Könyvfalók

Ahogy már korábban említettem, ezt a kötetet egy könyvesbolt antikvár részén találta a férjem nagyon jutányos áron. El sem olvastam a fülszöveget, csak fogtam a könyvet, és indultam a kasszához. :) Ez volt a második könyv amit az írónőtől olvastam. Nem lesz a kedvencem, az biztos, de ahogy az Öt kismalac olvasása közben már megszokhattam, ez is olvasmányos és fordulatos történet volt. 

Továbbra is azt állítom, hogy aki egy olyan történetet tud összehozni, ami oldalról oldalra, fejezetről fejezetre fenntartja az olvasó figyelmét, úgy fűzi össze a szálakat, hogy gyakorlatilag az olvasó orra előtt van a megoldás, mégsem találja ki, hogy ki az, aki egész idő alatt mozgatja a szálakat, az az író egy zseni. Agatha Christie pedig egy zseni. 

Ebben a történetben Poirot nem egyedül nyomoz, van egy "társa" Ariadne Oliver krimiíró, aki rájön, ki is az a bizonyos harmadik lány:

"Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl’s Court"

A történetünkben a harmadik lány Norma, aki egyik reggel megjelenik Poirotnál, mert úgy gondolja, hogy megölt valakit, de ebben egyáltalán nem biztos. Több információval nem szolgál, azonban a nyomozó szeretné kideríteni, hogy valóban történt-e gyilkosság, és ha igen, akkor Norma miért nem emlékszik rá. Ebben a nyomozásban ahogy már említettem Mrs. Oliver is segít neki, aki esetenként túl messzire megy ebben a nyomozásban. A történet során nagyon sok talány van, azonban gyilkosságra utaló jel annál kevesebb.

A nyomozó párosunk évekre visszamenőleg elkezdi felgöngyölíteni Norma életét, a családját, és meglepő dolgokra bukkannak.

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kötetet, mert valóban izgalmas volt, olvasmányos, és rejtélyekkel teli. A nyelvezete egyszerű, könnyen lehet vele haladni, ami a párbeszédeknek is köszönhető. 

Norma személyével viszont egyáltalán nem voltam kibékülve, nem lett a kedvenc szereplőm, az biztos. Sokszor elgondolkodtam, hogy valóban vannak mentális problémái, vagy egyszerűen csak ilyen szerencsétlen.

Poirot viszont nagyot alakított. Nagyon szimpatikus volt, ahogy leült, és átgondolta a rendelkezésére álló információkat, majd rájött a megoldásra. Nem úgy volt "beállítva", hogy már az első oldalaktól tudta, hogy mi is történt azzal a szegény lánnyal, hanem ő is elakadhat a nyomozás során, ő is lehet tanácstalan, és neki is kell pihenőt tartania, hogy végül választ kapjon a kérdésekre.

A történet végén igazán meglepődtem, soha nem találtam volna ki, hogy mi is történt valójában. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Valamiért mindig átsiklottam Agatha Christie könyve felett, amikor válogattam a könyvespolcon. Nem tudom ennek mi az oka, de az biztos, hogy valamiért az Öt kismalacot vittem magammal minden költözésnél. Talán nagymamámtól, vagy a nagynénémtől örökölhettem, nem tudom pontosan, de hogy már vagy 10 éve nálam van, az biztos.

Most végre elolvastam, és őszintén bánom, hogy nem vettem hamarabb a kezembe. Egyszerűen fantasztikus írás. Egyszerű az írásmódja, olvasmányos, és lényegretörő. Nem is kell több egy tökéletes krimihez.

Elöljáróban annyit elmondok, hogy a történet végéhez közeledve szinte már megveregettem a vállamat, hogy milyen zseniális nyomozó lenne belőlem, összeraktam a történetet, kitaláltam mi is történt valójában, és rájöttem mindenre. Az utolsó néhány oldalon pedig kiderült, hogy még a közelében sem voltam a megoldásnak. :D

16 évvel ezelőtt történt egy gyilkosság, a tárgyalást követően a tettest elítélték, és börtönbe zárták, ahol életét vesztette. Halála előtt azonban levelet írt Carlának, a lányának, hogy ártatlanul ül börtönben. Carla, aki idő közben felnőtt nővé érett felkeresi Hercule Poirot nyomozót, hogy derítse ki mi is történt 16 évvel ezelőtt, mert hiába utal minden bizonyíték arra, hogy az anyja követett el gyilkosságot, neki meggyőződése, hogy ez nem igaz, ő nem ölhette meg az apját.

Poirot elvállalja az ügyet, és elutazik a gyilkosság helyszínére, és felkeresi azt az 5 embert, akik akkor a helyszínen tartózkodtak, és ismerték az áldozatot, a híres festőt, valamint a gyanusítottat, az ő feleségét. Egyesével beszél mindenkivel, majd megkéri, hogy ne csak szóban, hanem írásban is mondják el, hogy pontosan mire emlékeznek arról a napról. Hiába olvassuk újra ugyan azt, amit már egyszer hallottunk, mégsem válik unalmassá a könyv.

Érdekes volt látni az 5 különböző embertípust, és hogy milyen nagy hangsúlyt fektet az írónő az emberi viselkedésre. Sok mindent elmond az is, hogy ki milyen szemszögből közelítette meg az akkori eseményeket, és melyek voltak azok a pillanatok, amelyekre 16 év után is emlékeztek.

Így belegondolva, nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Agatha Christie-t. Egy tökéletesen megírt krimit tarthattam a kezemben. Biztos vagyok benne, hogy be fogok még szerezni néhány könyvet az írónőtől.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)