 |
| Atheaneum, 2000 |
Michael Cordy brit regényíró. Ghánában született, gyermekkora nagy részét Afrikában, Indiában és Cipruson töltötte. Tíz éven át a marketing- és reklámiparban dolgozott, majd végül úgy döntött, inkább író lesz. A halál árnyalatai c. krimi-thrillere az első magyarul is megjelent regénye, és valószínűleg az utolsó is. Felvetődött bennem a kérdés, hogy mégis miért? A műve 2000-ben jelent meg az Athenaeum kiadó jóvoltából, és azóta több regényét nem jelentették meg. Lehetséges lenne, hogy 2000-ben az emberek még nem szerették annyira a krimiket? Bevallom, csodálkoztam, amikor megláttam az olvasottsági rátáját, amelynek száma nem éri el a 100-at sem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehetett több olvasója az elmúlt 9 évben, de én úgy érzem, ezek alapján, hogy nem igazán nyerte el az emberek tetszését vagy eléggé elkerülte a figyelmüket. Igaz, nekem is csak nemrég került a tulajdonomba, de jobb később, mint soha.
A borítóra szánt Rorschach-tintafoltteszt, amelybe első látásra mindenki mást képes belelátni (az én esetemben egy agy - kíváncsi lennék mit mondana erre egy pszichológus), nem véletlen, mert a történet főhőse Dr. Nathan Fox pszichiáter. Nathan Fox egy amerikai kertvárosban, Oregonban él, ahol az Oregoni Orvostudományi Egyetem Kutatóintézetében, de főként a korház Pszichiátriai Klinikáján, Tranqil Watersben dolgozik. Emelett be szokott segíteni közeli barátja, Jordache Főfelügyelő nyomozásaiba, aki jelen volt, mikor Nathan családját meggyilkolták, amelyet nem tudják, hogy hogyan, de csak Nathan élt túl. Egyik nap Jordache Főfelügyelő ismét a segítségét kéri egy, a sajtó által elnevezett Jane Doe személyével és ügyével kapcsolatban. Jane Doe-nak emlékezetkiesése van, nem tudják ki ő, csak azt, hogy fejszével a kezében ketrecbe zárt fiatal lányok megmentésére sietett. De honnan tudta, hogy ott vannak? Mikor Nathan Fox elvállalja az ügyet, olyan információk látnak napvilágot, amelyekre senki nem számított. Kiderül, hogy van egy közös vonásuk, mégpedig a szinesztézia. (A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, például a betűkhöz vagy számokhoz akaratlanul is színeket társít.) Igen ám, csakhogy Jane Doe-ban a szintesztézia összes ismert típusa megtalálható, amelyek mind ugyanahhoz az egyhez vezetnek, mégpedig a halálvisszhang-szinesztéziához, amely által képes a fal érintésével látni és átélni az ott történt gyilkosságokat, haláleseteket, és szűnni nem akaró hallucinácók gyötrik. Ebben kérik Nathan nagynénjének, Samantha-nak a segítségét, akire férje, Howard ráhagyta legújabb tanulmányát, amely épp alátámasztja Jane Doe adottságát. Eközben gyilkosságok sorozata indul el a városban, és a helyszíneken otthagyott bizonyítékok a nőhöz vezetnek. De vajon miért? Mi köze van ennek az egésznek Jane-hez? Az ügy kezd egyre kacifántossabbá válni, megjelenik Jane apja is, Regan Delaney, aki szeretné a lányát (Sorcha-t) visszavinni az Indigó Családjához, ahová igazából tartozik. Nathan-ben, Regan elmondásai alapján, felmerülnek bizonyos kétségek ezzel a családdal kapcsolatban, úgyhogy elkezd utánuk kérdezősködni, és olyan információk birtokába jut, amelyekkel nem csak a saját életét veszélyezteti, hanem a lányét is, akihez kezdik egyre erősebb érzések fűzni. A történet végére egy óriási csattanót tartogat számunka, amelyet, ha egy listát kellene írnunk a végkifejletről, akkor sem találnánk ki soha.
Végeredményként úgy gondolom, hogy egy jól felépített, fordulatos cselekménnyel, egy szerfelett érdekes és nagyon jól követhető témakörrel megáldva, egy jó kis krimiszállal összevonva nem egy mezei thrillert kapunk az írótól. A könyv elolvasása után egy kisebb problémába ütköztem, hiszen ez a regény elméletileg egy trilógia első része, és hiába is szeretném folytatni, nem fog sikerülni, mert a többi könyvét eddig nem találtam meg magyar fordításban, csak angolul. Nagy kár! Ettől függetlenül ajánlom thriller és krimi rajongók figyelmébe egyaránt, mert önálló kötetként is megállja a helyét, és amennyiben akad köztetek olyan, aki szívesen olvas idegen nyelvű könyveket, előnyben részesül.
Te olvastad már?
 |
| Drajkó Beáta |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése