Aimee Molloy: A ​mintaanya

Eredeti címe: The Perfect Mother (2018.)

Kiadta: GABO (2018.)

Oldalszám: 364

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Hű, nagyon rég voltam kíváncsi ennyire egy könyvre, mint erre. Nagyon izgalmasnak találtam a fülszöveg alapján, ráadásul úgy éreztem, hogy nagyon könnyen bele fogom tudni élni magamat a sztoriba, lévén, hogy én is tagja voltam ilyen FB-s kismama csoportnak és kisgyerekem van. Féltem attól is, hogy lelkileg majd kicsit odavág, hisz azért elég parát tud okozni egy kisgyerekes anyának egy olyan történet, melyben elrabolnak egy kisbabát.

Na de a sztori. 

Májusi Anyák, magyar verzióban amolyan FB-s kismama csoport. Mi is ez a csoport? Olyan anyukák csoportja, akiknek a gyerkőce ugyanabban a hónapban született. Megbeszélik minden gondjukat-bajukat, jó vagy ép káros tanáccsal ellátják a másikat és persze frusztrálják egymást, hogy ki a királyabb anya. Ugyanilyenek a hazai csoportok is, nekem elhihetitek. 😂

Van a csoportban ilyen anyuka, olyan anyuka, de Winnie kicsit más. Félszeg, szótlan, titokzatos és egyedül neveli a kisfiát, Midast, akit a történetben el fognak rabolni. Ez pedig elindít egy lavinát, kiderül, hogy a csoport tagjai milyen titkokat dédelgetnek, mi Winnie titka és persze a történet végén kiderül, hogy ki és miért rabolta el Midast. Na, ez egy hatalmas pofon volt! Meg se fordult a fejemben ez a fordulat!

"A Májusi Anyák. A mamicsoportom. Sohasem tetszett ez az elmevezés. Mami. Olyan terhelt, olyan ideologikus. Mi nem voltunk mamik.
Anyák voltunk. Emberek. Nők, akiknek történetesen hasonló időpontra esett az ovulációjuk, és aztán ugyanabban a hónapban szültek."

Bevallom, meg vagyok lepődve, hogy a molyon jelenleg csak 71%-osra van értékelve a könyv, én ugyanis faltam minden sorát. Imádtam olvasni és mindig nagyon vártam, hogy leülhessek folytatni. 

Nagyon érdekelt és érdekes is volt a különböző anyukák sorsa. Mindenkinek más volt a problémája és ettől annyira hétköznapiak voltak. Volt persze, aki próbálta megjátszani a szuperanyut, de a felszín alatt mindannyian rettegtek attól, hogy valamit rosszul tesznek, ez pedig hatalmas szimpátiát keltett bennem.

Winniehez nem sikerült igazán közel kerülnöm, de szívből szorítottam természetesen, hogy előkerüljön a kisfia. Belegondolva is szörnyű volt a helyzet!

És ha már Winnie. A történet felépítése nagyon becsapós. Nem akarom lelőni a poént, de a történet végén csak fogtam a fejemet, mert az elejétől kezdve tévútra vezetett a szerző. És kivételesen ezért nem haragudtam rá, hanem csak mosolyogtam. Bár, ha nem lett volna ilyen kellemes olvasmány a könyv, lehet mérgemben most megmondtam volna itt a tutit. 😅

Egy szó, mint száz, szerintem egy nagyon olvasmányos, lájtos krimi-féleség a könyv, tudom a figyelmetekbe ajánlani. ... Tényleg nem értem ezt a 71%-ot. 😕


A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!