Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. december 27., kedd

Verses Kedd 65.

Törpilla 0:30 0 Hozzászólás

(A kép forrása)

Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. december 20., kedd

Verses Kedd 64.

Mayerné Répási Adrienn 7:00 0 Hozzászólás

ÁHÍTAT KÉNE

gyermeki
csodálkozás
havakkal hulló
kéklátomás

midőn nőnek a háztetők
a lehullandó drága éjbe:
megjelenne házunk fölött
a fény: széttárt szárnyon a Béke

suhogó gyönyörű madár
sóhajtásom halk röppenése
kísérné csak
hol a Madár
a Látomás? hol itt a Béke?

hóból vastagra püffedt dunyhák
paskolódnak az Újszülöttnek
teknőjét azok bábáskodják
akik hányszor befürösztöttek
szegény Gyermek meg is fulladhat
tömjén- mirrha- s aranyfüst szálldos
a barmok nagyokat durrantnak
a karácsonyunk is gőzös-gázos
mindent el tudnak rontani:
a csillagot fenyőnk hegyéről
felnyújtóznak roppantani
s kifarolják Jézust helyéről

Gáspár Menyhért és Boldizsár
s minden barom és kiskirály
forgolódik csak sürgölődik
- látványosan: é r d e m ü k őrzik

áhítat kéne
gyermeki csodálkozás
havakkal hulló
kék látomás

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. december 13., kedd

Verses Kedd 63.

koalány 8:15 0 Hozzászólás

Kép forrása és érdekességek a Luca napról

Mentovics Éva: Luca, Luca december

Luca, Luca, december,

Vessen ráncot a pendely!

Koppanjon a csizmád sarka,

Tele legyen majd a kamra!

Eresz alatt költsön fecske,

Boldog legyen a menyecske!

Pördüljön a szoknya fodra,

Sose legyen pénzre gondja!

Sárguljon a búzatábla,

Kalács keljen majd a tálba’!

Szalmát rejtsen majd a pajta,

Görbüljön a koca farka!

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,

Tojást tojjon minden tíkod!

Csorduljon a tőkéd leve,

Minden hordód legyen tele!

Ó az Isten, hidd el, jót ád,

Keljen sok-sok szárnyas jószág!

Babbal teljen a talicska,

Jól tejeljen majd a Riska!

Sparhelteden főjön lencse,

Legyen társad a szerencse!

Újuljon a vályogtornác,

Rúdon lógjon száz szál kolbász!

Luca, Luca tizenhárom,

Kedves gazda, Isten áldjon!

Spájzod legyen mindig tele,

Szerencse is férjen bele!

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. november 8., kedd

Verses Kedd 58

Mayerné Répási Adrienn 8:00 0 Hozzászólás

Korbel Zsuzsanna

A sütőtök

Gödröt ások, fészket vetek,
közepébe magot teszek,
vizet hordok, meglocsolom,
óvatosan betakarom.
Múlik a nap, éjre éj,
a magocskám vígan él.
Reped a föld, bújik a zöld,
ágacskája elbűvöl.
Ápolgatom, nevelgetem,
virágzását remélhetem.
Itt is virág, ott is virág,
égszínkék az egész világ.
Virág helyén zöld kis labdacs,
körbefogja kunkori kacs.
Nyár végéig növöget,
bevárja az őszi felleget.
Csípi dér, fújja szél
kedélyesen éldegél,
áztatja a hulló köd,
megérett az arany rög.
Óvatosan ölbe veszem,
a konyhába becipelem.
Nézem, nézem ezt a tököt,
mely hozott nékem sok örömöt,
kora nyártól késő őszig
szemlélhettem, hogy fejlődik.
Érzem gyomrom morgását,
íze édes mámorát,
s nincs mit tenni,
gyomrom korog,
az óriásnak csak suttogok:
Ne haragudj drága tök,
de vacsorára belőled sütök.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. november 1., kedd

Verses Kedd 57.

koalány 8:00 0 Hozzászólás

Kép forrása

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. október 25., kedd

Verses Kedd 56.

koalány 15:27 0 Hozzászólás

Kép forrása

Gárdonyi Géza:

A bor legendája

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:

Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?"

Felelt Nóé: "No megöregedtem,

de ilyen jó bogyót még nem ettem".

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:

A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?"

Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári!

Három Istent kezdek immár látni!"

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:

Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?"

Felelt Nóé: "Iszom reggel óta:

Gyere pajtás, van még a hordóba!"

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. augusztus 30., kedd

Verses Kedd 48.

koalány 13:33 0 Hozzászólás

Kép forrása

Weöres Sándor: Kezdődik az iskola

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. augusztus 16., kedd

Verses Kedd 46.

koalány 13:13 0 Hozzászólás

Kép forrása

Szilágyi Domokos: Új kenyér

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér-

Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,

a vetőgép búzát vetett,

felhő hullatta az esőt,

nap hullatta a meleget.

Szökkent a szár szép magasra,

jött a kombájn, learatta,

learatta, kicsépelte,

a gőzmalom megőrölte,

teherkocsi hazahozta,

anya pedig megsütötte

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér.

Folytatás...

# Verses kedd

2016. június 21., kedd

Verses Kedd 38.

Mayerné Répási Adrienn 7:59 0 Hozzászólás

NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. június 14., kedd

Verses Kedd 37.

Mayerné Répási Adrienn 7:57 0 Hozzászólás

Kövecses Anna

Szentjánosbogár

Csipetnyi szeszéllyel érkezett a nyár,
Napsugár fénylett cseresznyevirágon,
Csepp katicaszárny alatt ébredt a táj,
Zümmögés szállt édes akáccsilláron.

Gesztenyegirland volt dísze a mának,
Nyíló násznépként pompázott a liget,
Míg mámorgyönyört zöldellő világnak
Bodzapamacsán hű csendpille pihent.

Pitypangrojtokon bóbiskolt a harmat,
Tücsökdallam ringatta könnyű álmát,
Bársonylevegő volt nektáros balzsam,
Békés csillámzene szólt sziromhárfán.

Az alkony mosolypuha gyöngysugara
Szép selyemcsipkébe hímezte a mát,
Miközben halk méznyugalma elaltat -
Pilácspöttyöt gyújt a szentjánosbogár.

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. május 31., kedd

Verses Kedd 35.

Mayerné Répási Adrienn 6:30 0 Hozzászólás

Rozsonits Judit: Foghatnád kezem

"Foghatnád kezem, míg a szívedig elérek,
és az én szívemet eléd helyezem.
Foghatnád kezem, míg a lelkemet megérted,
és elandalodsz dallamán csendesen.

Simíthatnád arcom finoman, gyengéden
kutatva, ismerkedve velem,
túrhatnál hajamba, tarthatnád a tarkóm,
míg ajkadhoz ajkammal odaérkezem.

Szememet döbbenten nyitom tágra,
s egy mozdulattal hátrahőkölök:
hiszen centikre van szájamtól a szája
- csókoljon meg, mert megőrülök!

Bizsereg a bőröm, tarkómon
vitustáncot járnak a pihék,
ereimben vadul száguldó vérem
megannyi szikrát szállít szerteszét.

Tenyereddel közelítsz, ujjadat
finoman állam alá helyezed,
mélyen szemembe nézve látod,
hogy egész testemben remegek.

A pillanatot elodázod. Habozva,
várakozva tartod fejemet,
kérdés izzik tekintetedben,
némán várod feleletemet.

Ajkam résnyire megnyílik,
de hang nem jön ki a torkomon,
úgy érzem, végem, hát erőt gyűjtve
a szememet most behunyom.

Sóhaj szakad fel mélyről belőlem,
mely ajkadon omlik el, érzem én,
és nem létezik már sehol e világon más,
csak ketten vagyunk: te meg én."

Folytatás...

# vers # Verses kedd

2016. május 24., kedd

Verses Kedd 34.

koalány 9:04 0 Hozzászólás

Kép forrása

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.