Step right up and meet Jay Fields: Illusionist. Mentalist. Trickster.
I think in triangles. You think in straight lines. I show you a table and make you believe it’s a chair.
Smoke and mirrors, sleight of hand, misdirection. I trick and deceive.
But most of all, I put on a good show.
The world thinks I killed a man, but I didn’t. Bear with me. It’s all a part of the plan.
Revenge is what I want. I want it for me and I want it for her. I want it for all six of us.
She doesn’t remember me, but she’s the reason for everything.
She’ll be my prize at the end of all this – if I can hold onto my willpower, that is.
Maybe I’ll slip up a little, have a taste, just a small one.
So go ahead and pick a card. Come inside and see the show.
Look at my hands, look so closely that you can’t see what’s happening while you’re so focused on looking.
I’ll be destroying your world from right here in the spotlight.
You’ll never see me coming until it’s too late.
I’ve only got one heart, and after I’ve pulled off my grand deception I’ll hand it right to her.
So, sit back, relax, and let my girl tell you our story.
You’re in for one hell of a ride.
I think in triangles. You think in straight lines. I show you a table and make you believe it’s a chair.
Smoke and mirrors, sleight of hand, misdirection. I trick and deceive.
But most of all, I put on a good show.
The world thinks I killed a man, but I didn’t. Bear with me. It’s all a part of the plan.
Revenge is what I want. I want it for me and I want it for her. I want it for all six of us.
She doesn’t remember me, but she’s the reason for everything.
She’ll be my prize at the end of all this – if I can hold onto my willpower, that is.
Maybe I’ll slip up a little, have a taste, just a small one.
So go ahead and pick a card. Come inside and see the show.
Look at my hands, look so closely that you can’t see what’s happening while you’re so focused on looking.
I’ll be destroying your world from right here in the spotlight.
You’ll never see me coming until it’s too late.
I’ve only got one heart, and after I’ve pulled off my grand deception I’ll hand it right to her.
So, sit back, relax, and let my girl tell you our story.
You’re in for one hell of a ride.
Hossz: 358 oldal
Megjelent: 2014. július 26.
műfaj: romantikus, new adult, erotikus
HEA: ✓
Cliffy: ✘
Csavar: ✓
Standalone: ✓
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✘
Főszereplők: Matilda Brandon 💗 Jason "Jay" Fields
Eredetiség 4,5/5 | Cselekmény 4/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 4/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 0,5/5 | Humor 5/5 | Hős 5/5 | Hősnő 4/5 | Mellékszereplők 3,5/5 | Dráma - Konfliktus 4/5 | Megoldás 3,5/5 | Csavar 4/5 | Akció /5 | Borító 5/5 | Fülszöveg 5/5 | Befejezés 3/5 | Klisék 1/5 | Realitás 4/5 | Összetettség 3,5/5 | Érzelem 4,5/5 | Függőséget okoz 4,5/5
Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet:
Goodreads || Amazon
Film,- sorozatajánló
Dynamo - Varázslat a Világ Körül S03e01
Now You See Me - Szemfényvesztők (2013.)
Zeneajánló
Illusion - One Direction
Smoke and Mirrors - Imagine Dragons
Ha
a kedvenc filmed a Szemfényvesztők, amit lassan már a 34598574.
alkalommal látsz, konkrétan a könyöködön kellene kijönnie, mégis csak
vigyorogsz, mint a tök, majd jön egy könyv, aminek a fülszövegében ilyen
sorokat látsz: "Look at my hands, look so closely that you can’t see what’s happening while you’re so focused on looking", vagyis "nézd a kezeimet közelről, annyira közelről, hogy ne lásd, mi történik, amíg koncentrálsz", és "I think in triangles, you think in straight lines", azaz "én háromszögekben gondolkodom, míg te egyenes vonalakban", akkor egyszerűen csak:
L.H. Cosway lives in Dublin, Ireland. Her inspiration to write comes from music. Her favourite things in life include writing stories, vintage clothing, dark cabaret music, food, musical comedy, and of course, books. She thinks that imperfect people are the most interesting kind. They tell the best stories. ***
Megjelent: 2014. július 26.
műfaj: romantikus, new adult, erotikus
HEA: ✓
Cliffy: ✘
Csavar: ✓
Standalone: ✓
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✘
Főszereplők: Matilda Brandon 💗 Jason "Jay" Fields
Eredetiség 4,5/5 | Cselekmény 4/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 4/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 0,5/5 | Humor 5/5 | Hős 5/5 | Hősnő 4/5 | Mellékszereplők 3,5/5 | Dráma - Konfliktus 4/5 | Megoldás 3,5/5 | Csavar 4/5 | Akció /5 | Borító 5/5 | Fülszöveg 5/5 | Befejezés 3/5 | Klisék 1/5 | Realitás 4/5 | Összetettség 3,5/5 | Érzelem 4,5/5 | Függőséget okoz 4,5/5
Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet:
Goodreads || Amazon
Film,- sorozatajánló
Dynamo - Varázslat a Világ Körül S03e01
Now You See Me - Szemfényvesztők (2013.)
Zeneajánló
Illusion - One Direction
Smoke and Mirrors - Imagine Dragons
“𝒫𝑒𝑜𝓅𝓁𝑒 𝓁𝑜𝓋𝑒 𝓈𝒽𝒾𝓉 𝓉𝒽𝒶𝓉’𝓈 𝒶𝓁𝓁 𝑜𝒷𝓈𝒸𝓊𝓇𝑒 𝒶𝓃𝒹 𝓂𝓎𝓈𝓉𝑒𝓇𝒾𝑜𝓊𝓈.”
“𝐵𝑒𝓁𝒾𝑒𝓋𝑒 𝒾𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝓊𝓃𝒷𝑒𝓁𝒾𝑒𝓋𝒶𝒷𝓁𝑒, 𝒷𝑒𝒸𝒶𝓊𝓈𝑒 𝓉𝒽𝒾𝓈 𝓌𝑜𝓇𝓁𝒹 𝓌𝑒 𝓁𝒾𝓋𝑒 𝒾𝓃 𝒾𝓈 𝓂𝒶𝑔𝒾𝒸.”
“(...) W𝑒 𝒷𝑜𝓉𝒽 𝓀𝓃𝑜𝓌 𝓉𝒽𝒶𝓉 𝓂𝓎𝓈𝓉𝑒𝓇𝓎 𝒾𝓈 𝒷𝑒𝓉𝓉𝑒𝓇 𝓉𝒽𝒶𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝓉𝓇𝓊𝓉𝒽.
𝒮𝑜
𝓌𝒽𝓎 𝓃𝑜𝓉 𝓁𝒾𝓋𝑒 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝓉𝒽𝑒 𝓂𝒶𝑔𝒾𝒸? 𝐵𝑒 𝒶 𝓀𝒾𝒹
𝒶𝑔𝒶𝒾𝓃 𝒶𝓃𝒹 𝒷𝑒𝓁𝒾𝑒𝓋𝑒 𝒾𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝒻𝒶𝓃𝓉𝒶𝓈𝓉𝒾𝒸𝒶𝓁.
𝐿𝒾𝒻𝑒 𝒾𝓈 𝓂𝑜𝓇𝑒 𝒻𝓊𝓃 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝒶 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝓈𝓂𝑜𝓀𝑒 𝒶𝓃𝒹 𝓂𝒾𝓇𝓇𝑜𝓇𝓈.”
🇭🇺
Krákogok,
dörzsölöm a mellkasomat, hátha picit enged - de azt hiszem, a szorító
érzés még sokáig nem fog elmúlni. Lehetséges egy olyan élményt szavakkal
visszaadni, mint ez? Írhat objektíven az ember valamiről, amiben
gyerekkora óta benne van, és napról napra erősödik iránta a vonzalma? A
válasz egyértelműen nem. Úgyhogy ma megpróbálom rövidre fogni, és
tényleg csak körvonalazni az egészet. (Update: nem jött össze.) Előzményként
hadd meséljem el, hogy kerültem kapcsolatba ezzel a...csodával. Azt
hittem, azért kapom ingyen (feliratkozásért cserébe járt), mert A)
rosszul fogy, és valakire rá kell sózni, B) rosszul fogy, és valakire rá
kell sózni. Nyilván az ember ilyenkor is kiugrik a bőréből, persze, de
azért ez mégse olyan, mint amikor "személyesen" az orra alá nyomnak
valamit. Ráadásul olvasás előtt megnéztem a GR arányt, és amit láttam,
az elbizonytalanított. 4,0-ás aránnyal ugyanis azok a könyvek futnak,
amiket a nagy többség inkább tesz tűzre, semmint magához ölelgeti.
Kétségem tehát volt bőven, aztán...megjelent az a bizonyos villanykörte,
hogy ennek az írója az, aki. Egyszer olvastam eddig tőle, viszont utána
napokig nem aludtam. Ehhez már csak az a bizonyos lökés kellett hátulról, ami sokáig nem is váratott magára. Összesen ennyit láttam a fülszövegből: "Step right up, and meet Jay Fields: Illusio..." És akkor még nem vettem észre, hogy a borítón a pasi fél teste hiányzik...
Valójában
a kezdeti félelmeim az első oldalon úgy szálltak el a levegőbe, mint az
a bizonyos héliumos lufi. Nem kellenek egetverő drámák, cukor,
szivárvány, unikornis ahhoz, hogy egy történet elragadja az olvasót, és
erre a Six of Hearts a bizonyíték. Az írónő nagyon ügyesen meglátta a
lehetőségeket, hiszen az ember egyik gyengepontját használva - people love shit, that's all obscure, and mysterious, emlékszünk?
-, ÉS néhány
kártyalappal olyan történetet, karaktereket hozott létre, hogy még
mindig az államat keresgélem. Első pillanattól lehet látni, hogy ki
mozgatja a szálakat, ki az, aki mindenkit zsinóron rángat, a céljai
azonban, hogy mit akar pontosan, és miért, csak akkor lesznek világosak,
ha valaki odafigyel. (Odafigyel, eh...azt hiszem, előbbi nem megfelelő
kifejezés egy olyan könyvnél, ami a mágián, az illúzión alapul. Még ha
koncentrálsz is, meglehet, hogy pont a lényeget nem veszed észre.) Egyébként
tényleg nem tudom, az írónő látta-e a filmet, mert az alapjuk, a
felépítésük eléggé hasonló. Négy illuzionista helyett egy keveri a
kártyalapokat, de ez az egy felér az említett néggyel. Konkrétan bérelt
helye lenne a Szemben. :)
 |
| Kép forrása |
Szerintetek
mi az írónő másik legnagyobb erőssége - azon kívül, hogy egyszerre
alkalmazza a realitást, és az illúziót, de sok alkotóval ellentétben,
neki sikerül is úgy, hogy az a tökéletes egy másik dimenziója? Ha van
valaki, akinek a stílusa, humora leírhatatlan, egyben lenyűgöző, akkor
az L.H. Cosway. A "Danny Zuko", vagy a "Phantom Fm" jeleneteknél fájt
a gyomrom a röhögéstől, de ez a röhögés nem az a röhögés volt. Jelentős
a különbség aközött, hogy valaki érzi legbelül, vagy kínjában nevet -
és ha én előbbit tapasztalom, onnantól nincs miről beszélni. Kérdem én, mégis ki az, aki pókerezik cirkuszosokkal, majd távozik egy Aston Martinnal, két lámával, és egy elefánttal? Hát persze. Bevallom,
szívem szerint minden részt kedvencnek jelöltem volna, de annyi hely
nincs - úgyhogy csak néhányat emelnék ki. Ismét felteszem a kérdést, ha
egy illuzionistával vagy közös légtérben, minek csodálkozol, hogy lazán
kinyitja a zárat, és besétál az ajtón? Wilder is megmondta, "ugyan már, olyan nincs, hogy zárva..."
Csakhogy ezt Matilda elfelejtette, amikor a zuhany alatt...és ezt
emberünk szépen végig is hallgatta a fürdőben ücsörögve. Vagy amikor
Matilda társat keresett az interneten, kapott egy "csodaszép" levelet,
amiben volt egy szó, az "agog." Azt jelenti, hogy valaki izgalomban, kíváncsiságban van. Megnézte
a jelentését a szótárban, majd közölte, "I find myself in an eager
state of desire to delete his message from my inbox." Vagyis "én pedig
mély izgalmat érzek az iránt, hogy a levelét töröljem a fiókomból." Kint
ültem a ház párkányán, de a röhögéstől majdnem lefordultam onnan. De
ugyanígy említhetném az összes erotikus jelenetet, amik nemcsak a
végletekig forróak, különlegesek is, mivel az olvasó feje fölött
állandóan ott a kétség, hogy esetleg ez nem-e ismét egy illúzió.
Ennyi áradozás után "szükségszerű" lenne a hibákat is megemlíteni - de igazából nem nagyon van benne orbitálisan eltolt rész. És
egyébként ezért sem értettem, miért áll csak 4,06-nál a GR arány. Igen,
lehet, hogy picit lassan haladt, lehet, hogy jobb lett volna, ha
nagyobb hangsúlyt kapnak pl. Jay trükkjei, és kevesebbet a szex, de
ennél jobban már aligha lehet azt a szekeret megtolni. Aki meg sótlan,
és nincs a szívében varázslat, annak ott az exit. Apróságok
előfordulnak (az elején, amikor Jay még be se mutatkozik, annyit nem
mond, hogy "bikkmakk", Matilda viszont azt mondja legfeljebb két sorral
utána, hogy "Jay Fields", pedig nem ismeri őt, hacsak nem mentalista, és
nincs fotografikus memóriája...) és az indulás is picit elhúzódik, de
szerencsére az írónő hamar észrevette magát, bedobott egy Snickers-t, és
felpörgette a cselekményt. Annyit szabadjon még megjegyeznem, hogy egy
számomra kedves blogger szerint ez a cselekmény lassú, nehezen haladt
vele. Na most nekem ez a cselekmény a gyors, és tökéletes kategória -
viszont aki meg neki a kedvence, arra én mondom, hogy lassú,
nyögvenyelős, ergo: ízlések és pofonok. Ezért sem (lenne) érdemes
olvasás előtt véleményt, vagy arányt nézni. De a hibákra visszatérve,
próbáltam objektívan figyelni mindent, de még így se. Ha bármilyen hiba
van benne, akkor azt nem a cselekményben kell keresni, hanem egyénfüggő.
Míg
írtam a fenti szöveget, rájöttem, hogy nagy valószínűséggel mit
hiányolnak a cselekményből az értékelők, és miért érzik úgy többen is,
hogy "valami hiányzik, de hogy mi...megmagyarázni nem tudom." A
váltott szemszög. Ugyanis az egészet Matilda meséli el, mégis Jay az,
akinek inkább kellene szerepelnie, vagy legalábbis néhány közbeszúrt
fejezetet megérdemelne. Itt nincs miről beszélni, a lány az, aki alapot
ad az egésznek, de Jay az, aki kirobbantja a tüzet. Iszonyúan érdekelt,
konkrétan az arcomat kapartam azért, hogy megtudjam, mi jár a fejében,
amikor először találkozott Matildával, amikor visszatartotta magát,
nehogy bármit is eláruljon a céljairól, vagy éppen a humoros, dögös
pillanatoknál - lásd a fürdőszobás fiaskót. Soha, egy percre sem
pillanathattam a fejébe, csak találgattam, és ez nagyon nem volt jó
érzés. Érdekes, nem? Ahol kellene a váltott szemszög, ott nincs, ahol meg van, ott semmi értelme. Nagyon
bökte a csőrömet még a lezárás, mert - nyilván egy Daniel Atlas
attitűdjével, és Jack Wilder arcával rendelkező illuzionistától több
"stunt"-ot vár az olvasó, mint amit a végén kap - de ugyanolyan volt,
mint a többi, szivárványos, unikornisos. Sírjak, üvöltsek, nem érdekel.
Csak azt ne, amiért a többitől is elvettem csillagokat. A megoldás azért
kap csak 3,5-et az ötből, mert néha azt éreztem, minden "túl simán, túl
egyszerűen" megy, a megoldás ezeknél kialakul még akkor is, ha ülnek,
és néznek - pedig ha van valami, amivel tényleg profi módon lehet(ne)
bosszút megtervezni, az a mágia, az illúzió.
 |
| Kép forrása |
Nem
tudom, kinek (nem) tűnt fel odafent az összetettség pontozása -
mindenesetre annyit hadd mondjak el, hogy az egyszerű szavak,
kifejezések ellenére meglepően nehéznek találtam a cselekményt. Igyekeztem
mindent észben tartani, kisakkozni, merre, hol, hány méter, de...talán
pont ezt nem lett volna szabad egy olyan könyvnél, ami bármelyik
pillanatban pofára ejtheti az olvasóját. Természetesen sok dolgot le
lehet szűrni már az elején, ha figyelsz, de amikor egy bizonyos
karakterre koncentrálsz, csak őt látod - és csak érte dobog a szíved,
YAY - na akkor leszel sebezhető, mert a lényeget meg pont nem látod. Jay
titokzatossága, trükközései, és nyilvánvalóan nem a semmiért odatett
bűvészmutatványai nehézzé teszik a cselekményt. Ez egy show, amiben a
nézőnek mutatnak egy széket, és elhitetik vele, hogy az egy asztal. A
morális kérdések kevésbé érvényesülnek, lévén, több helyet foglal a
látvány, de annyit talán érdemes átgondolni, hogy meddig vagyunk
hajlandóak elmenni a céljaink elérése érdekében, és feladjuk-e ezeket,
ha valami más is közbejön. A realitás azért kap négyet, mert az írónő
"hibás szériaszámú" karaktereket tett a cselekménybe, emellé pedig
életszerű párbeszédeket, jeleneteket alkotott meg. Az egy csillag
levonás azért van, mert ha a másik oldalról nézzük, a mágia, az illúzió
nem feltétlen racionális dolgok. Bár ez kit érdekel, nekünk csak Jay
bébi kell, ugyebár...
Következne az összefoglalás, az ajánlás, de szerintem mindent tudtok. Annyi biztos, hogy ezután nem állok meg, hanem kezdem a Hearts of Fire-t, a
második részt...szörnyen furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ha
ez a maga 4,06-os arányával 2019-ben, 2020-ban, de még 2021-ben is az
egyik kedvenc lett nálam, akkor a következő mit tud 4,25-el. Bár nagy
valószínűséggel csak azért pengette meg a szívem húrjait a Six of Hearts
ennyire, mert az alaptól kezdve a hangulaton át a karakterekig mindent a
varázslat, az illúzió járt át - és ha megérzem ezeket, pattanok, mint
anno a Szemfényvesztőknél,- ettől függetlenül örülök, hogy nem hagytam
magam, és nem mentem el mellette, különben rengeteg élménnyel lennék
szegényebb. Ingyen példánynak indult, óriási meglepetés, illetve napokig
tartó vigyor lett belőle. És hogy kiknek ajánlom elsősorban a könyvet? Azoknak, akiknek a szíve nyitott a csodákra, és hiszik, hogy a világ nem csak racionalitásból áll. Akik új könyves álompasit keresnek. *Kacsint - kacsint* De főleg...azoknak, aki szeretnek szívből nevetni, és boldogok lenni, hogy a kezükbe vehetnek egy ilyen csodát!
 |
Említettem
már, hogy elolvastam a Six of Hearts kiegészítő novelláját, a "Macabre
Magic"-et? Összesen 40 oldal, de jobban szórakoztam rajta, mint sokszor
400 után. Ugyanaz a sírva röhögős stílus jellemzi, mint az írónő
könyveit általában. Jay és Matilda éppen arról beszélnek, hogy ki milyen
horrorfilmet látott eddig. Matildát semmilyen horrorfilm nem ijeszti
meg, konkrétan röhögésben tör ki, amikor szóba kerül a Kör, vagy az
Ördögűző. Jay-nek erre felcsillan a szeme, és azt mondja: "fogadjunk,
hogy meg tudlak ijeszteni". Matilda ezt is kiröhögi, majd fogadást
kötnek, hogy ha Matilda nyer, és Jay-nek nem sikerül őt megijesztenie,
varrónő lévén egy hétig ő fogja készíteni a srác minden fellépőruháját.
Ha Jay nyer, Matildának 24 órán keresztül meztelennek kell lennie -
viszont Matildát se olyan fából faragták, hogy ennyiben hagyja a dolgot,
és közli, hogy amíg a fogadásnak vége nincs, addig Jay nem nézhet a
lányra szexuálisan, nem közelíthet, semmit. Különben veszít. Azonban van
egy tanács, amit érdemes észben tartani: SOHA ne jusson eszedbe
illuzionistával fogadni, mert nem lesz jó vége. :'D Nagyon röhögtem,
annak ellenére, hogy elvileg ijesztőnek kellett volna lennie. De olyan
mondatoknál, mint a "Jay liked to think big. His usual stunts were the Taj Mahal. This was a one-room cottage on the side of the road", vagyis "Jay
szeretett nagyban gondolkodni, a szokásos mutatványai akkorák, mint a
Taj Mahal, ez meg még csak egy egyszobás házikó az út szélén", amikor Jay öltönyben jelent meg álarc, maskara helyett, és közölte, hogy "I thought my Alfred Hitchcock vibe was obvious,” vagyis "azt gondoltam, az Alfred Hitchcock hangulatom nyilvánvaló lesz," máshogy nem lehet. És nem is szabad. Humor, stílus, minden adott. Csak engedni kell, hogy elsodorjon.
A Macabre Magic (Six of Hearts #1,5) ingyen letölthető:
🇬🇧
(...) I would like to write a summary, or a recommendation, but I think you know everything. I'm terribly frustrated by the fact that if Six of Hearts in 2019, in 2020, but even in 2021 became one of my favorite, then what kind of book will be Hearts of Fire? Although it is likely that the Six of Hearts struck my heart's strings because of the plot, the characters, the magic, the illusion - and if I feel it, I'll jump as if it was at the Now You See Me - I'm glad I read this, otherwise I'd be poorer with a lot of experience. It started as a free copy, but soon it will be a huge surprise, and a grin for days. And to whom do I recommend the book primarily? For those whose hearts are open to miracles and believe that the world is not just rational. Those who are looking for a new dream male character. *Wink - wink* But mainly...to those who love to laugh from heart and being happy to take such a miracle in their hands!
Dióhéjban az alkotóról
L.H. Cosway lives in Dublin, Ireland. Her inspiration to write comes from music. Her favourite things in life include writing stories, vintage clothing, dark cabaret music, food, musical comedy, and of course, books. She thinks that imperfect people are the most interesting kind. They tell the best stories. ***
Ha érdeklődsz L.H. Cosway munkássága iránt, folytasd itt:
Részlet a Six of Hearts-ból
Making my way down the narrow staircase that leads out of the
building and onto the street, I bump into a tall man with golden-brown
hair. I wouldn’t normally notice a man’s hair so specifically, but this
guy has some serious style going on. It’s cut tight at the sides and
left long on the top, kind of like a sexy villain in a movie set in the
1920s. I stare up at him, wide-eyed. He’s wearing a very nice navy suit
with a leather satchel bag slung over his shoulder. Even though it was
the first thing I noticed, his hair pales in comparison to the wonder
that is his face. I don’t think I’ve ever been up close to such a
handsome example of the male species in my life.
Why can’t men like this write to me online? I ponder dejectedly.
Because men like this don’t even know the meaning of the term “socially awkward,” my brain answers.
My five-foot-something stares up at his six-foot-whatever, and I think to myself, what’s a prize like you doing in a dive like this? Actually, now that I’m looking at him, he does seem vaguely familiar, but I can’t put my finger on where I’ve seen him before.
Probably on the pages of a fashion magazine, if his looks are anything to go by.
If it hasn’t already been deduced from the fact that I can’t even
find a date using the romantic connection slut that is the Internet,
then I’ll spell it out. I’m useless with men, and I’m talking all men.
Even the nice approachable fellows. And I’m not looking at a nice
approachable fellow right now. I’m looking at a “chew you up and spit
you out” tiger.
Since the entrance to the building is so narrow, we have to skirt
around each other. I give him a hesitant smile and a shrug. His eyes
sparkle with some kind of hidden knowledge as he lets me pass, like
beautiful people know the meaning of the universe and are amused by us
ordinary folks who have to bumble along in the dark.
I’m just about to step out the door when the tiger starts to speak.
“I’m looking for Brandon Solicitors. Do you know if I have the right
place?”
I step back inside.
He sounds like Mark Wahlberg when he’s letting his Southie roots all
hang out. His deep American accent makes me want to close my eyes and
savour the sound. But I don’t do that – because I’m not a complete
psycho.
“Yeah, this is the place. I work here, actually. I’m the secretary
slash receptionist slash general dogsbody. It’s my dad’s firm,” I reply.
Too much information, Matilda. Too. Much. Information.
The tiger smiles, making him better-looking, if that’s even possible.
And thankfully, he doesn’t comment on my fluster. “I have an
appointment with Hugh Brandon at nine. I’m Jay,” he says, and takes a
step closer to hold his hand out to me. My back hits the wall, his tall
frame dwarfing mine. I don’t think he realises just how narrow this
space is, and now I can smell his cologne. Wow, it’s not often that I
get close enough to a man to smell him. And Jay Fields smells indecently
good.
“Ah, right. Jay Fields. Yeah, I have you pencilled in. You can go on
upstairs, and Dad will take care of you,” I reply, shaking his hand and
letting go quickly so that he doesn’t notice my sweatacular palms. “I’ve
got an errand to run.”
He stares at me for a long moment, like his eyes are trying to take
in my every feature, but that can’t be right. When he finally responds,
it’s a simple, “I won’t keep you, then, Matilda.”
God. Why does the way he says “keep you” in that deep voice have to
make my heart flutter? It’s been literally thirty seconds, and I’m
already well on my way to developing a crush. He makes some keen eye
contact with me, then turns and continues up the stairs to the office.
I’m already on the street when I realise I hadn’t offered my name, and
yet he knew it.
Az eredeti bejegyzés megtalálható:
