Könyvfalók

PublishDrive, 2019

Film plakát

Eredeti címe: Bastard Kiadta: Művelt Nép (2018.) Oldalszám: 500 Forrás: saját Értékelésem:

Rohadék #1

"Vicces, hogy egy futó pillanat mennyire megváltoztathatja az embert. Mennyire meghatározhatja egyetlen ostoba, őrült, elbaszott szó."

"... ha az ember nem érez, akkor nem tudnak neki fájdalmat okozni."

részlet az olasz megjelenésű borítóból

Teljesen odáig voltam az Árnyalatnyi reményért amikor olvastam, de akkor valamiért nem jutott eszembe, hogy olvasható egy másik könyve is az írónőnek már magyarul. Aztán sétálgattam a könyvtár polcai között és hirtelen megpillantottam a szerző nevét. Akkor és ott tudatosodott bennem, hogy a Kalitkába zárt álmokat is ő írta. Nagyon nem gondolkodtam, hogy a kosaramban landoljon-e avagy sem a könyv. ;o)

1950-es évek Amerikája, francia negyed, prosti édesanya? És mindez egy olyan fiatal lány szemén keresztül, aki könyvesboltban lakik és tovább szeretne tanulni?
Először nagyon távolinak tűnt a történet számomra, de mégis nagyon hamar rá tudtam hangolódni. Rettentően megkedveltem a főszereplő lányt, aki mázsás súlyként cipeli a hátán édesanyja múltját és jelenlegi életét, ami megbélyegzi a városban, ahol él. Egy kalitkába zárt madár, aki messzire szeretne repülni, de a kalitka nem engedi. Így maradnak az álmok, a tervezgetés.


Josie 17 éves, gyermekkora óta az anyja prostituáltként dolgozik a város bordélyházában, ő pedig egy könyvesbolt fölötti kis szobában lakik. Reggel a bordélyban takarít, utána a könyvesboltban dolgozik. Mindenki ismeri őt az édesanyjának "köszönhetően" és sokan tisztelik, amiért egyáltalán nem hasonlít rá.
Josie kedves, barátságos, segítőkész, tanult, nagyon olvasott és semmi áron se szeretne az anyja nyomdokaiba lépni. Gyermekkori barátság köti össze a könyvesbolt tulajdonosának a fiával (imádtam ahogy különböző történetek főszereplőivel "játszottak", ahogy licitáltak egymásra, ahogy tippeltek arra, mely vásárlójuk milyen könyvvel fog távozni), majd egy nehéz titok tudója is lesz ennek a kapcsolatnak köszönhetően. 

 "– Darcy vagy Gatsby – vetette fel Patrick.
– Ugyan már, ennél jobbat nem tudsz? – gúnyolódtam. – Nyilvánvaló, hogy Darcy."

Egy napon elegáns, gazdag fiatal lány toppan be a boltba, aki semmit nem tud Josie múltjáról. Meglátja benne a tudást, a tanulni akarást és próbálja rávenni, hogy jelentkezzen arra a főiskolára, ahol ő is tanul. Messze onnan, ahonnan él. Csakhogy Josie-nak nincs pénze és lehetősége sem útra kelni. Ráadásul az anyja nagy bajba keveri, az élete is veszélybe kerül. ...

Josie karaktere példaértékű. Tiszta, ártatlan, de ahogy lenni szokott ilyen esetben is, megjelenik a "kígyó" és meglebegteti az orra előtt a "tiltott gyümölcsöt". A kérdés csak az, hogy Josie mit tesz meg az álmaiért, mikre képes? 

Eredeti címe: Out of the Easy (2013.) Kiadta: Maxim (2013.) Oldalszám: 332 Forrás: könyvtár Értékelésem:

Tetszett, hogy betekintést nyerhet az olvasó ennek a történetnek köszönhetően egy 50-es évekbeli bordélyba. Kedveltem Williet is, olvastam volna részletesebben is az életéről, szerettem volna jobban megismerni ezt a híres és elismert madame-ot.

És a két fiú főszereplő, akik fontos szerepet kapnak Josie életében? Az egyik a könyvesboltos fia, a másik pedig egy hasonló módon szerencsétlen sorssal megáldott szépfiú. Vajon melyik fogja elnyerni a lány szívét? Igen-igen, egyfajta szerelmi háromszög található a Kalitkába zárt álmokban, aztán a történet vége felé az írónő "érdekes" módon oldja meg ezt a problémát, nem számítottam a fordulatra egyáltalán.

A vége pedig? Szomorú, ugyanakkor mégis annyira szép és megható.

Teljesen más ez a történet, mint az Árnyalatnyi remény, hiba lenne a kettőt összehasonlítani. Ez könnyedebb, de ugyanolyan valóságos, felkavaró, de mégis könnyedebb, megemészthetőbb, lendületesebb. Gyors folyású történet, nem olyan, ami fölött az olvasó gondolkodni kezd inkább olyan, aminek köszönhetően hagyja magát elsodorni. 
Olvassátok el!

Eredeti címe: Down to You (2012.) Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.) Sorozat: Rossz fiúk Oldalszám: 264

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

Rossz fiúk #1.

Este volt már amikor nekikezdtem a könyv olvasásának, de annyira elkapott a láz, hogy másnapi korán kelés ide-vagy oda, több, mint 100 oldalt faltam be, egyszerűen nem tudtam letenni. 
Nagyon bejött Olivia vívódása a két teljesen különböző testvér között, kíváncsi voltam, hogy végül ki mellett fog dönteni. Bevallom nektek, én végig Cashnek szorítottam. ;o) Pedig nem vagyok oda a rossz fiúkért, sőt, engem inkább a tipikusan jó fiúk vonzottak mindig, lehet, hogy pont emiatt szorítottam a rossz fiúnak.

"Minden tyúknak kell egy kakas, de csak a nagyon különleges tyúk boldogul kettővel."

Aztán úgy alakult, hogy pár napig nem volt lehetőségem folytatni a könyvet és utána valahogy az olvasási láz is csillapodott. Izgalmas történet, de igazán csak addig tudta fenntartani az érdeklődésemet, amíg nem jöttem rá a „titokra” és hát bizony jóval korábban sejteni kezdtem az igazságot, mint ahogy erre Olivia rájött. Jobban belegondolva már az elejétől kezdve bennem volt a kérdés: biztos minden úgy van, ahogy látjuk? Így aztán amikor összeállt a kép, nem éreztem se döbbenetet, se semmit, annyira egyértelmű volt, hogy az lesz, ami.
Ami meglepetést okozott, az a vége. Kicsit furcsálltam is az olvasása során, hogy van folytatás, mert nem értettem mit lehet majd még ezen folytatni, de persze a szerző megoldotta, hogy legyen mit. ;o)

Olvasmányos, jól megírt történet, de számomra kb. a közepétől lefelé ívelt a cselekménye. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki kedveli a romantikus-erotikus történeteket.

Egyetlen #1

Nem vagyok az a fajta blogger, aki kész örömmel húzza le a könyveket, mert a vélemény szubjektív fogalom. Mindannyian mások vagyunk, így természetszerű, hogy nem lehet mindenkinek ugyanaz a véleménye egy-egy könyvről. Unalmas is lenne az élet, ha így lenne. Maximálisan elfogadom, ha valakinek bejön egy történet, másnak pedig épp ellenkezőleg.
Na de hogyan állok én ahhoz, ha egy könyvről negatívat olvasok? Felkelti az érdeklődésemet. Kíváncsivá tesz, érdekelni kezd, hogy vajon én is azt fogom-e érezni, mint a másik, engem is zavarni fognak-e azok a momentumok, mint a másikat? Vagyis engem a negatív kritika nem tántorít el, sőt, felkelti az érdeklődésemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal rohanok beszerezni egy könyvet, amit lehúznak, de mégis elraktározom magamban a címét, és ha a könyvtárban épp rám kacsint, akkor nagy esélye van arra, hogy a kosaramban landol majd.
Az Egyetlenre visszatérve, pozitív véleményekbe botlottam bele vele kapcsolatban. Tetszett az olvasóknak, áradoztak róla. Ki ne akarna olyan könyvet olvasni, ami sokak szerint jó? Így hát kézbe vettem. Aztán Shanara a moly.hu-n jelezte, hogy kíváncsi lesz a véleményemre, mert neki nem tetszett és engem ismerve, szerinte nekem se fog. Elkezdtem olvasni a könyvet és kezdetben nem értettem miért is nem tetszik neki. Nem mondhatom azt, hogy azonnal magával sodort volna, de olvastatta magát és kellemesnek találtam. Olyan közepes történetnek, amit egyszer el lehet olvasni, mindenféle negatívabb visszhang nélkül. Aztán eljutottam kb. a 124. oldalig és minden megváltozott, hirtelen megértettem Shanarat.

A történet jól indult. Adva van egy elsős egyetemista lány, aki elveszíti a szüleit egy tragédia folytán és most készül kilépni abból a burokból, amiben addig nevelkedett. Aztán ott van a "férfi" is, egy végzős egyetemista srác Wes személyében, aki menő sportoló, szexis és kőgazdag, de állítólag megerőszakolt egy lányt, szóval mindenki rettegjen tőle, meg amúgy is olyan titokzatos. Nos, ahogy lennie kell, a Bárányka beleszeret a Farkasba és a Farkas is a Báránykába, összejönnek, de a srác valamit titkol. Lesz-e vajon happy end?

Nézzük a pozitív dolgokat akkor.
Hm. Max. annyit tudok felhozni, hogy az eleje jól indult, még jó is kisülhetett volna belőle.
És a negatívak?
1. nem értem mi a fenének van beleszőve a történetbe a megerőszakolós szál, ha egyszerűen szerepet se kap benne? Olvasod, hogy állítólag volt egy ilyen esemény és annyi. Akkor miért tért ki erre az írónő? Mi az értelme? Nem kellett volna nagyobb szerepet kapnia? Tán akkor izgisebb lett volna a könyv.
2. totál nem láttam magam előtt a karaktereket. Annyi maradt meg bennem, hogy a pasi szexi, na de ez mindenkinek más ugyebár. Lehet, hogy emiatt számomra Wes egy hatalmas deltás állat, más meg egy pocakos, köpcös pasiként képzeli el.
3. az emberi kapcsolatok egy hatalmas nullák. Van két mellékszereplőnk. A csajszi szobatársnője és annak az unokatesója. Az egyik paffot akkor kaptam, amikor egyik pillanatról a másikra, az uncsitesó és Wes kebelbarátok lettek, holott addig utalták egymást. A falat kapargattam az olyan szövegtől, hogy bárcsak inkább velem történne minden rossz, mind veled. Mondja ezt az uncsitesó Wesnek, holott eddig utálták egymást. Mi ez a hirtelen váltás és ez a hatalmas barátság? A valóságban nem így működnek a dolgok ismerjük már el ezt azért.
4. a történet nem kicsit szappanoperássá vált. Olyan érzésem van, hogy az írónő nekikezdett valaminek, de elfáradt, elege lett, viszont mindenképp be szerette volna fejezni, így megnézett pár brazil sorozatot és rittyentett ebből egy Egyetlent.
5. SPOILER! Wesnek van egy titka: haldoklik. Nos kérem, lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de az én családomban több közeli hozzátartozóm is nézett már farkasszemet daganatos megbetegedéssel -és veszítettek sajnos vele szemben-, és épp emiatt a könyvet cafatokra tudnám tépni, ahogy az írónő Wes személyében próbálja megtestesíteni a daganatos megbetegedéssel küzdő embereket. Az egész nevetséges! Mű érzelmekkel, mű szereplőkkel, mű eseményekkel! 

Nem szeretek könyvet lehúzni, tényleg. De Isten lássa lelkemet, ezt a könyvet többször is a falhoz akartam vágni és nem ajánlanám elolvasásra, max akkor ha valakit kínozni akarunk vele.
______________________
Eredeti címe: Ruin (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Sorozat: Egyetlen #1
Oldalszám: 296
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Miért is vettem kézbe ezt a könyvet? Megmondom teljesen őszintén, ahogy olvasgattam mások véleményeit, annyira negatív visszhangot kapott szerencsétlen könyv, hogy tudni akartam tényleg olyan katasztrófa-e. Na meg tán valahol bíztam abban, hátha felráz és kedvet kapok a róla való íráshoz.
Szóval katasztrófára számítottam és arra, hogy a végén fél, max két csillagot adok majd neki az értékelésnél. Hármat kapott, pedig nem indult jól a kapcsolatunk. Egyáltalán nem tökéletes a kötet, meg az elején totál olyan, mintha a Gyönyörű sorscsapás koppintása lenne, nagyon sok a közös elem, meg bele lehet kötni a karakterekbe, az eseménybe, meg sok egyébbe, mégis összességében azt kell mondanom, hogy a műfajában nem katasztrófa történet, közepes. Elolvastam, nem volt rossz, nem vertem a fejemet a falba, azt viszont elismerem, hogyha fel kéne idéznem totál az eseményeket, hát akkor bajban lennék vele, vagyis felejtős a történet. Egyszer olvashatós olvasmány, amiben van aztán minden. Bunyó, erőszak, szex, gyengébb karakterek, néhány furcsaság, de azért nem egy Blackstone-affér szerencsére. :oP
________________________
Kiadta: Ulpius-ház (2014.)
Oldalszám: 430
Sorozat: Real 1.
Ára: 3499

Nagyon örültem a hírnek, amikor megtudhattuk a Kiadó FB oldalán, hogy várható ennek a novellának a hazai megjelenése is. Igaz, nem törtem magamat azért, hogy olvashassam, meg nem kapartam a falat érte, ennek ellenére kellemes borzongás futott végig rajtam, amikor végre kézbe vehettem.

"Tudjátok, hogy Abby Abernathy váratlanul Mrs. Maddox lett. De mi húzódik meg a nagy esemény hátterében?

Miért kérte meg Abby Travis kezét?
Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt?
Hol töltötték a nászéjszakájukat?
Ki tudott még az eseményről és ő miért nem árulta el senkinek?

Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő viharos történetében, és mint a nagyszerű történetekre, erre is érdemes volt várni!"

Már eleve a címe, meg hogy a lagziról fog szólni, már ezeknek örültem. És mit érzek így a végeztével? Nos, egyértelműen így kerek a történet, vagyis valamilyen szinten szükség volt a megírására, de azért egyáltalán nem vagyok elájulva. Jó volt, egyszer elolvashatós -bár jobban belegondolva, az előző két rész se kimondottan többször olvasós nekem-, de számomra néhol unalmas volt már. Húzta, húzta az írónő, de többször éreztem azt, bárcsak gyorsabban lezavarta volna az egészet, vagy belevett volna valami izgisességet az esküvő okán kívül, csak valami történne már. Vagy csak egyszerűen nem így képzeltem el a nagy napjukat, ki tudja.

"Az igazi házasság jóval az esküvő előtt kezdődik."

A lényeg a lényeg, ne hagyják ki azok, akik olvasták a Gyönyörű sorscsapást és a Veszedelmes sorcsapást is, mert így kerek Abby és Travis története.
_____________________
Eredeti címe: A Beautiful Wedding (2013.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 156
Ára: 2499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
****

Miután befejeztem a Heti csaj olvasását, nagyon örültem a hírnek, hogy hamarosan várható majd magyarul is a folytatása, mert persze úgy ért véget, hogy komolyan megtiltanám a szerzőknek, hogy így hagyhassák abba a történeteiket. ;o)
Most, hogy túl vagyok már a Második esély pasin is, ha jellemeznem kéne a folytatást, akkor azt mondanám, hogy nem más, mint bizonyos szinten egy fejlődésregény. Fejlődik Fable, Drew, és velük együtt a kapcsolatuk is.

De miről is szól akkor a Második esély pasi?
A Heti csaj ott ért véget, hogy véget ért Fable "munkája", Drew pedig bár beleszeretett a lányba, de lelépett.
A történet 2 hónappal később folytatódik. Fable továbbra se tudja elfelejteni a szexi focistát, na de az élet megy tovább, gondoskodnia kell a 14 éves öccséről, ha az anyjuk erre már nem képes. Munkahelyet vált, új környezetbe kerül, és ahogy számítani lehet rá, Drew is hamar feltűnik a színen.
A srác se tudja kiheverni a lányt ezalatt az idő alatt, folyamatosan őrlődik. Legszívesebben megkeresné, felvenné vele újra a kapcsolatot, na de ott van a múlt, ami közéjük áll és úgy érzi, hogy a lány jobbat érdemelne nála.
Persze az írónő úgy keveri a szálakat, hogy egy izgalmas szituációban újra találkozzanak és egymásra találjanak. A kérdés csak az, hogy a múlt újra közéjük áll-e majd, vagy pedig nem hagyják, hogy győzedelmeskedjen felettük? ...

Nézzük akkor a szereplőinket és a fejlődésüket, ha már fejlődésregénynek tituláltam a sztorit. Azt azért emeljük ki, hogy a műfaján és a keretein belül tartom annak, szóval nagy extrára ne számítsatok azért!
Fable nem egy tipikus nebáncsvirág női karakter. Nem olyan, aki keservesen itatja az egereket, miután otthagyták, hanem olyan, aki a könnyei és a fájdalma ellenére is tudja, hogy vannak kötelességei, és emiatt teszi a dolgát. Nem sír, nem nyavajog látványosan, hanem küzd a talpon maradásért. Ezt nagyon becsültem benne, és a történetben is.

"... addig nem fogok előrelépni, amíg szembe nem néztem a múltammal."

Drew pedig maga a folyamatos küzdelem, ahogy ezt az NA regények egyik főszereplőjére mindig igaz szokott lenni. Nem tudja túl tenni magát Vanessa halálán, és a mostohaanyjával folytatott kapcsolatán sem. Olyan szinten nem, hogy képes a szerelemről is lemondani, mert nem érzi méltónak magát rá.

És ha már mostohaanya. Fable anyja és Drew mostohaanyja is kisebb-nagyobb szerepet kap a történetben. Gondolom sokan kíváncsiak vagytok arra, hogy mi Vanessa körül az igazság, és mi fog történni Drew mostohaanyjával. Nos, ebben a kötetben mindenre fény derül.

Ami meg a kapcsolatuk fejlődését illeti. A Heti csaj kezdődött a megismerkedésükkel és a szerelembe esésükkel. A Második esély pasi folytatódott a problémákkal, amik egy kapcsolatban elkerülhetetlenek, a kérdés csak az, hogy a szerelem túléli-e ezeket, kitartanak-e egymás mellett a bajban is, vagy pedig elbuknak.

"Ha az ember szeret valakit, folyamatosan kockára teszi az érzelmeit. Ha megtalálja az igazit, azt, akivel lenni akar, akkor azért a személyért megéri kockáztatni."

Nem tartom a folytatást olyan olvasmányosnak, mint az első részt, legalábbis engem olyan gyorsan nem sodort magával, tán annyira ráhangolódnom se sikerült, de akiknek bejött a Heti csaj, ne hagyják ki a folytatást sem! Jobban megismerjük a szereplőket, amiben segít a váltott nézőpont, és bizonyos szálak is lezárásra kerülnek végre.

____________________
Eredeti címe: Second Chance Boyfriend (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Sorozat: Heti csaj #1
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Értékelésem:
***

kép forrása

A soha határa #2

Annak ellenére, hogy A soha határa tavaly nem kapta meg tőlem a maximális 5 csillagot (csak 4.5-öt), az egyik legjobban tetsző olvasmányom volt. Így érthető módon, nagyon örültem annak, hogy a Blogturné keretében még a megjelenése előtt elolvashattam Az örökké határát.

Mielőtt nekikezdtem anno A soha határa olvasásának, igazán semmi extrára nem számítottam. Nem voltam teljesen képben, hogy miről fog szólni -mivel szándékosan nem olvastam végig egy bejegyzést sem, ami a könyvről szólt-, így csak annyit tudtam, hogy egy fiatal lány utazgat, közben megismerkedik a nagy Ő-vel, és elgondolkodtató a történet. Aztán nekiestem, és azonnal magával sodort.
Úgy éreztem, hogy nem tipikusan romantikus könyv, inkább szól egy fiatal lány útkereséséről, de mégis úgy, hogy az igazi főszereplő számomra nem Camryn volt, hanem Andrew.
Őszintén szólva nem érzem úgy, hogy mindenképp folytatnia kellett volna az írónőnek a történetet, ettől függetlenül örültem annak, amikor láttam még tavaly nyáron a Goodreads-en, hogy számítani lehet a folytatásra. Természetesen kíváncsi voltam, hogyan fog folytatódni a szerelmesek története, olvastam csicsergésekről, hogy valami nagyon szomorú dolog fog majd történni, és ahogy kell, el is kezdtem tippelgetni magamban, mi is lesz ez a szomorú dolog. ... Hát nem az, amire gondoltam. ....

A borító alsó sávjából kiindulva úgy gondoltam, hogy Az örökké határában Andrew lesz inkább a középpontban, maga az "együtt" pedig, eléggé kis szerepet fog majd kapni. Nos, egyáltalán nem értek egyet a 60% illetve a 10%-al.
Míg az első rész főszereplője elviekben Camryn -nekem mégis inkább Andrew volt az-, Az örökké határáé Andrew lenne, nekem ennek ellenére Camryn volt a hangsúlyosabb. Az ő érzelmi válságán keresztül épül fel az egész történet, őt ismerjük meg igazán jobban.
A 10% "együtt" pedig egyáltalán nem helytálló, mivel a második rész eléggé erotikusra sikeredett, jóval több az ágyjelenet benne, mint az első kötetben. Így nyilván az együtt hangsúlyosabb, meg amúgy is feszt együtt vannak, együtt élik át a történteket, így ez a 10% számomra kevés.
Ha nekem kéne a könyvet százalékok szerint felosztanom, akkor így nézne ki az olvasása alapján:
50% Camryn, 30% együtt, 10% zene, 10% utazás

Az örökké határa újra váltott nézőpontként épül fel. Időben ott tartunk, hogy Camryn 4 hónapos kismama már. 
Nem szeretném lelőni a történet "poénját", hogy mi az a nagyon szomorú dolog, ami történni fog, mert mint ahogy említettem, én másra tippeltem, mint ami végül történt, így csak nagyon röviden vázolnám fel, miről is szól ez a kötet.
Szóval a főszereplőink maradnak, Camryn megünnepli a 21. születésnapját, később Andrew is a 26.-at. Megtörténik a "szomorú dolog", ezen keresztül pedig nagy rápillantást kapunk Camrynre. A lány nagyon törékeny, sérülékeny, a kérdés az, hogy képes lesz-e talpra állni, vagy pedig a gyász maga alá temeti. Andrew egy ideig hagyja, hogy a lány próbáljon a saját erejéből túltenni magát a fájdalmán, majd elhatározza, hogy ez nem mehet így tovább. Megjelenik a ház előtt a már ismerős autó, a lánynak pár percet ad, hogy összepakolja a cuccait, és nekiindulnak újra a nagyvilágnak. Vajon időközben begyógyulnak majd a sebek?

"Vannak pillanatok az ember életében, amikor olyan rettenetes dologgal kell szembenéznie, hogy úgy érzi, soha többé nem lesz már ugyanaz a személy. Mintha valami sötétség csapna le valahonnan a magasból, és elrabolná az összes boldogságot, amelyet valaha éreztél, és te nem tehetsz mást, csak figyeled, érzed, ahogy viszi, és tudod, hogy bármit teszel, soha többé nem leszel képes visszaszerezni. Mindenki legalább egyszer átéli ezt."

Míg A soha határában az utazás kulcsfontosságú tényező volt, Az örökké határában mellékszerepet kapott. A kötet a mély érzelmekről, a szenvedésről, a gyász feldolgozásáról szól.
Mindannyian másképp dolgozzuk fel a veszteséget. Van, akit látszólag nem érint mélyen, más összeroppan. Van aki úgy roppan össze, hogy észreveszi a környezete, más pedig úgy, hogy jól titkolja ezt. Camrynen keresztül arra kapunk rápillantást, hogy a gyász feldolgozása, milyen sok féle lehet.

Azzal nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, minden jó, ha jó a vége. És itt jön az a pont, amikor leszállóágba ereszkedett a történet.
A vége felé egyre összecsapottabbá vált. Mintha a könyv 3/4-ébe akart volna mindent belesűrűsíteni az írónő. Egyszerre csak azon kapjunk magunkat, hogy eltelt X hónap, ez történik, utána meg azon, hogy eltelt 1 év, az történik, majd azon, hogy hoppá, eltelt 15 év (!) és az történik, ami. Miért kellett ennyire sietni, kapkodni? Elhiszem, hogy szerette volna lezárni a történetet, de miért így? És miért kellett a 15 évvel később? Persze, néha jók az előrukkantások, de most kivételesen, szerintem hiba volt belevenni. 

Milyen is akkor Az örökké határa? Érzelmesebb, mélyebb, ugyanakkor erotikusabb is, mint A soha határa. Az igazi főszereplő Camryn, az utazás pedig mellékes. A középpontban a gyász feldolgozása áll.
Jól indult a történet, nagyon tetszett. Lehet, hogy szerepet játszott ebben az is, hogy én magam is, a gyász feldolgozásának egy bizonyos szakaszában vagyok, így teljesen megértettem, hogy min megy keresztül a lány. Kicsit olyan magamnak éreztem a történetét.
Igen ám, de aztán az írónő elkezdett kapkodni, és onnantól kezdve minden megváltozott bennem. Nem kellett volna sietni a lezárással, nem így kellett volna.
Összességében nem olyan jó, mint A soha határa, de másabb is. Nem mondom azt, hogy kár volt folytatni az első kötetet, mert nem, csak nem kellett volna a vége felé ennyire és így begyorsítani. Ettől függetlenül, akik olvasták A soha határát, és tetszett nekik, ne hagyják ki ezt sem, mert kellemes és nagyon elgondolkodtató olvasmány!
Eredeti címe: The Edge of Always (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám:
Sorozat: A soha határa #2 
J. A. Redmerski: A soha határa
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Marked Men #1

Amikor kiderült, hogy megjelenik magyarul a Rule, majd a hír tornádószerűen söpört végig a könyvszeretők táborán, kicsit olyan érzésem lett, mintha egy nagy stadionban állnék, várnám a leghíresebb banda koncertjének kezdetét, megjelennek a füst mögött a színpadon, a tömeg meg elkezd skandálni és tombolni örömében. Ilyen érzés volt szembesülni azzal, hogy milyen sokan várják a könyv hazai megjelenését, és akarva akaratlanul, nyilván ez hatással volt rám is. Nem tudtam elsiklani az izgatottságuk felett, nem tudtam figyelmen kívül hagyni azoknak az értékeléseit, akik olvasták már angolul, egyszerűen kihagyhatatlanná vált számomra. Aztán amikor lehetőségem adódott, hogy a Blogturné keretében még a megjelenése előtt elolvashatom, nagyon örültem neki.

A történetnek két főszereplője van, Rule és Shaw.
Rule Archer 22 éves, 190 cm magas, sötét haja van, oldalt leborotválva, elől egy része rikító lilára festve és tarajként felállítva (mindez akkor, amikor megismerjük őt, mert amúgy a srác olyan, mint a szivárvány). A testét pedig szinte mindenhol tetkók, piercingek borítják. Egy tetoválóműhelyben dolgozik, a csajok odáig vannak érte -mint többnyire a rossz fiú imázzsal rendelkező pasikért-, ő pedig él is a lehetőségeivel. Számtalan csaj fordult meg az ágyában egy-egy átbulizott éjszaka után, aztán másnap reggel már paterolta is ki őket. Szóval látszólag Rule a kemény fenegyerek. De milyen belülről? Mi az ő története?
Három évvel ezelőtt elveszítette az ikertestvérét egy autóbalesetben, és a mai napig az édesanyja őt hibáztatja ezért. A kapcsolatunk nagyon megromlott, a fiú menekül otthonról, de az anyja hétről-hétre látni akarja Vasárnaponként a villásreggelinél. Ezek a heti találkozók nem szólnak másról, mint a múlt felemlegetéséről, és a Rule szembesítéséről azzal, hogy ő milyen tökéletlen, a testvére meg milyen tökéletes volt.

"– Talán mégis vannak jó tulajdonságaid, Archer.

Bemutattam neki, mert… nos, mert ez a szokásom."

Shaw Landon 19 éves és 14 éves kora óta ismeri Archeréket. A legjobb barátja Rule bátyja, Remy volt az. Mindenki úgy tudta, hogy a fiatalok együtt is jártak, így a lány szinte családtag lett. Ő az, aki Vasárnapról Vasárnapra megjelenik a fiú lakásán, szembesül azzal, hogy épp kivel hempergett az ágyban, majd elcibálja a villásreggelire, amit ő is átvészel. Shaw szülei piszok gazdagok, de a lány túl sok szeretetet és figyelmet sose kapott tőlük. Remy volt az, aki meglátta benne, hogy mennyire elesett, mennyire vágyik a szeretetre és felkarolta. Csakhogy a fiú meghalt, a lány pedig egyedül maradt.
Shaw nem mellesleg gyönyörű. 160 cm magas, szinte fehér, szőke haja van, és nagy, olajzöld szeme. Sugárzik belőle az elérhetetlenség és a kifinomultság, maga a megtestesült tökély. De van egy titka: 14 éves kora óta szerelmes Rule-ba, aki erről semmit se tud, másrészt ugyebár azt hiszi, hogy Remy barátnője volt, így nem is néz rá pasi szemmel.

"Tizennégy éves korom óta fülig szerelmes vagyok mindkét oldalába. Persze szerettem Remyt is mint a bátyámat, a legjobb barátomat és önjelölt védelmezőmet, de Rule-t úgy szerettem, mintha ez lenne életem küldetése. "

Ahogy fentebb olvashattátok, mind a két főszereplőnk lelki sérülést cipel magával.
Rule-nak meghalt az ikertestvére, úgy érzi, hogy miatta, ráadásul az anyja többször is odavetette, hogy neki kellett volna meghalnia. Ezen többször is olyan szinten kiakadtam, hogy azt szavakba foglalni se lehet. Nyilván elképzelni se tudom az anya fájdalmát, na de hogy olyat mondjon a gyerekének, bárcsak ő halt volna meg a másik helyett, ez számomra elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan. Hogy mondhat már valaki ilyet a saját gyerekének, még akkor is, ha gyászol? Rule nem tudja feldolgozni Remy halálát, de azt sem, hogy mindig ő volt a család feketebáránya.
Shaw pedig nem kapta meg soha a szülői szeretet és az odafigyelést. Ő csak egy hímestojás, aminek minél díszesebbnek kell lennie, hogy a szüleire jó fényt vethessen.

A történetünk ott veszi kezdetét, hogy egy bizonyos vasárnapi nap van, így Shaw megjelenik Rule szobájának ajtajában. A fiú egy átbulizott éjszakán van túl, mellette egy csaj, akiről azt se tudja, hogy ki az. Shaw jól titkolja az érzelmeit, már a sokadig ilyen jeleneten van túl. A srác felébred, kipaterolja a csajt, majd bepattan Shaw BMW-jébe és hagyja, hogy a lány elvigye a villásreggelire.
A kapcsolatuk távolságtartó, koránt sem tökéletes. A reggeli nem jól sül el, mert az anya újra nekiesik Rule-nak, aki erre megfogadja, hogy soha többet nem teszi be a lábát a házba. Shaw is eljut arra a pontra, amikor úgy érzi, hogy a nőnek már orvosi segítségre van szüksége, és amíg nem változik meg a vélekedése Rule-ról, addig ő se teszi be a lábát a házba.
Mivel a két fiatalnak nem kell találkoznia Vasárnaponként, elkezdenek távolodni egymástól. De aztán egy napon Rule beül a barátaival egy bárba, ahol meglepődve veszi észre, hogy a szexi pincérnő nem más, mint Shaw. És akkor elindul benne a változás, leesik neki, hogy a lány nagyon dögös.
Aztán jön Shaw születésnapja és a fordulópont a történetben. Történik, hogy a fiatalok összegabalyodnak és ez mindent megváltoztat. De vajon van-e közös jövőjük? ...

"Nem gondolkoztam, nem mérlegeltem, csak alaposan belemarkoltam, még feljebb tornásztam magam, és erősen a szájára tapasztottam az enyémet. A karika az ajkában meglepően hideg volt, de minden más része tagadhatatlanul forró és kemény."

A sorozat 2012-ben jelent meg angolul, először e-book formátumban. A többi részben Rule barátai és a legidősebb bátyja, Rome szerepel, aki katona Afganisztánban, de ebben a részben egy baleset miatt hazajött egy időre. Mind Rule barátai, mind Shaw lakótársa, kisebb-nagyobb mellékszerepet kaptak, így igazából már sejthető, hogy a további kötetekben ki-kivel fog összemelegedni majd.

A történet váltott nézőpontként épül fel, így egyszerre olvashatjuk az eseményeket a fiú és a lány szemszögéből is.
Rule a tetkós, pimasz, szabad szájú, felelőtlen srác, tipikus rosszfiú, akiért lássuk be, sok nő képes rajongani. De belülről össze van törve, elfojtja az érzelmeit. Sebezhető, és igazából jó. A nők pedig szeretik ezt az összetételt, ugye, hogy ugye? ;o)
Shaw pedig bár piszok gazdag, de próbál a szülei nélkül érvényesülni. Annak ellenére, hogy anyagilag támogatják, egy bárban dolgozik, hogy legalább egy kicsit független tudjon lenni. A nagy álma pedig az, hogy orvos legyen, ennek is tanul a Denveri Egyetemen.
Rule a legkidolgozottabb karakter, és vele kapcsolatban különösebb problémám nincs, ugyanakkor Shaw nagyon nem szimpatikus. Igazából egy lelketlen, tartalom nélküli karakter. Pont olyan, amilyennek a szülei létrehozták a történetben. Kívülről csili-vili -csak annyi maradt meg bennem róla, hogy néz ki-, de belülről nem egy kidolgozott karakter. Tudjuk, hogy milyen magányos, meg mennyit szenvedett, meg jó kislány, tökéletes, de ez nem jött át. Egyszerűen csak egy szőke plázacica számomra, és ennyi.

Maga a cselekmény nagyon jól, nagyon olvasmányosan indult. De amikor a fiatalok összejöttek, leszállóágba ereszkedett az egész. Onnantól kezdve nehezen haladtam vele. Unalmassá, sablonossá vált és leginkább a hibákon akadt meg a szemem, mert bizony vannak a történetben furcsaságok.
Lássuk, mik is azok. A lista nem teljes, csak a legzavaróbbakat emelném ki:
- miközben olvastam a történetet, több más regénnyel kapcsolatban is párhuzamot éreztem. Nyilván, ezek olyan elemek, amik "természetesek", teljesen normálisnak lehet venni, hogy a szerzők beleveszik a történetekbe, mert nem extrák, de akkor is ott volt bennem, hogy erről már olvastam itt és ott, csak más nevekkel, kicsit más körítéssel.
- megdöbbentem, amikor kiderült a szereplők kora. Nem érzem, hogy 22 és 19 évesek lennének, szerintem jobb lett volna, ha pár évvel idősebbek lettek volna, mert koravének.
- az egyik legérdekesebb hiba az volt, hogy az egyik oldalon az szerepel, Rule beleakasztotta az ujját Shaw bugyijába. A másik oldalon meg már azt lehet olvasni, hogy leveszi a lány nadrágját és megdöbbenve veszi észre, hogy nincs rajta bugyi. Nos, akkor hogy is volt? Mibe akasztotta bele az ujját?
- Shaw szerint cselédek dolgoznak az anyja házában. Nos, nem tudom Amerikában mi a helyzet, de szerintem a háztartási alkalmazottakat ott se cselédeknek hívják rég óta.
- Shaw szex közben a szájába tömte az öklét, hogy elfojtsa a sikolyait. Az első gondolatom egyből az volt, hogy: és nem fulladt meg?
- másik nagy cukiság, amikor azt olvastam, hogy véletlenszerűen leráncigálta Rule ruháit. Egyből megjelent előttem, hogy előbb leveszi a srác alsónadrágját, majd csak utána a farmerjét. Mert hát a véletlenben minden benne van, ugyebár. Nos, a vetkőztetésben túl nagy véletlenszerűség nincs. Hisz vagy a felsőjét veszi le, vagy a nadrágját, vagy a zokniját, oszt annyi.
- volt még egy cukiság Shawról, ugyanis azt állította magáról, hogy ő egy teljesen átlagos lány. Mindezt úgy, hogy a legmárkásabb ruhákat hordja, BMW-je van és csak a csivava hiányzik a táskájából.
- nem értem, hogy a szerzők miért veszik bele előszeretettel a történetekbe a temetőbeli jeleneteket, amikor a főszereplők elmennek a temetőbe beszélni a sírral. Ez annyira színpadias!
- azon is jót mosolyogtam, amikor szegényke szomorúan nyugtázta, hogy az apja elvitette a megrongált kocsiját, de mivel már ott parkolt egy Porsche Cayenne a nevén, nem volt más választása, mint elfogadni. Szegény pici lány, de sz*r neki! Denverben nincs tömegközlekedés? Saját kocsi nélkül meghalnak a lakosok, vagy mi?
- a vissza kellett pattintani a csaj kiugrott vállát, meg csak hab volt a tortán. Még sose hallottam, hogy pattintani szokták, a Tic Tacos tető jutott egyből eszembe.
- a történet epilógusa meg úgy ahogy van, nevetséges, de a poént nem lövöm le!

ilyen "csúnyaságot" kapott "szegény" Shaw

Milyen is akkor a Rule?: Jól indult, olvasmányos volt, de sablonos és tucattörténet lett. Megértem, hogy sokan nagyon odáig vannak Rule karakteréért, de többnyire minden rosszfiúval ez szokott lenni a helyzet, nem érzek benne semmi extrát. Shaw karakterábrázolása viszont nagyon gyenge, és többször a falra másztam tőle.  
Az alapprobléma szerintem az, hogy túl sok mindent akart belevenni az írónő a történetbe. Nem elég Rule problémája a testvére halála miatt, még belevette Shaw zaklatását, és ez már túl sok volt. Kb. a könyv 1/4 nagyon olvasmányos, de utána számomra eléggé ellaposodott és felesleges köröket futottunk.
Mindezek ellenére, hogy nekem nem tetszett, inkább a hibák maradtak meg bennem, megértem, hogy miért rajonganak olyan sokan ezért a történetért. Van benne valami, és maga a stílus sem rossz. A rosszfiú és a jókislány egymásra találása, a problémák legyőzése -mint valami mese-, tudom, hogy ez nagyon kecsegtető, olvasmányos, lehet rajongani az ilyen történetekért. De nekem akkor se nyerte el maximálisan a tetszésemet, közepes volt. Ennek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra, leginkább Rome könyvére.

Kiknek a figyelmébe is ajánlom a Rule-t?: az NA és a könnyedebb erotikus, romantikus irodalom kedvelőinek.


_________________
Eredeti címe: Rule (2012.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Sorozat: Marked Men #1
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Értékelésem:


Képek forrása:
1., 2., 3.