Könyvfalók

Szóhoz sem tudok jutni, annyira fantasztikus történetet olvashattam, amibe szó szerint szerelmes lettem. Össze kellet szednem a gondolataimat a könyv olvasása után, mert szinte még mindig a hatása alatt vagyok. Istenháta, 1928, boszorkányság, szerelem, bába, igazság, időutazás, Szeged, 1728... és a legfontosabb Róza és Miklós. Ezek a szavak jellemzik legjobban ezt a csodálatos történetet. Ha bárki olvassa, biztosan állíthatom, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába, akár a szomorúságtól akár a boldogságtól.

"Jól megfigyeltem a betűket. Gyönyörűen íveltek, jól olvasható a rajzolatuk. A formájukból sütött a fájdalom, míg a sorok között lüktetett a szerelem."

Írok egy kicsit a történetről.

Tehát, ahogy írtam, egy Istenháta nevezetű faluban vagyunk 1928-ban (igen jól olvastátok, Istenháta egy falu). Róza nem más, mint egy bába, a mesterséget a felmenőitől tanulta, örökölte. Egy gyönyörűszép lány, akinek van egy fia és volt egy háza. Igen sajnos csak volt, mert leégett. A nagynénjénél Borisnál szállnak meg, ahol nincsenek láb alatt. Amikor Róza visszamegy a romokhoz, talál egy vörös bőrkötéses könyvet. Valamilyen csoda által nem lett semmi baja. Kiderül, hogy ebben a könyvben minden titok benne van, ami a bábaság szakmáját illeti, mert Róza ősei mind írtak bele, amiből tanulni lehetett. Viszont más is van benne, és joggal került Róza kezébe ez az örökség. Fény derül arra, hogy ki is ő valójában. Addig-addig nyitogatja, lapozgatja, míg végül rájön, hogyan kell használni, és ezáltal kapcsolatba lép a múlttal. Hozzátenném, hogy Róza természetfeletti erővel bír. Ne gondoljunk semmi olyanra, hogy tárgyakat mozgat, repülni tud, vagy átváltozik, nem, ő egy "szelíd" boszorkány, aki az energiáját saját, illetve más emberek javára fordítja, a szülő anyákat segít vele. Ezért is került pont ő hozzá a könyv, hiszen boszorkány, és lezáratlan ügyei vannak a múlttal kapcsolatban.


Mindenre rávezetik, vagyis a tudtuk nélkül segítik azok az emberek akik körülötte vannak. Boris nénje, akit a nagymamájának tekint és Miklós a szerelme. Róza mindig olyan szituációkba keveredik, ami által később következtetni tud, vagy visszamenőleg jön rá pár igazságra.
Visszatérve Miklósra, ő az a férfi, akire ha ránéz a szerelme elpirul. Az izmos vállak, széles hát, karcsú derék... Miklós annyira férfi volt a történetben, hogy még én is élveztem a társaságát. Egy daliás, nemes férfi. Testi adottságaival ellentétben a természetével voltak problémák. Egy makacs, haragos, szomorú emberről van szó, akivel, ha Róza szóba elegyedett, mindig veszekedés lett a vége. Sajnos erről Miklós nem tehet, őt az élet nevelte így fel, de ettől függetlenül szeretik egymást, amit egyik sem mer a másik tudtára adni több évig. Régen azért másképpen udvaroltak mint manapság.
Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindenki el van foglalva saját életével, de gondolatban mindig máshol járnak. Rózának bábaként a környékbeli szülésekhez kell rohannia, igyekeznie. De akadt egy komolyabb küldetése az összes többinél, aminek a végkifejlete meghatározta az életét. Miklós felesége, Emma terhes volt. Annyira legyengült testileg-lelkileg, hogy belehalt a szülésbe. Ez a szomorú eset bélyegezte meg kettejük kapcsolatát. Mindkettejüknek más-más borzalmat kellett átélni, a haláleset után más oknál fogva küzködtek a lelkifurdalással, ezért nem tudtak egymás szemébe nézni. Évekkel később indulhatott csak útnak Róza és Miklós komolyabb kapcsolata.

Egy másik szálon futó történet, a könyv, amiért Szegedre utazott Róza. Ott olyan múltbéli titkok tárultak fel, amely Róza és Miklós életét is megváltoztatja. Ez a múltbéli szál 1728-ban jászódik, akkor volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden. Ennek az időutazásnak amiben részt vett Róza, nagy jelentősége volt a történetben. Anna volt a boszorkány a máglyán, Imre szerelme. Családi köteléknél szorosabb kapcsolat fűzi össze Annát és a Rózát. Mindezért, hogy megkaphassa a titkok nyitját, a főhősnek sok mindent látnia, tapasztalnia kellett. Gyászoló férfi, gyermek születése, börtöncellában való raboskodás, máglyahalál. Okos volt ez a lány, mert minden igazságra rájött, ami az életével kapcsolatos. Később boldog életet kapott jutalmul a megszenvedett évekért cserébe.


Bauer Barbara zseniálisan vezeti ezeket a szálakat a könyvben. Imádtam a párbeszédeket, a meséket, leveleket, a szerelmespár csipkelődését.
Nagyon élveztem az 1920-as éveket. A könyv elején, amikor az írónő bemutatta, hol is fog játszódni ez a történet, már akkor éreztem, hogy szerelmes lettem. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Boris nénje házát mutatta be, mert boldog emlékeket idézett fel a nagymamáimról. Számomra minden egyes jelenet, karakter izgalmas volt. Együtt suhantam a könyvvel. Olyan csodásan le voltak rajzolva a tájak, az épületek, az utcabál a faluban, hogy szinte filmként láttam az összeset magam előtt. Az összes kérdésre, mely megfogalmazódtak bennem, mindenre megkaptam a választ a könyv végén. Szépen rávezetett az írónő, anélkül, hogy kibogozhatatlan eseményeket kellett volna megfejteni.

"Meghallottam a köveken a kerekek hangját. Hallottam a lovak fújtatását, majd lépteket. Kattant a retesz, nyikorgott a kapu. Nem fordultam meg. Kapaszkodtam a kút kávájába. Az öreg kandúr megemelte a fejét. Megéreztem a jól ismert illatot. Dohány és szappan keverékét. Kiszáradt a torkom."

Egyértelmű hogy öt csillagot kap a kötet. Tízet adnék ha lehetne. A könyv olvasása fantasztikus élményeket nyújtott. A borító is nagyon szép. Rózából nem látunk sokat, de csipkés ruhája meseszép.

A Jaffa kiadónak nagyon hálás vagyok, hogy részemmé válhatott ez a mese. Imádtam! Köszönöm!

Megmondom őszintén, ezt az értékelést most nagyon a végére húztam. Elolvastam a könyvet, és rögtön elkezdtem egy másikat. Mindig úgy csináltam, olvasok-írok, olvasok-írok. De most nem így csináltam. Meg is látszik! :(

Rókatündért a Mini-könyvklub 12 által olvastam el. Itt az a szabály, hogy a hónap utolsó napjáig legkésőbb, meg kell írni az értékelést, véleményt. Sikerült úgy kicentiznem ahogy illik.


A lényeg igazándiból, hogy még beleférek. A lustaság mi? :) Ezt én annak nevezném. Hi-hi!

Szóval... ha nem csatlakozok ehhez a könyvklubhoz akkor szerintem nem is olvastam volna el a Rókatündért. De a sors úgy akarta, hogy megvegyem. Nagyon is jó ötlet volt. Én már az elején azt mondanám mindenkinek, hogy olvassátok el. Meg is írom, hogy miért gondolom ezt. :)

Már amikor elkezdtem olvasni, a legeslegelején megtetszett az írónő stílusa. Olyan könnyed, olyan színes, olyan e világi, olyan fiatalos. Néha-néha nehezen raktam le, de sajnos nem tudok egy huzamban végig olvasni egy könyvet, így muszály volt. A család azért fontosabb. :)

"Nagyanyó szerint néha kicsit el kell veszítenünk, amit szeretünk, hogy igazán szerethessük, ..."

Japán világban még nem jártam, olvasmányaim során. De most változatos helyeket járhattam be. Ezek a helyszínek meghatározóak voltak egy róka, illetve egy tinédzser lány életében is. Ugyanis Midori a főhősnő egy alakváltó volt. Tudott rókaként és emberként is élni. Ez mindig az adott pillanathoz igazodott, hogy melyik bőrben szeretne lenni. Ez a kedves lány teljesen el van szeparálva a városi élettől. Ennek oka kiderül a könyvben. Amit elmondhatok, hogy nem a szüleivel él. Egy öreganyóval lakik, aki terelgeti az útján. Ez a kedves néni, akit Midori a nagymamájának tekint, úgy gondolja, hogy ha boldogulni akar az életben, jó lenne ha szerezne magának barátokat, illetve helyt tudna állni a civilizációban. Ezért cserediáknak álcázva, egy kis segítséggel, sikerül beilleszkednie Oszakában. Lesznek jó barátai, és ellensége is. De amennyire nagy súly nyomja a vállát, annyira jól tudja kezelni a helyzeteket. Ez a kedves lány, olyan természetes, olyan magávalragadó, azt lehetne rá mondani, tökéletes kívül-belül, de... rájön egy-két dologra, hogy mikre képes még. Már nem csak rókaként tud létezni, hanem olyan emberfeletti tehetsége lesz, amivel más embereket tud motiválni. Ezt valaki úgy gondolja rossz dolog, van akinek tetszik. A kérdés az... milyen célból teszi?

"Ha az ember megadja magát a sorsának, sok felesleges fáradságtól kíméli meg magát. Elvégre a földrengést sem lehet elkerülni, csupán meg kell próbálni túlélni."

Természetesen van a könyvben szerelem, barátság, harag, veszekedés, sírás-rívás, örömünnep. :) Minden! Annyira jó fordulatok vannak benne! Olyan izgalmas a könyv vége... én csak ámultam. Egyik titok jött a másik után. De szerencsére mindez úgy derült ki, és a problémák úgy oldódtak meg, hogy az én kicsi szívem megnyugodott. :)


Volt nekem a könyv közepén kicsit unalmasabb rész. Ez csak egy pár oldal volt. Elképzelhető, hogy én nem voltam olyan paszban. Lehet akkor nem kellett volna olvasnom, fáradt voltam. De ha ezt félre tesszük, nem vesszük figyelembe, akkor mondhatom, hogy pörögtek az események, fiatalos lendülettel.
Még pár nappal később, mikor elolvastam, mindig eszembe jutott egy-két jelenet ami a szívemhez közel állt. Eszes Rita ezt jól kitalálta, sikerült összehoznia. Taps-taps! :)


Na szóval ennyi! Ezt tudtam összehozni az utolsó éjszakán. Gondolom ebből is kitudtátok venni, hogy bátran ajánlom mindenkinek, még annak is, aki ismeretlen ezen a terepen, hisz én is az voltam, mégis remekül szórakoztam!
Bocsi az összecsapott véleményért!

A Mini-könyvklub 12 itt találjátok meg:
http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-12.html?m=1

Köszönöm Eszes Rita, remélem fogok még könyvedről írni.
Mehet az 5 csillag!

Sziasztok! :)

Ez a kedves író akinek a könyvét elolvastam, a Twister kiadó által nyert a [bekezdés]-pályázaton. Szerencsére kiadták az Eastern című könyvét. Kezdő író létére szerintem tehetséges. Megmondom őszintén, nem olvastam még ebben a műfajban könyvet, de nagyon tetszett és egy felüdülés volt a többi fantasy, romantika illetve krimi mellett. Jó szívvel néztem, hogy ennek a kötetnek lesz folytatása, amivel remélem a kiadó szintén megajándékoz, megbecsülve a munkámat.


Fülszöveg:

A történet elején megismerkedhetünk egy Yuko nevű lánnyal, akinek eléggé vehemens természete van. Nagyon szimpatikus, laza csaj, akinek nem számít senki véleménye. Egyedül kóborol foltos paripájával a kietlen sivatagban, nem törődve a koszos, foghíjas pornéppel.
A másik szereplő Vajk. Megmondom őszintén engem meglepett a neve. Nekem nem illik bele ebbe a környezetbe, de talán pont ezért különleges. Kiderül, hogy rokoni kapcsolatban vannak, Yuko és Vajk. Remek ez a páros a sztoriban. Vajk a laza, nemtörődöm, mégis óvja a kis inasát.
Yuko pedig pörgős csaj, aki mindenkit csapdába csal, átlát mindenkin. Pattogósabb karakter mint Vajk.

"A lenyugvó napkorong alig derengett át a felhőkön. Amikor utolsó sugarai is a hegyek mögé veszett, percek alatt éjszakai sötétség borult a tájra. Széllökések rázták meg a lombokat, előfutáraként az erdőre zúduló égszakadásnak. A két lovas egymás nyomában botorkált a latyakos ösvényen. Nyakig begombolt kabátjuk alatt vacogó fogakkal tűrték testük kihűlését."

Tehát a könyv első felében kiderül, hogy eléggé erőszakosak tudnak lenni, Yuko illetve Vajk. Tapossák a kilométereket, keresnek valamit, valakit. Vannak gyengédebb jelenetek, vannak erősebbek, de energiájukat és lendületüket nem vesztve haladnak a cél felé, amit semmi áron nem akarnak veszteni.
Később mikor megismerkedünk rosszakarójukkal, nekem kicsit összekuszálós jelenet szerepel a könyvben. Valahogy nem tudtam koncentrálni az eseményekre. Hirtelen üldözés veszi kezdetét, fegyverek ropogása, rohanás, bujkálás. Valahogy nem tudtam követni, hogy most mi van. Lehet ez az én problémám volt, nem voltam jó passzban és ez az olvasás rovására ment, vagy tényleg kusza volt. Nem tudtam elképzelni amit a könyvben olvastam. Ettől eltekintve, mikor a duónk fellélegezhetett, a csetepaté után újra kellemes olvasmány volt aminek folytatását kíváncsian vártam.

Szívemhez közel állt a történet azon része, mikor Vajk szószerint már védelmezte a lányt. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Lassan olyan érzések veszik kezdetüket amik a mellkasukat nyomják.
Idővel Yuko múltjáról is lehetett olvasni, ami számomra szívbemarkoló volt. Egy kislány volt az, aki nem tehetett arról, hogy szülei mit tettek világra jövetele előtt, és ez sajnos megpecsételte picinyke életét. Hátha ezután egy kellemes személy óvni és szeretni fogja. Megérdemelné!

"Nem tagadhatsz meg te is úgy, mint ő! Még egyszer nem élném túl." 

Amikor azt a szöveget olvastam a hozzá tartozó szövegkörnyezettel, a szívem hasadt meg. Szegény lányt megint elhagyják.

A következő amit nem értettem. Yuko fogja Vajk arcát, már azt hinné az olvasó milyen szép romantikus jelenetet tud elképzelni, erre pofán vág az író és Vajk is Yukot. Milyen elcseszett jelenet. Tátottam a szám és csak a levegő után kapkodtam. Hogy lehet ilyet írni? Az olvasó idegei tönkremennek. :)
Mikor elszaladtak egymás mellől, a pofon után, bíztam benne, hogy Vajk mindig ott lesz Yuko mellett. Ez így is volt. A férfi a nő védőangyala.
Remek jelenet volt mikor a könyv kb 80%-ánál jártam. Jó kis akció volt, a tűz, a bunyó, a puskazörejek, még a párbeszéd is hatalmas volt. Bevolt rezelve a maffia feje mikor a mi hősünkkel állt szembe.

"-Ami azt illeti - jegyezte meg végül -, abban is megállapodtunk, hogy szólni fogsz, mielőtt bajba kever magad. Büntetésből most nem kapsz cukorkát!"

Micsoda vérontás volt a sztori végén. Repültek a végtagok, a fejek. Puska dörrenés és kard suhanás volt minden lépésnél. Kemény ez a csaj és Vajk sem egy anya kicsi fia.
Remek volt a párbeszéd stílusa, nagyon jók voltak a szlengek.
Egy másik vélemény, vagyis inkább megfigyelés: Amíg az író nem kötötte az orromra, hogy vannak a városban mások is, addig nem is gondoltam rájuk. Teljes mértékben azt hittem, hogy egyedül vannak ebben az összecsapásban az ellenfelükkel.

Összességében nagyon jó könyv, tehetséges írónak olvastam el az alkotását. Volt szerencsém egy interjút is készíteni vele, amit korábbi bejegyzéseim között megtalálhattok. Remek, remek! Kérem a következőt, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

Mikor elolvastam ezt a könyvet, annyit mondtam magamban: Wáó!
Nagyon jó volt! Kérdések merültek fel bennem, amire remélem minél hamarabb megkapom a választ. Remek könyvet hozott össze az író, és a képek csodásak voltak. De miért így kellett befejezni? Annyira akartam hogy legyen egy kis romantika. És a legutolsó mondat... az nagyot ütött! Uramisten! Azt nem szeretném ha Yuko újra háttérbe szorulna. Legyen happy end és minél hamarabb kedves Martin Kay!
Egyébként ha így folytatja az írást, biztosan a nagyok között lesz, jó hamar. :)

Utoljára még annyit. A történet és a borító is 5 csillagot ér.

Köszönöm a könyvet Martin Kaynek, és a Twister kiadónak. Köszönöm hogy ennyire nyitottak és általuk megkaphattam a könyvet. :)


Itt láthattok egy kis részletet a könyvből!

Ezen a linken pedig feltudjátok venni a kapcsolatot az íróval! :)


https://www.facebook.com/martinkaywrites/

Rögtön az elején annyit mondanék, micsoda varázslatos tündérvilág. Ahogy olvasom a lapokat, oldalakat, feltárul előttem milyenek is ezek a tündérek, milyen életük van a halandókhoz képest. Mivel mi nem ebbe születtünk bele, vágyunk rá. Ahogy sok más történetnél, itt is lennék egy szereplő vagy akár - mint egy háttérben megfigyelő - nézném az eseményeket.


Egy pár szót írnék a sztoriról. A történetben három lány szerepel, akik másik családhoz kerülnek. A halandóktól a tündérekhez. Vivi a legidősebb nem tud azonosulni ezzel a világgal, de Tyren és June élvezi a másvilágot. Senki sem szereti őket, mivel emberek, de próbálnak beilleszkedni. Nagyon megszenvednek mert bántják őket. Egy idő után már csak a koronázás jár mindenki fejében. Mindenki készülődik, izgatottan beszélnek róla, de mikor eljön a napja, hogy Eldred király átruházza a hatalmát, súlyos dolgok veszik kezdetüket. Az a nap egy rémálom lesz mindenki számára. De utána új lehetőségek adódnak Tündérfölde megmentőinek, a csapatnak, akik hűségesek a koronához, viszont a jósághoz is. Bizonyos keretek között cselekednek, másokat nem sodorva bajba, halálba.

Ebben a kötetben a szerelmi szál igen csekélyke. Tyren és Locke egy párt alkotnak, de milyen áron? Szerelemből lettek egymásé vagy talán némi kényszer fonódott kettejük közé?
Olvashattam kémkedésről. Alantas módon így próbálnak bizonyos információhoz jutni a király illetve a herceg udvarában. Több kevesebb sikerrel. Ezzel persze nem Tyren és Lockera gondoltam. Más illetők fordulnak meg a hercegek mellett mint jobb kezük.


Jude, mint az egyik főszereplő, nagyon frappánsan a tudtára jár mindennek. A tündérvilágban egy halandó másképp látja a dolgokat mint maguk a mágikus lények. Kis okos fejével összerak mindent és még a királyi család fölé is képes kerekedni. Mindig egy lépéssel előrébb jár ellenségeivel szemben. Végül megkapja munkája gyümölcsét. Még családja ellen is szembeszegül, hogy bebizonyíthassa az igazát. Ebben segítenek neki cinkostársai, de ahogy írtam, csak a jót képviselik. A történet legvégén a király megkapja a fejére a koronát. De milyen áron? Esetleg ő is szívesen viseli ezt a súlyos terhet vagy a népe várja el, hogy vezesse őket valaki?



Ahogy említettem egy aprócska szerelmi szál van a sztoriban. Ez nem Tyren és Locke, hanem Jude és Carden herceg között szikrázik. Szinte alig érzékelhető mert az elején annyira utálják egymást, hogy egy kiskanál vízbe megfojtanák egymást. Ennek ellenére mégis egymásba fonódik a sorsuk és talán képesek lesznek egy légtérben megmaradni.



Ha lett volna rá lehetőségem (ami fiatal anyuka révén nincs) biztosan pár nap alatt kiolvastam volna könyvet. Annyira élveztem ezt a varázsvilágot, hogy már most szeretném a többi részét is. Biztosan a polcomat fogja díszíteni mind a három kötet.

Holly Blacknek bizonyos, hogy nincs határa képzelőerejének. Bármit papírra tud vetni amiről álmodik. Ezt természetesen az olvasói tapasztalják a legjobban, ugyanis aki elolvassa ezt a könyvet, biztosan kívánja a többi részét a trilógiának. Szerelmes lesz a tündérekbe, a történetbe, az írónő stílusába, abba amit létrehozott. Közöttük vagyok én is. Remekül körbe lettünk vezetve egy fantasy világban.


Nagyon tetszett, ajánlanám mindenkinek aki szereti az izgalmas fantasy történeteket. A borító is nagyon szép, nem egy extravagáns változat, inkább letisztultabb forma.
5 csillag jár ennek a remekműnek!

Hogy tetszett amit írtam?
Olvastátok már a könyvet? Szerintem ne hagyjátok ki! :)

Remélem nem hagyja abba az írást Holly.
Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy kiadta, várom a másik kettő részt is. :)