Beth O'Leary - Az ágybérlő

Tiffy és Leon egy lakásban laknak.
Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak.
Tiffy és Leon még sosem találkoztak…

Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia. Méghozzá azonnal. Leon éjszakánként dolgozik, és meglehetősen pénzszűkében van. A barátaik azt gondolják, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé.
A helyzetüket tovább bonyolítja egy megszállott expasi, egy követelőző ügyfél, nem beszélve egy igazságtalanul bebörtönzött fivérről, így hamar rá kell jönniük, hogy ha jól akarják érezni magukat az otthonukban, akkor minden szabályt fel kell rúgniuk…

Ez egy nagyon cuki kis történet volt. :) Humoros, romantikus, érzelmekkel teli. Határozottan tetszett, hogy egyik szál sem volt túlragozva, a szövegezése egyszerű, ezért nagyon olvastatta magát.

A főszereplőnk Tiffy (ez a név.. :D ), akivel szakított a barátja, ezért mondhatni hajléktalanná válik. Sürgősen lakást kell találnia, viszont nem keres annyit, hogy egy rendes lakást ki tudjon venni, ezért vagy egy lepusztult szobát vesz ki, vagy elfogadja a közös használatú albérletet.

Leon állandó éjszakás műszakban dolgozik, és mivel pénzre van szüksége, hogy fizesse a börtönben lévő testvére ügyvédjét, ezért adja magát a lehetőség, hogy kiadja a lakását, hisz éjszaka úgysincs otthon.

Ez a lehetőség pont kapóra jön Tiffynek, a bérleti díj sem sok, viszont azt kell megemésztenie, hogy ezzel nemcsak a lakást bérli, hanem azt az 1 db ágyat is, amit közösen használnának Leonnal. Csak az egyikük napközben, a másikuk pedig éjszaka. Mivel a szükség nagy úr, ezért Tiffy belemegy, és beköltözik Leon lakásába. 

Belegondolva, hogy egy olyan ember lakik a lakásodban, akivel még csak nem is találkoztál, használja a dolgaidat, a ruhái lógnak a szekrényedben, és alszik az ágyadban, hááát, ez az én komfortzónámtól nagyon távol áll. :D 

Eleinte papírcetliken leveleztek egymással, és nekem már az is érdekes volt, hogy Tiffy mennyi személyes dolgot megoszt egy idegennel. Viszont már nagyon vártam azt a pillanatot, amikor találkoznak. Egy sablonos, minden kreativitást nélkülöző találkozásra számítottam, és nagyon örülök, hogy csalódnom kellett. :D Az a bizonyos első pillanat zseniálisan lett megoldva, majdnem felröhögtem a vonaton. :D

De nem minden ilyen rózsaszín, ugyanis Tiffy barátja 2 év együtt járás, és együtt élés után most mutatja ki igazán a foga fehérjét. Egy pszichopata, aki megszokta, hogy minden úgy van ahogy ő akarja. Viszont időközben Tiffynek is kinyílt a szeme, és mindent megtesz, hogy távol tartsa magától az őrült exét. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelte.

Leon karakterét nagyon szerettem, példaértékű, ahogy kitart a testvére mellett, hisz az ártatlanságában, és mindent megtesz, hogy kihozza a börtönből. Legnagyobb meglepetésére nemcsak Tiffy veszi a fejébe, hogy segít neki, hanem Tiffy barátai is. Nagyon bírtam őket. Egyikük a tűz, a másikuk a víz, mégis nagyon jó csapat együtt.

Jókat mosolyogtam az üzenetváltásokon, a párbeszédeken. Szinte már hétköznapi volt. Megfelelő egyensúlyban volt a munka és a magánélet. Ahogy bárkinek, a főhőseinknek is vannak akadályok mindkét területen, és küzdenek azért, hogy átlépjenek ezeken. Kifejezetten tetszett, hogy semmi nem oldódott meg magától, mint ahogy az a való világban sincs így. De ne gondoljuk, hogy minden rózsaszín, mert komoly hangsúlyt fektetett az írónő a bántalmazásra (és itt most nem feltétlenül a fizikai bántalmazásra gondolok), a magányra, a kétségbeesésre, és a kilátástalan helyzetekre is.

Érdekes, hogy ez nem az a könyv volt, aminél azt vettem volna észre, hogy a csapból is ez folyik. Amíg meg nem említette az egyik barátnőm, még csak nem is hallottam róla. A szerzőt nem ismertem, viszont a könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, és gondoltam adok neki egy esélyt, mondván nyissunk a világra és ismerjük meg számomra ismeretlen, új szerzőt is. Úgy érzem, hogy határozottam jó döntést hoztam, kár lett volna kihagyni ezt a történetet. Szóval ezúton is köszönöm az ajánlást! :)

Annyit azért még elárulok, hogy a történet végén azért elmorzsoltam egy pár könnycseppet! :)

Mindenképp adjatok egy esélyt ennek a könyvnek, ha szeretitek a humoros, de mégis komoly témákat boncolgató romantikus történeteket! :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)