A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar szerző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar szerző. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 14., csütörtök

Csernovszki-Nagy Alexandra - Antónia eltűnt

10:00 0 Hozzászólás


„Tekintetünk ​hosszan összekapcsolódott s tudtam, hogy ez egy olyan szerelem, amely az ember életében csak egyszer adatik meg.”
1868.
Lina még mindig a rémes házasságában sínylődik, napjait átitatja a rettegés, de a lelke nem tört meg. Mindenáron el akar menekülni a férje karmai közül, és biztonságban megszülni a gyermekét, távol tőle.
Sikerülhet neki?
1872–1873.
Két év telt el a Lévay családnál történt rémes események óta. Lina nyomozóként dolgozik, és próbálja a háta mögött hagyni a múltját. Egyik nap felkeresi őt egy kisasszony, aki szerint a nagynénjét, Antóniát, tizenöt évvel korábban valaki meggyilkolta, de senki sem hisz neki. Miért nem érdekel senkit, hogy mi történt a lánnyal?
Lina beleveti magát a nyomozásba, az ügy szálai bonyolódnak, hamarosan Márton is feltűnik a színen.
Meglelhetik a hőn áhított boldogságot egymás oldalán? Linának sikerülhet kiderítenie, hogy mi is történt azon az éjszakán, amikor Antónia eltűnt?
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének második éve.

Először is nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Már az első részt is nagyon szerettem, de ez a rész is abszolút a kedvencem lett, aminek több oka is van.
Az első, amit megemlítenék, az a borító. Imádom! Annyira hangulatos lett, pedig egyáltalán nincs túlcicomázva. A fotós szívemet is megdobogtatta, mert számomra igényesen kidolgozott, és nem mindennapi könyvborítóról van szó. Az egyik legszebb, amivel eddig találkoztam.
De nemcsak a borító az, ami magával ragadott, hanem maga a történet is. Sokszor szembesültem azzal a mondattal olvasás közben, hogy "a következő fejezet alig pár oldal, ezt még gyorsan elolvasom, és alvás, mert másnap munka. A soron következő fejezet sem hosszú, azt is elolvasom, és most már tényleg megyek aludni." És így tovább, és így tovább, amíg nem lett este fél 12, és magam mögött nem tudtam 120 oldalt. :) Egyszóval, letehetetlen kötetet tartottam a kezemben. :)
A főszereplőnk nem meglepő módon Lina, akinek az életébe az első kötetben már kaptunk egy kis betekintést, azonban ott nem ért véget a története. A 2. rész is két idősíkon játszódik, egyrészt a múltban, amikor Végváry Gyula feleségeként próbálta túlélni a mindennapokat, másrészt a jelenben, amikor nyomozónőként tevékenykedik.
Egy nap megjelenik nála egy fiatal lány, Kéthly Alíz, aki megkéri Linát, hogy segítsen neki megoldani egy 15 évvel korábbi ügyet, mert egyik családtagja sem hisz neki. Állítása szerint ugyanis sok évvel ezelőtt a nagynénjét, Antóniát meggyilkolták. A története egy gyermek kitalációjának tűnik, ezért Lina sem igazán veszi komolyan. De a szerencsétlen véletleneknek köszönhetően Linát baleset éri, és a Kéthly házban kénytelen lábadozni, ahol érdekes dolgokra bukkan. A kíváncsisága felülemelkedik a korábbi álláspontján, és nyomozásba kezd. Ezzel pedig rég eltemetett titkokra bukkan.
Viszont a nyomozása közel sem zökkenőmentes, ugyanis senki nem vesz komolyan egy női nyomozót. A személyét ért balesetek pedig arra engednek következtetni, hogy valaki nagyon nem akarja, hogy kiderüljön az igazság.
Oldalszámra tudnám még mesélni a történetet, de félek, hogy nagy lelkesedésemben kifecsegnék olyan dolgokat, amelyek elrontanák az olvasásélményt, ezért inkább azt javaslom, hogy ne habozzatok, olvassátok el ezt a történetet. :)
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Gondosan kidolgozott történetről van szó, a szóhasználat, a szereplők viselkedése, mind mind korhűen volt lefestve. Nagyon tetszettek a lábjegyzetek, amelyek rámutattak a történelmi eseményekre, de a régies szóhasználatot is segítettek megérteni. Vidéki gyerek vagyok ,nálunk is gyakran használnak még a régmúltból megismert szavakat, és ezt külön öröm volt olvasni. Egy szó viszont különösen megmelengette a szívemet, ugyanis szerintem több mint 20 éve nem hallottam. Talán még gyerekkoromban a nagyszüleim emlegették a krisztusfát, és ahogy olvastam, elszorult a torkom, mert szép emlékeket idézett fel.  
Lina egy nagyon erős karakter, aki a jég hátán is megél. Eltűrte a férje megaláztatásait, bántalmazásait, megbirkózott a szerettei elvesztésével, és hiába éreztetik vele, hogy a nőknek semmi helye a "nyomozó szakmában", ő mégis elkötelezett, senki, és semmi nincs ami megállítaná. A kíváncsisága a józan ész felett áll, és hiába igyekszik a kezében tartani a dolgokat, irányítani az érzelmeit, és férj nélkül is teljes életet élni, mégsem minden úgy történik ahogy ő azt eltervezte.
Egy gyönyörűen megírt történetről van szó, amiben fontos szerepe van az érzelmeknek is. Nem elcsépelt, nem klisés, és határozottan meghozta a kedvem a történelmi regényekhez, és a kosztümös filmekhez. 
A kötet végére egy rejtély megoldódni látszik, azonban nem várt eseményeknek köszönhetően még több dologra fény derülhet. Annyi, de annyi kérdésem lenne, de ezekre remélem a harmadik kötet választ fog adni. Nem tudom mikor vártam utoljára így egy könyv folytatását. :)
No ez a bejegyzés lehet hosszúra sikeredett, de most már vissza kell fognom magam, mert soha nem lenne vége. :)
Ajánlom ezt a könyvet a romantikus lelkű olvasóknak, a történelmi regények kedvelőinek, és mindenkinek, aki egy izgalmas, fordulatokkal teli klisé mentes olvasnivalóra vágyik, mert Csernovszki-Nagy Alexandra ismét egy csodát alkotott! :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. április 24., péntek

Mosonyi Mara - Olmec

9:00 0 Hozzászólás


Fülszöveg:
Az ​izgalmas nyomozás elkalauzol bennünket Latin-Amerika nyomornegyedeibe, fényűző szórakozóhelyeire, árvaházaiba vagy éppen drogbáróinak otthonaiba.
Egyéni sorsokat követve tanúi lehetünk szerelmek, barátságok születésének, ellenségek küzdelmeinek, múltbéli titkok felszínre bukkanásának, miközben egyre közelebb kerülünk ahhoz, aki a háttérből a szálakat mozgatja: Olmechez, a titokzatos kartellfőnökhöz, akinek sokan még a létezését is vitatják.
Mexikóváros
Nóra, a magyar kislány, árvaházba kerül, ahol a kisstílű gyermekbűnöző, Andrés a védelmébe veszi. Felcseperedve Nora keményen tanul, míg a bátyjaként szeretett fiú könnyelműen él, viszonyt kezd egy drogbáró lányával, Milenával, aminek következtében mindannyiuk élete hajmeresztő fordulatot vesz.
Acapulco
Jake, a CIA fiatal hírszerzője Acapulco hírhedt szórakozónegyedében pitiánernek tűnő feladatot kap. Az este nem várt események hatására rémálommá válik. Jake kénytelen együttműködni egy frissen megismert nővel, ha meg akarják érni a reggelt.
Alapítvány
O’Connor, a CIA-től több mint egy évtizede tisztázatlan körülmények között távozó exkatona, létrehozza az Alapítványt. Ártalmatlan szervezet, vagy egy megcsömörlött elmebeteg bosszúhadjáratának eszköze?
A szereplők sorsa összefonódik, és szép lassan minden titokra fény derül.

Először is nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Mindig nagyon megtisztelő, amikor a szerzők megkeresnek, hogy elküldenék nekem a könyvüket.
No de térjünk vissza a könyvre. :) Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a kötetet, akkor azt mondanám, hogy fantasztikus. Minden sora leköti az olvasó figyelmét. Izgalmas, rejtélyes, de a szerelem sincs a háttérbe szorítva.
A kötet érthető, könnyen olvasható, nincs telepakolva idegen szavakkal, és amit mindenképp kiemelnék, az a szleng kifejezések mellőzése. Az Írónő választékosan használja a magyar nyelvet, és fűzi össze a mondatokat.
A történet évekkel korábban, egy Mexikóvárosi árvaházban kezdődik, ahol 2 fontos főszereplőt ismerünk meg. Norát, és Andrést, akik mindketten beszélik a magyar nyelvet, mégis Magyarországtól messze, a világ másik végén találkoznak. Nora új gyerek az árvaházban, ezért nem kap a társaitól kiemelkedő bánásmódot. Egy verekedést követően Andrés a lány mellé áll, és védelmet biztosít neki. A húgaként mutatja be a többieknek, és ezek után a lány már biztos védelmet élvez az intézetben.
A véletlennek köszönhetően Andrés megismeri Milenát, aki gazdag, és szinte elérhetetlen, a fiút mégis romantikus szálak kezdik fűzni a gazdag lányhoz, ez pedig oda vezet, hogy az élete a feje tetejére áll.
Az intézetben ugyanis megjelenik egy volt CIA ügynök, O'Connor, aki munkát ajánl a tizenéves Andrésnak, aki egy feltétellel vállalja el a munkát, mégpedig ha viheti Nórát, és az informatikai zseni Felipét. Miután erre O'Connor rábólint, a szereplőink élete olyan fordulatot vesz, amire egyikük sem számított.
A kötet nagy része ettől kezdve a jelenben játszódik, ahol O'Connor legfőbb célja, hogy minél többet tudjon meg Olmecről, aki annak az ismeretlen kartellnek a vezetője, ami a legfontosabb szerepet tölti be a nagyvárosok kokain ellátásában. 
Olmec innentől kezdve kiemelkedő szerepet játszik a történetben. Senki nem tudja, hogy kicsoda, senki nem tud róla semmit, a háttérből mozgatja a szálakat, amíg szépen lassan leszámolt a többi kartell vezetőivel. Nem csoda hát, hogy mindenkit lázban tart a kiléte, többek között a CIA-t is.
Jake, a CIA ügynök azt a feladatot kapja, hogy kerüljön közelebb Olmec keresztlányához, és tudjon meg minél többet róla. Arra azonban nem számít, hogy találkozik Norával. 
A főszereplőink sorsa itt megpecsételődött, de a céljuk közös: megtalálni Olmecet. 
Többet nem is mondok, mert az már spoileres lenne a történetre nézve. :)
Rejtély, izgalom, romantika, fordulatos eseménysorozatok, ezek csak néhány jelzők, amelyekkel jellemezni lehet a könyvet.
Az elején nem értettem, hogy a drogbiznisznek mi köze van egy árvaházhoz, és néhány árva sorsa hogy fog összekapcsolódni a CIA ügynökeivel, de ahogy olvastam a könyvet, minden értelmet nyert. Nagyon jól volt felépítve a történet, mindennek megvolt oka, és a történet végéig mindenre fény derül.
Nem véletlenül találkozott Jake és Nora, nem véletlenül vitte magával O'Connor Felipét is az árvaházból. Olmec személye pedig még engem is meglepett. Olyan csavarok voltak a történetben, hogy saját magamat vezettem tévútra, amikor ki akartam találni, hogy ki mozgathatja a szálakat.
A szereplőink nem "megszerkesztett" emberek voltak, mindenkiben volt jó és rossz tulajdonság is. Hoztak jó és rossz döntéseket, amelyek szerepet játszottak a sorsuk alakulásában.
Már eltelt néhány nap, hogy befejeztem a könyvet, de még mindig nagy hatással van rám. Biztos vagyok benne, hogy újra el fogom olvasni, és ki merem jelenteni, hogy ez a kötet volt olyan izgalmas, lendületes és fordulatos, mint Agatha Christi krimijei. 
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy letehetetlen történetre vágyik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. november 14., csütörtök

Péterfy-Novák Éva - Apád előtt ne vetkőzz

10:00 0 Hozzászólás


Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"... Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Én pedig már nagylány vagyok, jobb ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem. Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."
Péterfy-Novák Éva ismét egy olyan könyvet írt, ami teljesen a padlóra küldött. Elolvastam, és annyira mélyen érintett, hogy utána egy ideig képtelen voltam másik könyvbe belekezdeni. Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgok a valóságban megtörténhetnek. Milyen aberrált, beteg ember képes molesztálni egy gyereket? Egy ártatlan gyermeket? Úristen!!
A történet három szálon fut, és mindegyik megrázó. De ahogy írom ezt a bejegyzést, valahogy úgy érzem, hogy az a szó, hogy megrázó, nem fejezi ki kellőképpen, hogy mit is éreztem olvasás közben. Fájt a lelkem a gyerekekért, kimondhatatlanul dühös voltam a felnőttekre.
Az egyik szálon megismerünk egy testvérpárt, Károlyt és Annát, akik elvesztik a szüleiket, ezért árvaházba kerülnek. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki apácák felügyelete alá kerül, akkor velük semmi rossz nem történhet. Hogy vigyáznak rájuk. De ha ez így történt volna, a könyv ezen része meg sem születik. A kislány, bár továbbra is várja az édesanyját, jól érzi magát, azonban a bátyját folyamatosan zaklatják a többiek. Bántalmazzák, megerőszakolják.
Egyik nap az a hír fogadja őket, hogy nevelőszülőkhöz kerülnek. Egy olyan családhoz kerülnek, ahol leginkább cselédként tartják a testvérpárt. A házimunkát ők végzik, cserébe alhatnak a kamrában. Ahogy idősödnek, Károlyra szemet vet a nevelőanyja. Ezután a szexuális zaklatások ismét a mindennapjai részét képezik. Mikor Károly elég idős lett, megnősült. Ennek ellenére továbbra is visszajár a nevelőanyjához. Aztán lányai születnek...
A következő történetben Esztert ismerjük meg, akit az anyja óva inti a férfiaktól. "Apád előtt ne vetkőzz! Az apák néha megerőszakolják a lányaikat. Ne illegesd magad előtte!" Emiatt a kislány eltávolodik az apjától, viszont a nagyapját isteníti. A nagyapja odáig van az unokájáért. Csak nem normális módon. Gyomorforgató módon. Ez a történet volt az, amelyik a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Egyszerre éreztem kimondhatatlan gyűlöletet a nagyapa iránt, és mélységesen sajnáltam a kislányt, aki fel sem fogta, hogy mi történik vele. Ilyennek soha senkivel nem szabadna történnie. Pláne nem egy ártatlan kisgyerekkel.
A harmadik történet egy házaspár köré épül, akik 2 árvát fogadnak örökbe. De csak rövid ideig marad náluk a két gyerek. Egészen pontosan addig, amíg nem helyénvaló gondolatok kezdik beférkőzni az "anya" fejébe. 
Olvastam már olyan könyvet, ami kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás köré épül. Azok is megrázóak voltak, azok után sem volt kedvem másik könyvbe belekezdeni. De ez a könyv.. Ráadásul itt nem csak egy, hanem egyenesen három történet van beleszőve a könyvbe. Három!! És ki tudja mennyi gyerek él szerte a világon, akik mai napig hasonlókat élnek át. Ráadásul egy családtagjuk, egy közeli rokonuk által. Akinek óvni, vigyázni kellene rájuk.
Ezt a kötetet nem tudnám még egyszer  a kezembe venni. A nyers megfogalmazások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban üssön, mint egy ugyan ilyen témát boncolgató történet. Mindenképp 5 csillagot érdemel ez a kötet, de ha úgy döntesz Kedves Olvasó, hogy megveszed, és belekezdesz, akkor készülj fel lelkileg. 
Sokan kritizálják az Írónőt a könyvei miatt, az írói stílusa miatt. Én eddig két könyvét olvastam, és ezután a két könyve után bizton állíthatom, hogy ha nem úgy írna ahogy, lehet nem is olvasnám a könyveit. 
Lehet kicsit csapongok, és nem vagyok nagyon összeszedett, de ezután a könyvélmény után már azon is csodálkozom, hogy képes vagyok bejegyzés írni.
Ha olvastátok már ezt a kötetet, mondjátok el róla a véleményeteket!

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. július 17., szerda

Csernovszki-Nagy Alexandra - Lina múltja

10:00 0 Hozzászólás


„Tél vége felé döbbenetes dolog borzolta a kedélyeket ebben az álmos kis városkában. Olyan, amiről a legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy megtörténhet ezen a helyen! A viharoknak és esőzéseknek köszönhetően a víz kimosott egy női holttestet a földből, nem messze a Lévay család otthonától. A ház népe összeszaladt, rég lehetett már ekkora izgalom a környéken.”

Nem is tudom hol kezdjem, annyi mondanivalóm van, de igyekszem nem túl hosszúra nyújtani a bejegyzést. :)
Kicsivel több, mint egy hete érkezett postán a könyv, személyesen az Írónőtől, aminek úgy örültem, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt az ajándéknak. :D Két nap alatt munkába menet-jövet el is olvastam.
A történet az 1800-as évek második felében játszódik. Egy izgalmas, letehetetlen krimit tarthat a kezében az olvasó. A letehetetlen jelzőt tényleg úgy értem, hogy nálam már az első fejezet után megérkezett a könyvmolyokra jellemző "még egy fejezet" tipikus jelensége. Egy jó tanács: az utcán csak óvatosan az olvasással és a közlekedéssel egyszerre, mert még véletlenül nekimentek egy parkoló autónak, mint ahogy én is. :)
Na de térjünk vissza a történetre. A könyv stílusát, írásmódját egyszerűen imádtam. Egyáltalán nem volt erőltetett, szóval ezennel a 19. századi krimi rajongója lettem. :) A krimit eddig is szívesen olvastam, de ilyen messze még nem mentem vissza az időben. 
A főszereplőnk Lina, az ő szemszögéből követjük nyomon az eseményeket. Két idősíkon játszódik a történet, egyik a múltban, Lina házasságban töltött éveiben, a másik pedig a jelenben.  Mindig is jómódban élt, a bálok állandó vendége volt, mígnem szerelembe nem esett. Úgy érezte, hogy Végváry Gyulában megtalálta a másik felét, és érte a családjának is hátat fordított. Miután elmúltak a mézeshetek, akkor mutatta ki igazán Gyula a foga fehérjét. Akkor kezdődtek a megaláztatások, és a bántalmazások. Ezek a múltbéli események vezettek Lina jelenlegi viselkedéséhez, temperamentumához. Imádtam a karakterét. Nem tudták megtörni, nem hajtott fejet, hanem felállt és küzdött.
A napjainkban játszódó eseményekből megtudjuk, hogy Lina a barátnője, Krisztina családjánál lakik, ahol időről időre rejtélyes halálesetek történnek. Ez önmagában is rémisztő, azonban egy titokzatos zaklató Lina környezetére, és magára Linára is veszélyt jelent. Az előkerülő holttestek, a szidalmazó üzenetek sem törik meg Linát, aki addig nem nyugszik, amíg meg nem tudja, hogy ki tört az életére, és ki a halálesetekkel összefüggésbe hozható események fő mozgatórugója.
Segítsége is akad, azonban az a kérdés, hogy megbízhat-e azokban az emberekben akik körül veszik. Aki a segítségére siet, az vajon tényleg barát-e vagy ellenség?
Annyi kérdés maradt bennem, miután a könyv végére értem, de az Írónő megnyugtatott, hogy nem maradnak megválaszolatlanul a kérdéseim.
Miközben olvastam, időnként eszembe jutott a kedvenc sorozatom, a Váratlan utazás. Igazából nem tudnám megmondani, hogy miért, mert sem a történet, sem a korszak nem egyezik, de valahogy összekapcsoltam a kettőt. Ne kérdezzétek hogyan. :D
A történet szereplői nagyon korhűen voltak ábrázolva. A nőknek semmibe nincs beleszólása, az ő helyük a konyhában van, ne tanuljanak, mert az nem a ő dolguk. A férfiak nem tartoztak magyarázattal a tetteik, vagy döntéseik miatt.
Nagyon izgultam az események miatt, egészen a végéig fogalmam sem volt, hogy ki mozgatja a szálakat. Az utolsó előtti fejezetben is volt legalább 2 gyanusítottam, és nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy ne lapozzak a könyv végére, és ne nézzem meg ki áll az események mögött. :) De erős voltam, és nem tettem. Jól meg is lepett az Írónő. :)
Külön szeretném kiemelni a talpraesett, erős főszereplőt, aki abszolút kedvenc lett, a szerelmi szálat, ami nem lett beledobva a 'klisés romantikus' dobozba, valamint a történelmi eseményeket, ahol időt, és energiát nem sajnált az Írónő, amikor a kutatómunkáról volt szó. Soha nem mondtam volna meg, hogy első könyves szerző jegyzi a művet. Nagyon erős, nagyon izgalmas, és olvasmányos történet, mindenkinek ajánlom aki szereti a 19.században játszódó történeteket, és a romantikus szálat, egy izgalmas krimivel vegyítve. :)
Végül pár szó a borítóról. Annyira egyedi, és figyelemfelkeltő, hogy nem lehet csak úgy elmenni előtte. Magával ragadja a tekintetet és vonzza az olvasót. Engem legalábbis mindenképp. :)
Csak ajánlani tudom a könyvet, ne ijedjetek meg a magyar szerzőtől. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni, ha elolvassátok a történetet. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. július 9., kedd

10:00 0 Hozzászólás

Szeress ​akkor is, ha fáj! 
Egy különös szerelmi háromszög különösen szép története.
Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több?
Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb?
Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni.
Lélegzetállítóan szép, szívbe markoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről.
Engedd be a szerelmet, és légy az, aki vagy!

Idén áprilisban szembesültem azzal a ténnyel, hogy magyar szerzőtől könyvet ebben az évben talán nem is olvastam még (ezt a hiányosságomat azóta egyébként pótoltam :) ).
Ezért még akkor összeállítottam egy listát, hogy milyen könyveket szeretnék elolvasni nyár végéig, amelyek hazai írók művei.
Ebből a listából az első választottam Róbert Katalin könyve volt. Nagyjából sejtettem, hogy miről szól a könyv, de pontosat nem tudtam róla, értékeléseket sem olvastam, így szinte teljesen meglepetés volt. Június utolsó napján fejeztem be a könyvet, és végre eljutottam az értékelésig is. :)
Ez egy LMBT könyv, amivel személy szerint nekem semmi problémám, viszont eddig nem nagyon olvastam hasonló témájú könyveket. Néha-néha egyet elolvastam, de nem túl sokat. Ezen viszont mindenképp változtatni szeretnék, mert ennek a történetnek nagyon tetszett az alapsztorija. Annak ellenére is, hogy Lillát szívből utáltam. De komolyan, úgy Istenesen!
A történetet 3 szemszögből látjuk. Az elkényeztetett apucikicsihercegnője Lilla, a bátyja Alex, és Alex legjobb barátja, Patrik szemszögéből. A sztori nagyon olvastatta magát, az elbeszélésmódja illett a szereplők életkorához, nem volt tele mélyenszántó gondolatokkal, mégsem éreztem úgy, hogy nekem túl "egyszerű" lenne. 
A kedvenc karakterem, aki nagyon a szívemhez nőtt, nagyon szurkoltam neki, és időnként nagyon sajnáltam is, az Alex. Ő Lilla bátyja, a középső gyerek, ezért nem nevezhető éppen elkényeztetett fiúnak. A szülei szinte az összes figyelmüket megosztották a legidősebb, és a legfiatalabb gyerek között, így Alexnak nem sok minden jutott belőlük.
Az ő húga Lilla, akit annyira nem tudtam megkedvelni (na jó, kifejezetten ellenszenves, miss hisztérika volt, jajj de nagyon utáltam!!!). Megszokta, hogy amit kiejt a száján, azt megkapja, még ha igazából nincs is rá szüksége. 
Ott van még Patrik, aki szerintem nagyon labilis személyiség, még ő sem tudja igazán, hogy mit szeretne. Egy autóbalesetben elveszíti az édesanyját, amiatt az apja az addig megszokottól is jobban utálja. Emiatt Patrik sem nagyon kötődik az emberekhez, kivéve Alexet. Akit viszont minden adandó alkalommal megbánt.
Alex és Patrik szinte együtt nőttek fel, és ebből a szoros barátságból Alex részéről szerelem lett. Ami az ő számára, Patrik számára, és Lilla számára is nyilvánvaló volt. Patrik sem volt közömbös Alex iránt, viszont ő a lányokkal is szoros barátságot ápolt (már ha lehet ilyen szépen fogalmaznom. :) ) Részben azért, mert érdeklődött irántuk, részben azért, hogy Alexet megbántsa. 
És itt jön a képbe Lilla, aki tudja, hogy Alex szerelmes Patrikba, és Patrik sem közömbös Alex iránt, ebből adódik, hogy Lilla számára mindjárt érdekes személlyé is válik. Eldönti, hogy neki kell Patrik, és csak a saját érdekeit szem előtt tartva eldönti, hogy megszerzi a fiút bármi áron.
Ezen a pontom már kedvem lett volna ordítani vele, hogy kivételesen ne csak magára gondoljon. A szülei mást sem csinálnak, csak a családi összetartozásról mesélnek naphosszat, mégis vígan nézik, hogy teszi tönkre a pici lányuk Alex életét csak azért, mert neki - csúnyán megfogalmazva - az kell, ami a másé. 
Ha már a szülőknél tartunk... Mélységesen elítélem őket!! Mindkettőt! Alex homoszexualitását betegségnek tekintik, amiből majd kigyógyul, és hiába érzik, tudják, hogy a fiúk a saját neméhez vonzódik, abszolút tagadásban élnek. Mert ami nincs kimondva, az nem is létezik. Ami ki van mondva, azon meg majd úgy alakítunk, hogy a társadalomnak jó legyen. Mi van?? Hogy tud egy szülő így viszonyulni a saját gyerekéhez?
Nekem nagyon szimpatikus volt Alex hozzáállása saját magához, és a nemi identitásához. Ahogy végiggondolja az életét, meghozza a döntéseket, akár milyen nehezek is, és bár nagyon sokáig másik életet próbál élni, végül belátja, hogy úgy soha nem lenne igazán boldog. Természetesen itt is meg kell jelennie 'Miss minden lében kanálnak'.
Patrikot próbáltam megérteni, próbáltam megszeretni, próbáltam kimenteni a viselkedése miatt, magyarázkodni a tettei miatt, de ezt a csatát egy idő után elvesztettem. Elhiszem, hogy lelkileg összetört, de ahogy ő bánik a legjobb barátjával, úgy senki nem bánik még az ellenségével sem. Ennyit bántani, megalázni, kínozni egy olyan embert aki a legközelebb áll hozzánk, aki szavak nélkül is ért, és aki ott van akkor is, amikor mindenki elhagyott, a legundorítóbb dolog, amit tehetett. Szóval feladtam, nem tudtam Patrikot abszolút pozitív személyiségként említeni.
A történet végére nem is tudom mit vártam. Egy nagy csattanót, egy sírós lezárást, drámai összeborulást? Igazából fogalmam sincs. De hogy a hisztérikának a "nagy jelenét" nem hiányoltam volna, ha esetleg elfelejtődik, az biztos. Nyilván neki még akkor is a középpontban kellett lenni.
Nem ez az első olyan történet az olvasmányélményeimet figyelembe véve, ahol egy szerelmi háromszög van, de hogy ez váltotta ki belőlem a legtöbb érzelmet, az biztos. Róbert Katalin egyszerűen zseniálisan rakta össze a történetet, a szereplőket, az eseményeket. Pontosan bemutatta, hogy reagálnak az emberek arra, ha kiderül az egyik ismerősükről, hogy a saját neméhez vonzódik, hogy mennyire nem tudják kezelni ezt a helyzetet. Aminek egyébként az okát nem értem. Nekem is vannak ismerőseim, akik homoszexuálisok, de attól még ugyan úgy esznek, ugyan úgy olvasnak, ugyan úgy néznek filmet, mint én, vagy bárki más, aki heteroszexuális. Kérdem én, mennyivel fáj kevésbé egy homoszexuális srácnak például egy szakítás csak azért, mert nem nővel, hanem egy másik pasival szakított? Összetört a szíve? Megbántották? Fáj a szakítás? Ez - függetlenül attól, hogy ki töri össze az ember szívét, - soha nem egy kellemes dolog.
Ha érdeklődsz a szerelmi háromszög,és az LMBT könyvek iránt, akkor mindenképp olvasd el Róbert Katalin könyvét! Én most utána is nézek milyen könyvei vannak még az Írónőnek,mert bevallom őszintén, nem ismerem a munkásságát, ez volt az első könyvem tőle.
A bejegyzést Patrik szavaival zárom:

"Az nem zavar, ha valaki más, mint a többiek - de az igen, ha szégyenkezik miatta."

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. június 19., szerda

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

7:00 0 Hozzászólás

Szóhoz sem tudok jutni, annyira fantasztikus történetet olvashattam, amibe szó szerint szerelmes lettem. Össze kellet szednem a gondolataimat a könyv olvasása után, mert szinte még mindig a hatása alatt vagyok. Istenháta, 1928, boszorkányság, szerelem, bába, igazság, időutazás, Szeged, 1728... és a legfontosabb Róza és Miklós. Ezek a szavak jellemzik legjobban ezt a csodálatos történetet. Ha bárki olvassa, biztosan állíthatom, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába, akár a szomorúságtól akár a boldogságtól.

"Jól megfigyeltem a betűket. Gyönyörűen íveltek, jól olvasható a rajzolatuk. A formájukból sütött a fájdalom, míg a sorok között lüktetett a szerelem."

Írok egy kicsit a történetről.

Tehát, ahogy írtam, egy Istenháta nevezetű faluban vagyunk 1928-ban (igen jól olvastátok, Istenháta egy falu). Róza nem más, mint egy bába, a mesterséget a felmenőitől tanulta, örökölte. Egy gyönyörűszép lány, akinek van egy fia és volt egy háza. Igen sajnos csak volt, mert leégett. A nagynénjénél Borisnál szállnak meg, ahol nincsenek láb alatt. Amikor Róza visszamegy a romokhoz, talál egy vörös bőrkötéses könyvet. Valamilyen csoda által nem lett semmi baja. Kiderül, hogy ebben a könyvben minden titok benne van, ami a bábaság szakmáját illeti, mert Róza ősei mind írtak bele, amiből tanulni lehetett. Viszont más is van benne, és joggal került Róza kezébe ez az örökség. Fény derül arra, hogy ki is ő valójában. Addig-addig nyitogatja, lapozgatja, míg végül rájön, hogyan kell használni, és ezáltal kapcsolatba lép a múlttal. Hozzátenném, hogy Róza természetfeletti erővel bír. Ne gondoljunk semmi olyanra, hogy tárgyakat mozgat, repülni tud, vagy átváltozik, nem, ő egy "szelíd" boszorkány, aki az energiáját saját, illetve más emberek javára fordítja, a szülő anyákat segít vele. Ezért is került pont ő hozzá a könyv, hiszen boszorkány, és lezáratlan ügyei vannak a múlttal kapcsolatban.


Mindenre rávezetik, vagyis a tudtuk nélkül segítik azok az emberek akik körülötte vannak. Boris nénje, akit a nagymamájának tekint és Miklós a szerelme. Róza mindig olyan szituációkba keveredik, ami által később következtetni tud, vagy visszamenőleg jön rá pár igazságra.
Visszatérve Miklósra, ő az a férfi, akire ha ránéz a szerelme elpirul. Az izmos vállak, széles hát, karcsú derék... Miklós annyira férfi volt a történetben, hogy még én is élveztem a társaságát. Egy daliás, nemes férfi. Testi adottságaival ellentétben a természetével voltak problémák. Egy makacs, haragos, szomorú emberről van szó, akivel, ha Róza szóba elegyedett, mindig veszekedés lett a vége. Sajnos erről Miklós nem tehet, őt az élet nevelte így fel, de ettől függetlenül szeretik egymást, amit egyik sem mer a másik tudtára adni több évig. Régen azért másképpen udvaroltak mint manapság.
Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindenki el van foglalva saját életével, de gondolatban mindig máshol járnak. Rózának bábaként a környékbeli szülésekhez kell rohannia, igyekeznie. De akadt egy komolyabb küldetése az összes többinél, aminek a végkifejlete meghatározta az életét. Miklós felesége, Emma terhes volt. Annyira legyengült testileg-lelkileg, hogy belehalt a szülésbe. Ez a szomorú eset bélyegezte meg kettejük kapcsolatát. Mindkettejüknek más-más borzalmat kellett átélni, a haláleset után más oknál fogva küzködtek a lelkifurdalással, ezért nem tudtak egymás szemébe nézni. Évekkel később indulhatott csak útnak Róza és Miklós komolyabb kapcsolata.

Egy másik szálon futó történet, a könyv, amiért Szegedre utazott Róza. Ott olyan múltbéli titkok tárultak fel, amely Róza és Miklós életét is megváltoztatja. Ez a múltbéli szál 1728-ban jászódik, akkor volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden. Ennek az időutazásnak amiben részt vett Róza, nagy jelentősége volt a történetben. Anna volt a boszorkány a máglyán, Imre szerelme. Családi köteléknél szorosabb kapcsolat fűzi össze Annát és a Rózát. Mindezért, hogy megkaphassa a titkok nyitját, a főhősnek sok mindent látnia, tapasztalnia kellett. Gyászoló férfi, gyermek születése, börtöncellában való raboskodás, máglyahalál. Okos volt ez a lány, mert minden igazságra rájött, ami az életével kapcsolatos. Később boldog életet kapott jutalmul a megszenvedett évekért cserébe.


Bauer Barbara zseniálisan vezeti ezeket a szálakat a könyvben. Imádtam a párbeszédeket, a meséket, leveleket, a szerelmespár csipkelődését.
Nagyon élveztem az 1920-as éveket. A könyv elején, amikor az írónő bemutatta, hol is fog játszódni ez a történet, már akkor éreztem, hogy szerelmes lettem. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Boris nénje házát mutatta be, mert boldog emlékeket idézett fel a nagymamáimról. Számomra minden egyes jelenet, karakter izgalmas volt. Együtt suhantam a könyvvel. Olyan csodásan le voltak rajzolva a tájak, az épületek, az utcabál a faluban, hogy szinte filmként láttam az összeset magam előtt. Az összes kérdésre, mely megfogalmazódtak bennem, mindenre megkaptam a választ a könyv végén. Szépen rávezetett az írónő, anélkül, hogy kibogozhatatlan eseményeket kellett volna megfejteni.

"Meghallottam a köveken a kerekek hangját. Hallottam a lovak fújtatását, majd lépteket. Kattant a retesz, nyikorgott a kapu. Nem fordultam meg. Kapaszkodtam a kút kávájába. Az öreg kandúr megemelte a fejét. Megéreztem a jól ismert illatot. Dohány és szappan keverékét. Kiszáradt a torkom."

Egyértelmű hogy öt csillagot kap a kötet. Tízet adnék ha lehetne. A könyv olvasása fantasztikus élményeket nyújtott. A borító is nagyon szép. Rózából nem látunk sokat, de csipkés ruhája meseszép.

A Jaffa kiadónak nagyon hálás vagyok, hogy részemmé válhatott ez a mese. Imádtam! Köszönöm!

Follow Us @soratemplates