A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 26., kedd

rupi kaur : tej és méz

8:00 0 Hozzászólás
  Szép könyv. A borítója különösen szép bársonyos tapintásával és a tükörsima, hófehér betűivel. Sőt! Rögtön üzen, hogy a mondanivalót kell figyelni a külalak helyett. Kisbetűivel talán a történet közepére utal. A rovarok is több asszociációt engednek meg. ( nekem először legyeknek tűntek ) Majd belelapoztam és...
Eláll a lélegzet. A belső olyan csodálatosan őszinte és valós, hogy bennakad a szó. Elszoktam az ilyen fajta nyers igazmondástól. Kikímélt szemem és elmém nehezen fogja fel a szavak jelentését. Majd sorról sorra haladva megértem, hogy tényleg arról szól. Tényleg úgy írta le és valóban azokat a kifejezéseket használta. Az ERŐSZAKOT adja kezembe teljes meztelenségében az áldozat lelkén át. Nagyon szélsőséges esetet használ. Hajlamos lennék azt gondolni, hogy túl távoli az esemény, a leírás, a történet. Velem soha nem eshet meg. Vagy?
  Apa tündéri hercegnője mire lánnyá, majd nővé cseperedik, bizony számtalan olyan eseményt és negatív élményt él át, ami megtanítja óvakodni a gátlástalan, kéjenc szexuális ragadozóktól. Csak pár példát felsorakoztatva: kacsintós postás, fejet simogató szülői munkatársak, csak neked hagyott hely a buszsofőr mögött, kezet simogató trafikos...(már biztosan tudnád sorolni ). Szóval, a különösen erőszakosan bántalmazottakat leszámítva, a nők többsége megtanítja magát túllépni. A könyv viszont fel kell, hogy ébressze a belső vívódás lendületét és egyre többen és hangosabban kell kiállni nőtársaink mellett. Akik az elbeszélés szerint is nagyon nehezen élik meg saját létezésüket. Hiszen torzult tükörképet teremtettek önnön vágyaikról is. Megrendítő, igaz?
  Rupi szüfrazsettként munkálkodik. Nem kíván szépirodalmi munkásságáért dicséretet kapni. Ettől sokkal fontosabb eszköze a nyíltság. Valamit nagyon jól csinál, még ha most pár napig forgolódom is. Elolvastam könyvét és úgy döntöttem, hogy ajánlom minden anyának, nővérnek, húgnak, apának, testvérnek, rokonnak, mindenkinek, aki kapcsolatban van a női nemmel. A csendes bólogatás nem mindig beleegyezés. Vigyázzunk egymásra!
 Nagyon köszönöm a lehetőséget a maikönyv.hu csapatának! Olyan könyvet kaptam, mely új dimenziót nyitott számomra.
  Ha ismertek hasonlóan őszinte műveket az irodalomban, kérlek osszátok meg velem!

2018. július 5., csütörtök

Csengery Bándérász: Ha feljő a Hold

4:00 0 Hozzászólás
   Amióta a Könyvfalók csapatát erősítem többször is megkerestek minket különböző könyvajánlatokkal, hogy elolvassuk őket. Eddig sajnos ilyen-olyan okok miatt nem tudtam ezekben részt venni. Nem úgy, mint ez alkalommal.
    Gyors megbeszélés után meg is érkezett hozzám a könyv postai úton gondosan becsomagolva. Már aznap kezembe vettem, s nem törődve a fáradtsággal, rögtön olvasgatni kezdtem az első lapokat.

Na de ne haladjunk így előre!

   A könyv szerzője Csengery Bándérász, aki tinédzserkorában írt verseit és rövid történeteit gyűjtötte össze ebben a kötetben. 

 















Fülszöveg:
 
 "Csengery ​Bándérász író, költő 1984-ben született. Természetesen nem ez az eredeti neve, ez csak egy felvett művésznév. 26 éves koráig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csenger kis városában élt, majd innen költözött Siófokra, ahol jelenleg is él feleségével és kisfiával. Az ebben a kötetben megjelent versei és novellái leginkább 15-20 éves kora között íródtak. Az itt látható kép 2000-ben készült róla.
Versei leginkább érzések, mely érzéseket legtöbbünk átél vagy már átélt. Talán ezért is találhatja meg mindenki a neki szóló mondanivalót. Emellett novelláival inkább szórakoztatni akar, bár aki tud a sorok között olvasni, az megtalálhatja benne az elrejtett, mögöttes mondanivalót is. Persze ehhez valamelyest ismerni kell a székelyek tekervényes gondolkodásmódját is, mivel ő is székelyek leszármazottja (még ha csak negyed részben is, de ezt ő büszkén vállalja).
Írásait elsősorban nem csak kamaszoknak ajánljuk, hanem bárkinek, aki szívesen olvas új hangvételű, új meglátású, szókimondó írásokat, amelyek itt-ott rámutatnak társadalmi összgondolkodásunk hibáira. Mindemellett megpróbálja útba igazítani az érzelmeiket felfedezni kezdő kamaszokat egy olyan számukra új világban, ahol később majd otthonosan kell mozogniuk."

   A borítón gyermeki zsírkrétarajz látható (ami egyébként a versek alatti illusztrációkra is jellemző), egy éjjeli látkép. Egyedül a Hold van kidolgozva így magára vonzza a tekintetet. A kötetből kiderült, hogy a kamasz Bándérász éjsyaka írt, mint költőóriásunk, Ady. A Hold, s minden, ami az éjszakával jár (sötétség, titok, Halál) nagy hatással volt írásaira. 
   Az előszó volt az első kellemes meglepetés. Hangvétele valamiért nagyon megérintett. Olyan kis barátias, tele szeretettel az olvasói felé. A leírás alapján szinte magunk elé képzeljük a férfit, aki álma megvalósulásáért küzd, hogy megszülethessen ez a kis kötet.
Továbbá azt ígéri még az előszóban, hogy nyomon követhetjük fejlődését, ami való igazság. Nem csak az írói tehetség kibontakozására gondolok ezáltal, hanem az életkorral változó sajátosságokra is, ami leginkább a témaválasztásban mutatkozik meg. Az első versei közt szerepel a Bagzanak már a macskák. Melyik kamasz fiú nem somolyog a párzó macskák láttán? Még a hangjukat utánzó kurjantásokat is produkálnak. 
    Tehát a témák a tinédzserek érdeklődési körét mutatja: elérhetetlen vágyak, megválaszolhatatlan kérdések, a halál, történelem, később a szerelem és erotika. 
Személyes kedvenc verseim a szerelmes versei. Szeretem az olyan verseket, amik mély érzéseket közvetítenek, amik megérintik a lelkemet, aminek elolvasása után jó érzésem van. Bándérász legtöbb verse ilyen. Látom benne a lehetőséget, hogy sokat emlegetett költő lesz. Sőt! Az is felötlött bennem olvasás közben, hogy ha még mindig érdeklik ezek a témák simán írhatna gyerekeknek szóló tabutémás verseket. De valószínűleg levetkőzte már ezt a naiv kiskamaszos stílust, s ma egészen más verseket írna/ír. Szívesen olvasnám azokat is. 
   Novellái személyes tapasztalatain, képzelgésein alapulnak. Naplószerűek. Csak a Kedves Naplóm! hiányzik belőle. Ettől függetlenül viccesek, sajátos humor lengi át őket. Vannak teljesen reálisak: leszakadt polc, eltűnt macskakölyökről szóló; és vannak fikciók: a prostituált Hamupipőkéről és a hatalmas tamponról.
    Egyetlen dolgot hiányolok. A fülszövegben az áll, hogy negyed részben székely származású és művei megértéséhez nem árt, ha ismerjük a székelyek tekervényes, csavaros észjárását. Bár nem vagyok székely, de a székelyek közvetlen közelében élek, ismerem észjárásukat. Nem találtam semmi arra utalót, amit egy székely gondolkodású megérthet, más pedig nem. 

   Összességében tetszett. Nem volt bajom sem a versekkel, sem a novellákkal. Ajánlom minden kamasznak (bár nem a depresszióra hajlamosabb típusnak, még megihletné a sok halál téma) és nem kamasznak is. Főleg azoknak a szülőknek ajánlom, akiknek kamasz gyerekük van. Ezzel talán jobban beleláthatnak a gyerek fejébe, hiszen nem egy felnőtt írja le, hogy mi érdekli a fiatalokat, hanem hiteles forrásból, egy kamasz tollán keresztül értesülünk minderről.

2017. június 20., kedd

Verses Kedd 90.

7:30 0 Hozzászólás

József Attila: Nyár

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol –
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél –
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

2017. február 21., kedd

Verses kedd 73.

8:00 0 Hozzászólás

Kép forrása


Nyulász Péter: Farsang



Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,

lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.



Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,

fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.



Pille nem jó, hanem cica!

Elég lesz egy csíkos ruha,

cérna bajusz, hosszú farok,

láthatnák, hogy macska vagyok.



Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,

esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.



Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez

Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:



ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.

Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

2017. január 17., kedd

Verses Kedd 68.

8:36 0 Hozzászólás
Kép forrása: mme.hu

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.


2016. december 27., kedd

Verses Kedd 65.

0:30 0 Hozzászólás



Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

2016. december 20., kedd

Verses Kedd 64.

7:00 0 Hozzászólás




ÁHÍTAT KÉNE

gyermeki
csodálkozás
havakkal hulló
kéklátomás

midőn nőnek a háztetők
a lehullandó drága éjbe:
megjelenne házunk fölött
a fény: széttárt szárnyon a Béke

suhogó gyönyörű madár
sóhajtásom halk röppenése
kísérné csak
hol a Madár
a Látomás? hol itt a Béke?

hóból vastagra püffedt dunyhák
paskolódnak az Újszülöttnek
teknőjét azok bábáskodják
akik hányszor befürösztöttek
szegény Gyermek meg is fulladhat
tömjén- mirrha- s aranyfüst szálldos
a barmok nagyokat durrantnak
a karácsonyunk is gőzös-gázos
mindent el tudnak rontani:
a csillagot fenyőnk hegyéről
felnyújtóznak roppantani
s kifarolják Jézust helyéről

Gáspár Menyhért és Boldizsár
s minden barom és kiskirály
forgolódik csak sürgölődik
- látványosan: é r d e m ü k őrzik

áhítat kéne
gyermeki csodálkozás
havakkal hulló
kék látomás

2016. december 13., kedd

Verses Kedd 63.

8:15 0 Hozzászólás
Kép forrása és érdekességek a Luca napról

Mentovics Éva: Luca, Luca december

Luca, Luca, december,
Vessen ráncot a pendely!
Koppanjon a csizmád sarka,
Tele legyen majd a kamra!

Eresz alatt költsön fecske,
Boldog legyen a menyecske!
Pördüljön a szoknya fodra,
Sose legyen pénzre gondja!

Sárguljon a búzatábla,
Kalács keljen majd a tálba’!
Szalmát rejtsen majd a pajta,
Görbüljön a koca farka!

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,
Tojást tojjon minden tíkod!
Csorduljon a tőkéd leve,
Minden hordód legyen tele!

Ó az Isten, hidd el, jót ád,
Keljen sok-sok szárnyas jószág!
Babbal teljen a talicska,
Jól tejeljen majd a Riska!

Sparhelteden főjön lencse,
Legyen társad a szerencse!
Újuljon a vályogtornác,
Rúdon lógjon száz szál kolbász!

Luca, Luca tizenhárom,
Kedves gazda, Isten áldjon!
Spájzod legyen mindig tele,
Szerencse is férjen bele!

2016. november 8., kedd

Verses Kedd 58

8:00 0 Hozzászólás

A sütőtök

Gödröt ások, fészket vetek, 
közepébe magot teszek, 
vizet hordok, meglocsolom, 
óvatosan betakarom. 
Múlik a nap, éjre éj, 
a magocskám vígan él. 
Reped a föld, bújik a zöld, 
ágacskája elbűvöl. 
Ápolgatom, nevelgetem, 
virágzását remélhetem. 
Itt is virág, ott is virág, 
égszínkék az egész világ. 
Virág helyén zöld kis labdacs, 
körbefogja kunkori kacs. 
Nyár végéig növöget, 
bevárja az őszi felleget. 
Csípi dér, fújja szél 
kedélyesen éldegél, 
áztatja a hulló köd, 
megérett az arany rög. 
Óvatosan ölbe veszem, 
a konyhába becipelem. 
Nézem, nézem ezt a tököt, 
mely hozott nékem sok örömöt, 
kora nyártól késő őszig 
szemlélhettem, hogy fejlődik. 
Érzem gyomrom morgását, 
íze édes mámorát, 
s nincs mit tenni, 
gyomrom korog, 
az óriásnak csak suttogok: 
Ne haragudj drága tök, 
de vacsorára belőled sütök.


2016. november 1., kedd

Verses Kedd 57.

8:00 0 Hozzászólás
Kép forrása

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd


Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.



2016. október 25., kedd

Verses Kedd 56.

15:27 0 Hozzászólás

Kép forrása

Gárdonyi Géza:
A bor legendája


Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: 

Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?" 
Felelt Nóé: "No megöregedtem, 
de ilyen jó bogyót még nem ettem". 
  
Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: 
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?" 
Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári! 
Három Istent kezdek immár látni!" 
  
Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: 
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?" 
Felelt Nóé: "Iszom reggel óta: 
Gyere pajtás, van még a hordóba!"

2016. augusztus 30., kedd

Verses Kedd 48.

13:33 0 Hozzászólás
Kép forrása



Weöres Sándor: Kezdődik az iskola

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.  

2016. június 21., kedd

Verses Kedd 38.

7:59 0 Hozzászólás
NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.


Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

2016. június 14., kedd

Verses Kedd 37.

7:57 0 Hozzászólás

Szentjánosbogár

Csipetnyi szeszéllyel érkezett a nyár,
Napsugár fénylett cseresznyevirágon,
Csepp katicaszárny alatt ébredt a táj,
Zümmögés szállt édes akáccsilláron.

Gesztenyegirland volt dísze a mának,
Nyíló násznépként pompázott a liget,
Míg mámorgyönyört zöldellő világnak
Bodzapamacsán hű csendpille pihent.

Pitypangrojtokon bóbiskolt a harmat,
Tücsökdallam ringatta könnyű álmát,
Bársonylevegő volt nektáros balzsam,
Békés csillámzene szólt sziromhárfán.

Az alkony mosolypuha gyöngysugara
Szép selyemcsipkébe hímezte a mát,
Miközben halk méznyugalma elaltat -
Pilácspöttyöt gyújt a szentjánosbogár.

2016. május 31., kedd

Verses Kedd 35.

6:30 0 Hozzászólás
Rozsonits Judit: Foghatnád kezem

"Foghatnád kezem, míg a szívedig elérek,
és az én szívemet eléd helyezem.
Foghatnád kezem, míg a lelkemet megérted,
és elandalodsz dallamán csendesen.

Simíthatnád arcom finoman, gyengéden
kutatva, ismerkedve velem,
túrhatnál hajamba, tarthatnád a tarkóm,
míg ajkadhoz ajkammal odaérkezem.

Szememet döbbenten nyitom tágra,
s egy mozdulattal hátrahőkölök:
hiszen centikre van szájamtól a szája
- csókoljon meg, mert megőrülök!

Bizsereg a bőröm, tarkómon
vitustáncot járnak a pihék,
ereimben vadul száguldó vérem
megannyi szikrát szállít szerteszét.

Tenyereddel közelítsz, ujjadat
finoman állam alá helyezed,
mélyen szemembe nézve látod,
hogy egész testemben remegek.

A pillanatot elodázod. Habozva,
várakozva tartod fejemet,
kérdés izzik tekintetedben,
némán várod feleletemet.

Ajkam résnyire megnyílik,
de hang nem jön ki a torkomon,
úgy érzem, végem, hát erőt gyűjtve
a szememet most behunyom.

Sóhaj szakad fel mélyről belőlem,
mely ajkadon omlik el, érzem én,
és nem létezik már sehol e világon más,
csak ketten vagyunk: te meg én."

Follow Us @soratemplates