Veronica Henri- Könyvesbolti szerelmek

    Az elmúlt időben olvasott számos pszicho-thriller után úgy vágytam már valami jó kis csöpögős romantikus regényre. A cím és a borító alapján esett a választásom a Könyvesbolti szerelmek című regényre. Amit kaptam nem igazán esik a szirupos romantika fogalomkörébe, mégis érdemes volt elolvasni és elnyerte a tetszésemet.

                                  Fülszöveg

 

Eredeti cím: How to Find Love in a Bookshop
Kiadás éve: 2016

   Emilia ​az apja halála után átveszi a kisvárosi könyvesbolt irányítását, és a nyakába szakadó adósság ellenére az életében valami varázslatos veszi kezdetét: mert aki belép az üzletébe, azt körbefonja a szerelem, vagy egyenesen társra talál.
   Jönnek sorban a vevők: Thomasina, a lakáséttermet működtető, visszahúzódó tanárnő; June, egy régi csalódását évtizedek óta magába rejtő, odaadó asszony; Jackson, a könyveket eddig óvatosan elkerülő fiatalember, akinek mindene a kisfia, és akinek a gondolatai még mindig a régi szerelme körül járnak. Aztán itt van Bea, a menő folyóirat művészeti vezetője, aki majd belebolondul a gyereknevelésbe és a vidéki élet egyhangúságába; Sarah, a titokzatos asszony, aki különleges figyelemmel van Emilia iránt, és maga a lány, aki gyászában és a kötelességtudattól hajtva is azonnal észreveszi, hogy melyik férfi való neki igazán.
Veronica Henry regénye Anglia idilli vidékén, a meseszép Cotswoldban játszódik; habkönnyű, bájos könyv arról, hogy olvasni és szeretni jó.


    Körülbelül a negyedénél tartottam, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Nekem abba kell hagynom ezt a könyvet annak ellenére is, hogy szinte soha nem teszek le egyetlenegyet sem félig elolvasottan. Pont ekkor írt egy könyvmolytársam egy Facebook olvasós csoportba, hogy mennyire tetszett neki ez a könyv és csodálkozásomra sokan osztották a véleményét. Nem értettem, hogy velem van baj vagy mindenki mással. Hatásukra nem adtam fel és tovább olvastam. Az volt a problémám, hogy egyszerre túl sok szereplő életét ismertem meg, túl sok szereplő életébe nyertem betekintést és nem éreztem úgy, hogy közel kerülök hozzájuk. És lényegében azért olvasunk, hogy egy másik szereplőn keresztül új életeket éljünk át, új dimenziókba lépjünk át. Én pedig kaptam szeleteket emberek életéből és nem tudtam átérezni a problémájukat, mert nem ismertem őket. Azt hittem, hogy végig így fog menni. A kisváros minden lakóját bemutatják, akik néha betoppannak a könyvesboltba. Szerencsére nem így történt. Sorban újra központba kerültek a "régiek" és mind ismerősebbek lettek. Ezután az volt a bajom az egésszel, hogy összekevertem a szereplőket. Nem tudtam, hogy ki kicsoda. Az is igaz, hogy egyszerre mindig csak egy rövidebb részt olvastam el, így két olvasás közötti  idő alatt elfelejtettem, hogy ki kicsoda. Így amikor Emilia után Jackson-ról olvastam csak pár sor után derült ki számomra, hogy ki is az a Jackson valójában. Ekkor rájöttem, hogy ez az a könyv, amit NEM SZABAD letenni. Mindig több könyvet olvasok egyszerre, de most csak erre kellett koncentrálni. És bejött. Miután többször is visszajöttek a különböző szereplők szempontjából elmesélt történetek egész jól kiismertem és megszerettem őket. A végére egy egész jó történetté állt össze. Nem az a nagyon csöpögős, nyálas romantikus, nem rózsaszín köd és szappanopera az egész.
Kíváncsi lennék a folytatásra, bár félek, hogy az csak egy erőltetett dolog lenne. Nincs bennem hiányérzet a történettel kapcsolatban, de olyan idilli kis hely volt ez a kisváros, olyan jól alakult az emberek sorsa, hogy visszakívánkozom oda. A sok nehézség árán végül mindenki megtalálta a boldogságot.

    Emellett persze nem elhanyagolható az sem, hogy ez egy igazi könyvmolyoknak szóló regény. A legtöbb olvasással kapcsolatos idézetet garantáltan ebből a könyvből lehet kiszedni.
Én is kiválasztottam egyet, ami a legjobban tetszett nekem:

    Ajánlom mindazoknak, aki szeretnek olvasni és egy könnyed romantikus szórakozásra vágynak. Sok könyvmoly fogja kicetlizni szerintem az olvasós idézetek helyét.



*A bejegyzés a Kinga könyvei blogról származik.