A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvkritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvkritika. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 28., péntek

Cecelia Ahern - Ahol a szívárvány véget ér

14:51 0 Hozzászólás



Imádtam a filmet nekem Sam Calflin a világ legjobb Alex-e volt és Lily Collins pedig a legjobb választás Rosie szerepére. (bár ezzel lehet vitatkozni) Én úgy ahogy volt oda voltam a filmért. De valamiért csak most akadt a kezembe az egyik Cseriti boltban a könyv. Így megadtam neki a lehetőséget, hogy legyőzze a filmet. Vagy is hogy meg mutassa ő könyvként is magával fog ragadni. 


El kell mondanom megtörtént. 


Mivel én az írónő egy másik stílusban írt könyvével kezdtem  - A vétkes a címe és itt olvashatjátok róla a beszámolóm - nagyon féltem, hogy a rá jellemzőbb könyvek nem fogják nekem megadni azt az élményt amit a Vétkesben kapta tőle. De el kell mondanom, meglepetésemre más stílusban is brillírozik. 


Rá térve  a könyvre: 

"Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.

Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?"

Már a leírás alapján is megnyert főleg, hogy a filmet látva érdekel hogyan írja meg az írónő magát a könyvet. Lás csodát levelezésekben. Iskolai kis cetliket olvashatunk, majd sms-eket, emailokat és így végig ahogy fejlődik a levelezési technika. A szereplők egymásnak írt leveleiből alakul ki a történet.  Ami csak nagyon ritkán zavaró. Néha azért tényleg kellene egy kis magyarázat is. De át lehet rajta lendülni. 

Tetszett, hogy nem csak a főhősök levélváltásába, hanem szeretteikkel való levelezésbe is bele láthatunk, így még sok rétűbben és színesebben ismerjük meg a sztorit és a karaktereket. 

Minden korosztálynak ajánlom hisz ahogy nő Rosie ás Alex szép lassan mind magunkra ismerünk nehézségeikben, küzdelmeikben, örömeikben és sikereikben.

Olvassatok mert olvasni jó!

Doxa



 
Folytatás...
# doxa # filmes könyvek
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , , , , , , ,

2019. április 5., péntek

Six of Hearts (Hearts, #1) by L.H.Cosway | olvassunk idegen nyelven

15:28 0 Hozzászólás

Step ​right up and meet Jay Fields: Illusionist. Mentalist. Trickster.

I think in triangles. You think in straight lines. I show you a table and make you believe it’s a chair.
Smoke and mirrors, sleight of hand, misdirection. I trick and deceive.
But most of all, I put on a good show.

The world thinks I killed a man, but I didn’t. Bear with me. It’s all a part of the plan.
Revenge is what I want. I want it for me and I want it for her. I want it for all six of us.

She doesn’t remember me, but she’s the reason for everything.
She’ll be my prize at the end of all this – if I can hold onto my willpower, that is.
 Maybe I’ll slip up a little, have a taste, just a small one.

So go ahead and pick a card. Come inside and see the show.
Look at my hands, look so closely that you can’t see what’s happening while you’re so focused on looking.
 I’ll be destroying your world from right here in the spotlight.

You’ll never see me coming until it’s too late.
I’ve only got one heart, and after I’ve pulled off my grand deception I’ll hand it right to her.
So, sit back, relax, and let my girl tell you our story.

You’re in for one hell of a ride.


Hossz: 358 oldal
Megjelent: 2014. július 26.
műfaj: romantikus, new adult, erotikus

HEA: ✓
Cliffy: ✘
Csavar: ✓
Standalone: ✓
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✘
Főszereplők: Matilda Brandon 💗 Jason "Jay" Fields

Eredetiség 4,5/5 | Cselekmény 4/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 4/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 0,5/5 | Humor 5/5 | Hős 5/5 | Hősnő 4/5 | Mellékszereplők 3,5/5 | Dráma - Konfliktus 4/5 | Megoldás 3,5/5 | Csavar 4/5 | Akció /5 | Borító 5/5 | Fülszöveg 5/5 | Befejezés 3/5 | Klisék 1/5 | Realitás 4/5 | Összetettség 3,5/5 | Érzelem 4,5/5 | Függőséget okoz 4,5/5

Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet:

Goodreads || Amazon

Film,- sorozatajánló 

Dynamo - Varázslat a Világ Körül S03e01
Now You See Me - Szemfényvesztők (2013.)

Zeneajánló

Illusion - One Direction
Smoke and Mirrors - Imagine Dragons
  

“𝒫𝑒𝑜𝓅𝓁𝑒 𝓁𝑜𝓋𝑒 𝓈𝒽𝒾𝓉 𝓉𝒽𝒶𝓉’𝓈 𝒶𝓁𝓁 𝑜𝒷𝓈𝒸𝓊𝓇𝑒 𝒶𝓃𝒹 𝓂𝓎𝓈𝓉𝑒𝓇𝒾𝑜𝓊𝓈.” 
 “𝐵𝑒𝓁𝒾𝑒𝓋𝑒 𝒾𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝓊𝓃𝒷𝑒𝓁𝒾𝑒𝓋𝒶𝒷𝓁𝑒, 𝒷𝑒𝒸𝒶𝓊𝓈𝑒 𝓉𝒽𝒾𝓈 𝓌𝑜𝓇𝓁𝒹 𝓌𝑒 𝓁𝒾𝓋𝑒 𝒾𝓃 𝒾𝓈 𝓂𝒶𝑔𝒾𝒸.”

“(...) W𝑒 𝒷𝑜𝓉𝒽 𝓀𝓃𝑜𝓌 𝓉𝒽𝒶𝓉 𝓂𝓎𝓈𝓉𝑒𝓇𝓎 𝒾𝓈 𝒷𝑒𝓉𝓉𝑒𝓇 𝓉𝒽𝒶𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝓉𝓇𝓊𝓉𝒽. 
𝒮𝑜 𝓌𝒽𝓎 𝓃𝑜𝓉 𝓁𝒾𝓋𝑒 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝓉𝒽𝑒 𝓂𝒶𝑔𝒾𝒸? 𝐵𝑒 𝒶 𝓀𝒾𝒹 𝒶𝑔𝒶𝒾𝓃 𝒶𝓃𝒹 𝒷𝑒𝓁𝒾𝑒𝓋𝑒 𝒾𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝒻𝒶𝓃𝓉𝒶𝓈𝓉𝒾𝒸𝒶𝓁. 
 𝐿𝒾𝒻𝑒 𝒾𝓈 𝓂𝑜𝓇𝑒 𝒻𝓊𝓃 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝒶 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝓈𝓂𝑜𝓀𝑒 𝒶𝓃𝒹 𝓂𝒾𝓇𝓇𝑜𝓇𝓈.”

🇭🇺 

Krákogok, dörzsölöm a mellkasomat, hátha picit enged - de azt hiszem, a szorító érzés még sokáig nem fog elmúlni. Lehetséges egy olyan élményt szavakkal visszaadni, mint ez? Írhat objektíven az ember valamiről, amiben gyerekkora óta benne van, és napról napra erősödik iránta a vonzalma? A válasz egyértelműen nem. Úgyhogy ma megpróbálom rövidre fogni, és tényleg csak körvonalazni az egészet. (Update: nem jött össze.) Előzményként hadd meséljem el, hogy kerültem kapcsolatba ezzel a...csodával. Azt hittem, azért kapom ingyen (feliratkozásért cserébe járt), mert A) rosszul fogy, és valakire rá kell sózni, B) rosszul fogy, és valakire rá kell sózni. Nyilván az ember ilyenkor is kiugrik a bőréből, persze, de azért ez mégse olyan, mint amikor "személyesen" az orra alá nyomnak valamit. Ráadásul olvasás előtt megnéztem a GR arányt, és amit láttam, az elbizonytalanított. 4,0-ás aránnyal ugyanis azok a könyvek futnak, amiket a nagy többség inkább tesz tűzre, semmint magához ölelgeti. Kétségem tehát volt bőven, aztán...megjelent az a bizonyos villanykörte, hogy ennek az írója az, aki. Egyszer olvastam eddig tőle, viszont utána napokig nem aludtam. Ehhez már csak az a bizonyos lökés kellett hátulról, ami sokáig nem is váratott magára. Összesen ennyit láttam a fülszövegből: "Step right up, and meet Jay Fields: Illusio..." És akkor még nem vettem észre, hogy a borítón a pasi fél teste hiányzik...

Ha a kedvenc filmed a Szemfényvesztők, amit lassan már a 34598574. alkalommal látsz, konkrétan a könyöködön kellene kijönnie, mégis csak vigyorogsz, mint a tök, majd jön egy könyv, aminek a fülszövegében ilyen sorokat látsz: "Look at my hands, look so closely that you can’t see what’s happening while you’re so focused on looking", vagyis "nézd a kezeimet közelről, annyira közelről, hogy ne lásd, mi történik, amíg koncentrálsz", és "I think in triangles, you think in straight lines", azaz "én háromszögekben gondolkodom, míg te egyenes vonalakban", akkor egyszerűen csak:



Valójában a kezdeti félelmeim az első oldalon úgy szálltak el a levegőbe, mint az a bizonyos héliumos lufi. Nem kellenek egetverő drámák, cukor, szivárvány, unikornis ahhoz, hogy egy történet elragadja az olvasót, és erre a Six of Hearts a bizonyíték. Az írónő nagyon ügyesen meglátta a lehetőségeket, hiszen az ember egyik gyengepontját használva - people love shit, that's all obscure, and mysterious, emlékszünk? -, ÉS néhány kártyalappal olyan történetet, karaktereket hozott létre, hogy még mindig az államat keresgélem. Első pillanattól lehet látni, hogy ki mozgatja a szálakat, ki az, aki mindenkit zsinóron rángat, a céljai azonban, hogy mit akar pontosan, és miért, csak akkor lesznek világosak, ha valaki odafigyel. (Odafigyel, eh...azt hiszem, előbbi nem megfelelő kifejezés egy olyan könyvnél, ami a mágián, az illúzión alapul. Még ha koncentrálsz is, meglehet, hogy pont a lényeget nem veszed észre.) Egyébként tényleg nem tudom, az írónő látta-e a filmet, mert az alapjuk, a felépítésük eléggé hasonló. Négy illuzionista helyett egy keveri a kártyalapokat, de ez az egy felér az említett néggyel. Konkrétan bérelt helye lenne a Szemben. :) 

Kép forrása
Szerintetek mi az írónő másik legnagyobb erőssége - azon kívül, hogy egyszerre alkalmazza a realitást, és az illúziót, de sok alkotóval ellentétben, neki sikerül is úgy, hogy az a tökéletes egy másik dimenziója? Ha van valaki, akinek a stílusa, humora leírhatatlan, egyben lenyűgöző, akkor az L.H. Cosway. A "Danny Zuko", vagy a "Phantom Fm" jeleneteknél fájt a gyomrom a röhögéstől, de ez a röhögés nem az a röhögés volt. Jelentős a különbség aközött, hogy valaki érzi legbelül, vagy kínjában nevet - és ha én előbbit tapasztalom, onnantól nincs miről beszélni. Kérdem én, mégis ki az, aki pókerezik cirkuszosokkal, majd távozik egy Aston Martinnal, két lámával, és egy elefánttal? Hát persze. Bevallom, szívem szerint minden részt kedvencnek jelöltem volna, de annyi hely nincs - úgyhogy csak néhányat emelnék ki. Ismét felteszem a kérdést, ha egy illuzionistával vagy közös légtérben, minek csodálkozol, hogy lazán kinyitja a zárat, és besétál az ajtón? Wilder is megmondta, "ugyan már, olyan nincs, hogy zárva..." Csakhogy ezt Matilda elfelejtette, amikor a zuhany alatt...és ezt emberünk szépen végig is hallgatta a fürdőben ücsörögve. Vagy amikor Matilda társat keresett az interneten, kapott egy "csodaszép" levelet, amiben volt egy szó, az "agog." Azt jelenti, hogy valaki izgalomban, kíváncsiságban van. Megnézte a jelentését a szótárban, majd közölte, "I find myself in an eager state of desire to delete his message from my inbox." Vagyis "én pedig mély izgalmat érzek az iránt, hogy a levelét töröljem a fiókomból." Kint ültem a ház párkányán, de a röhögéstől majdnem lefordultam onnan. De ugyanígy említhetném az összes erotikus jelenetet, amik nemcsak a végletekig forróak, különlegesek is, mivel az olvasó feje fölött állandóan ott a kétség, hogy esetleg ez nem-e ismét egy illúzió.

Ennyi áradozás után "szükségszerű" lenne a hibákat is megemlíteni - de igazából nem nagyon van benne orbitálisan eltolt rész. És egyébként ezért sem értettem, miért áll csak 4,06-nál a GR arány. Igen, lehet, hogy picit lassan haladt, lehet, hogy jobb lett volna, ha nagyobb hangsúlyt kapnak pl. Jay trükkjei, és kevesebbet a szex, de ennél jobban már aligha lehet azt a szekeret megtolni. Aki meg sótlan, és nincs a szívében varázslat, annak ott az exit. Apróságok előfordulnak (az elején, amikor Jay még be se mutatkozik, annyit nem mond, hogy "bikkmakk", Matilda viszont azt mondja legfeljebb két sorral utána, hogy "Jay Fields", pedig nem ismeri őt, hacsak nem mentalista, és nincs fotografikus memóriája...) és az indulás is picit elhúzódik, de szerencsére az írónő hamar észrevette magát, bedobott egy Snickers-t, és felpörgette a cselekményt. Annyit szabadjon még megjegyeznem, hogy egy számomra kedves blogger szerint ez a cselekmény lassú, nehezen haladt vele. Na most nekem ez a cselekmény a gyors, és tökéletes kategória - viszont aki meg neki a kedvence, arra én mondom, hogy lassú, nyögvenyelős, ergo: ízlések és pofonok. Ezért sem (lenne) érdemes olvasás előtt véleményt, vagy arányt nézni. De a hibákra visszatérve, próbáltam objektívan figyelni mindent, de még így se. Ha bármilyen hiba van benne, akkor azt nem a cselekményben kell keresni, hanem egyénfüggő.

Míg írtam a fenti szöveget, rájöttem, hogy nagy valószínűséggel mit hiányolnak a cselekményből az értékelők, és miért érzik úgy többen is, hogy "valami hiányzik, de hogy mi...megmagyarázni nem tudom." A váltott szemszög. Ugyanis az egészet Matilda meséli el, mégis Jay az, akinek inkább kellene szerepelnie, vagy legalábbis néhány közbeszúrt fejezetet megérdemelne. Itt nincs miről beszélni, a lány az, aki alapot ad az egésznek, de Jay az, aki kirobbantja a tüzet. Iszonyúan érdekelt, konkrétan az arcomat kapartam azért, hogy megtudjam, mi jár a fejében, amikor először találkozott Matildával, amikor visszatartotta magát, nehogy bármit is eláruljon a céljairól, vagy éppen a humoros, dögös pillanatoknál - lásd a fürdőszobás fiaskót. Soha, egy percre sem pillanathattam a fejébe, csak találgattam, és ez nagyon nem volt jó érzés. Érdekes, nem? Ahol kellene a váltott szemszög, ott nincs, ahol meg van, ott semmi értelme. Nagyon bökte a csőrömet még a lezárás, mert - nyilván egy Daniel Atlas attitűdjével, és Jack Wilder arcával rendelkező illuzionistától több "stunt"-ot vár az olvasó, mint amit a végén kap - de ugyanolyan volt, mint a többi, szivárványos, unikornisos. Sírjak, üvöltsek, nem érdekel. Csak azt ne, amiért a többitől is elvettem csillagokat. A megoldás azért kap csak 3,5-et az ötből, mert néha azt éreztem, minden "túl simán, túl egyszerűen" megy, a megoldás ezeknél kialakul még akkor is, ha ülnek, és néznek - pedig ha van valami, amivel tényleg profi módon lehet(ne) bosszút megtervezni, az a mágia, az illúzió.

Kép forrása
Nem tudom, kinek (nem) tűnt fel odafent az összetettség pontozása - mindenesetre annyit hadd mondjak el, hogy az egyszerű szavak, kifejezések ellenére meglepően nehéznek találtam a cselekményt. Igyekeztem mindent észben tartani, kisakkozni, merre, hol, hány méter, de...talán pont ezt nem lett volna szabad egy olyan könyvnél, ami bármelyik pillanatban pofára ejtheti az olvasóját. Természetesen sok dolgot le lehet szűrni már az elején, ha figyelsz, de amikor egy bizonyos karakterre koncentrálsz, csak őt látod - és csak érte dobog a szíved, YAY - na akkor leszel sebezhető, mert a lényeget meg pont nem látod. Jay titokzatossága, trükközései, és nyilvánvalóan nem a semmiért odatett bűvészmutatványai nehézzé teszik a cselekményt. Ez egy show, amiben a nézőnek mutatnak egy széket, és elhitetik vele, hogy az egy asztal. A morális kérdések kevésbé érvényesülnek, lévén, több helyet foglal a látvány, de annyit talán érdemes átgondolni, hogy meddig vagyunk hajlandóak elmenni a céljaink elérése érdekében, és feladjuk-e ezeket, ha valami más is közbejön. A realitás azért kap négyet, mert az írónő "hibás szériaszámú" karaktereket tett a cselekménybe, emellé pedig életszerű párbeszédeket, jeleneteket alkotott meg. Az egy csillag levonás azért van, mert ha a másik oldalról nézzük, a mágia, az illúzió nem feltétlen racionális dolgok. Bár ez kit érdekel, nekünk csak Jay bébi kell, ugyebár...

Következne az összefoglalás, az ajánlás, de szerintem mindent tudtok. Annyi biztos, hogy ezután nem állok meg, hanem kezdem a Hearts of Fire-t, a második részt...szörnyen furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ha ez a maga 4,06-os arányával 2019-ben, 2020-ban, de még 2021-ben is az egyik kedvenc lett nálam, akkor a következő mit tud 4,25-el. Bár nagy valószínűséggel csak azért pengette meg a szívem húrjait a Six of Hearts ennyire, mert az alaptól kezdve a hangulaton át a karakterekig mindent a varázslat, az illúzió járt át - és ha megérzem ezeket, pattanok, mint anno a Szemfényvesztőknél,- ettől függetlenül örülök, hogy nem hagytam magam, és nem mentem el mellette, különben rengeteg élménnyel lennék szegényebb. Ingyen példánynak indult, óriási meglepetés, illetve napokig tartó vigyor lett belőle. És hogy kiknek ajánlom elsősorban a könyvet? Azoknak, akiknek a szíve nyitott a csodákra, és hiszik, hogy a világ nem csak racionalitásból áll. Akik új könyves álompasit keresnek. *Kacsint - kacsint* De főleg...azoknak, aki szeretnek szívből nevetni, és boldogok lenni, hogy a kezükbe vehetnek egy ilyen csodát!


Említettem már, hogy elolvastam a Six of Hearts kiegészítő novelláját, a "Macabre Magic"-et? Összesen 40 oldal, de jobban szórakoztam rajta, mint sokszor 400 után. Ugyanaz a sírva röhögős stílus jellemzi, mint az írónő könyveit általában. Jay és Matilda éppen arról beszélnek, hogy ki milyen horrorfilmet látott eddig. Matildát semmilyen horrorfilm nem ijeszti meg, konkrétan röhögésben tör ki, amikor szóba kerül a Kör, vagy az Ördögűző. Jay-nek erre felcsillan a szeme, és azt mondja: "fogadjunk, hogy meg tudlak ijeszteni". Matilda ezt is kiröhögi, majd fogadást kötnek, hogy ha Matilda nyer, és Jay-nek nem sikerül őt megijesztenie, varrónő lévén egy hétig ő fogja készíteni a srác minden fellépőruháját. Ha Jay nyer, Matildának 24 órán keresztül meztelennek kell lennie - viszont Matildát se olyan fából faragták, hogy ennyiben hagyja a dolgot, és közli, hogy amíg a fogadásnak vége nincs, addig Jay nem nézhet a lányra szexuálisan, nem közelíthet, semmit. Különben veszít. Azonban van egy tanács, amit érdemes észben tartani: SOHA ne jusson eszedbe illuzionistával fogadni, mert nem lesz jó vége. :'D Nagyon röhögtem, annak ellenére, hogy elvileg ijesztőnek kellett volna lennie. De olyan mondatoknál, mint a "Jay liked to think big. His usual stunts were the Taj Mahal. This was a one-room cottage on the side of the road", vagyis "Jay szeretett nagyban gondolkodni, a szokásos mutatványai akkorák, mint a Taj Mahal, ez meg még csak egy egyszobás házikó az út szélén", amikor Jay öltönyben jelent meg álarc, maskara helyett, és közölte, hogy "I thought my Alfred Hitchcock vibe was obvious,” vagyis "azt gondoltam, az Alfred Hitchcock hangulatom nyilvánvaló lesz," máshogy nem lehet. És nem is szabad. Humor, stílus, minden adott. Csak engedni kell, hogy elsodorjon.

A Macabre Magic (Six of Hearts #1,5) ingyen letölthető:
https://drive.google.com/file/d/0By5logRk38puQllycGdaWXhKRGs/view


🇬🇧

(...) I would like to write a summary, or a recommendation, but I think you know everything. I'm terribly frustrated by the fact that if Six of Hearts in 2019, in 2020, but even in 2021 became one of my favorite, then what kind of book will be Hearts of Fire? Although it is likely that the Six of Hearts struck my heart's strings because of the plot, the characters, the magic, the illusion - and if I feel it, I'll jump as if it was at the Now You See Me - I'm glad I read this, otherwise I'd be poorer with a lot of experience. It started as a free copy, but soon it will be a huge surprise, and a grin for days. And to whom do I recommend the book primarily? For those whose hearts are open to miracles and believe that the world is not just rational. Those who are looking for a new dream male character. *Wink - wink* But mainly...to those who love to laugh from heart and being happy to take such a miracle in their hands!

Dióhéjban az alkotóról



L.H. Cosway lives in Dublin, Ireland. Her inspiration to write comes from music. Her favourite things in life include writing stories, vintage clothing, dark cabaret music, food, musical comedy, and of course, books. She thinks that imperfect people are the most interesting kind. They tell the best stories. *** 
 

 Ha érdeklődsz L.H. Cosway munkássága iránt, folytasd itt:  

 
 Részlet a Six of Hearts-ból
 
Making my way down the narrow staircase that leads out of the building and onto the street, I bump into a tall man with golden-brown hair. I wouldn’t normally notice a man’s hair so specifically, but this guy has some serious style going on. It’s cut tight at the sides and left long on the top, kind of like a sexy villain in a movie set in the 1920s. I stare up at him, wide-eyed. He’s wearing a very nice navy suit with a leather satchel bag slung over his shoulder. Even though it was the first thing I noticed, his hair pales in comparison to the wonder that is his face. I don’t think I’ve ever been up close to such a handsome example of the male species in my life.

Why can’t men like this write to me online? I ponder dejectedly. 

Because men like this don’t even know the meaning of the term “socially awkward,” my brain answers.

My five-foot-something stares up at his six-foot-whatever, and I think to myself, what’s a prize like you doing in a dive like this? Actually, now that I’m looking at him, he does seem vaguely familiar, but I can’t put my finger on where I’ve seen him before.

Probably on the pages of a fashion magazine, if his looks are anything to go by.

If it hasn’t already been deduced from the fact that I can’t even find a date using the romantic connection slut that is the Internet, then I’ll spell it out. I’m useless with men, and I’m talking all men. Even the nice approachable fellows. And I’m not looking at a nice approachable fellow right now. I’m looking at a “chew you up and spit you out” tiger.

Since the entrance to the building is so narrow, we have to skirt around each other. I give him a hesitant smile and a shrug. His eyes sparkle with some kind of hidden knowledge as he lets me pass, like beautiful people know the meaning of the universe and are amused by us ordinary folks who have to bumble along in the dark.

I’m just about to step out the door when the tiger starts to speak. “I’m looking for Brandon Solicitors. Do you know if I have the right place?”

I step back inside.

He sounds like Mark Wahlberg when he’s letting his Southie roots all hang out. His deep American accent makes me want to close my eyes and savour the sound. But I don’t do that – because I’m not a complete psycho.

“Yeah, this is the place. I work here, actually. I’m the secretary slash receptionist slash general dogsbody. It’s my dad’s firm,” I reply. Too much information, Matilda. Too. Much. Information.

The tiger smiles, making him better-looking, if that’s even possible. And thankfully, he doesn’t comment on my fluster. “I have an appointment with Hugh Brandon at nine. I’m Jay,” he says, and takes a step closer to hold his hand out to me. My back hits the wall, his tall frame dwarfing mine. I don’t think he realises just how narrow this space is, and now I can smell his cologne. Wow, it’s not often that I get close enough to a man to smell him. And Jay Fields smells indecently good.

“Ah, right. Jay Fields. Yeah, I have you pencilled in. You can go on upstairs, and Dad will take care of you,” I reply, shaking his hand and letting go quickly so that he doesn’t notice my sweatacular palms. “I’ve got an errand to run.”

He stares at me for a long moment, like his eyes are trying to take in my every feature, but that can’t be right. When he finally responds, it’s a simple, “I won’t keep you, then, Matilda.”

God. Why does the way he says “keep you” in that deep voice have to make my heart flutter? It’s been literally thirty seconds, and I’m already well on my way to developing a crush. He makes some keen eye contact with me, then turns and continues up the stairs to the office. I’m already on the street when I realise I hadn’t offered my name, and yet he knew it.

Az eredeti bejegyzés megtalálható: 
Folytatás...
# angol # idegen nyelv
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , , ,

2019. március 2., szombat

Kepes András: Istenek és emberek

9:00 0 Hozzászólás
 

Azért választottam ezt a könyvet, mert arra számítottam, hogy kulisszatitkokat ismerhetek meg a gazdagok világából. Azt hittem Kepes András ugyanúgy bevezet egy ismeretlen világba, mint annak idején Frei Tamás tette ezt A megmentővel. Sajnos azonban semmilyen újdonságot nem hozott a történet, sem a szereplők, vagy akár a helyszín kiválasztása. A történet ugyanis fent játszódik a svájci alpokban, ahol a hó elzárja az utakat és fent ragad három házaspár. Azért ez nem egy új gondolat. 
Két pár a gazdagok világából érkezett, egy házaspár pedig a személyzetet képviseli. 
Az Ézsiás házaspár, a személyzet itthon tanárként dolgozott, de a megélhetésért és a férj betegsége miatt elvállalta a ház gondozását. A feleségnek szinte semmi szerepe nincs a történetben, Ézsiás Benedek a tanárember azonban kvázi a minket képviselő élő lelkiismeret lenne. Mivel nehezen beszél, a gondolataiban játszódnak le a beszédek, javaslatok, amelyek azonban már csak egy-egy summás mondatban fogalmazódnak meg a vendégek felé. A házigazda Füredi a gazdag sznobokat képviseli, akinek azonban a családjában takargatni való titok van, legalábbis ő így gondolja. A vendég Sárády az újgazdagokat képviseli, aki a privatizációban jól helyezkedett, de épp a napokban esik ki a politikai elit kegyeiből. Erről egyértelműen Simicska jutott eszembe, de nem láthatunk a kulisszák mögé, csak annyi derül ki a történetben, amit ma egy napilapban is elolvashatunk.
Ami a történet sablonosságán túl még annyira sem tetszett, az a történet felépítése. Sokszor olvastam már olyan könyvet, ahol az idősíkok között ugrálunk, emlékekből merítkezünk, de ebben a sztoriban, ebben a stílusban ez nagyon zavarosnak tűnt. Túl sokat ugrálunk, követhetetlen a történet fonala, egyik mondatban a jelen beszélgetés zajlik, majd hitelen elkalandozik az öreg Benedek gondolata és egy summás megfogalmazással térünk vissza, vagy épp más elkalandozásába. Ja és persze a beszélgetések alpári stílusa nagyon bántotta a fülemet. Elgondolkodtam, hogy valóban ennyire primitívek az újgazdagok vagy az író ezzel is csak a negatív színezetet szeretné árnyalni? Remélem csak túlzás, mert elszomorító, ha a magyar elit ezen a szinten van.
Nem tudnám megmondani, kinek érdemes ezt a könyvet elolvasnia, mert kaland nincs benne, humora semmi, történelmileg nincs mondanivalója, nem egy szórakoztató ponyva. Tudom, hogy ez nagyon kritikusan hangzik, de tucatnyi jobb könyv van, amire érdemes időt fordítani, így jó szívvel nem tudom ajánlani senkinek.

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018.
Borító: Keménytábla, védőborító
Oldalszám: 233
Folytatás...
# könyv # könyvek
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

2019. január 31., csütörtök

Edward St Aubyn: Patrick Melrose I.

10:00 0 Hozzászólás



Ha már a múltkori könyvön (A maffia ágyában) totálisan kiakadtam, és a fülszövegben említett lélektant nem kaptam meg, kerestem magamnak más könyvet. Az említett regény nem volt más, mint a Patrick Melrose első kötete, vagyis a sznob arisztokrácia és a drog rossz… Meg a szodómia pedofiliával vegyítve ugyancsak nagyon rossz.
Képtalálat a következőre: „south park drugs mkay gif”
Értem?

De mielőtt belevágnék a közepébe, ejtek pár szót magáról az íróról. 
Edward St Aubyn ennél a regénynél a saját életéből merített ihletet. Utána néztem ennek-annak, és borzasztó volt belegondolni, hogy az író ezeken keresztül ment, de emiatt volt a művének egyfajta sötét varázsa, amit kevésbé elvontul megfogalmazva, én hitelességnek neveznék.
Ami miatt még erre a regényre esett a választásom, az az volt, hogy láttam már a sorozatot, amit imádtam, ám ezt majd egy másik bejegyzésben jobban taglalom… Esetleg „összehasonlítom” a regényt és a sorozatot.
Képtalálat a következőre: „patrick melrose gif”
Benedict Cumberbatch nagyon jól hozta a szuicid hajlamokkal megáldott heroinistát.
 
Fülszöveg:

A legfelsőbb körökhöz tartozó, mesés gazdagságban élő David Melrose kegyetlenül uralkodik boldogtalan feleségén és ötéves fián, Patricken. A szadista apa mellett felnövő fiúból heroinista lesz, aki a második kisregény elején apja hamvaiért indul New Yorkba. Patrick apja emlékével együtt függőségétől is megszabadul, majd maga is családot alapít.

Edward St Aubyn megmutatja a hanyatló brit arisztokrácia, a tökéletes dekadencia, erkölcstelenség, kapzsiság, sznobizmus és kegyetlenség világát.





Vélemény:
A regény öt kisebb részből áll: Nincs baj, Baj van, Van remény, Ami kell és a Végül. Amúgy a magyar címeket nem tudom hova rakni, mert angolul teljesen más jelentéssel bíró címük volt. Mindegy is…
A Nincs baj volt a legelkeserítőbb rész a számomra. Mérhetetlen nagy szánalmat váltott ki belőlem az, amit ezzel a szerencsétlen kisfiúval műveltek (anyja az alkoholhoz fordult; apja molesztálta, szexuálisan és testileg is bántalmazta). Mondjuk Eleonort (Patrick édesanyját) is sajnáltam, mert megbotránkoztató és megalázó volt, amire a férje sokszor rákényszerítette (például megerőszakolta; rávette, hogy egyen a földről ezzel fitogtatva a felesége felett a dominanciáját). Mindez, ha nem volt elég, akkor egy picurit az arisztokraták sznobizmusát is az arcomba nyomta az író. Ez volt a tejszínhabos sütemény tetején a cseresznye.
A Van baj lett a kedvencem, mert itt leginkább Patrick életet követhettem figyelemmel. Ha az előző rész elkeserítő volt, akkor ez nyomasztó. Már-már elborzadva olvastam, hogy mit váltott ki a főhősből a keménydrogok elegye. Nagyon absztrakt és morbid volt minden hallucinációja, amiben olykor kiütközött a főszereplő pszichéje, traumája. Igazából a valóság és tévképzetek olykor összemosódtak. (Elképzelt halálesetek, mészárlások; halálfélelem és a halál után való áhítozás...) Paradoxon gondolatmenetek és érzések sokasága követte egymást.
Patrick érzelmi palettáján az összes érzés megtalálható volt: a nyomorúságos szégyen, szánalom és gyűlölet, önsajnáltatás és bűntudat. Ez mind végbement Patrickben, amíg végigbattyogott egy hosszú folyosón, hogy végre láthassa az apja holttestét. Váó! 
Ez a szentimentalizmus az, ami emberivé tette számomra az antifőhőst.
A Van remény volt, ami a legjobban kikészített. Az író itt építkezett a legjobban az arisztokráciára. Hányingerkeltő volt az a tömérdek hipokrácia, ami ebben a részben volt. A társadalomkritika leginkább ezen ponton bontakozott ki. (Felszínesség, hímsovinizmus, egymás kibeszélése. Ó, igaz is, a még több sznobizmust kihagytam!)  Ennyi irritáló szereplővel rég találkoztam. Meg kellett néha állnom, hogy meg tudjam emészteni az olvasottakat.

Szereplők közül nehéz bárkivel is azonosulni, viszont Patrick belopta magát a szívembe, mert annyira humánus az összes borzalmas tulajdonságával együtt. Lélegző, érző karakter, aki csomó traumát hordoz magában. Ugyanakkor Patrick barátját, Johnnyt kedveltem még meg. Ő egy üde színfolt volt a megannyi sznob között. Sokkalta optimistább és pozitívabb jellemű szereplő volt.

Képtalálat a következőre: „patrick melrose gif”
Elsősorban ez a kaotizmus Patrick lelkiállapotára jellemző.

A regény hangulata kaotikus, sötét és letargikus. A témájából kifolyólag nem épp egy lélekemelő olvasmány. Emiatt olykor félreraktam a könyvet, mert nem akartam, hogy teljesen levigyen az életről.

Mindemellett, fájdalmasan jól voltak ábrázolva a karakterek, és a főhős mentalitása és lelke. Meglepődtem azon, hogy E/3-ban van írva, de ennek ellenére átjött a Patrick Melrose-nak minden egyes sora. Némi könnyedséget azért adott a feketehumor és az irónia.
Bár azt hozzá kell tenni, hogy nagyon jó a magyar fordítás is. A szépirodalmi művekhez hasonló a regény nyelvezete, stílusa. Gyönyörűen voltak leírva a helyszínek, a drog általi eufóriák; egyszerűen minden.
Néhol azért volt hiba, ám úgy vélem ez betudható annak, hogy a fordítónak sietnie kellett stb., mert itt-ott volt elütés. Ez a könyv vége felénél észrevehetőbb.
 

Értékelés: 4,5

Kinek ajánlanám a könyvet? 
Aki szereti a lélektant és a társadalomkritikát; akinek lelkivilága nem dől össze a durvább, megbotránkoztatóbb részektől, és imádja az angolokat (főleg a sznob arisztokratákat, vagy legalább érdekli ez a világ). 

#adrogrossz #stopsznobizmus #elégazarisztokratákból #metoo 
Folytatás...
# arisztokrácia # drog
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , , , , , , , , , , ,

Follow Us @soratemplates