Könyvfalók

Holly Miller könyve sokak számára lehet ismerős, ugyanis a megjelenése idején rendkívül felkapottnak számított. Hamar felkeltette az érdeklődésemet, de mások véleménye szépen lassan el is bizonytalanított: voltak, akik imádták, míg másoknál nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha kíváncsiak vagytok, nekem hogyan tetszett, kérlek olvassatok tovább! :)

Fülszöveg: 

„Ezt ​a történetet megkönnyeztem. Utána még sokáig gondolkodtam Callie és Joel életén, és azon, hogy én hogyan döntenék a helyükben. Szívszakítóan gyönyörű.” – Jill Santopolo, New York Times bestsellerszerző 

„Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? 

Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. 

Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben. 

Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? 

Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? 

A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.”

A könyv borítója kifejezetten tetszik, számomra leginkább az egyszerűségében rejlik a szépsége. A fűzfának és a madaraknak kiemelt szerepe van a történetben, így ezek megjelenítése különösen jó választás volt. 

Ami olvasás közben rögtön feltűnt, az Holly Miller gyönyörű, érzékletes megfogalmazása. A lapokat áthatja a természet és az állatok iránti rajongás – ezt legutóbb Karády Anna: A füredi lány c. könyvénél tapasztaltam. A részletes leírásoknak köszönhetően olyan volt, mintha én is részese lennék azoknak az apró csodáknak, amiket a két főszereplő, Callie és Joel látott, átélt. 

A történet nekem az elején kicsit lassan indult be, mint vártam, de ennek ellenére mindig elég sokat olvastam belőle egyhuzamban, valamilyen oknál fogva mégsem eresztett. A második felétől éreztem azt, hogy elkezdtek felgyorsulni az események, egyre több „titok” derült ki, és ezt a könyv vége felé a fejezetek elején jelzett nagyobb időbeli ugrások is megerősítették. 

Nagyon tetszett a két főszereplő karaktere, amilyenné Holly Miller formálta őket. Jó volt végre egy olyan női szereplőről olvasni, akinél nincs felesleges drámázás, hiszti, aki a nehézségek ellenére is próbál erős és pozitív maradni. Bár hamar megtudtuk, hogy Callie egyik legjobb barátnője, Grace meghalt, a fiatal nő mégis meghatározó „szereplője” a történetnek – olyan volt, mint egy tisztelgés az emléke előtt. Joel képessége, hogy látja álmában, mi fog történni a szeretteivel, számomra már az elejétől kezdve indokolta a viselkedését, szorongását, elsőre talán furcsa döntéseit. Még belegondolni is szörnyű volt, hogy ez mennyi terhet jelentett már neki az élete során, és mennyi várhat még rá, ha ez a jövőben sem ér véget.

Aki egy könnyed, romantikus történetet vár, „csalódni” fog, mert ez a könyv sokkal több annál. Számomra a legnagyobb mondanivalója talán az volt, hogy ha valakit igazán szeretsz, el is kell tudnod engedned őt. A történet olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben, Joel vajon végig kitart majd az oly nehezen meghozott döntése mellett? Fog-e még valaha találkozni, beszélni szerelmével, és vajon Callie élete hogyan és mikor ér majd véget? A férfi kísérletet tesz a megakadályozására, képes lesz rá? Esetleg szörnyű álma kivételesen nem is válik valóra? 

Összegzés: 

Nagyon örülök, hogy hagytam magam meggyőzni, és kézbe vettem ezt a könyvet, mert Holly Miller történetének olvasása nemcsak elgondolkodtatott, hanem rengeteg érzelmet is kiváltott belőlem. Én pedig kifejezetten szeretem, ha egy könyvnél ilyesmit tapasztalok, még ha ez olykor fájdalmas is. Leginkább azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a kicsit részletesebb leírásoktól és a nem szokványos romantikus történetektől. 

„Csak… bízz az emberekben, hagyd, hogy szeressenek!”

„– Nem kell hibátlannak lenni azért, hogy az ember szerethető legyen.”

„Fenn, a fán mindig elismétlem neki, hogy szeretem. Egy kicsit olyan érzés, mint amikor ugyanezt megvallom Joelnak is. Mert ugyanúgy várok egy válaszra, amit talán sosem fogok meghallani.”

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A fülszöveg: 

„Ki ne képzelte volna már el számtalanszor a fejében azt a jelenetet, amikor jól elbánik a sráccal, aki félrelépett…Paige Elliot vagyok és éppen most törték ripityára a szívem…Ami azt illeti hiszek a karmában, de ő sincs mindig résen…Szóval nekem kellett gondoskodnom arról, hogy a bűnös megkapja a méltó büntetését...” 

Ami rögtön feltűnt, hogy Riley nagyon gördülékenyen, fiatalos lendülettel ír, így gyorsan lehetett haladni. Ráadásul humorban sem volt hiány. 

„Csontkovács telefonszáma. Ennek a megőrzése sem túl szükségszerű, hisz gerince az nincsen.” 

 „– Jézusom, Paige… tényleg úgy szólított le téged, hogy ujjal mutogatott, menj oda hozzá? Jó, hogy nem dobott el egy csontot, hogy hozd vissza.”

A történet rövid, és az ember még szívesen olvasta volna, de valahogy mégis kerek egészet alkotott, szerencsére egyáltalán nem keltett kapkodós benyomást. A téma a megcsalás, amitől sokan rettegünk, szinte mindenki rémálma. Paige viszont teljesen bízott a másikban, a szerelmükben, ezért is érte hidegzuhanyként, amit Danny tett. Utóbbi karaktere sajnos egyáltalán nem volt túlzás, valóban vannak olyan emberek, akik nagyszerűen lavíroznak megjátszott szerepeik között, és nyugodtan élik kettős kis életüket. Még belegondolni is szörnyű, a valóságban hány ilyen Danny-hez hasonló férfi lehet... 

Nagyon szimpatikus volt Paige kolléganője, Joan, aki a lány mellett állt és a jóképű lakótárs, a szintén kolléga Cory. Joan cetlis ötlete a helyzet könnyebb feldolgozásához kifejezetten tetszett. Bár a történet Paige szemszögéből íródott, Danny is kapott egy aprócska fejezetet. Erre nem számítottam, de remek ötletnek tartom, így a férfi gondolataiba szintén bepillantást nyerhettünk. És persze még jobban utálhattuk. :D  

Összegzés: 

A nehéz témát végig remekül ellensúlyozta a humor, a szereplők Danny kivételével rendkívül szerethetőek voltak. Nagyon köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a történetet! :)

„Akkor sírj, amikor a világod összeomlik. Amikor szükséged van rá a talpraálláshoz. Na jó, új szabály: akkor sírj, amikor kedved van, mert nem attól leszel erős, hogy elfojtod, hanem attól, hogy felvállalod és megéled, akkor is, ha darabokra szakít.” 

Az írónő könyve korábban Kötelék néven jelent meg nálunk - sajnos a régi példányt már nem tudtam beszerezni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy bár más címmel és borítóval, de újra kapható.

Szerelem ​és szex a tanárnővel – a sokat vitatott, milliós példányszámban eladott nemzetközi bestseller

A tizenhat éves T.J.Callahannek semmi kedve bárhova is elutazni. Rákbetegsége visszafejlődőben, és nem vágyik másra, mint visszakapni a régi életét. De a szülei ragaszkodnak hozzá, hogy nyáron behozza az iskolai lemaradását, és megtanulja mindazt, amit a betegsége miatt mulasztott.

A harmincéves angoltanárnő, Anna Emerson, akit felmorzsoltak a hideg chicagói telek és egy céltalan kapcsolat, kapva kap az alkalmon, hogy megtörje a mindennapok egyhangúságát. Elvállalja, hogy a nyarat egy trópusi szigeten töltse és T.J.-t tanítsa.

Anna és T.J. felszállnak egy magánrepülőgépre, és elindulnak a Callahan család nyaralójába, de amikor a Maldív-szigetcsoport ezerkétszáz szigete fölött repülnek, bekövetkezik az elképzelhetetlen: lezuhannak a cápáktól nyüzsgő vízbe. Sikerül kivergődniük a partra, de hamarosan rádöbbennek, hogy egy lakatlan szigeten ragadtak.

Eleinte csak egyre gondolnak: a túlélésre. De ahogy a napokból hetek lesznek, aztán hónapok, születésnapok jönnek és múlnak el, a hajótörötteknek meg kell küzdeniük a trópusi viharokkal, a tengerben ólálkodó számtalan veszéllyel és a legnagyobb fenyegetéssel, annak a lehetőségével, hogy T.J. rákja kiújul. Csak egymás szeretetében bízhatnak és egymásra támaszkodhatnak, így ennek a két elveszett léleknek bele kell törődnie a helyzetébe, és azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb szükségük van rá, egymás társaságából kell vigaszt meríteniük.

Tracey Garvis Graves regénye pillanatok alatt óriási viharokat kavart, és lett igazi kultuszkönyv, milliós példányszámú bestseller.

Olvasás közben a híres A kék lagúna c. film jutott eszembe. A könyv két főszereplője egy 16 éves fiú és egy 30 éves tanárnő, akik nem érik el úti céljukat, hajótörést szenvednek. A kezdeti bizakodást, hogy hamarosan rájuk találnak, egyre inkább felváltja a reménytelenség érzése. Az, hogy talán sosem hagyhatják el a szigetet, még a rájuk leselkedő megannyi veszély mellett is eltörpül.

Tetszett, hogy a fiú sokszor fiatal kora ellenére is milyen éretten viselkedett, mennyire vigyázott Annára. Ebből a szempontból a könyv eredeti címe, a Kötelék szerintem sokkal találóbb, mert tökéletesen illusztrálja a kettejük között kialakult szoros viszonyt, azt, hogy a szigeten tényleg csak egymásra számíthattak.

Ez nyilván személyes ízlés kérdése, de nekem nemcsak a cím, hanem az eredeti borító is jobban tetszett, mert sokkal figyelemfelkeltőbb és egyedibb volt. Egyébként a régi kiadás a Pioneer Books-nak, míg az új a Libri Kiadónak köszönhető.

A könyv végig fenntartja a figyelmet, számos helyzetben aggódhatunk Annáért és T.J.-ért. Az is komoly nehézséget okoz számukra, hogy a nagy korkülönbség ellenére is elkezdenek egymás iránt érzelmeket táplálni. Emiatt nemcsak az foglalkoztatja az olvasót, hogy kijutnak-e valaha a szigetről, hanem az is, ha igen, képesek lesznek-e felvállalni a szerelmüket. Minden kérdésre választ kaphattok a könyvből. :)

Összegzés:

Tetszett a könyv, de mint említettem, én sokkal jobbnak találom a korábbi címet és borítót. A mű olvastatja magát, együtt tudsz érezni a szereplőkkel, izgatottan várod a folytatást. Jó volt a váltott szemszög is, szeretem az ilyen típusú könyveket, hiszen így mindkét fél gondolataiba egyformán bepillantást nyerhetünk. Az utószóval nem voltam telkesen kibékülve, ott szerintem a kevesebb több lett volna. :)

„Csak azért tudom elviselni, hogy itt vagyok, mert itt vagy velem.”

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

El kell mondanom megtörtént. 

Mivel én az írónő egy másik stílusban írt könyvével kezdtem  - A vétkes a címe és itt olvashatjátok róla a beszámolóm - nagyon féltem, hogy a rá jellemzőbb könyvek nem fogják nekem megadni azt az élményt amit a Vétkesben kapta tőle. De el kell mondanom, meglepetésemre más stílusban is brillírozik. 

Rá térve  a könyvre: 

"Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.

A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?

Egy szóval: IMÁDOM!!!!

Ha szembe jön velem egy Kelly Oram könyv, akkor el sem olvasom a fülszöveget, csak elkezdem, mert tudom hogy beszippant, és nem fogom tudni letenni. Természetesen a Cinder és Ellát is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom-e. Egyik éjszaka nem tudtam aludni, ezért leköltöztem a nappaliba, hogy ne ébresszem fel a férjemet. Kézbe vettem a könyvet, hogy olvasok néhány oldalt, és megpróbálok visszaaludni, mert reggel munka van. Nos nem sikerült, ugyanis a történet annyira magával ragadott, hogy majdnem be is fejeztem. :D Azt vettem észre, hogy már világosodik :D Szóval számomra ilyen egy Kelly Oram könyv :D

A történet röviden:

A Cinder és Ella folytatását tartjuk a kezünkben. Ez a könyv egy héttel az első rész vége után játszódik. Ella igyekszik megszokni a felhajtást, ami körülöttük zajlik, azonban a sajtó megkereséseit tudatosan elhárítják, nem nyilatkoznak senkinek a kapcsolatukról. Tudtán kívül, és egy nem túl humánus közeledésnek köszönhetően Ella sok mindent elárul a Birannel való kapcsolatáról, aminek köszönhetően fenekestől felfordul az élete. Az apjával az amúgy sem fényes viszonya tovább romlik, ezzel párhuzamosan a Briannel való kapcsolata napról napra erősebb. Azonban a hegei továbbra is zavarják, és emiatt saját boldogsága elé gördít akadályokat. 

A nem túl sikeres karácsonyt követően Ella belátja, hogy változtatnia kell, és innen indul az ő jellemfejlődése, amiben természetesen segítséget is kap. Nemcsak Brian, hanem az ikrek és Brian asszisztense is segítségére van. Új ismeretségeket köt, és kezdi másképp látni a jövőjét is, és önmagát is.

Észrevételek:

Személy szerint én nagyon szerettem ezt a történetet, pont egy ilyen romantikus sztorira volt most szükségem. Ella jellemfejlődése nagyon tetszett, és bizonyos dolgokban nekem is nagy lökést adott. Tetszett hogy egyiküknek sem szállt fejébe a hírnév (na jó, Brian egóját már nem kell tovább növelni :D ). A szülőknek viszont biztos hogy lekevertem volna egyet. Mind Ella, mind Brian apja undorítóan viselkedett, Ana viszont őszintén meglepett.

Letehetetlen, izgalmas és romantikus könyv, pontosan olyan, amire most szükségem volt. Sokat nevettem, és sokszor elszorult a torkom olvasás közben. A főszereplőink könnyen szerethetőek voltak, és Brian állandó élcelődése.. :D Imádom :D Jó volt ismét róluk olvasni. :)

Borító:

Még mindig nem az igazi, de ennek legalább több köze van a történethez, mint az előző rész esetében. Ami szerintem abszolút melléfogás volt az a borítón lévő női szereplő. Most komolyan, aki tervezte ezt a borítót, tényleg nem olvasta a könyvet? Magassarkú és Ella.. Hááát...

A könyv viszont fantasztikus, ajánlom mindenkinek aki szereti a humort, a romantikát, és akit nem zavar, ha elragadják az érzelmek, és elmorzsol néhány könnycseppet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A Szinglik alaposan kimozdítottak a „komfortzónámból”, ugyanis e-könyvek formájában jelentek meg. Bár én a hagyományos, papíralapú könyvek híve vagyok, el kell ismernem, hogy természetesen ennek is megvan a maga előnye. A fizetés teljesítése után már olvashatjuk a novellákat, nem kell a könyvesboltba rohanni. :)

„Négy gyerekkori barátnő számára úgy hozza az élet, hogy egy időben válnak szinglivé, ezért úgy döntenek, a már hagyománnyá vált közös nyaralásukat az eddigieknél is emlékezetesebbé teszik. A választásuk Szantorini szigetére esik, ahol elmerülhetnek a féktelen bulizás, a vérpezsdítő szórakozás és a fesztelen kikapcsolódás örömeiben. Azonban arra egyikőjük sem számít, hogy az eltöltött egy hét alatt felszínre törnek az elmúlt évek elfojtott sérelmei, fény derül rég eltemetett titkokra, ráadásul olyan váratlan helyzetekbe sodorja őket az élet, ami alapjaiban rengeti meg a sziklaszilárdnak hitt barátságukat. 

Tengerpart, forróság és igazi érzelmi kavalkád. 

B. E. Belle, a nagy sikerű Hazugok és Megtörtek regények szerzője, ezúttal egy könnyed nyári novellafüzérrel lepi meg olvasóit. A négyrészes e-könyv-sorozat garantált kikapcsolódást, nevetést és izgalmat nyújt a csajos, pikáns történetek kedvelőinek.” 

Imádom a borítókat, nagyon szépek lettek. Nem is tudom eldönteni, hogy melyik tetszik a legjobban… A novellák sorrendje: Zora, Mia, Hanna és Vica. 

Érdekes, hogy négy teljesen különböző lányt ismerhetünk meg: a legnagyobb ellentét a szelíd, visszafogott Hanna és a szókimondó, pasifaló Vica között van. Gondolom olvasás közben nemcsak bennem vetődött fel, eltérő nézeteik ellenére hogyan lehetnek mégis barátnők. Zora kezdetben egy gazdag sznobnak tűnt, de később egyre szerethetőbbé vált, így kifejezetten megkedveltem.  

A novellákra jellemzőek a khm… arcpirító szavak, a csajok elég mocskos szájjal lettek megáldva – természetesen Hanna kivételével. :D . Ha már olvastátok az írónő Hazugok c. könyvét, akkor ez a tény, vagyis a szókimondó stílus nem fog váratlanul érni. Mindenesetre gondoltam jobb, ha előre szólok. :) 

A szócsaták mellett vicces jelenetekben sem volt hiány, ebből a szempontból Mia része tetszett a legjobban. Szegény egy roppant kínos, ugyanakkor szórakoztató szituációba keveredett, rengeteget nevettem. 

„Nem tudom, attól ájulok-e el majdnem, amit látok, vagy a tudattól, hogy egészen idáig ezzel a külsővel mutatkoztam Stavros előtt. (…) Bármit tettem is az éjszaka, ennél enyhébb büntetést érdemeltem volna.” 

A részek megjelenése között – ha jó emlékszem – körülbelül 2-3 hetek teltek el. Sokan tűkön ülve vártuk a folytatást, ugyanis minden novellának akkor lett vége, amikor épp a legizgalmasabb sorokat olvastuk. :D Kíváncsi voltam, végül hova fogunk kilyukadni, a lányok között felbukkanó feszültség, a szálak összekuszálása mit fog eredményezni. Vajon Szantorini szigetéről még barátnőkként térnek haza? 

 „Sosem hittem, hogy igaz a mondás, miszerint egy barátság legnagyobb ellensége az idő és semmi más.” 

Összegzés: 

Bár lassan itt a nyár vége, ha még nem olvastad a Szingliket és egy kellemes, könnyed kikapcsolódásra vágysz, hagyd, hogy a novellák elrepítsenek Szantorini szigetére! Nekem egyértelműen tetszett, nagyon szívesen olvasnék még hasonló e-könyv-sorozatot az írónőtől. :)

Ha erotikus-romantikus regényekről van szó, számomra Borsa neve már jó ideje garanciát jelent a minőségre. Bár még mindig nagyon sok olvasatlan könyv sorakozik a polcomon, nem bírtam tovább ellenállni, és a Glamour-napokon A szárd sziklával gazdagítottam a gyűjteményemet. :D 

A fülszöveg: 

"Vágyak egy sziget kapujában 

Virginia Angels, a fiatal amerikai lány, egy szerelmi csalódás után Szardíniára utazik. Semmit sem tud a szigetről, de hamar felfedezi a szépségét, az ízeit, az embereket, miközben lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekbe keveredik. A véletlenek folyton egy idegen, ám felettébb karakán férfi útjába sodorják, aki nemcsak ostorozza a lányt, hanem felkelti az élet utáni vágyat is benne. Virginia rádöbben, hogy a „szárd szikla” nem csupán köveket takar, hanem egy erős és határozott férfit is. 

A röpke nyaralás azonban megváltozik, amikor kiderül, hogy ki a titokzatos férfi. Rejtett egyezségük az őrület és az észszerűség határán mozogva taszítja őket egy olyan élethelyzetbe, amellyel nehezen barátkoznak meg. 

Vágyak, cselszövés, fájdalmak és szenvedély egy szigeten, amely szerelembe ejti az embert, és örökre megpecsételi a sorsát. 

Borsa Brown, az erotikus-romantikus regények népszerű írónője ezúttal egy könnyed, szórakoztató, ám emberi lelket boncolgató, perzselő érzelmekkel megtűzdelt nyári történetbe repíti az olvasót." 

Bár az írónő korábban azt nyilatkozta, nem szereti a tájleírásokat, ebből semmi sem érzékelhető. Sőt, olyan csodálatosan mutatja be Szardíniát, hogy az ember legszívesebben azonnal venné a repülőjegyet és eltöltene egy kis időt – na jó, inkább sokat – ezen a paradicsomi szigeten. Szinte láttam magam előtt a hullámzó Földközi-tengert, éreztem a virágok bódító illatát, hamar megértettem az ott lakók Szardíniához való ragaszkodását. Bár még sosem jártam ott, írtam már a szigettel kapcsolatos cikkeket, így egyes helyszínek, ételek ismerősek voltak. :) 

Imádtam a szereplőket! Annak ellenére, Virginiát mekkora csalódás érte, még saját családjával is szembeszállt, hogy távol az otthonától, egy addig számára teljesen ismeretlen szigetre utazzon. Na, ezt én biztosan nem merném megtenni. Tetszett, ahogy a kezdeti nehézségek után feltalálta magát – egyáltalán nem egy elveszett nő benyomását keltette. 

„– Olaszország, Szardínia. 

– Az egy sziget! 

– Hát igen. Bár nekem elsőre csak egy hal ugrott be.” 

Ahogy Virginia egyre jobban kötődött Szardíniához, a lelke is elindult a gyógyulás útján. Egy kifejezetten erős nőt ismerhettünk meg, nem volt semmi felesleges „nyavalygás”. A férfi főszereplőnk, a titokzatos férfi flegmaságán pedig jókat derültem, imádtam a humoros részeket, élcelődő párbeszédeket. Arra is kíváncsi voltam, Virginia új szomszédja, Gianluca vajon tényleg csak barátként tekint-e a nőre...  

„Bár sokszor bámult rám szemtelenül, de így még sosem meredt rám az a meleg barna szeme. Nem tudom eldönteni, hogy sík hülyének, vagy roppant eszesnek tart -e. 

– Magának elment az esze? 

Oké. Most megkaptam a választ…” 

„El kéne ájulnod, Virginia! Tuti elkapna! 

Aha! Vagy hagyná, hogy feltöröld a járdát.”

„Nem lennék Virginia Angels, ha nem veszíteném el az egyensúlyomat. Megbotlok, gyorsan letámaszkodom, a szoknyám egészen a csípőmig lendül. Nesztek piros bugyi! (…) Hátra sem akarok nézni! El akarok tűnni innen!” 

Összegzés: 

Az, hogy mindössze egy nap alatt elolvastam a könyvet, szerintem mindent elárul. Ami feltűnt, hogy az írónő korábbi könyveihez képest itt nem volt annyi túlfűtött, erotikában bővelkedő jelenet. :) Bár úgy emlékszem, hogy Borsa nem tervezi, de én nagyon örülnék egy folytatásnak, mert valahogy azt érzem, ebből még sok mindent ki lehetne hozni. Ha egy kellemesen kikapcsoló, nyári olvasmányra vágysz, nagyon ajánlom! 

„Ez a sziget, Szardínia megtanította nekem, hogy hátat kell fordítani a múltnak, csak a jelenben érdemes élni, és dolgozni kell a jövőért.”

Eredeti címe: From Sand and Ash (2016.) Kiadta: Libri (2019.) Oldalszám: 518 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

"Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg."