A könyv körülbelül a tavalyi év vége felé keltette fel az érdeklődésemet: egyre többször jött velem szembe, rendkívül pozitív véleményeket olvastam róla. Ami végleg meggyőzött, hogy nekem ez kell, és mindenképpen el szeretném olvasni, az Szabados Ágnes egyik egyik blogbejegyzése volt. Ebben dióhéjban az állt, hogy rá is mekkora hatást gyakorolt a könyv, élete rendkívül meghatározó olvasmányának tartja.
Így amikor megláttam a Libri egyik januári akcióját, hogy a matricákkal megjelölt könyvek közül a második, azaz az olcsóbb fél áron kapható, nem haboztam. A döntés mellett megvettem Edith Eva Eger másik könyvét, Az ajándékot is. Biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni. (Az akció egészen január 31-ig tart. ;))
Fülszöveg:
„Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön.
Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
Azt mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem igazán szoktam ilyen típusú könyveket olvasni, tehát nem volt túl sok viszonyítási alapom. Mármint, ami az önismereti, segítő könyvek részét illeti. Természetesen olvastam már Auschwitzról, Kertész Imre: Sorstalanság c. regénye kötelező olvasmány volt, és emlékszem, milyen nagy hatást gyakorolt rám. Azt tudtam, hogy itt szintén egy túlélő könyvéről van szó, de nagyon kíváncsi voltam, ezt hogyan lehet összehozni azzal, másoknak is segítsen, utat mutasson.
A döntés felépítése viszont nagyon jó: az első felében Auschwitz áll a középpontban, míg a második részében már a praxisából említ betegeket, és az ő különböző eseteiken keresztül mutatja be, hogy tulajdonképpen nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne talpra állni. Nagyon tetszett a könyv őszintesége, Edith Eva Eger nem árul zsákbamacskát: sosem ringatja az olvasót hamis illúziókba, hogy ez könnyű feladat lesz. Ennek ellenére mindig áthatja a sorokat a bizakodás, a remény és az erő. Egy, a haláltáborokat megjárt túlélőtől pedig különösen hiteles, hogy létezhet a problémáinkra gyógyír.
Edith Eva Eger egy igazi példakép, aki minden szörnyűség és átélt borzalom ellenére is talpra tudott állni. Itt nemcsak a haláltáborokra gondolok, amiket megjárt, hanem a felszabadítása utáni évekre, amikor számtalan problémával kellett szembesülnie, pl. kirekesztés, nyelvi nehézségek, magánéleti gondok. Hiába a hatalmas tudás, komoly végzettség, egy rendkívül szerény nő sorait olvastam, aki bepillantást engedett nyerni az életébe, és úgy próbált meg utat mutatni, segítő kezet nyújtani, hogy sosem vált „megmondóvá”.
Láttam olyan véleményt, hogy valaki azt írta, bár a könyv tetszett neki, ő nem érti, Edith Eva Eger hogyan tudott megbocsátani azoknak az embereknek – Hitlernek és Mengelének – akik miatt a szülei meghaltak. Erről viszont szó sem volt, a fülszöveg, ahol ez szerepel, igencsak megtévesztő: ő nem nekik, hanem saját magának bocsátott meg. Erre többször volt utalás a könyvben, a pácienseinek is ezt mondta.
„A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megbocsát az erőszaktevőnek azért, amit magával tett – mondtam neki. – Annak a résznek bocsát meg saját magában, ami áldozattá vált, és nem hibáztatja magát többet.”
A könyv borítója nagyon megfogott. A szögesdrót Auschwitzot jelképezi, míg a virág egyértelműen a reményt szimbolizálja. Biztos vagyok benne, hogy a színválasztás sem véletlen, ugyanis utána olvastam, és a lila a mértékletesség színe. Jelenthet többek között intelligenciát, tudást, alázatosságot, de fájdalmat, valamint nosztalgiát is.
Összegzés:
Tudom, talán merészség már így az év elején kijelenteni, de én úgy érzem, hogy nekem ezzel a könyvvel megvan 2021 legjobb, legmeghatározóbb olvasmánya. A hatást, melyet rám gyakorolt, nem hiszem, hogy idén bármi más felül tudná múlni. Biztos vagyok benne, életem során többször újra fogom olvasni, és akkor is fellapozom, ha csak egy-egy konkrét útmutatására lesz szükségem. Ez az a könyv, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasni, így csak ajánlani tudom!
„ – Dicuka – szól bele a sötétségbe egyik este –, hallgass ide. Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz.”
„Élhetsz annak, hogy megbosszulod a múltat, de annak is élhetsz, hogy a jelent gazdagítsd. Élhetsz a múlt börtönében, vagy ugródeszkának is használhatod a múltat, hogy eljuss ahhoz az élethez, amelyet a jelenben szeretnél élni.”
„Nem számít, mennyire csalódást okozó, unalmas, korlátozó, fájdalmas vagy nyomasztó legyen is a tapasztalatunk, mindenkor eldönthetjük, hogyan reagáljunk rá. És végre kezdem megérteni, hogy nekem is van döntési lehetőségem. Ez a felismerés megváltoztatja az életemet.”
„A munka valóban szabaddá tett. Azért éltem túl, hogy elvégezhessem a munkámat. Nem azt a munkát, amelyet a nácik szántak nekem – az önmegtagadás és az éhezés, a végső kimerülés és a leigázottság kemény munkáját. Hanem a belső munkát. Hogy megtanuljak túlélni és virágozni, hogy megtanuljak megbocsátani magamnak, és megtanuljak másoknak segíteni abban, hogy ezt tehessék. És amikor elvégzem ezt a munkát, akkor nem vagyok többé a túsza vagy a foglya semminek. Akkor szabad vagyok.”
