 |
| Noran Libro, 2018 |
„Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le."
A borító káprázatos. Egymásba olvadó két arc, amelyekből áradnak az érzelmek. Egy női arc, amelyet ellep a csalodottság és a düh, és egy férfi arc, amely szomorúságot és szégyent mutat felénk. Csodálatos.
A fülszöveg alapján azt hittem, egy teljességben nyáltól tocsogó szerelmi történetről fogok olvasni. Tévedtem! A könyvet megközelítőleg másfél hét alatt sikerült elolvasnom, mert mint kiderült, nem egy könnyedebb, romantikus történet akadt a kezembe, ahogy én azt az elején hittem, hanem egy elég nehéz tematikájú írás.
A nő a narrátorunk, aki kapcsolatát meséli el, kezdve a végétől, amikor is olyan dolog történik, amelyet nem biztos, hogy elsőre felfogunk ésszel. Rögtön ezzel kezdeni? Erős nyitás! Maga a történet először kicsit zavaros. Nem értjük, mi zajlik, de haladunk tovább. Továbbra sem értjük. Olvassuk, olvassuk, majd egyszer csak elkezdünk megvilágosodni és kezd minden értelmet nyerni.😮A könyvben végigkövethetjük, ahogy egy lány szerelembe esik, és ahogy az lenni szokott, minden szép, minden jó, egészen addig, amíg valami meg nem változik. Gyakran olyan dolgokban kezd el kételkedni, amelyekben eddig biztos volt. A barátja elkezd furán viselkedni, ami nem vall rá. Amit mond neki - vagy igaz, vagy nem. Nem tudjuk. A lánnyal együtt próbáljuk megérteni és feltárni azokat a titkokat, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek.
,,Mert itt vagy a véremben. Te. Olyan jó lenne, ha tudnád. Itt vagy a félelmeimben és a derűmben. Itt vagy a bűntudatban, amit te ültettél el. A kezemben, a szememben, a számban."
Nap 4-5 oldalt sikerült általában elolvasnom, de ez a pár oldal felemelő volt. Egyes mondatnak volt valamiféle mondanivalója és ezek folyamatosan kérdéseket vetettek fel bennem. Mintha újra és újra egy érzelmi hullámvasútra ültem volna fel.
A könyv olvasása, a stílusa miatt eléggé nehézkes. Ez azonban semmit sem vesz el a hangulatából. Néha kifejezetten élvezem, amikor egy könyv és a története így megtudják tornáztatni az agyacskámat. 😊
Egyszerre volt titokzatos, megindító és dühítő. Talán az egyik legjobb egyveleg.
Nekem tetszett. Ha Te is szereted a kicsit elvontabb hangvitelű írásokat, akkor ajánlom figyelmedbe! 😉
 |
| Drajkó Beáta |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése