Könyvfalók

Vannak, akik szívesebben maradnak a komfortzónájukban, és már közismert íróktól olvasnak, míg mások szeretik a kevésbé ismert, sőt akár elsőkönyves szerzők művét is a kezükbe venni. Én az utóbbiakhoz tartozom, ennek pedig különösen örülök, hiszen egyébként ki tudja mikor jutottam volna el Farkas Anett A 33-as beteg c. kötetéhez. 

„Rettenetes sorozatgyilkosság sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg. Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni, és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával. 

Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út. De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie? 

Ki ismerheti a teljes igazságot? 

Egy rendőrnő 

Egy apa

Egy pszichiáter

Öt barátnő a múltból 

A 33-as beteg”

Már nem emlékszem, pontosan hogyan/mikor tévedtem Anett Instagram-oldalára, de megmutatta a könyvének a borítóját, és szerintem nem túlzok, ha azt írom, hogy én már akkor beleszerettem. Annyira figyelemfelkeltő, szuggesztív volt; ez az, amin egy könyvesboltban is egészen biztosan megakad az ember szeme. Mikor belelapoztam, hogy megnézzem, kinek köszönhető ez a csodálatos borító, meglepődtem. Faniszló Ádám munkáiért már eddig is odavoltam, de emlékeim szerint az Álomgyár Kiadó könyvein kívül még nem találkoztam a nevével. Szóval a borító nálam egyértelműen csillagos 5-ös, de lássuk a történetet. :) 

A könyv már az első oldalaktól kezdve beszippantott, és egészen a végéig nem is eresztett. Rendkívül gördülékeny volt, feszültséggel, titkokkal teli; nagyon tetszett, hogy nem volt túlírva, nem voltak benne felesleges „üresjáratok”. A fejezetek közötti váltás mindig garantálta a kellő izgalmat, így tényleg nehéz volt letenni, ha az embernek más dolga is akadt. 

Bár a történet fiktív, annyira jól van megírva, hogy akár valós is lehetne. A könyvet pedig különösen jó volt annak tudatában olvasni, hogy amint azt a köszönetnyilvánításból megtudjuk, Anett korábbi főnöke, Dr. Vajda Gábor rendőr alezredes volt az egyik előolvasó. Ő a tudásával segítette a nyomozást, míg a másik előolvasónak, egy bizonyos Noémi nevű hölgynek a mentális beteg „megalkotása” köszönhető. 

A nyomozópáros, Vivien és Dávid nagyon a szívemhez nőttek, egyszerűen imádtam őket. Annyira különbözőek voltak, mégis tökéletesen kiegészítették egymást. Dávid türelmetlenségét, szókimondását jól ellensúlyozta Vivien higgadtsága, nyugodt természete. Jókat mosolyogtam kettejük vicces csipkelődésein, szócsatáin. Vivien tündéri kislánya, Fanna is színt vitt a történetbe a korosztályára jellemző őszinteségével, gyermeki ártatlanságával. 

Semmiképpen sem szeretnék túl sokat elárulni, így csak annyit írok: akik már olvasták, vagy a közeljövőben fogják kezükbe venni a könyvet, bizonyára szembesülnek vele, hogy a sorok között nagyon komoly mondanivaló rejlik. Egy olyan probléma, amely kisebb-nagyobb mértékben, de napjainkban is sokakat érint(het)… 

Összegzés: 

Úgy gondolom, hogy Farkas Anett A 33-as beteg c. könyvével nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. Számomra ez egy tökéletes könyv volt; az pedig, hogy valakinek ez az első kötete, még inkább elismerésre méltó. Egy olyan történetet kaptunk, amely egészen az utolsó oldalakig fenntartja az érdeklődést; számos meglepő fordulattal, remek csavarral gondolkodásra késztetve minket, olvasókat. Ha egy letehetetlen krimire vágytok, csak ajánlani tudom! Köszönöm Anettnek a lehetőséget, hogy elolvashattam, és nagyon várom a következő könyvét!

„…engedd el, ami megtörtént, és amin úgysem tudsz változtatni.”

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

Ez a könyv pontosan olyan megosztó, mint a szerző előző könyve. Egy csillagtól az öt csillagig minden előfordul az értékelések között.

Nekem személy szerint jobban tetszett ez a történet, mint az előző. Izgalmas volt, az elején kissé zavaros, de a végére minden értelmet nyer. Az olvasó pedig rájön, hogy Hawkins az orránál fogva vezette. Örülök, hogy nem vagyok az a típus, aki elolvassa a könyv végét, mert akkor biztos hogy megöltem volna az olvasásélményt. A könyv végén ugyanis olyan fordulat van, amire még véletlenül sem számítottam. 

A történet röviden:

Az egyik visszatérő elem a történetben, ami nemcsak a jelenben hanem a múltban is jelen van, az a folyó, amiben rejtélyes halálesetek történtek. Először egy fiatal lány értelmetlen halála, majd egy anya, Nel Abbot elvesztése borzolja a közösséget. A tragédia hírére Nel húga, Jules is a városba érkezik, és legközelebbi rokon lévén ő gondoskodik Lenáról, az unokahúgáról. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosság történt, azonban Lena határozottan állítja, hogy az anyja soha nem ugrott volna le a szikláról. A nyomozás folyik, azonban ahogy telnek a napok, úgy derülnek ki féltve őrzött titkok.

Észrevételek:

A könyv igaz, hogy izgalmas, és a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet vele haladni, sőt ez szinte hajtja az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson, de nem árt felkészülni a nyomasztó hangulatra. A szereplőink mind valamilyen terhet cipelnek, és ez a hangulat kihathat az olvasóra is. Olvasás közben megfordulhat az ember fejében, hogy akár a közvetlen közelünkben is lehet olyan ember, aki cipeli a saját keresztjét, és még csak nem is tudunk róla.

Amit negatívként meg tudok említeni, az a rengeteg név, amit felsorakoztat a szerző. Volt amikor nem tudtam nyomon követni, hogy kiről is van szó, mert természetesen becenevek is előkerültek a kalapból. :) 

Annak ellenére, hogy szerettem olvasni ezt a történetet, mert izgalmas volt, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, ennyi Paula Hawkins könyvélménnyel elleszek egy ideig. :) Bár úgy tudom nincs is több könyve magyar fordítással.

Borító:

Teljesen egyszerű, semmi csicsa, semmi felesleges flancolás. Nekem tetszik. A víz áll az egész történet középpontjában, így elég beszédes a borító. A maga egyszerűségében szerintem jól sikerült.

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)