persze nem az lesz, aminek indult az egész. ...

Láthatjátok, nem egy gubancos történet, az már más tészta, fel nem tudom fogni, hogy mehet bele valaki egy ilyen szituba, ez magas nekem. Na de ugyebár könyvekben és filmekben minden előfordulhat, csak épp a valóság néha más. Bár kiakadni se akadhatok ki, mert olvastam már álházasságról, áljárásról, miért ne lehetne szó, tanításról is akkor?

Milyen is az Elcsábítani Hamupipőkét? Egyfelől egy gyenge történet, karakterábrázolás siralmas, de mégis szimpik a szereplők; másfelől meg pont olyan, amilyen történeteket megszokhattunk az Ulpius kiadásában, ebben a műfajban. Vagyis erotika-erotika, aztán ennyi. Lényegében kellemes olvasmány, de természetesen nem fogja megváltani a Világot. Pár kellemesebb óra, és utána pár perc múlva, már azt se tudjuk miről is olvastunk, csak tudjuk, hogy kellemes volt avagy sem. ;o)
________________
Eredeti címe: Seducing Cinderella (2012.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 316
Sorozat: Harc a szerelemért #1
Ára: 3499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Game for It #1

Az utóbbi időben nem épp a legjobb erotikus könyvekbe botlottam bele, amiket kis hazánkban kiadott a Kiadó, így egyszerre voltam kíváncsi a Játék a házasságal-ra a műfaja miatt, ugyanakkor szkeptikus is, hogy silány erotikus történethez lesz szerencsém. Aztán kiderült, hogy az írónő nem más, mint a Heti csaj szerzője, az pedig bejött, így érthető, hogy mégis csak jobban billent a mérleg nyelve, az "érdekel" felé.

Végül megkaptam és egy nap alatt befaltam. Nem csak a rövidsége miatt lehetett vele gyorsan haladni, hanem a stílusa miatt is. Egyáltalán nem olyan, mint amiket eddig ebben a műfajban tapasztaltam. Nem volt vulgáris (egy-két esetet leszámítva, de még az se olyan hű de nagy szám volt), és bár maga a történet tucattörténet, meg már lehetett ilyenről olvasni csak más körítéssel és nevekkel, de mégis jó volt. Olvastatta magát, egyszerű volt, kellemes, és érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel. Elsodorja őket az élet egymás mellől, vagy boldogan élnek, míg meg nem halnak? Nyilván, mivel romantikus történet, számítottam a boldog végkifejletre, de azért ott volt bennem a kérdés: biztos így lesz?

Sheridan 25 éves festőnő. Egy galériája van Carmelben, az Ocean Avennen, de sajnos nem megy neki valami jól. Lényegében ott tart, hogy az üzlete szépen döglődik. Csinos fiatal nő, világosbarna hullámos hajjal, és persze olyan formákkal, amilyennek lennie kellett a történetben. ;o)
Kisebb-nagyobb mellékszerepet kapott a barátnője, Willow is, akiről a második rész majd szólni fog.
Jared Quinn (nekem a nevét látva mindig Julia Quinn és a Bridgerton család ugrott be) még nincs 30 éves, több mint 190 cm magas, izmos, szívdöglesztő, hullámos barna hajú, nagy nőcsábász. És nem mellesleg a San José-i Sólymok hátvédje. (Amerikai fociról van szó.)

A két fiatal egy rendezvényen találkozik és ahogy lenni szokott, a pasi szeme azonnal megakad a fiatal nőn. Tetszik neki, hogy Sheridan nem játssza meg magát előtte, és nem fut utána. Így a rendezvény után meghívja egy italra, amit aztán egy légyott követ egy motelban.

"Sheridan megtorpant a motel recepciója előtt, és megragadta a férfi ingét, mintha a támogatására lenne szüksége

– Egyetlen éjszaka – suttogta. – Semmi kötelezettség. Csak… szórakozás.

Jared elmosolyodott. Gyengéden végighúzta ujját a lány alsó ajkán. Keresve se talált volna tökéletesebb nőt.

– Rendben."

És akkor itt jön a fordulat.
Jared előélete nem valami fényes, ezért kitalálták a sajtósai, ügyvédje, stb. hogy meg kéne nősülnie, mert ez jó fényt vetne rá. Jared pedig, Sheridan mellett dönt. Először a nő nem akar belemenni az álházasságba, de vonzónak találja, hogy 1 évig a férfi felesége lehet (mert hát azért megmozgatja benne a dolgokat, értitek), na és persze tudja, hogy ez a döglődő üzletének is jól jöhet (célzok a reklámra). Így aláírja a szerződést, de beleveteti, hogy szexuális kapcsolat nem lehet köztük (ezt nagyon nem értettem, de mindegy), mert különben bukta az egész.
Igen ám, de ugyebár izzik a légyott óta a levegő köztük. Vajon kibírják az 1 évet mindenféle szexuális kapcsolat nélkül?

"Egyszer volt, hol nem volt, gyermekeim, hajdanában volt egy rövid randim egy nagyon híres, kupagyőztes futballjátékossal. És, fiaim, hogy tudott csókolni, de az már egy másik történet, egy másik korban…"

Az írónő nem lacafacázott, egyből ott kezdjük a szereplőkkel az ismerkedést, hogy először találkoznak. Lényegében a történetben, nincsenek felesleges körök, felesleges oldalak, mindig történik valami. Aláírják a szerződést, gyorsan összeházasodnak, élik az érdekes házasságukat, majd persze nem hiányozhat a fordulat a történetből, amikor elkezdenek elsiklani egymás mellett. De vajon mi lesz a vége?

Szimpatikusak voltak a szereplők, a történet is kellemes volt, sőt, mondhatni már aranyos, de még se éreztem azt, hogy a szívemhez nőttek volna a karakterek. Valami hiányzott, valahogy nem volt az igazi. Egyszerűen csak amíg velük voltam, amíg róluk olvastam, addig jó volt, de kétlem, hogy hosszabb távon megmaradnának bennem. Viszont pozitívum a szememben, hogy bár Sheridan "csak" 25 éves, mégis egy olyan fokú érettséget éreztem a karakterében, ami jó pár évet dobott rajta a szememben. Nem egy tipikusan fiatal, bohókás, a húszas évei elején/közepén levő nő volt, hanem egy érett gondolkodással rendelkező, felnőtt, igazi NŐ. Az persze más kérdés, hogy normális dolog-e, ha valaki belemegy egy álházasságba, és volt-e értelme a szexmentességet belevenni a szerződésbe, na de semmi se lehet tökéletes, nehogy már. :oP És azért a szexmentesség dobott rajta, fokozta az izgalmakat.
Jared pedig nem a megtestesült őstulok, akiket előszeretettel vesznek bele a szerzők az ilyen történetekbe, hanem lényegében egy teljesen átlagos, hétköznapi férfi, csak hát igen, az aki, megspékelve a gyönyörű testtel és a vastag pénztárcával.

A cselekményen nem akadtam fenn, sőt, nekem bejött valamilyen szinten az álházasság, sőt, még a szexmentesség is (bár érteni nem értettem, de izgis volt). Izgalmas volt, bár így utólag visszagondolva, húzhatták volna egymás agyát jobban, szenvedhettek volna még jobban a szex hiánya miatt. 

Röviden: bejött úgy, ahogy volt. Persze lehetett volna túlfűtöttebb, lehetett volna még a karaktereken dolgozni, lehetett volna csiszolgatni, akár magát a cselekményt még izgalmasabbá tenni, de mégis mindezek ellenére, elnyerte a tetszésemet. Igaz, nem annyira, hogy újraolvassam, de annyira igen, hogy élveztem a történetet, amíg olvashattam. Amolyan egyszer elolvasós, kellemesebb romantikus-erotikus történet.

Milyen is akkor összességében a Játék a házassággal? Egy könnyed romantikus-erotikus történet. A szereplők összegabalyodnak, majd úgy döntenek, hogy házasságra lépnek, de szex nélkül, na de hogy ez betartható-e egy évig, az ugyebár a jövő zenéje. ;o) Inkább érzem romantikusnak a történetet, mint erotikusnak, pusztán csak több erotika van benne, mint a sima romantikus regényeknél ez tapasztalható. Viszont nem esett át az írónő a ló túloldalára. Kellemes volt, olvasmányos, aranyos. Semmi extra, nem okozott meglepetést, kiszámítható, de ebben a műfajban pont az lenne fura, ha nem így lenne. Ugyanakkor hiányérzetem is van. Lényegében tipikusan olyan könyv, amit jó olvasni, de másodjára már nem esnél neki akkora hévvel.

Kiknek is ajánlom a figyelmükbe? Nos, egyértelműen a romantikus-erotikus műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik kíváncsian Monica Murphy másik oldalára.

_________________
Eredeti címe: Game for Marriage (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 302
Sorozat: Game for It #1
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Értékelésem:

 
Képek forrása: 1. 2.  

Szegény könyvvel kapcsolatban, csak a negatív vélemények maradtak meg bennem. Ugyanis úgy kezdtem neki, hogy tuti a silányabb erotikus regények közé fog tartozni, amikkel az Ulpius előszeretettel árasztott el minket. Miben tévedtem? Először is abban, hogy silány. Rendben, azt elismerem, hogy nem életem legjobb olvasmányélménye, de kellemes olvasmány volt. Másodszor abban, hogy erotikus regény, mert nem kimondottan az.

Caroline (26) új lakásba költözik, és már az első éjszakáján van szerencséje megismerni a szomszédját, a fal túloldaláról. Nem véletlenül Faldöngető a könyv címe, ugyanis a pasi (mert róla van szó) nem hagy ki egy éjszakát sem, hogy döngesse az ágyát, azon persze valakit. Caroline kezdetben csak döbbenten hallgatja az átszűrődő zajokat, majd megbotránkozik (a maga módján), hogy minden nap más nő kerül sorra. Végül eljut arra a pontra, amikor fogja magát és ráront a kis rózsaszín hálóingjében, az épp akcióra kész szomszédra. Aki természetesen nem más, mint egy szexi pasi, Simon (28).
Az első találkozás mind a kettőjüknek felejthetetlenre sikeredik, de olyan módon folytatása nem lesz. Aztán egy buli alkalmával összefutnak, sőt kiderül, hogy Caroline főnöke jól ismeri a pasit.
A lány barátnői összeakadnak a pasi haverjaival, így érthető módon -meg amúgy is-, egyre többször találkoznak. Barátság alakul ki kettőjük közt, bár a vonzalom kölcsönös. ...

Összességében, a könyv nagyon könnyed, semmi extra, de mégis nagyon olvasmányos. Az egyetlen dolog ami nagyon zavart, az Caroline orgazmusnélküliségének kihangsúlyozása. Nem azért volt ezzel problémám, mert felhívta az írónő erre a figyelmet, mert hát persze, biztos sok nő szenved ettől, a bajom azzal volt, hogy ezt furán emelte ki. Most komolyan: van olyan nő, aki az orgazmusához beszél és O-nak hívja? Arról már hallottam, hogy a pasik előszeretettel becézgetik a "kis tartozékukat" ;o) de olyanról még nem hallottam, hogy a nő elnevezi az orgazmusát. :oS
Lényeg a lényeg, hogy ebben a történetben nem volt lelki sérülés (mármint úgy, ahogy ezt eddig megszokhattuk), helyette Caroline képtelen volt eljutni a csúcsra. Persze ahogy lennie kell, Simon majd megoldja a problémáját.  ;oP

A karakterek szimpatikusak voltak és tetszett, hogy igazán nem a szex van a történet központjában. Persze elég nagy szerepet kapott, de még sem. Nekem inkább a barátság volt hangsúlyos köztük és az, ahogy engedték, hogy ez átváltozzon közöttük valami mássá.
Szóval bejövős volt. ;o) Bár a főzőcskézős részeket, a kenyérsütögetést, meg Simon reagálását a finomságokra, kicsit erőltetettnek éreztem már. Nyilván, ezt tán azért volt fontos hangsúlyoznia az írónőnek, hogy kiemelje, Caroline milyen házias, meg nem egy nyámnyila szőke csaj, de azért túl sok volt már az ilyen jelenet, kevesebb is bőven elég lett volna.

P.S.: elég gázos ez a borító. Első körben totál úgy tűnt, mintha a csaj lába a pasi karjának a folytatása lenne.
______________
Eredeti címe: Wallbanger (2012.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 424
Ára: 3499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

• ● A vicces kis nevek, amiket Chloe a pácienseire aggatott (például Borongós Gina)
• ● A receptek minden fejezet elején. Igazán egyedülálló megoldás, ilyet igazából még egy könyvben sem láttam. Pár receptnél azt gondoltam: hmm, lehet egyszer előveszem ezt a könyvet, ha ebédet akarok főzni, és kipróbálok egyet az említett fogások közül. A leginkább mégis azok a receptek tetszettek, amelyek nem ételekhez kötődtek (pl.: "Nagyapám, Neeman-rabbi boldogházasság-receptje").Különleges, üde színfoltjai ezek a regénynek.
• ● Greg, a férj jellemrajza. Megtestesíti mindazt a különcséget, amelyet a feleségek az első években édesnek tartanak a férjeikben, végül mégis megunják.
• ● Az, hogy elrepített engem egy más kultúrába, más országokba, még ha a cselekmény egy helyszínen is játszódik. Megismerteti az olvasóval a zsidók világát, és eloszlat néhány téves feltevést velük kapcsolatban.