2021. szeptember 13., hétfő

Holly Miller: Álmomban már szerettelek

15:30 0 Hozzászólás

Holly Miller könyve sokak számára lehet ismerős, ugyanis a megjelenése idején rendkívül felkapottnak számított. Hamar felkeltette az érdeklődésemet, de mások véleménye szépen lassan el is bizonytalanított: voltak, akik imádták, míg másoknál nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha kíváncsiak vagytok, nekem hogyan tetszett, kérlek olvassatok tovább! :)

 

Fülszöveg: 

„Ezt ​a történetet megkönnyeztem. Utána még sokáig gondolkodtam Callie és Joel életén, és azon, hogy én hogyan döntenék a helyükben. Szívszakítóan gyönyörű.” – Jill Santopolo, New York Times bestsellerszerző 

„Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? 

Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. 

Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben. 

Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? 

Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? 

A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.”

 

A könyv borítója kifejezetten tetszik, számomra leginkább az egyszerűségében rejlik a szépsége. A fűzfának és a madaraknak kiemelt szerepe van a történetben, így ezek megjelenítése különösen jó választás volt. 

 

Ami olvasás közben rögtön feltűnt, az Holly Miller gyönyörű, érzékletes megfogalmazása. A lapokat áthatja a természet és az állatok iránti rajongás – ezt legutóbb Karády Anna: A füredi lány c. könyvénél tapasztaltam. A részletes leírásoknak köszönhetően olyan volt, mintha én is részese lennék azoknak az apró csodáknak, amiket a két főszereplő, Callie és Joel látott, átélt. 

 

A történet nekem az elején kicsit lassan indult be, mint vártam, de ennek ellenére mindig elég sokat olvastam belőle egyhuzamban, valamilyen oknál fogva mégsem eresztett. A második felétől éreztem azt, hogy elkezdtek felgyorsulni az események, egyre több „titok” derült ki, és ezt a könyv vége felé a fejezetek elején jelzett nagyobb időbeli ugrások is megerősítették. 

 

Nagyon tetszett a két főszereplő karaktere, amilyenné Holly Miller formálta őket. Jó volt végre egy olyan női szereplőről olvasni, akinél nincs felesleges drámázás, hiszti, aki a nehézségek ellenére is próbál erős és pozitív maradni. Bár hamar megtudtuk, hogy Callie egyik legjobb barátnője, Grace meghalt, a fiatal nő mégis meghatározó „szereplője” a történetnek – olyan volt, mint egy tisztelgés az emléke előtt. Joel képessége, hogy látja álmában, mi fog történni a szeretteivel, számomra már az elejétől kezdve indokolta a viselkedését, szorongását, elsőre talán furcsa döntéseit. Még belegondolni is szörnyű volt, hogy ez mennyi terhet jelentett már neki az élete során, és mennyi várhat még rá, ha ez a jövőben sem ér véget.

 

Aki egy könnyed, romantikus történetet vár, „csalódni” fog, mert ez a könyv sokkal több annál. Számomra a legnagyobb mondanivalója talán az volt, hogy ha valakit igazán szeretsz, el is kell tudnod engedned őt. A történet olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben, Joel vajon végig kitart majd az oly nehezen meghozott döntése mellett? Fog-e még valaha találkozni, beszélni szerelmével, és vajon Callie élete hogyan és mikor ér majd véget? A férfi kísérletet tesz a megakadályozására, képes lesz rá? Esetleg szörnyű álma kivételesen nem is válik valóra? 

 

Összegzés

Nagyon örülök, hogy hagytam magam meggyőzni, és kézbe vettem ezt a könyvet, mert Holly Miller történetének olvasása nemcsak elgondolkodtatott, hanem rengeteg érzelmet is kiváltott belőlem. Én pedig kifejezetten szeretem, ha egy könyvnél ilyesmit tapasztalok, még ha ez olykor fájdalmas is. Leginkább azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a kicsit részletesebb leírásoktól és a nem szokványos romantikus történetektől. 

 

„Csak… bízz az emberekben, hagyd, hogy szeressenek!”

 

„– Nem kell hibátlannak lenni azért, hogy az ember szerethető legyen.”

 

„Fenn, a fán mindig elismétlem neki, hogy szeretem. Egy kicsit olyan érzés, mint amikor ugyanezt megvallom Joelnak is. Mert ugyanúgy várok egy válaszra, amit talán sosem fogok meghallani.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2021. április 22., csütörtök

Karády Anna: A füredi lány

17:45 0 Hozzászólás
Karády Anna az Álomgyár Kiadó új szerzője, akinek első könyve, A füredi lány idén februárban jelent meg. Ahogy megláttam, tudtam, ezt feltétlenül el szeretném olvasni, egyszerűen éreztem, hogy nem fog csalódást okozni.

A fülszöveg: 

„Szerelem ​téren és időn át… 

 

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura. 

 

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség… 

Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem. 

Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül. 

 

Vajon a két világot összekötheti a szerelem? 

 

Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni." 

 

Nem túlzok, ha azt állítom, ez a könyv bizony szerelem volt első látásra. Nemcsak a külső, hanem a belső borító is gyönyörű, utóbbin kellemesen meglepődtem, ugyanis nem emlékszem, hogy ezen, valamint Pap Éva És újra felkel a nap c. könyvén kívül lennének még ilyen köteteim az Álomgyár Kiadótól. Ráadásul kemény fedelet kapott, így sokkal kevésbé sérülékeny. 

A belső borító
 

Az, hogy a könyv helyszíne Balatonfüred, már csak hab a tortán. Kedvenc városom, 2006 óta egyetlen év kivételével mindig sikerült ellátogatnom oda. A következő mondat pedig remekül összegzi, amit én is érzek: 

„Füred mindent pótol, de Füredet semmi sem pótolhatja.”  

 

Érdekesség, hogy sci-fi jellegű könyveket nem igazán szoktam olvasni, bár egyre többször tapasztalom, hogy az embernek időről időre érdemes kilépnie a komfortzónájából, mert érhetik kellemes meglepetések. Szerencsére most is így történt. Az, hogy Anna már a könyv elején 1763-ban találta magát, még számomra sem volt "zavaró". Ráadásul általános iskolában és gimnáziumban is szerettem a történelmet, így nagyon érdekes volt betekintést nyerni ebbe a korba, a szokásokba, és hogy társadalmilag mekkora szakadék volt az emberek között. A természet szeretete már az első oldalaktól kezdve érződik, számomra ezek a leírások még különlegesebbé, értékesebbé tették a könyvet. A történet annyira beszippantott, hogyha nem tudtam olvasni, akkor is eszembe jutott - ezt egyébként más szintén említette. :) 

A Koloska-völgy, ahol minden elkezdődött...
 

A két főszereplő, Almássy Anna és a füredi földesúr, Oroszy Mihály szerelme nagyon szépen bontakozott ki, igazán megmelengette a szívemet. Anna egy okos, erős nő benyomását keltette, akinek bár mindig is hiányzott a családja, de képes volt beilleszkedni az új korba, ahova csöppent, és a lehetőségekhez mérten igyekezett helytállni. Mihály pedig nagyon kellemes meglepetés volt, tökéletes ábrázolása annak, hogy egy földesúr sem feltétlenül kegyetlen és a szegényeket kizsákmányoló. Megkedveltem Katicát és Istvánt, akik szinte Anna szüleinek a szerepét töltötték be, de barátnője, Vica és Mihály jobbkeze, Ostor is kifejezetten szerethető karakter volt. 

 

Olvasás közben végig foglalkoztatott a kérdés, hogy amennyiben lehetősége lesz rá, Anna vajon mit választ: Mihály szerelmét, vagy győz a honvágy, és visszatér a családjához? Éreztem, hogy ezzel kapcsolatban sajnos nem létezik egyértelműen jó döntés. 

 

Összegzés

Örülök, hogy a könyvvel kapcsolatos megérzéseim jók voltak, imádtam A füredi lány történetét! Külön kiemelném az alapos kutatómunkát, mely végig érezhető volt, és általa mi is megannyi hasznos információhoz juthattunk a korról. Nagyon várom az ősszel megjelenő folytatását, A füredi földesurat, melyben szívesen olvasnék még többet Ostorról. Az ő karakterét különösen érdekesnek, titokzatosnak találtam. Abban is nagyon bízom, hogy a közeljövőben olvashatunk még Karády Annától, mert aki első alkalommal képes volt egy ilyen csodát megírni, még számos nagyszerű történettel megörvendeztethet minket, olvasókat. 

 
„– Te voltál már szerelmes? 

– Azt hiszem. 

– Nem voltál. 

– Honnan veszed?

– Azt tudnád.”  

 

(fülszöveg: www.moly.hu)

2021. április 6., kedd

Ludányi Bettina: Mögötted!

15:19 0 Hozzászólás
Bár az írónőtől több könyv is a polcomon sorakozik, az első olvasmányom a Kettőnk titka volt még a tavalyi év végén, amivel igencsak magasra tette a mércét. Kíváncsian vártam, vajon a Mögötted! is hasonlóan le fog-e nyűgözni.

Fülszöveg: 

„Ludányi ​Bettina mesterien használja könyvében a félelem és a rettegés elemeit.” 

– Anarchia Könyvblog 

 

Mindig nézz a hátad mögé! 

 

Scott C. Flynn nyomozót egy brutális gyilkossághoz hívják. Az áldozat egy húszas éveiben járó nő, akit a Herman Brown Parkban találnak meg. A rendőrség megkezdi a nyomozást, ám sajnos elegendő bizonyíték hiányában nem sikerül közelebb kerülni a gyilkoshoz. Amikor feltűnik egy újabb holttest, a nyomok egy szektához vezetnek. 

 

Caroline R. Hutchinson szélhámosként éli az életét: lop, csal, hazudik, bárkit képes átverni. Egyik éjjel nagyon rossz áldozatot választ magának, így a sorsa megpecsételődik. Úgy tűnik, csak akkor menekülhet meg, ha a rendőrökhöz fordul segítségért. 

 

Vajon mi az összefüggés Flynn nyomozó és Caroline esete között? Mit tesz a rendőrség, amikor szembetalálja magát egy szektával? Hogyan képes egy szektavezér mindenkit irányítani és átverni maga körül? 

 

Ludányi Bettina Mögötted! című regényében megismerhetjük a szekták működésének pszichológiáját és bepillantást nyerhetünk a jogtalan befolyásolás rejtelmeibe. 

 

Bevallom, én egy kicsit féltem ettől a szektás témától. Sejtettem, hogy a könyv során betekintést nyerhetünk ebbe a világba, de picit tartottam tőle, ez hogyan lesz átadva az olvasónak úgy, ne váljanak az információk szárazzá, nehezen emészthetővé. Bettina viszont nagyon jól megtalálta az arany középutat. Ennek tükrében pedig, ahogyan azt a Kettőnk titkánál is megjegyeztem, értékelem a szokatlan témaválasztást.

 

A könyv erősen indít, ugyanis már a prológus után egy gyilkosság történik. A rendőrségre rendkívül nagy nyomás nehezedik, hogy minél előbb kiderítse, ki ölte meg a fiatal lányt a parkban. A nyomozást Scott Flynn vezeti, aki segítséget kap egy szakember, Daisy Carvalho Serra személyében. A rendőr társával, Paullal ugyanis már az elején gyanítja, hogy valamiféle szektáról lehet szó, amivel a nőnek már volt dolga, így sok hasznos információval szolgálhat ezek működéséről. 

 

Kifejezetten kedvelem a több szemszögből írt könyveket, mert általuk sokkal jobban bepillantást nyerhetünk az adott történetbe. Itt pedig akad bőven: Kathy, Scott nyomozó, Caroline, Christy, sőt, ahogyan a Kettőnk titka esetében, úgy most is megismerhetjük a gyilkos gondolatait. Elgondolkodtató volt, hogy Caroline egyetlen rossz döntése milyen lavinát képes elindítani, hány életet tud tönkretenni. Megtudjuk, hogy a nő lopásokból tartja el magát, így amikor egy galéria megnyitójáról értesül, kihagyhatatlan lehetőségnek tartja. Nem is sejti, akit kirabol, még mennyi szenvedést fog okozni számára... 

 

Nagyon tetszett, hogy a karakterek most is mintha hús-vér emberek lettek volna, az írónő rendkívül jól megalkotta őket. Könnyű volt azonosulni a nehézségeikkel, szenvedéseikkel. Az olvasók két korábbi szereplővel, Daisy (Nyomodban) és Alexios Hallas (Kettőnk titka) is találkozhatnak. Az én kedvencem talán Christy karaktere volt, így nagyon örültem, hogy neki egy külön novellát szánt Bettina - ez is megvan, de a bejegyzés megírásáig még nem olvastam el. :) 

 

Összegzés: 

A történet már az elejétől kezdve izgalmas, Bettina folyamatosan csepegteti az információkat. Itt is körülbelül a második felétől gyorsulnak fel az események, válik még pörgősebbé. Látszik az alapos kutatómunka, ez a tudás pedig nagyszerűen be van építve a regénybe. Ahogyan azt az írónőtől megszokhattuk, meglepetésekben sem volt hiány, egyik sokk ért a másik után :D, ki nem találtam volna a végét. Fontosnak tartom a borítót is kiemelni, ismét nagyszerű lett, rendkívül figyelemfelkeltő. Ha egy izgalmas thrillerre vágysz, bátran ajánlom ezt a könyvet!

 

„Sosem hittem volna, hogy a saját elmém lesz a legnagyobb ellenségem. Illúziókat kelt, édes reménnyel dédelget, aztán meg az arcomba tolja a valóságot. Nincs ennél kegyetlenebb dolog a világon.”  

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2021. február 10., szerda

Riley Baker - Utóirat: ​Elvittem az autót!

19:25 0 Hozzászólás
Bár egy ideje már követem az írónő munkásságát, korábban még nem olvastam tőle, így nagyon örültem, amikor nemcsak ezt, hanem egy másik művét is átküldte. Természetesen majd arról is hozom az értékelésemet. ;)


A fülszöveg: 

„Ki ne képzelte volna már el számtalanszor a fejében azt a jelenetet, amikor jól elbánik a sráccal, aki félrelépett…Paige Elliot vagyok és éppen most törték ripityára a szívem…Ami azt illeti hiszek a karmában, de ő sincs mindig résen…Szóval nekem kellett gondoskodnom arról, hogy a bűnös megkapja a méltó büntetését...” 

 

Ami rögtön feltűnt, hogy Riley nagyon gördülékenyen, fiatalos lendülettel ír, így gyorsan lehetett haladni. Ráadásul humorban sem volt hiány. 

 

„Csontkovács telefonszáma. Ennek a megőrzése sem túl szükségszerű, hisz gerince az nincsen.” 

 

 „– Jézusom, Paige… tényleg úgy szólított le téged, hogy ujjal mutogatott, menj oda hozzá? Jó, hogy nem dobott el egy csontot, hogy hozd vissza.”

 

A történet rövid, és az ember még szívesen olvasta volna, de valahogy mégis kerek egészet alkotott, szerencsére egyáltalán nem keltett kapkodós benyomást. A téma a megcsalás, amitől sokan rettegünk, szinte mindenki rémálma. Paige viszont teljesen bízott a másikban, a szerelmükben, ezért is érte hidegzuhanyként, amit Danny tett. Utóbbi karaktere sajnos egyáltalán nem volt túlzás, valóban vannak olyan emberek, akik nagyszerűen lavíroznak megjátszott szerepeik között, és nyugodtan élik kettős kis életüket. Még belegondolni is szörnyű, a valóságban hány ilyen Danny-hez hasonló férfi lehet... 

 

Nagyon szimpatikus volt Paige kolléganője, Joan, aki a lány mellett állt és a jóképű lakótárs, a szintén kolléga Cory. Joan cetlis ötlete a helyzet könnyebb feldolgozásához kifejezetten tetszett. Bár a történet Paige szemszögéből íródott, Danny is kapott egy aprócska fejezetet. Erre nem számítottam, de remek ötletnek tartom, így a férfi gondolataiba szintén bepillantást nyerhettünk. És persze még jobban utálhattuk. :D  

 

Összegzés: 

A nehéz témát végig remekül ellensúlyozta a humor, a szereplők Danny kivételével rendkívül szerethetőek voltak. Nagyon köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a történetet! :)

 

„Akkor sírj, amikor a világod összeomlik. Amikor szükséged van rá a talpraálláshoz. Na jó, új szabály: akkor sírj, amikor kedved van, mert nem attól leszel erős, hogy elfojtod, hanem attól, hogy felvállalod és megéled, akkor is, ha darabokra szakít.” 



(Kép és fülszöveg: wwww.moly.hu)

2021. január 18., hétfő

Edith Eva Eger: A döntés

18:00 0 Hozzászólás

A könyv körülbelül a tavalyi év vége felé keltette fel az érdeklődésemet: egyre többször jött velem szembe, rendkívül pozitív véleményeket olvastam róla. Ami végleg meggyőzött, hogy nekem ez kell, és mindenképpen el szeretném olvasni, az Szabados Ágnes egyik egyik blogbejegyzése volt. Ebben dióhéjban az állt, hogy rá is mekkora hatást gyakorolt a könyv, élete rendkívül meghatározó olvasmányának tartja. 

 

Így amikor megláttam a Libri egyik januári akcióját, hogy a matricákkal megjelölt könyvek közül a második, azaz az olcsóbb fél áron kapható, nem haboztam. A döntés mellett megvettem Edith Eva Eger másik könyvét, Az ajándékot is. Biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni. (Az akció egészen január 31-ig tart. ;)) 


Fülszöveg: 

„Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger 

A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön. 

Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk. 

 

Azt mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem igazán szoktam ilyen típusú könyveket olvasni, tehát nem volt túl sok viszonyítási alapom. Mármint, ami az önismereti, segítő könyvek részét illeti. Természetesen olvastam már Auschwitzról, Kertész Imre: Sorstalanság c. regénye kötelező olvasmány volt, és emlékszem, milyen nagy hatást gyakorolt rám. Azt tudtam, hogy itt szintén egy túlélő könyvéről van szó, de nagyon kíváncsi voltam, ezt hogyan lehet összehozni azzal, másoknak is segítsen, utat mutasson. 

 

A döntés felépítése viszont nagyon jó: az első felében Auschwitz áll a középpontban, míg a második részében már a praxisából említ betegeket, és az ő különböző eseteiken keresztül mutatja be, hogy tulajdonképpen nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne talpra állni. Nagyon tetszett a könyv őszintesége, Edith Eva Eger nem árul zsákbamacskát: sosem ringatja az olvasót hamis illúziókba, hogy ez könnyű feladat lesz. Ennek ellenére mindig áthatja a sorokat a bizakodás, a remény és az erő. Egy, a haláltáborokat megjárt túlélőtől pedig különösen hiteles, hogy létezhet a problémáinkra gyógyír. 

 

Edith Eva Eger egy igazi példakép, aki minden szörnyűség és átélt borzalom ellenére is talpra tudott állni. Itt nemcsak a haláltáborokra gondolok, amiket megjárt, hanem a felszabadítása utáni évekre, amikor számtalan problémával kellett szembesülnie, pl. kirekesztés, nyelvi nehézségek, magánéleti gondok. Hiába a hatalmas tudás, komoly végzettség, egy rendkívül szerény nő sorait olvastam, aki bepillantást engedett nyerni az életébe, és úgy próbált meg utat mutatni, segítő kezet nyújtani, hogy sosem vált „megmondóvá”.

 

Láttam olyan véleményt, hogy valaki azt írta, bár a könyv tetszett neki, ő nem érti, Edith Eva Eger hogyan tudott megbocsátani azoknak az embereknek – Hitlernek és Mengelének – akik miatt a szülei meghaltak. Erről viszont szó sem volt, a fülszöveg, ahol ez szerepel, igencsak megtévesztő: ő nem nekik, hanem saját magának bocsátott meg. Erre többször volt utalás a könyvben, a pácienseinek is ezt mondta.

 

 „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megbocsát az erőszaktevőnek azért, amit magával tett – mondtam neki. – Annak a résznek bocsát meg saját magában, ami áldozattá vált, és nem hibáztatja magát többet.” 

 

A könyv borítója nagyon megfogott. A szögesdrót Auschwitzot jelképezi, míg a virág egyértelműen a reményt szimbolizálja. Biztos vagyok benne, hogy a színválasztás sem véletlen, ugyanis utána olvastam, és a lila a mértékletesség színe. Jelenthet többek között intelligenciát, tudást, alázatosságot, de fájdalmat, valamint nosztalgiát is. 

 

Összegzés

Tudom, talán merészség már így az év elején kijelenteni, de én úgy érzem, hogy nekem ezzel a könyvvel megvan 2021 legjobb, legmeghatározóbb olvasmánya. A hatást, melyet rám gyakorolt, nem hiszem, hogy idén bármi más felül tudná múlni. Biztos vagyok benne, életem során többször újra fogom olvasni, és akkor is fellapozom, ha csak egy-egy konkrét útmutatására lesz szükségem. Ez az a könyv, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasni, így csak ajánlani tudom! 

 

„ – Dicuka – szól bele a sötétségbe egyik este –, hallgass ide. Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz.” 

 

„Élhetsz annak, hogy megbosszulod a múltat, de annak is élhetsz, hogy a jelent gazdagítsd. Élhetsz a múlt börtönében, vagy ugródeszkának is használhatod a múltat, hogy eljuss ahhoz az élethez, amelyet a jelenben szeretnél élni.” 

 

„Nem számít, mennyire csalódást okozó, unalmas, korlátozó, fájdalmas vagy nyomasztó legyen is a tapasztalatunk, mindenkor eldönthetjük, hogyan reagáljunk rá. És végre kezdem megérteni, hogy nekem is van döntési lehetőségem. Ez a felismerés megváltoztatja az életemet.”

  

„A munka valóban szabaddá tett. Azért éltem túl, hogy elvégezhessem a munkámat. Nem azt a munkát, amelyet a nácik szántak nekem – az önmegtagadás és az éhezés, a végső kimerülés és a leigázottság kemény munkáját. Hanem a belső munkát. Hogy megtanuljak túlélni és virágozni, hogy megtanuljak megbocsátani magamnak, és megtanuljak másoknak segíteni abban, hogy ezt tehessék. És amikor elvégzem ezt a munkát, akkor nem vagyok többé a túsza vagy a foglya semminek. Akkor szabad vagyok.”

2021. január 8., péntek

Tracey Garvis Graves: Péntek a szigeten

15:35 0 Hozzászólás

Az írónő könyve korábban Kötelék néven jelent meg nálunk - sajnos a régi példányt már nem tudtam beszerezni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy bár más címmel és borítóval, de újra kapható.

    A fülszöveg: 

Szerelem ​és szex a tanárnővel – a sokat vitatott, milliós példányszámban eladott nemzetközi bestseller

A tizenhat éves T.J.Callahannek semmi kedve bárhova is elutazni. Rákbetegsége visszafejlődőben, és nem vágyik másra, mint visszakapni a régi életét. De a szülei ragaszkodnak hozzá, hogy nyáron behozza az iskolai lemaradását, és megtanulja mindazt, amit a betegsége miatt mulasztott.

A harmincéves angoltanárnő, Anna Emerson, akit felmorzsoltak a hideg chicagói telek és egy céltalan kapcsolat, kapva kap az alkalmon, hogy megtörje a mindennapok egyhangúságát. Elvállalja, hogy a nyarat egy trópusi szigeten töltse és T.J.-t tanítsa.

Anna és T.J. felszállnak egy magánrepülőgépre, és elindulnak a Callahan család nyaralójába, de amikor a Maldív-szigetcsoport ezerkétszáz szigete fölött repülnek, bekövetkezik az elképzelhetetlen: lezuhannak a cápáktól nyüzsgő vízbe. Sikerül kivergődniük a partra, de hamarosan rádöbbennek, hogy egy lakatlan szigeten ragadtak.

Eleinte csak egyre gondolnak: a túlélésre. De ahogy a napokból hetek lesznek, aztán hónapok, születésnapok jönnek és múlnak el, a hajótörötteknek meg kell küzdeniük a trópusi viharokkal, a tengerben ólálkodó számtalan veszéllyel és a legnagyobb fenyegetéssel, annak a lehetőségével, hogy T.J. rákja kiújul. Csak egymás szeretetében bízhatnak és egymásra támaszkodhatnak, így ennek a két elveszett léleknek bele kell törődnie a helyzetébe, és azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb szükségük van rá, egymás társaságából kell vigaszt meríteniük.

Tracey Garvis Graves regénye pillanatok alatt óriási viharokat kavart, és lett igazi kultuszkönyv, milliós példányszámú bestseller.

Olvasás közben a híres A kék lagúna c. film jutott eszembe. A könyv két főszereplője egy 16 éves fiú és egy 30 éves tanárnő, akik nem érik el úti céljukat, hajótörést szenvednek. A kezdeti bizakodást, hogy hamarosan rájuk találnak, egyre inkább felváltja a reménytelenség érzése. Az, hogy talán sosem hagyhatják el a szigetet, még a rájuk leselkedő megannyi veszély mellett is eltörpül.

Tetszett, hogy a fiú sokszor fiatal kora ellenére is milyen éretten viselkedett, mennyire vigyázott Annára. Ebből a szempontból a könyv eredeti címe, a Kötelék szerintem sokkal találóbb, mert tökéletesen illusztrálja a kettejük között kialakult szoros viszonyt, azt, hogy a szigeten tényleg csak egymásra számíthattak.

Ez nyilván személyes ízlés kérdése, de nekem nemcsak a cím, hanem az eredeti borító is jobban tetszett, mert sokkal figyelemfelkeltőbb és egyedibb volt. Egyébként a régi kiadás a Pioneer Books-nak, míg az új a Libri Kiadónak köszönhető.


A könyv végig fenntartja a figyelmet, számos helyzetben aggódhatunk Annáért és T.J.-ért. Az is komoly nehézséget okoz számukra, hogy a nagy korkülönbség ellenére is elkezdenek egymás iránt érzelmeket táplálni. Emiatt nemcsak az foglalkoztatja az olvasót, hogy kijutnak-e valaha a szigetről, hanem az is, ha igen, képesek lesznek-e felvállalni a szerelmüket. Minden kérdésre választ kaphattok a könyvből. :)

Összegzés:

Tetszett a könyv, de mint említettem, én sokkal jobbnak találom a korábbi címet és borítót. A mű olvastatja magát, együtt tudsz érezni a szereplőkkel, izgatottan várod a folytatást. Jó volt a váltott szemszög is, szeretem az ilyen típusú könyveket, hiszen így mindkét fél gondolataiba egyformán bepillantást nyerhetünk. Az utószóval nem voltam telkesen kibékülve, ott szerintem a kevesebb több lett volna. :)

„Csak azért tudom elviselni, hogy itt vagyok, mert itt vagy velem.”

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2021. január 4., hétfő

Ludányi Bettina: Kettőnk titka (Függőség 1.)

17:10 0 Hozzászólás

Egy izgalmas thrillerre vágytam, és Ludányi Bettina: Kettőnk titka c. könyvére esett a választásom. Ha tovább olvasol, kiderül, vajon beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. :) 


 Fülszöveg:

„Kiszámíthatatlan ​és sokkoló fordulatok. Soha nem tudhatod, mi lesz a következő lépés.” – Anarchia Könyvblog 

„Ha kézbe veszed Ludányi Bettina könyvét, egy olyan történetet kapsz, amely csúnya játékot játszik az elméddel.” – Gck's Book Review 

Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat? 

Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre üres borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. Nem is csoda, hiszen egyetlen betörésre utaló jel sincs. 

Alexios Hallas pszichológust valaki felkéri egy nyomozáshoz,így hozza össze a sors Nikivel. Hiába foglalkozik évek óta függőkkel, még így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül. 

Egy alkoholfüggő képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és az áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgáson, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára? 

Ludányi Bettina írónő új regénye, a Kettőnk titka ezúttal a függőség lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és a pszichológiai dráma jegyei keverednek össze egy történetben, amelynek nem fogod kitalálni a végét. 

 

Nagyon értékelem, ha valaki nem fél egy tabutémához nyúlni, így különösen kíváncsi voltam erre a történetre. Az alkoholfüggőséget az érintettek gyakran még saját maguknak sem merik bevallani, és aki ezt nem tapasztalta meg, bele se gondol, milyen nehéz leszokni, sőt a későbbiekben józannak is maradni. Betekintést nyerhetünk abba, mennyire törékennyé válik az ember, hogyan kísértik a múlt démonai, azok a dolgok, amiket ittas állapotban elkövetett. A függőség egyik legnagyobb átka pedig, hogy nemcsak a függőt, hanem annak családját is tönkreteszi. 

 

Bár a történet középpontjában végig Niki állt, Yanna, Corinna és egy férfi, Alexios is komoly szerepet kapott. Tetszett a könyv felépítése, hogy – talán egyfajta megerősítésként, biztatásként – a Niki szemszögéből íródott részek elején mindig szerepelt a nap, mennyi ideje józan. Bár a történet elején egy olyan nőnek ismerjük meg, aki alkoholmámoros pillanataiban szó szerint mindenre kapható, ahogy haladunk, úgy válik egyre szimpatikusabbá. Megtudjuk, hogy van munkája, egy mentora, Yanna és már saját mentoráltja is Corinna személyében. Sőt, egy kutyát is magához vett, akiért szintén felelősséggel tartozik. Látszólag tehát jól alakulnak Niki dolgai, de még csak nem is sejti, hogy ez bizony nem más, mint az a bizonyos vihar előtti csend… 

 

Az első izgalmas momentum a történetben, amikor Alexios Hallas pszichológust valaki felkeresi, és megkéri, hogy figyelje Nikit. A férfi azonban folyamatosan viaskodik, mennyire helyes ez, főleg, hogy egy idő után felismeri, talán már érzelmeket is táplál a lány iránt. Vajon ki a titokzatos megbízó, és mi a valódi célja? Tényleg aggódik Niki miatt, vagy egészen más okból szeretné megfigyelés alatt tartani a lányt? 

 

A történet akkor válik különösen ijesztővé, amikor Niki elkezd borosüvegeket találni a lakásban, az erkélyen, az ajtaja előtt. Még a legjobb barátnője, Yanna sem hiszi el, hogy nem iszik újra. Niki a csalódottság miatt ahogy távolodik az egykor szintén alkoholproblémákkal küzdő lánytól, úgy kezd egyre jobb viszonyt ápolni mentoráltjával, Corinnával. De ki állhat a borosüvegek mögött, és miért akarja tönkretenni Nikit? Meddig bírja ezt a lány, és mikor szakad el az a bizonyos cérna? „Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat?” 

 

Összegzés:

Ludányi Bettina könyve folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét: ahogy haladunk, úgy válik egyre pörgősebbé, hátborzongatóbbá. Azt éreztem, mint Agatha Christie könyveinél, hogy valójában már mindenki gyanús. Meglepetésekben nincs hiány, és amikor azt hiszed, talán már tudod a végét, még egyet csavar rajta az írónő. Nekem ez a könyv 2020 utolsó olvasmánya volt, és egyben méltó lezárása, mert rendkívül tetszett. Be kell szereznem a folytatását!

 

„Érdekes, hogy az emberek úgy dédelgetik a rossz emlékeket, mintha valamiféle kincsek lennének. Néha előveszik, leporolják őket, fájdalmat okoznak maguknak velük, aztán visszarakják képzeletük polcára, hogy legközelebb újra le tudják porolni azokat.” 

 

 „A vonásain gond nélkül uralkodik, ám a szemén látom, hogy menyire megviselik az érzések, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznie. Például a csalódással, hogy sosem lesz elég jó, hogy sosem lesz fontos, és nem fog kelleni senkinek. A függőség olyan, mint a büntetett előélet. Sosem mosod le magadról.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. december 7., hétfő

Félreértett Farkasok - avagy a valóság és a könyvek világa

10:33 0 Hozzászólás

Ahogy mind tudjuk, ha azt mondom farkas, akkor a könyvekben és filmekben megjelenő falkában járó, acsarkodó és a holdra vonyító állatokat látunk magunk előtt. Valamint könyvmolyhoz méltóan mind tudnánk olyan könyvet mondani, amiben vagy van farkas vagy van olyan karakter akit olyan tulajdonságokkal ruháznak fel írók, mint a farkasokat. De biztos, hogy megfelelnek ezek a tulajdonságok a valóságnak? Tudjuk valójában, hogy milyenek a farkasok? Vagy az írók egyáltalán utánuk jártak rendesen? 

Sajnos egyetlen írót sem tudtam megkérdezni a kutatásairól. Viszont én utána jártam nektek, hogy milyenek is a farkasok valójában.  



Kép: horkai.com

2020. december 6., vasárnap

Sienna Cole – Elmejáték

14:50 0 Hozzászólás

Az írónő már a Lefelé a folyón c. könyvével belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam, hogy ez a műve mit fog tartogatni számomra. Abban egészen biztos voltam, hogy most sem fog csalódást okozni, és természetesen így is lett. :) 

A fülszöveg:

„Élni vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.


A könyv rendkívül izgalmasan indul, és rögtön sokkolja az olvasót: Tim besétál az iskolába, majd az udvaron lelövi négy osztálytársát, valamint egy rendőrt. Mivel nem hajlandó megadni magát, őt is lövés éri. A fiú brutális tettére viszont senki sem kap magyarázatot, ugyanis kómába kerül. Olvasás közben rögtön az volt az első felmerülő kérdésem, hogy vajon túl fogja-e élni, és ha igen, ezek után mégis mi várhat rá... :(

A témaválasztás tetszett, kifejezetten bátor dolognak tartom. Sajnos az iskolai zaklatás nagyon sok fiatalt érint(het), mégis a mai napig tabunak számít, nem szívesen beszélnek róla. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért viselik el a fizikai és lelki bántalmazást, miért nem kérnek segítséget. A könyvben ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.

A szereplők valóban hús-vér embereknek tűntek, nagyon megkedveltem Mike Marshall nyomozót és az ügy megoldásához felkért pszichiátert, dr. Miranda Crane-t. Olvastam olyan véleményt, hogy a kettejük között kibontakozó szerelmi szál már nem kellett volna a történetbe, de pont az ellenkezőjét gondolom. Az én lelkemnek – és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – a sok borzalom után, amin Tim keresztülment, szüksége volt egy kis romantikára. Egyáltalán nem vitte el a történetet más irányba, tényleg csak annyira jelent meg, hogy egy kis „lélegzethez jussunk” a durvább részletek után.

Érdekes fejlemény volt, amikor kiderült, egy ötödik fiú, Eric is érintett lehet az ügyben. Főleg, hogy megtudjuk, pont a lövöldözés napján betegség miatt nem ment iskolába. Vajon ez tényleg a véletlen műve, vagy Ericnek is meg kellett volna halnia?

Mi a felelőssége Tim szigorú, katona apjának? Aki a másik fiát sokkal jobban szerette, rá volt büszke, és ezt éreztette. Olyan szülő volt, akitől Tim nem várhatott támogatást, sőt, neki is hazudnia kellett. A fiú édesanyja viszont pont az apja ellentéte volt, és a széltől is óvta. De mennyire egészséges ez a túlzott gondoskodás? 

”(..) vajon mennyit bír ki egy ember. Mi az, amit még az elme képes befogadni, és hol van az a határ, ami után egyszerűen megbomlik, és az őrület jótékony homálya mögé rejti a fájdalmat?”

Sienna zseniális módon vezette a történetet, míg végre minden a helyére került, és értelmet nyert. Azt hiszem, hogy sokat elárul, a könyv körülbelül második felét már szinte egyhuzamban olvastam el.

Összegzés

Ismét egy remek thrillert kaptunk az írónőtől, amit a műfaj minden kedvelőjének csak ajánlani tudok. Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek mindenkihez el kellene jutnia. Ha felnőtt, azért, hogy vegye észre a jeleket, és ne dugja homokba a fejét, ha egy fiatalnak a segítségére van szüksége. Ha áldozat, akkor pedig azért, találjon olyat, akihez fordulhat, és ne fojtsa magába a dühét olyan sokáig, ahogyan Tim tette.

Soha senki NE érezze úgy, ő ezt megérdemli.


„Én ezt egy társadalmi problémának látom, ami minden egyes résztvevőt érint. Ugyanúgy felelőssége van benne a szülőknek, a gondozóknak, a tanároknak, a testvéreknek, a diáktársaknak.”

2020. november 28., szombat

Philippa Gregory : A királycsináló lánya

8:00 0 Hozzászólás

 

 

 Az angol királyi család belharcait ismerhettem meg az 1400-as években. Az, hogy épp kit neveznek királynak és királynénak a legnagyobb kérdés és életcél volt. Ekkora sznobság meg sem fordult naív fejemben.

 Neville Anna meséli el saját együgyű módján a történetét. Apja nagyravágyó terveit mindkét lányába igen mélyre sikerült ültetni. Igaz, hogy ők az uralkodó ház közeli rokonai voltak és tanácsadóként szorgosan besegített az ország kormányzásába, de elragadta a hév. Királyt döntött, majd a frissen trónra ültetett ifjú ellen fordult belharcot szítva. Majd valódi háborút indított a trónért. Természetesen elbukott. Mindezt a 9 éves kislány kezdi el mesélni, dicsőítve apja törekvéseit, hogy mindent érte és nővéréért áldoz fel. Ahogy kibontakozik egyik puccs a másik után, úgy válik egyre érthetőbbé, hogy Anna is csak egy sakkfigura apja játékmezején. Amikor épp nem ment erővel, próbálkozott politikai-házassági játszmákkal megszerezni az uralmat. Halála után a család sokat szenvedett kapzsissága miatt. Ennek ellenére lánya egy pillanatig sem érzett megvetést felmenője iránt, inkább átvette örökét. Sajnos az úrhölgyekről eddig is gondolt figyelmetlenséggel próbált egyre feljebb törni. Rövid időre királyné lett. Boldogságát nem találta benne, mert nem volt eléggé eszes hozzá, inkább csak a jóérzés hajszolására törekedett. A halált vágyta...

  Még egyetlen olvasmányom sem zavart ennyire. Nagyon vártam, hogy a végére érjek. Két dolog ordított azz oldalakról: hataloméhség és naivitás. Elképzelhetetlen számomra, hogy ennyire beszűkült tudattal éljenek jómódú hölgyek. Az egész kötet csak az akkori hatalom gyakorlását helyezi előtérbe,anélkül, hogy a narrátor kellő figyelmet fordított volna környezetére. Ebből kifolyólag végül nem kerültem közelebb élete mindennapjaihoz, szokásaihoz. Kerestem az őszinte beszélgetési nyomát, hogy fejlődést mutasson a szociális hálója. Egyedül maradtam a reménnyel.

  Nagyon szeretem a történelmi témájú regényeket. Sajnos a szerzőnő jelen munkája, mert azért munka volt a javából, nem vitás, nem nyerte el tetszésemet. 

  Olvastad?Mit gondolsz róla? 

Meséld el! 

Legyen szép napod! 

Follow Us @soratemplates