Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
"... Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Én pedig már nagylány vagyok, jobb ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem. Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."
Péterfy-Novák Éva ismét egy olyan könyvet írt, ami teljesen a padlóra küldött. Elolvastam, és annyira mélyen érintett, hogy utána egy ideig képtelen voltam másik könyvbe belekezdeni. Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgok a valóságban megtörténhetnek. Milyen aberrált, beteg ember képes molesztálni egy gyereket? Egy ártatlan gyermeket? Úristen!!
A történet három szálon fut, és mindegyik megrázó. De ahogy írom ezt a bejegyzést, valahogy úgy érzem, hogy az a szó, hogy megrázó, nem fejezi ki kellőképpen, hogy mit is éreztem olvasás közben. Fájt a lelkem a gyerekekért, kimondhatatlanul dühös voltam a felnőttekre.
Az egyik szálon megismerünk egy testvérpárt, Károlyt és Annát, akik elvesztik a szüleiket, ezért árvaházba kerülnek. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki apácák felügyelete alá kerül, akkor velük semmi rossz nem történhet. Hogy vigyáznak rájuk. De ha ez így történt volna, a könyv ezen része meg sem születik. A kislány, bár továbbra is várja az édesanyját, jól érzi magát, azonban a bátyját folyamatosan zaklatják a többiek. Bántalmazzák, megerőszakolják.
Egyik nap az a hír fogadja őket, hogy nevelőszülőkhöz kerülnek. Egy olyan családhoz kerülnek, ahol leginkább cselédként tartják a testvérpárt. A házimunkát ők végzik, cserébe alhatnak a kamrában. Ahogy idősödnek, Károlyra szemet vet a nevelőanyja. Ezután a szexuális zaklatások ismét a mindennapjai részét képezik. Mikor Károly elég idős lett, megnősült. Ennek ellenére továbbra is visszajár a nevelőanyjához. Aztán lányai születnek...
A következő történetben Esztert ismerjük meg, akit az anyja óva inti a férfiaktól. "Apád előtt ne vetkőzz! Az apák néha megerőszakolják a lányaikat. Ne illegesd magad előtte!" Emiatt a kislány eltávolodik az apjától, viszont a nagyapját isteníti. A nagyapja odáig van az unokájáért. Csak nem normális módon. Gyomorforgató módon. Ez a történet volt az, amelyik a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Egyszerre éreztem kimondhatatlan gyűlöletet a nagyapa iránt, és mélységesen sajnáltam a kislányt, aki fel sem fogta, hogy mi történik vele. Ilyennek soha senkivel nem szabadna történnie. Pláne nem egy ártatlan kisgyerekkel.
A harmadik történet egy házaspár köré épül, akik 2 árvát fogadnak örökbe. De csak rövid ideig marad náluk a két gyerek. Egészen pontosan addig, amíg nem helyénvaló gondolatok kezdik beférkőzni az "anya" fejébe.
Olvastam már olyan könyvet, ami kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás köré épül. Azok is megrázóak voltak, azok után sem volt kedvem másik könyvbe belekezdeni. De ez a könyv.. Ráadásul itt nem csak egy, hanem egyenesen három történet van beleszőve a könyvbe. Három!! És ki tudja mennyi gyerek él szerte a világon, akik mai napig hasonlókat élnek át. Ráadásul egy családtagjuk, egy közeli rokonuk által. Akinek óvni, vigyázni kellene rájuk.
Ezt a kötetet nem tudnám még egyszer a kezembe venni. A nyers megfogalmazások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban üssön, mint egy ugyan ilyen témát boncolgató történet. Mindenképp 5 csillagot érdemel ez a kötet, de ha úgy döntesz Kedves Olvasó, hogy megveszed, és belekezdesz, akkor készülj fel lelkileg.
Sokan kritizálják az Írónőt a könyvei miatt, az írói stílusa miatt. Én eddig két könyvét olvastam, és ezután a két könyve után bizton állíthatom, hogy ha nem úgy írna ahogy, lehet nem is olvasnám a könyveit.
Lehet kicsit csapongok, és nem vagyok nagyon összeszedett, de ezután a könyvélmény után már azon is csodálkozom, hogy képes vagyok bejegyzés írni.
Ha olvastátok már ezt a kötetet, mondjátok el róla a véleményeteket!
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése