Könyvfalók

Annyira előkelő ez a könyv, annyira kedves számomra. Olyan titokzatos, olyan letisztult.

Örülök, hogy Szabados Ágnes által megvettem és elolvashattam. Imádom ezt a könyvklubbot. NIOK... te csodálatos! :) Ha még nem vagytok tagok, akkor itt megtudjátok nézni miröl is van szó.
https://szabadosagnes.blog.hu/tags/nincsidomolvasnikihivas

A könyvre visszatérve. Első a fülszöveg, azután a vélemény, illetve pár mondat a történetről.


Fülszöveg:
1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.


Borzasztó éveket határol körbe ez a levelezés. Az emberek nem tudnak boldogok lenni, mert a háború vagy a családját vette el, vagy az otthonát, vagy olyan szörnyűségeket kellett átélnie táborokban, amitől már nem tud önmaga lenni. Több ilyen személy is van a könyvben aki valamit vagy valakit elveszített.

A mi kedves főszereplőnk Juliet Ashton, aki 32 éves, az otthonát elvesztve rátalál Guernsey lakóira, vagyis ők találnak rá. Juliet próbálja íróként élni az életét, nem lett hatalmas sikere, de vannak, akik a szívükbe zárták, és nagyon megszerették ezt a kisasszonyt. A Krumplihéjpite irodalmi társaságról van szó, ami puszta véletlenségből alakult meg. Az éhség volt az oka. Ugyanis a németek szinte mindent elvettek az angoloktól, minden élelmet, hogy a katonák ne haljanak éhen. De ennek a csapatnak mégis sikerült egy malacot megmenteni a katonák elől. Így a boldogsággal és élettel telve, ennek a csapatnak valamit ki kellett találni, hogy a németek nehogy rájöjjenek mit is műveltek. Ez a kezdete ennek a történetnek, amiből tényleg egy könyvklub alakult ki, amit nagyon élveztek a kis sziget lakói.
Juliet meghívást kapott a klub tagjaitól, hogy menjen el hozzájuk. Ugyanis ez a kedves írónő róluk akart írni, hogy mit éltek át a háború alatt. Amit Juliet készített könyvet, annak teljesen más lett a témája és már Londonba sem akart visszamenni, mert annyira jól érezte magát ott, hogy szinte a saját otthonának tartotta. Már megkedvelte az embereket és volt akivel szorosabb kapcsolatot is kialakított.


Ahogy végeztem ezzel a szeretetteljes történettel, bántam hogy vége lett. Nagyon a szívemhez nőtt ennek a könyvklubnak az élete. Annyira kedves és meghatározó volt nekem. Juliet egy magával ragadó, teljes mértékben szívet melengető személyiség. Bár én is ott lehettem volna velük. Mindenki annyira kedves volt a másikhoz, pont ezért, a történet szinte mesébe illő.

Valamiért az előttem forgó jeleneteknek viszont  olyan szürkés világa volt. Jó... ez talán ellent mond az ezelőtti bekezdéssel. Ez talán a borító miatt lehetséges. Ebben a háború utáni időszakban, ahol nem volt más korábban csak bombázás, erőszak, nem is tudtam volna a színes világot elképzelni. Bár ott volt a tengerpart is, számomra mégis kicsit színtelen volt. Ez nem rontott semmit a történeten, csak egy megfigyelés, hogy én milyennek láttam. Szürke, de mégis érzelmekkel teli világ.


Idézetek:

"Ezért imádok olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan valami apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely sehol nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele."

"Olyan türelmetlen voltam, hogy egykettőre végigolvastam. De hamarosan újra neki kezdek, csak most lassabban, hogy mindent magamba szívjak."

Nagyon tetszett nekem ez a könyv, de mégis nagyon nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat, hogy miről is tudnék írni. Annyira magába szippantott, és ehhez képest nem vagyok megelégedve a végeredménnyel. De nem tudok többet kihozni magamból. Ezért kíváncsian várom, ti mit gondoltok róla? Jó vagy csak elmegy? :)
Olvastátok már?

                                  Fülszöveg

Mivel nem kecsegtetett a "top 5 szerda" molyos zóna éppen mai kihívása, ezért a mai napra kicsit átalakítottam arra, amiről ma szivesen írnék.
Az nem más mint azok a könyvek amiket olvastam és kedvenceltem is, vagy nagyon tetszett. Vannak az olvasott könyveim között olyanok is amikre nem igazán emlékszem, de szerintem ilyen minden könyvmollyal előfordul.
Lehet talán ezt a kérdést felteszem magamnak rendszeresen: Mik a jelenleg kedvenc könyveid?
Azért erről nehéz lesz írni. Minél több könyvet olvas az ember annál több lesz a kedvenc... annál nehezebben lehet választani. :)
A mostani felállás szerint ez az én top ötös listám. :)

Másnéven, Papp Dóra: Szepes Norbert. :)
Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ezt a könyvet a Mini-könyvklub 11-hez kellett kézbe venni és elolvasni. Nem bántam meg. Igaz a saját időbeosztásomhoz képest kicsit elhúztam az olvasást, hamarabb kellett volna befejeznem de nem bírtam. Ez egy kihívás teljesítése volt amivel a szeptemberi könyvet ki is pipálhatom.
Tehát a Mini-könyvklub szerint minden egyes hónapban, csoport által kiálasztott könyvet kell elolvasni, amit értékelni kell és a későbbiekben a tagokkal meg lehet beszélni kinek mennyire tetszett, vagy mi tetszett benne. Ezért egyértelmű nekem is kell róla írnom, meg hát nem is csinálnék mást. Szeretnék mindenkinek egy kis vágyat adni arra hogy megjöjjön a kedvük az olvasáshoz. Talán pont ehez a könyvhöz.

Fülszöveg!
Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. 
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Nagyjából a lényeg le is van írva. Szepes Norbertet valamiért mindig piszkálják. Mostani gimnáziumban sincs másképp. De fordul a kocka és már nem lesz egyedül az osztálytársainak köszönhetően, ezért a régmúltban kapott sérelmeit, bántalmazásait megoldja barátai segítségével. Konkrétan csak ott van a szeretet a szívében és erőt ad magának ezzel, hogy újra szabad legyen. Szerintem ez nagy szó, hogy az ember 12 év után tud csak igazán szabad lenni, friss levegőt szívni, leesik minden teher a válláról és mintha egy új ember lenne. Amiért oly sokáig szenvedett elmúlt.... megdolgozott a jóért és meg is érdemelte. 

Két és fél hónap alatt olyan közeli viszonyba lépett az osztálytársaival, amire azt mondanám, hogy hihetetlen. Rövid idő alatt nagyon eseménydús volt a főszereplő élete. Lett egy szerelme, Farkas Míra. A farkaslány... a kedves Míra. Megjegyzem nagyon tetszett ez a megszólítás. 
Míra félt és tartott ettől a barbár vikingtől, de ahogy megismerte, rájött, hogy nincs mitől tartania. Fülig szerelmesek lettek egymásba, mégsem úgy alakult a mese vége ahogy vártam. 

Gabesz aki jó barátja lett, szintén konfliktus volt közöttük. A két vagány gyerek nem fért meg egy gatyában.  Rájött, hogy félreismerte.
A szüleivel is jó viszonyban volt, ahhoz képest hogy sokszor bajba került és az iskolát sem szerette. Viszont okos gyerek volt ez a Norbi gyerek. Szeretett nyelveket tanulni, szerette a történelmet. Szeretett dolgozni, mindig tisztességgel csinálta amibe belefogott. 
A személyisége is fantasztikus volt. Türelmes, mindig higgadt volt. Tehát okos, izmos, dolgos ember, szeretett főzni és jól is csinálta, valamint szerette a természetet. Egy balesetben rájött hogy nagy ereje van az anyatermészetnek, ezért mindig tisztelte és óvta. Nem utolsósorban az állatokat is szerette.

Sajnos volt egy régről ismert ember akivel nagyon nem szerették egymást. Harcoltak, dúltak lélekben, de ami jár az jár. Ez a gonosz személy akit Daninak hívnak, megkapta méltó büntetését, sajnos nagyon későn, de megkapta. 

Összességében tetszett a témakör, tetszett benne, hogy kicsit tanulhattunk Tyrről, Odinról, a Narnákról.... az északi mitológiáról. Szerettem benne a szerelmet, szerettem a két főszereplőt. Szívemhez nőtt Norbi és Míra is. Nem utolsó sorban a könyvborító is csodaszép.  Számomra 5 csillagot ér! :)

Köszönöm Norbi ezt az alakítást!
Köszönöm Papp Dóra ezt a történetet!
Köszönöm a CICERÓ Könyvstúdiónak!

Képek a pinterestről vannak!

Nektek van kívánságlistátok?

Milly Johnson: Téli láng

Szeretem az ilyen könnyed, szerelmes történeteket, bár kicsit tartottam tőle, hogy ebben a nyári hőségben furcsa lesz téli történetet olvasni. 😊

A borítón olvasható cím és a hozzá tartozó két mondat megtévesztett és jó pár oldalt elolvastam, mire kiderült, hogy félre olvastam a címet! Téli lány-t olvastam a borítón.

Kissé nehezen indult be az olvasás, sőt szomorkodtam kicsit, hogy a sztori elején kiderül ki, kibe lesz szerelmes. Aztán érdekes fordulatot vett a történet és már nem is volt olyan egyértelmű a végkifejlet. 😉

...Sose gondoltam rá, milyen volt Alice-nek, amikor visszament a kiindulási pontjára. Azt hittem, csak vállat vont és túllépett rajta. De én nem bírok. Valahányszor lehunyom a szemem, visszatérek az igazi ágyamba, az igazi szobámba, és ez az egész csak egy álom.

  „Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”
























Tőlem 5-ből 4,5 fél csillagot kapna. Egyik kedvenc könyvem lett, és teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat.