Könyvfalók

Fülszöveg: 

„Ludányi ​Bettina mesterien használja könyvében a félelem és a rettegés elemeit.” 

– Anarchia Könyvblog 

Mindig nézz a hátad mögé! 

Scott C. Flynn nyomozót egy brutális gyilkossághoz hívják. Az áldozat egy húszas éveiben járó nő, akit a Herman Brown Parkban találnak meg. A rendőrség megkezdi a nyomozást, ám sajnos elegendő bizonyíték hiányában nem sikerül közelebb kerülni a gyilkoshoz. Amikor feltűnik egy újabb holttest, a nyomok egy szektához vezetnek. 

Caroline R. Hutchinson szélhámosként éli az életét: lop, csal, hazudik, bárkit képes átverni. Egyik éjjel nagyon rossz áldozatot választ magának, így a sorsa megpecsételődik. Úgy tűnik, csak akkor menekülhet meg, ha a rendőrökhöz fordul segítségért. 

Vajon mi az összefüggés Flynn nyomozó és Caroline esete között? Mit tesz a rendőrség, amikor szembetalálja magát egy szektával? Hogyan képes egy szektavezér mindenkit irányítani és átverni maga körül? 

Ludányi Bettina Mögötted! című regényében megismerhetjük a szekták működésének pszichológiáját és bepillantást nyerhetünk a jogtalan befolyásolás rejtelmeibe. 

Bevallom, én egy kicsit féltem ettől a szektás témától. Sejtettem, hogy a könyv során betekintést nyerhetünk ebbe a világba, de picit tartottam tőle, ez hogyan lesz átadva az olvasónak úgy, ne váljanak az információk szárazzá, nehezen emészthetővé. Bettina viszont nagyon jól megtalálta az arany középutat. Ennek tükrében pedig, ahogyan azt a Kettőnk titkánál is megjegyeztem, értékelem a szokatlan témaválasztást.

A könyv erősen indít, ugyanis már a prológus után egy gyilkosság történik. A rendőrségre rendkívül nagy nyomás nehezedik, hogy minél előbb kiderítse, ki ölte meg a fiatal lányt a parkban. A nyomozást Scott Flynn vezeti, aki segítséget kap egy szakember, Daisy Carvalho Serra személyében. A rendőr társával, Paullal ugyanis már az elején gyanítja, hogy valamiféle szektáról lehet szó, amivel a nőnek már volt dolga, így sok hasznos információval szolgálhat ezek működéséről. 

Kifejezetten kedvelem a több szemszögből írt könyveket, mert általuk sokkal jobban bepillantást nyerhetünk az adott történetbe. Itt pedig akad bőven: Kathy, Scott nyomozó, Caroline, Christy, sőt, ahogyan a Kettőnk titka esetében, úgy most is megismerhetjük a gyilkos gondolatait. Elgondolkodtató volt, hogy Caroline egyetlen rossz döntése milyen lavinát képes elindítani, hány életet tud tönkretenni. Megtudjuk, hogy a nő lopásokból tartja el magát, így amikor egy galéria megnyitójáról értesül, kihagyhatatlan lehetőségnek tartja. Nem is sejti, akit kirabol, még mennyi szenvedést fog okozni számára... 

Nagyon tetszett, hogy a karakterek most is mintha hús-vér emberek lettek volna, az írónő rendkívül jól megalkotta őket. Könnyű volt azonosulni a nehézségeikkel, szenvedéseikkel. Az olvasók két korábbi szereplővel, Daisy (Nyomodban) és Alexios Hallas (Kettőnk titka) is találkozhatnak. Az én kedvencem talán Christy karaktere volt, így nagyon örültem, hogy neki egy külön novellát szánt Bettina - ez is megvan, de a bejegyzés megírásáig még nem olvastam el. :) 

Összegzés: 

A történet már az elejétől kezdve izgalmas, Bettina folyamatosan csepegteti az információkat. Itt is körülbelül a második felétől gyorsulnak fel az események, válik még pörgősebbé. Látszik az alapos kutatómunka, ez a tudás pedig nagyszerűen be van építve a regénybe. Ahogyan azt az írónőtől megszokhattuk, meglepetésekben sem volt hiány, egyik sokk ért a másik után :D, ki nem találtam volna a végét. Fontosnak tartom a borítót is kiemelni, ismét nagyszerű lett, rendkívül figyelemfelkeltő. Ha egy izgalmas thrillerre vágysz, bátran ajánlom ezt a könyvet!

„Sosem hittem volna, hogy a saját elmém lesz a legnagyobb ellenségem. Illúziókat kelt, édes reménnyel dédelget, aztán meg az arcomba tolja a valóságot. Nincs ennél kegyetlenebb dolog a világon.”  

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A fülszöveg: 

„Ki ne képzelte volna már el számtalanszor a fejében azt a jelenetet, amikor jól elbánik a sráccal, aki félrelépett…Paige Elliot vagyok és éppen most törték ripityára a szívem…Ami azt illeti hiszek a karmában, de ő sincs mindig résen…Szóval nekem kellett gondoskodnom arról, hogy a bűnös megkapja a méltó büntetését...” 

Ami rögtön feltűnt, hogy Riley nagyon gördülékenyen, fiatalos lendülettel ír, így gyorsan lehetett haladni. Ráadásul humorban sem volt hiány. 

„Csontkovács telefonszáma. Ennek a megőrzése sem túl szükségszerű, hisz gerince az nincsen.” 

 „– Jézusom, Paige… tényleg úgy szólított le téged, hogy ujjal mutogatott, menj oda hozzá? Jó, hogy nem dobott el egy csontot, hogy hozd vissza.”

A történet rövid, és az ember még szívesen olvasta volna, de valahogy mégis kerek egészet alkotott, szerencsére egyáltalán nem keltett kapkodós benyomást. A téma a megcsalás, amitől sokan rettegünk, szinte mindenki rémálma. Paige viszont teljesen bízott a másikban, a szerelmükben, ezért is érte hidegzuhanyként, amit Danny tett. Utóbbi karaktere sajnos egyáltalán nem volt túlzás, valóban vannak olyan emberek, akik nagyszerűen lavíroznak megjátszott szerepeik között, és nyugodtan élik kettős kis életüket. Még belegondolni is szörnyű, a valóságban hány ilyen Danny-hez hasonló férfi lehet... 

Nagyon szimpatikus volt Paige kolléganője, Joan, aki a lány mellett állt és a jóképű lakótárs, a szintén kolléga Cory. Joan cetlis ötlete a helyzet könnyebb feldolgozásához kifejezetten tetszett. Bár a történet Paige szemszögéből íródott, Danny is kapott egy aprócska fejezetet. Erre nem számítottam, de remek ötletnek tartom, így a férfi gondolataiba szintén bepillantást nyerhettünk. És persze még jobban utálhattuk. :D  

Összegzés: 

A nehéz témát végig remekül ellensúlyozta a humor, a szereplők Danny kivételével rendkívül szerethetőek voltak. Nagyon köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a történetet! :)

„Akkor sírj, amikor a világod összeomlik. Amikor szükséged van rá a talpraálláshoz. Na jó, új szabály: akkor sírj, amikor kedved van, mert nem attól leszel erős, hogy elfojtod, hanem attól, hogy felvállalod és megéled, akkor is, ha darabokra szakít.” 

Az írónő könyve korábban Kötelék néven jelent meg nálunk - sajnos a régi példányt már nem tudtam beszerezni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy bár más címmel és borítóval, de újra kapható.

Szerelem ​és szex a tanárnővel – a sokat vitatott, milliós példányszámban eladott nemzetközi bestseller

A tizenhat éves T.J.Callahannek semmi kedve bárhova is elutazni. Rákbetegsége visszafejlődőben, és nem vágyik másra, mint visszakapni a régi életét. De a szülei ragaszkodnak hozzá, hogy nyáron behozza az iskolai lemaradását, és megtanulja mindazt, amit a betegsége miatt mulasztott.

A harmincéves angoltanárnő, Anna Emerson, akit felmorzsoltak a hideg chicagói telek és egy céltalan kapcsolat, kapva kap az alkalmon, hogy megtörje a mindennapok egyhangúságát. Elvállalja, hogy a nyarat egy trópusi szigeten töltse és T.J.-t tanítsa.

Anna és T.J. felszállnak egy magánrepülőgépre, és elindulnak a Callahan család nyaralójába, de amikor a Maldív-szigetcsoport ezerkétszáz szigete fölött repülnek, bekövetkezik az elképzelhetetlen: lezuhannak a cápáktól nyüzsgő vízbe. Sikerül kivergődniük a partra, de hamarosan rádöbbennek, hogy egy lakatlan szigeten ragadtak.

Eleinte csak egyre gondolnak: a túlélésre. De ahogy a napokból hetek lesznek, aztán hónapok, születésnapok jönnek és múlnak el, a hajótörötteknek meg kell küzdeniük a trópusi viharokkal, a tengerben ólálkodó számtalan veszéllyel és a legnagyobb fenyegetéssel, annak a lehetőségével, hogy T.J. rákja kiújul. Csak egymás szeretetében bízhatnak és egymásra támaszkodhatnak, így ennek a két elveszett léleknek bele kell törődnie a helyzetébe, és azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb szükségük van rá, egymás társaságából kell vigaszt meríteniük.

Tracey Garvis Graves regénye pillanatok alatt óriási viharokat kavart, és lett igazi kultuszkönyv, milliós példányszámú bestseller.

Olvasás közben a híres A kék lagúna c. film jutott eszembe. A könyv két főszereplője egy 16 éves fiú és egy 30 éves tanárnő, akik nem érik el úti céljukat, hajótörést szenvednek. A kezdeti bizakodást, hogy hamarosan rájuk találnak, egyre inkább felváltja a reménytelenség érzése. Az, hogy talán sosem hagyhatják el a szigetet, még a rájuk leselkedő megannyi veszély mellett is eltörpül.

Tetszett, hogy a fiú sokszor fiatal kora ellenére is milyen éretten viselkedett, mennyire vigyázott Annára. Ebből a szempontból a könyv eredeti címe, a Kötelék szerintem sokkal találóbb, mert tökéletesen illusztrálja a kettejük között kialakult szoros viszonyt, azt, hogy a szigeten tényleg csak egymásra számíthattak.

Ez nyilván személyes ízlés kérdése, de nekem nemcsak a cím, hanem az eredeti borító is jobban tetszett, mert sokkal figyelemfelkeltőbb és egyedibb volt. Egyébként a régi kiadás a Pioneer Books-nak, míg az új a Libri Kiadónak köszönhető.

A könyv végig fenntartja a figyelmet, számos helyzetben aggódhatunk Annáért és T.J.-ért. Az is komoly nehézséget okoz számukra, hogy a nagy korkülönbség ellenére is elkezdenek egymás iránt érzelmeket táplálni. Emiatt nemcsak az foglalkoztatja az olvasót, hogy kijutnak-e valaha a szigetről, hanem az is, ha igen, képesek lesznek-e felvállalni a szerelmüket. Minden kérdésre választ kaphattok a könyvből. :)

Összegzés:

Tetszett a könyv, de mint említettem, én sokkal jobbnak találom a korábbi címet és borítót. A mű olvastatja magát, együtt tudsz érezni a szereplőkkel, izgatottan várod a folytatást. Jó volt a váltott szemszög is, szeretem az ilyen típusú könyveket, hiszen így mindkét fél gondolataiba egyformán bepillantást nyerhetünk. Az utószóval nem voltam telkesen kibékülve, ott szerintem a kevesebb több lett volna. :)

„Csak azért tudom elviselni, hogy itt vagyok, mert itt vagy velem.”

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Egy izgalmas thrillerre vágytam, és Ludányi Bettina: Kettőnk titka c. könyvére esett a választásom. Ha tovább olvasol, kiderül, vajon beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. :) 

„Kiszámíthatatlan ​és sokkoló fordulatok. Soha nem tudhatod, mi lesz a következő lépés.” – Anarchia Könyvblog 

„Ha kézbe veszed Ludányi Bettina könyvét, egy olyan történetet kapsz, amely csúnya játékot játszik az elméddel.” – Gck's Book Review 

Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat? 

Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre üres borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. Nem is csoda, hiszen egyetlen betörésre utaló jel sincs. 

Alexios Hallas pszichológust valaki felkéri egy nyomozáshoz,így hozza össze a sors Nikivel. Hiába foglalkozik évek óta függőkkel, még így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül. 

Egy alkoholfüggő képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és az áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgáson, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára? 

Ludányi Bettina írónő új regénye, a Kettőnk titka ezúttal a függőség lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és a pszichológiai dráma jegyei keverednek össze egy történetben, amelynek nem fogod kitalálni a végét. 

Nagyon értékelem, ha valaki nem fél egy tabutémához nyúlni, így különösen kíváncsi voltam erre a történetre. Az alkoholfüggőséget az érintettek gyakran még saját maguknak sem merik bevallani, és aki ezt nem tapasztalta meg, bele se gondol, milyen nehéz leszokni, sőt a későbbiekben józannak is maradni. Betekintést nyerhetünk abba, mennyire törékennyé válik az ember, hogyan kísértik a múlt démonai, azok a dolgok, amiket ittas állapotban elkövetett. A függőség egyik legnagyobb átka pedig, hogy nemcsak a függőt, hanem annak családját is tönkreteszi. 

Bár a történet középpontjában végig Niki állt, Yanna, Corinna és egy férfi, Alexios is komoly szerepet kapott. Tetszett a könyv felépítése, hogy – talán egyfajta megerősítésként, biztatásként – a Niki szemszögéből íródott részek elején mindig szerepelt a nap, mennyi ideje józan. Bár a történet elején egy olyan nőnek ismerjük meg, aki alkoholmámoros pillanataiban szó szerint mindenre kapható, ahogy haladunk, úgy válik egyre szimpatikusabbá. Megtudjuk, hogy van munkája, egy mentora, Yanna és már saját mentoráltja is Corinna személyében. Sőt, egy kutyát is magához vett, akiért szintén felelősséggel tartozik. Látszólag tehát jól alakulnak Niki dolgai, de még csak nem is sejti, hogy ez bizony nem más, mint az a bizonyos vihar előtti csend… 

Az első izgalmas momentum a történetben, amikor Alexios Hallas pszichológust valaki felkeresi, és megkéri, hogy figyelje Nikit. A férfi azonban folyamatosan viaskodik, mennyire helyes ez, főleg, hogy egy idő után felismeri, talán már érzelmeket is táplál a lány iránt. Vajon ki a titokzatos megbízó, és mi a valódi célja? Tényleg aggódik Niki miatt, vagy egészen más okból szeretné megfigyelés alatt tartani a lányt? 

A történet akkor válik különösen ijesztővé, amikor Niki elkezd borosüvegeket találni a lakásban, az erkélyen, az ajtaja előtt. Még a legjobb barátnője, Yanna sem hiszi el, hogy nem iszik újra. Niki a csalódottság miatt ahogy távolodik az egykor szintén alkoholproblémákkal küzdő lánytól, úgy kezd egyre jobb viszonyt ápolni mentoráltjával, Corinnával. De ki állhat a borosüvegek mögött, és miért akarja tönkretenni Nikit? Meddig bírja ezt a lány, és mikor szakad el az a bizonyos cérna? „Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat?” 

Összegzés:

Ludányi Bettina könyve folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét: ahogy haladunk, úgy válik egyre pörgősebbé, hátborzongatóbbá. Azt éreztem, mint Agatha Christie könyveinél, hogy valójában már mindenki gyanús. Meglepetésekben nincs hiány, és amikor azt hiszed, talán már tudod a végét, még egyet csavar rajta az írónő. Nekem ez a könyv 2020 utolsó olvasmánya volt, és egyben méltó lezárása, mert rendkívül tetszett. Be kell szereznem a folytatását!

„Érdekes, hogy az emberek úgy dédelgetik a rossz emlékeket, mintha valamiféle kincsek lennének. Néha előveszik, leporolják őket, fájdalmat okoznak maguknak velük, aztán visszarakják képzeletük polcára, hogy legközelebb újra le tudják porolni azokat.” 

 „A vonásain gond nélkül uralkodik, ám a szemén látom, hogy menyire megviselik az érzések, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznie. Például a csalódással, hogy sosem lesz elég jó, hogy sosem lesz fontos, és nem fog kelleni senkinek. A függőség olyan, mint a büntetett előélet. Sosem mosod le magadról.”

Az írónő már a Lefelé a folyón c. könyvével belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam, hogy ez a műve mit fog tartogatni számomra. Abban egészen biztos voltam, hogy most sem fog csalódást okozni, és természetesen így is lett. :) 

A fülszöveg:

„Élni vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.

A könyv rendkívül izgalmasan indul, és rögtön sokkolja az olvasót: Tim besétál az iskolába, majd az udvaron lelövi négy osztálytársát, valamint egy rendőrt. Mivel nem hajlandó megadni magát, őt is lövés éri. A fiú brutális tettére viszont senki sem kap magyarázatot, ugyanis kómába kerül. Olvasás közben rögtön az volt az első felmerülő kérdésem, hogy vajon túl fogja-e élni, és ha igen, ezek után mégis mi várhat rá... :(

A témaválasztás tetszett, kifejezetten bátor dolognak tartom. Sajnos az iskolai zaklatás nagyon sok fiatalt érint(het), mégis a mai napig tabunak számít, nem szívesen beszélnek róla. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért viselik el a fizikai és lelki bántalmazást, miért nem kérnek segítséget. A könyvben ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.

A szereplők valóban hús-vér embereknek tűntek, nagyon megkedveltem Mike Marshall nyomozót és az ügy megoldásához felkért pszichiátert, dr. Miranda Crane-t. Olvastam olyan véleményt, hogy a kettejük között kibontakozó szerelmi szál már nem kellett volna a történetbe, de pont az ellenkezőjét gondolom. Az én lelkemnek – és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – a sok borzalom után, amin Tim keresztülment, szüksége volt egy kis romantikára. Egyáltalán nem vitte el a történetet más irányba, tényleg csak annyira jelent meg, hogy egy kis „lélegzethez jussunk” a durvább részletek után.

Érdekes fejlemény volt, amikor kiderült, egy ötödik fiú, Eric is érintett lehet az ügyben. Főleg, hogy megtudjuk, pont a lövöldözés napján betegség miatt nem ment iskolába. Vajon ez tényleg a véletlen műve, vagy Ericnek is meg kellett volna halnia?

Mi a felelőssége Tim szigorú, katona apjának? Aki a másik fiát sokkal jobban szerette, rá volt büszke, és ezt éreztette. Olyan szülő volt, akitől Tim nem várhatott támogatást, sőt, neki is hazudnia kellett. A fiú édesanyja viszont pont az apja ellentéte volt, és a széltől is óvta. De mennyire egészséges ez a túlzott gondoskodás? 

”(..) vajon mennyit bír ki egy ember. Mi az, amit még az elme képes befogadni, és hol van az a határ, ami után egyszerűen megbomlik, és az őrület jótékony homálya mögé rejti a fájdalmat?”

Sienna zseniális módon vezette a történetet, míg végre minden a helyére került, és értelmet nyert. Azt hiszem, hogy sokat elárul, a könyv körülbelül második felét már szinte egyhuzamban olvastam el.

Összegzés: 

Ismét egy remek thrillert kaptunk az írónőtől, amit a műfaj minden kedvelőjének csak ajánlani tudok. Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek mindenkihez el kellene jutnia. Ha felnőtt, azért, hogy vegye észre a jeleket, és ne dugja homokba a fejét, ha egy fiatalnak a segítségére van szüksége. Ha áldozat, akkor pedig azért, találjon olyat, akihez fordulhat, és ne fojtsa magába a dühét olyan sokáig, ahogyan Tim tette.

Soha senki NE érezze úgy, ő ezt megérdemli.

„Én ezt egy társadalmi problémának látom, ami minden egyes résztvevőt érint. Ugyanúgy felelőssége van benne a szülőknek, a gondozóknak, a tanároknak, a testvéreknek, a diáktársaknak.”

El kell mondanom megtörtént. 

Mivel én az írónő egy másik stílusban írt könyvével kezdtem  - A vétkes a címe és itt olvashatjátok róla a beszámolóm - nagyon féltem, hogy a rá jellemzőbb könyvek nem fogják nekem megadni azt az élményt amit a Vétkesben kapta tőle. De el kell mondanom, meglepetésemre más stílusban is brillírozik. 

Rá térve  a könyvre: 

"Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.