A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 27., hétfő

Richard Ford: Vadon - A tűz, amely mindent feléget maga körül

7:00 0 Hozzászólás

Elsőnek a kis terjedelme miatt gondoltam, hogy gyorsan elolvasom. Miután belekezdtem, már a stílusa is megragadott. Ez a könyv remek kikapcsolódás volt egy 500 oldalas klasszikus után. A fülszövege keltette fel bennem az érdeklődést. Sőt, a borítója sem mindennapi, nagyon szép árnyalatokkal készült a kép, amely az érdekes történetet takarja, díszíti.

Ami a tartalmát illeti, szerintem egy teljesen hétköznapi családról beszélhetünk, akiknek az 1960-as években a munkahely megtartására kellett leginkább összpontosítani. Fő téma volt náluk a pénz, ami a mindennapjaikat keserűen fűszerezte. De mindig talpon tudtak maradni közös erővel.
Ez a sztori igazándiból a montanai Great Falls kicsiny városkában játszódik, ahova a 16 éves Joe és családja költözik, egy jobb élet reményében. Akkoriban nagy buizniss volt az olaj területén mozogni, ezért Joe apja Jerry, gazdag emberek el akart foglalkozni, hátha sikerül neki is sok pénzre szert tenni. Egyik pillanatról a másikra, kirúgták a hőn szeretett golf oktatói állásából. Akkoriban hatalmas tüzek pusztították a környező erdőket, így Jerrynek alkalma adódott, hogy új munka területén bizonyítson, mint rátermett férfi ember.
A történet a könyvben nem idézett fel sok időt, de ahogy Jerry elment, hogy tűzoltóként szerepeljen, a felesége már meg is csalta, szinte a kamasz fia szeme láttára. Azt hiszem három napig volt távol Jerry, de Jean ez idő alatt képes volt félrelépni. Érdekes, hogy a fia nem jött ki a sodrából, nem tombolt, nem hagyta el az anyját... ő belül örlődött. Minden nap ezen kattogott az agya, de teljes mértékben nyugodt maradt. Joe nagyon büszke volt az apjára, és tudta, hogy haza fog jönni. Amikor ez megtörtént, Jean színt vallott. Beismerte, hogy más férfit szeret, Warren Millert, aki egy gazdag ember. Természetesen szét bomlott a család. Warren Millerről annyit említenék, hogy egy idősödő férfi, aki rettenetesen nyugodt, higgadt személyiség, még akkor is, mikor felgyújtják a házát. Ettől függetlenül nem szimpatikus, még Joe is fél tőle, de Jean testét-lelkét kihasználja. Számára Jean nem más mint egy újabb hölgy, akinek udvarolni lehet.


Attól függetlenül, hogy tetszett a regény, számomra a karakterek olyan idegfeszítőek voltak. Jean, a nagyvilági hozzáállása miatt. Sokszor lehet tőle olvasni amikor azt mondja a fiának, hogy ő ezt nem értheti (mármint azt, hogy az anyja miért viselkedik így). Természetesen én sem érthetem mi zajlott Jean fejében, de szerintem ezt lehetett volna kultúráltabb módon is beteljesíteni, nem pedig a fiát is bele rángatni, és előtte kiélni a vágyait. Nekem olyan nemtörődöm volt, mint amikor a férfiaknál előjön a kapuzárási pánik. Joe, az ártatlan kamasz fiú, aki semminek a láttára nem borul ki. Ez igazából egyéniség függő, de engem nagyon zavart, hogy még csak le sem akarta beszélni az anyját a rossz döntésről. Mindent elnézett neki (kívülről mi ezt láthattuk), de belül menekülni akart. Tudta, hogy mindenhol jobb lenne csak ott nem ahol van. Az biztos, hogy két külön természet volt Joe és az anyja Jean is. Jerry volt nekem a legszimpatikusabb, aki életét kockáztatva munkát vállalt egy erdőtűzben. Ő szerette a feleségét, szerette a fiát, mégis a rövidebbet húzta.

"Abban a pillanatban a halál kevésbé tűnt szörnyűnek, mint az egyedüllét, noha nem is voltam egyedül, és reméltem, nem is fogok egyedül maradni; még akkor is, ha ez gyermeteg gondolat volt. Abban a pillanatban eszméltem rá, hogy sírok, és hogy addig nem is vettem észre, eszembe se jutott. Csak megyek hazafelé, gondoltam, és próbáltam végiggondolni a dolgaimat, az élet dolgait úgy, ahogy voltak."

Címe a könyvnek:

Vadon
A tűz, amely mindent feléget maga körül

A Vadon szó nekem egyáltalán nem passzolt a tartalomhoz. Csak azért vadon a címe mert tanúi lehetünk egy kis természetnek? Nekem ez kevés! Viszont az alcím, az már annál inkább párosult a könyvvel. Természetesen ez a tűz amely mindent feléget maga körül, kétértelmű szó. Az első maga az erdőtűz, ami mindent magával ragad és megsemmisít. A második a vágy mint tűz. Fellobbant a tűz Jean asszonynál, akinek a családja ezáltal megsemmisült, felégett.


Szóval én élveztem ezt a könyvet annak ellenére, hogy voltak számomra kellemetlen helyzetek a sztoriban. Komolyan mondom én ott mindenkit felpofoztam volna a tetteik miatt. Viszont amit a javukra írnék az az, hogy nem tudhatjuk mi történt a családdal a könyv előtt. Mi által lett ilyen Jean, Joe vagy Jerry. Lehet egyszer régen Jerry is félrelépett, vagy Joe életében valami olyan súlyosabb lelki trauma érte, ami miatt most így áll hozzá a családhoz.

Összességében négy csillagot adok. Jó könyv! Olvassa el az a személy, aki szeretne részt venni egy kis családi viszályban, vagy női szeszélyben. Aki tapasztalni szeretné, hogy mit okoz egy békés családban a megcsalás, hogy milyen negatív érzést vált ki a család többi szereplőiből.

Köszönöm Athenaeum kiadó az élményt!

2019. május 17., péntek

Piper Kerman- Túlélni a női börtönt (Orange is the new black)

7:00 0 Hozzászólás
   Az Orange is the new black nevű sorozatra böngészés közben bukkantam rá egyszer, amikor épp sorozatokat kerestem magamnak. Nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet. Később egyik barátnőm ajánlotta. Viccesnek írta le. Akkor már nem volt időm új sorozatba belekezdeni, jegeltem ezt az Orange- témát. Majd másik alkalommal ugyancsak böngészés közben (igen, tudom. Túl sokat böngészem a netet) akadtam rá az Orange is the new black című könyv sorozatos borítójára, amikor leesett a tantusz. Ez a sorozat KÖNYV alapján készült, ráadásul a könyv IGAZ TÖRTÉNET. Nem haboztam: rögtön belekezdtem.


Kiadás dátuma: 2010
Piper ​Kerman szép karrierrel büszkélkedhet, tartós kapcsolatban él, szeretetteli családi légkör veszi körül. Az égvilágon semmi sem emlékeztet benne arra a vakmerő, fiatal lányra, akire annak idején, úgy tíz évvel ezelőtt egy bőröndnyi drogpénz csempészését bízták. De a múltja nem ereszti. A jól szituált nő, zsebében egy híres magánegyetem diplomájával most csak a 11187424-es számú fogvatartott a connecticuti Danbury szövetségi börtönében. 15 hónapra ítélték, és most egyike annak a több millió embernek, akiket az Egyesült Államok büntetés-végrehajtási rendszere magába szippant. Az első meztelen motozástól a szabadulásig Kerman megtanul alkalmazkodni e furcsa világ szigorú viselkedésmintáihoz és légből kapott szabályrendszeréhez. A társadalom minden közegéből akadnak itt nők. Apró figyelmességekkel, szikár bölcsességekkel és az elfogadottság élményével ajándékozzák meg Kermant. Szívszorító, vicces, olykor felháborító Kerman története, melynek során bepillanthat az olvasó egy női börtön mindennapjaiba. Megtudhatjuk, milyen dolgokért kerül annyi nő hűvösre, és mi történik velük odabenn. 

     Úgy gondolom, hogy az emberek fantáziáját foglalkoztatja a börtön gondolata. 

Milyen lehet bent? Milyenek a cellák? Kikkel zárják össze az embert? Mit lehet ott csinálni? Milyen programok vannak? Mennyire szabad bent az ember? Tényleg olyan szörnyű, mint ahogy elgondoljuk?Hogyan hatna rám? Hogy működik a látogatottság? Kik látogatnának meg? Szégyenkeznének-e miattam a szeretteim? Milyen lehet a kapcsolatom a bentiekkel? Bánthatnak? Biztonságban leszek? Mi lesz velem ha kijövök? 

      Persze ezek a tényezők országonként és börtönönként eltérőek, de az alap ugyanaz: bezártság és szabadságvesztés.  

     A kérdéseinkre némi humorral fűszerezett választ kapunk. Kerman úgy írja le saját börtönbeli élményeit és az oda vezető útját, hogy tökéletesen bele tudjuk képzelni magunkat a helyébe. Persze, tudom, hogy ez az olvasás egyik fő lényege, de ennél a könyvnél fokozottabban jelentkezett nálam ez az élmény. Kerman fiatalkorában elkövetett csekélynek mondható vétsége miatt került börtönbe, ezért nagyon szimpatikus és intelligens szereplő.  Az ő szemein keresztül látjuk az eseményeket. Az első néhány oldal után egyetlen kérdés merült fel bennem: átlagosnak mondható nő, hogy tud ilyen jól írni. Igazán magával ragadó történet. A téma miatt vontatottságra számítottam, viszont kellemesen csalódtam. Vontatottságról szó sincs, sőt, elég dinamikus történet. Mindenképpen megéri elolvasni. Tanulságos, szórakoztató, érdekfeszítő. 

    A könyvből készült sorozatba (aminek hetedik!!! befejezőévada idén, 2019-ben jön ki, tehát jóval meghaladta a könyv eseményeit)  sajnos még nem volt időm belekezdeni, de mindenképp a listám élén szerepel. Ha egyszer időmilliomos leszek (vagy vége lesz a most elkezdett és nézett sorozataimnak), mindenképpen sort kerítek majd rá!


Véletlenszerű idézet a könyvből

2018. december 2., vasárnap

Holly Black: The Crule Prince - A kegyetlen herceg

7:00 0 Hozzászólás
Rögtön az elején annyit mondanék, micsoda varázslatos tündérvilág. Ahogy olvasom a lapokat, oldalakat, feltárul előttem milyenek is ezek a tündérek, milyen életük van a halandókhoz képest. Mivel mi nem ebbe születtünk bele, vágyunk rá. Ahogy sok más történetnél, itt is lennék egy szereplő vagy akár - mint egy háttérben megfigyelő - nézném az eseményeket.


Egy pár szót írnék a sztoriról. A történetben három lány szerepel, akik másik családhoz kerülnek. A halandóktól a tündérekhez. Vivi a legidősebb nem tud azonosulni ezzel a világgal, de Tyren és June élvezi a másvilágot. Senki sem szereti őket, mivel emberek, de próbálnak beilleszkedni. Nagyon megszenvednek mert bántják őket. Egy idő után már csak a koronázás jár mindenki fejében. Mindenki készülődik, izgatottan beszélnek róla, de mikor eljön a napja, hogy Eldred király átruházza a hatalmát, súlyos dolgok veszik kezdetüket. Az a nap egy rémálom lesz mindenki számára. De utána új lehetőségek adódnak Tündérfölde megmentőinek, a csapatnak, akik hűségesek a koronához, viszont a jósághoz is. Bizonyos keretek között cselekednek, másokat nem sodorva bajba, halálba.

Ebben a kötetben a szerelmi szál igen csekélyke. Tyren és Locke egy párt alkotnak, de milyen áron? Szerelemből lettek egymásé vagy talán némi kényszer fonódott kettejük közé?
Olvashattam kémkedésről. Alantas módon így próbálnak bizonyos információhoz jutni a király illetve a herceg udvarában. Több kevesebb sikerrel. Ezzel persze nem Tyren és Lockera gondoltam. Más illetők fordulnak meg a hercegek mellett mint jobb kezük.


Jude, mint az egyik főszereplő, nagyon frappánsan a tudtára jár mindennek. A tündérvilágban egy halandó másképp látja a dolgokat mint maguk a mágikus lények. Kis okos fejével összerak mindent és még a királyi család fölé is képes kerekedni. Mindig egy lépéssel előrébb jár ellenségeivel szemben. Végül megkapja munkája gyümölcsét. Még családja ellen is szembeszegül, hogy bebizonyíthassa az igazát. Ebben segítenek neki cinkostársai, de ahogy írtam, csak a jót képviselik. A történet legvégén a király megkapja a fejére a koronát. De milyen áron? Esetleg ő is szívesen viseli ezt a súlyos terhet vagy a népe várja el, hogy vezesse őket valaki?



Ahogy említettem egy aprócska szerelmi szál van a sztoriban. Ez nem Tyren és Locke, hanem Jude és Carden herceg között szikrázik. Szinte alig érzékelhető mert az elején annyira utálják egymást, hogy egy kiskanál vízbe megfojtanák egymást. Ennek ellenére mégis egymásba fonódik a sorsuk és talán képesek lesznek egy légtérben megmaradni.

"Leginkább azért gyűlöllek, mert gondolok rád. Méghozzá gyakran. Undorító, és képtelen vagyok megállni."


Ha lett volna rá lehetőségem (ami fiatal anyuka révén nincs) biztosan pár nap alatt kiolvastam volna könyvet. Annyira élveztem ezt a varázsvilágot, hogy már most szeretném a többi részét is. Biztosan a polcomat fogja díszíteni mind a három kötet.

Holly Blacknek bizonyos, hogy nincs határa képzelőerejének. Bármit papírra tud vetni amiről álmodik. Ezt természetesen az olvasói tapasztalják a legjobban, ugyanis aki elolvassa ezt a könyvet, biztosan kívánja a többi részét a trilógiának. Szerelmes lesz a tündérekbe, a történetbe, az írónő stílusába, abba amit létrehozott. Közöttük vagyok én is. Remekül körbe lettünk vezetve egy fantasy világban.


Nagyon tetszett, ajánlanám mindenkinek aki szereti az izgalmas fantasy történeteket. A borító is nagyon szép, nem egy extravagáns változat, inkább letisztultabb forma.
5 csillag jár ennek a remekműnek!

Hogy tetszett amit írtam?
Olvastátok már a könyvet? Szerintem ne hagyjátok ki! :)

Remélem nem hagyja abba az írást Holly.
Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy kiadta, várom a másik kettő részt is. :)

2018. június 21., csütörtök

Theodore Dreiser- Carrie drágám

4:00 0 Hozzászólás
   A világirodalom remekeinek listáját böngészve megfogadtam magamban, hogy közülük annyit olvasok el, amennyit csak tudok. Itt akadtam rá Theodore Dreiser nevére. 
Egy 1 lej=1 könyv akció alkalmával nagyon megörültem, amikor egyszerre két regényére is szert tettem. Közülük az egyik a Carrie drágám (a másik az Amerikai tragédia).

      Klasszikus irodalomba soha nem kezdek bele anélkül, hogy egy kis kutatómunkát ne végeznék előtte. Ez alkalommal is érdekes információkat találtam. 

Többek között megtudtam, hogy Theodore Dreiser (1871-1945) a család 13 gyerekek közül a tizenkettedik volt. A 13 gyerekből 10-en érték meg a felnőttkort. Édesapjuk Németországból kivándorolt nagyon vallásos munkás ember volt, édesanyjuk egy vallási szektában nőtt fel, de házassága után áttért a katolikus vallásra. A Carrie drágám (Sister Carrie) című regényét állítólag nővére ihlette, aki egy nős sikkasztóval folytatott viszonyt. Az amerikai közönség számára ismeretlen maradt a mű, hiszen a könyvkiadók ódzkodtak egy erkölcstelen nő sikereiről írt regénytől. Ezért Anglia által vált népszerűvé. 

    A történet a naiv kis Carrie (18 éves) Chicagóba való megérkezésével kezdődik. Vidékről érkezett testvéréhez, hogy munkát találjon és elkezdje a saját életét élni. Tapasztalatlansága miatt mindenhol visszautasítják, ahová meg felveszik bagóért dolgoztatják. Férfiakkal ismerkedik, vadházasságban él, egy nős férfival szökik el New Yorkba. 

Carrie egész fejlődéstörténetét végigkövethetjük. Nincs pénze de szép ruhákra és  ékszerekre áhítozik. Elegáns éttermekre, színházi előadások látogatására, drága vacsorákra. Mindig az a férfi tetszik neki, aki épp udvarol neki, esetleg az, akinek több a pénze. Megtapasztalja a gazdag életet, de mindig többet akar. Mindig gazdagabb emberekhez viszonyítja magát, a szomszéd kertje mindig zöldebb alapon. Aztán megint mély szegénységbe pottyan. A lakást egyre kisebbre cserélik, lassan rájön, hogy a férfiak mézes-mázas ígéretei mögött mi is lakozik pontosan. Ameddig más szerezte a pénzt, kevés volt számára, viszont amikor mindent megszerzett magának - pénzt, hírnevet, szép ruhákat, kényelmes lakást, barátokat - kiábrándul. Nem találja a helyét a világban. Mindene megvan, mégis úgy érzi, hogy semmije sincs. 

     Theodore Dreiser stílusa teljesen lenyűgözött. Alapjában véve nem szeretem a Victor Hugo-féle hosszú filozofikus életbölcsességeket, amik több tíz oldalon keresztül húzódik. Dreiser megtalálta a nekem megfelelő terjedelmet az életbölcsességek leírásában. Helyez kapnak sok helyen, de mégis a cselekményes van a hangsúly s így nem csak a száraz eseményeket kapjuk, hanem költőien szépen kidolgozva. 

Random idézet 
 Egy nő szemében sokat veszít értékéből az a férfi, aki bámulatát feltűnően és bőkezűen osztogatja. Hiszen a nő szerint a világon csak egyetlen rajongásra méltó tárgy van, s ez ő maga. Az a férfi, aki sok nőnél remél sikert, mindegyiknek nyilván ugyanazt mondja.

2018. június 14., csütörtök

David Levithan- Nap nap után

4:00 0 Hozzászólás
    Voltatok már úgy, hogy mások helyébe képzeltétek magatokat? Megpróbáltátok kitalálni a gondolatait, az emlékeit, szokásait. Vagy például más bőrébe bújni és úgy viselkedni, mint ő? Mi lenne ha egyszer csak más ember bőrében ébrednél? Ha az emlékei zegzugaiba is beleláthatnál... Mi mindent kipróbálhatnál! Mennyi élmény és tapasztalat! De minden jóban van valami rossz, ahogy a mondás is tartja. Mi lenne ha végig kellene vinned az egész napját úgy, hogy közben tudod, hogy te te vagy és nem ő? Csupán a test az övé. A lélek a tied. És mi van akkor, ha egy beteg ember testében kötnél ki Vagy éppen egy nagy traumát átéltébe? Akkor is olyan szuper lenne? Amikor az emberek napról napra változnak körülötted és semmi sem állandó... Már nem is annyira jó ez az egész...
 

 

 Erre a gondolatmenetre építette fel David Levithan, amerikai író, a Nap nap után című young adult, fantasy regényét.   


Spoiler! 
A történet A-ról szól, aki minden éjfélkor átvándorol egy tizenéves fiatal testébe, elnyomva annak személyiségét, lelkét. A gazdatest (nagyon csúnyán hangzik ez így) emlékeihez hozzáfér, viszont érzelmeihez nem. Reggel felkel, első dolga tudatosítani, hogy milyen nemű, mi a neve, mit kell tennie aznap. Az test emlékeiben megkeresi, hogy hogyan indulnak a reggelei, hol tartja a ruháit, hol tartják a kulcsot merre van az iskola, milyen órái lesznek aznap, hogy hívják a legjobb barátját. Szóval megpróbál úgy viselkedni, mint az az ember, akinek a testében éppen van. Ez egészen addig működik is, ameddig Justin testében meg nem ismeri Rhiannont, Justin barátnőjét. Rhiannon szerelem első látásra. A-t aznap nem érdekli, hogy Justint meghazudtoló romantikával szökik meg a lánnyal a suliból és mennek le az óceánpartra. Szerelmes lesz. Ezután bárki testébe költözik is a lányt keresi. Rhiannon állandósul a folyton változó életében. 
  A nem tudja, hogy ő az egyedüli vagy vannak hozzá

hasonlóak is. Próbálja titokban tartani létezését. Nem akar kísérleti báránnyá válni. Létezése így titokban is marad egészen addig, ameddig Nathan bőrében el nem megy egy buliba, hogy Rhiannonnal találkozhasson. Persze éjfélkor kifut az időből és az autópálya szélére húzódva hagyja el a testét. Nathan másnap felébredve nem érti mi is történt vele, hogy miért lopta el szülei autóját, mit keresett egy buliban, mikor ő nem is ilyen. Érzi, hogy valami nem volt rendben vele, A keresésére, jobban mondva üldözésére adja a fejét bevonva az egyházat és a sajtót is mondva, hogy az ördög szállta meg. 

Spoiler vége! 
    A felfedi kilétét? Rhiannon elhagyja Justint? Vállalja a kapcsolatot A-val? Vannak még mások is A-hoz hasonlók? Kapcsolatba tud-e velük lépni? 

    Ezeket a kérdéseket mindenesetre meghagyom a kedves olvasóknak, nem lövök le minden poént. Keressék meg maguk rájuk a választ. Remélem felkeltettem az érdeklődésüket.

     Csak ajánlani tudom mindenkinek. Először picit fura volt, el kellett vonatkoztatnom a racionalitástól, de amikor ez megtörtént teljességgel tudtam élvezni a történetet. Bár egy fantasytól éppen ez várható el. A regény második kötetének a címe Egy másik nap, amelyik Rhiannon szemszögéből írja le az eseményeket. 
    Azonos címmel (Nap nap után) 2018-ban film is készült a regény alapján.

Random idézet
-Rengeteg oka lehet, amiért valaki benn ragad egy kapcsolatban- magyaráztam. - Félelem az egyedülléttől. Félelem attól, hogy felrúgjuk a jól berendezett életünket. Inkább ragaszkodunk ahhoz, ami épp hogy megfelelő, mert nem tudjuk, kaphatunk-e jobbat. Esetleg működik bennünk az irracionális meggyőződés, hogy jobbá válik minden. Pedig tudjuk jól, hogy a srác képtelen rá.

2017. február 23., csütörtök

David Duchovny: Szent tehén

8:05 0 Hozzászólás

Nevetésre ​​ingerlő, groteszk kaland a világ körül a főszerepben egy négylábú hősnővel, akit az Olvasó nem fog egyhamar elfelejteni!
Bikavári Riska, a tehén, boldogan éli eseménytelen életét egy farmon. Naphosszat nincs más dolga, mint kérődzni, lustálkodni és cseverészni legjobb barátnőjével, Bimbóval. Egyik este Riska és Bimbó kiszöknek a kerítésen a bikákhoz, de míg Bimbót a flörtölés izgatja, Riska kíváncsiságát a gazda háza kelti fel igazán. Bekukucskál az ablakon, és meglátja a villódzó fényű Dobozisten előtt hódoló családot – és a Dobozisten felfedi előtte a húsfarmok szörnyű titkát, ami alapjaiban rengeti meg Riska világnézetét.
Nincs más kiút, csak a szökés egy jobb, biztonságosabb világba. Összeáll hát egy bizarr, szedett-vedett csapat: Riska, Coci (akarom mondani, Shalom egy izgága, Tórát lapozgató disznó, aki nemrég tért át a zsidó hitre) és Turbék, a magát kellemes modorúnak tartó pulyka, aki repülni nem tud ugyan, de a csőrével képes működtetni egy okostelefont. Lopott útlevelekkel, hevenyészett álruhában, a csapat olajra lép, és a legközelebbi reptér felé veszi az irányt.

Történetüket az elmés megjegyzésekben és tömegkulturális utalásokban nem szűkölködő Riska szellemes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Turbék – aki végül egyébként (többé-kevésbé) megtanul repülni – csapnivaló német akcentussal pszichiátriai tanácsokat osztogat; Shalom pedig, akit választott népe kiűz Jeruzsálemből, váratlan fordulattal egyesíti az izraelieket és a palesztinokat. David Duchovny elragadó figurái arra mutatnak rá, hogy milyen égető szükség lenne a világban egymás kölcsönös megértésére és elfogadására.


Már korábban szemet vetettem David Duchovny által írt Szent tehén című írásra, de múlt decemberben végre sikerült is elolvasnom ezt a felnőtteknek szóló, mesébe burkolt szatírát. Bátran hívhatjuk szatírának, hiszen korunk fontos problémáira, hiányosságaira hívja fel a figyelmet komikus, de legfőképpen ironikus formában.

Riska: Irak?Turbék: Dehogy Irak. Pulykaország!!!Riska: Pulykaország? Á, már látom: "Turkey". Ez angolul tényleg pulykát jelent. 

Gyermekkorom egyik kedvenc sorozatának sztárja volt Mulder ügynök, azaz David Duchovny, mivel akkoriban nem nagyon volt olyan műsor a tv-ben, amely az X-akták népszerűségével és minőségével vetekedhetett volna, ezért gyakran vonzott a Dobozisten - ahogy ő maga nevezi - elé a kíváncsiság, még szülő tiltás ellenére is. Valljuk be Duchovny elvarázsolta a magyar nézőket is a kicsit visszafogott, enyhén furcsa, de ugyanakkor charme-os karakterével. Ezért nem is volt kérdés, hogy ennyivel a sorozat után, immár felnőtt fejjel is érdekeljen annyira a személye és munkássága, hogy elolvassam első írói szárnypróbálgatásának eredményét. Kíváncsi voltam arra, hogy íróként mit tud nyújtani az olvasóknak, főleg annak tekintetében, hogy angol irodalomból diplomázott egy neves egyetemen, így úgy gondoltam, hogy csak nem lehet olyan rossza stílusa, hogy egyből elhajítsam a könyvet. 


A történet igazából egy olyan ötleten alapszik, amely bármelyikünk fejéből kipattanhatott volna, már amennyiben olvastuk a brémai muzsikusokat és egyéb állatokról szóló történetetket, de az, hogy egy, már lerágott történetet modern formába és aktuális témákkal vegyítve tudjon az olvasó elé tárni az író, azzal bizony már nem boldogultunk volna olyan egyszerűen, mint David. Neki valahogy ez zsigerből jött, jól ráérzett arra, hogy egy abszurd mese milyen hatást képes elérni, még akkor is, ha néhol kicsit kusza és hihetetlen elemekkel tarkított is. Megmutatta, hogy mindentől el lehet vonatkoztatni és kilépni a hagyományos szerepekből és olyat véghez vinni, amire senki nem gondolt volna, hogy képesek vagyunk rá, egyszóval bebizonyította, hogy nincs túl nagy álom, csak gyáva ember. 
Szerettem érezni, hogy kicsit minden egyes ember ott van ebben a történetben, ki így, ki úgy, de ott. Szerintem ez nagy dolog, ha egy író ezt el tudja érni az olvasóinál. 


A történet kezdetén Bikavári Riska a dobozisten hatására a konvenciókat félre dobva mer egy merészet álmodni és nekivágni a pulykával, Turbékkal és a disznóval, Shalommal a világnak csak azért, hogy megkeressék azt a helyet, ahol ők maguk békében élhetnek. Elvágyódtak oda, ahol nem veszélyezteti őket a rájuk kényszerített szerepkör, konkrétan a vágóhíd réme. Hőseink számos kaland után vonják le a végső következtetéseiket, velük együtt pedig mi olvasók is levonjuk a magunk konzekvenciáit. 


A történet mindvégig Riska szemszögéből olvasható, akit David Duchovny szólaltat meg. Néha kissé bizarrá válik ez a kettősség, mert bizony érezni lehet, hogy itt-ott kilép a tehén szerepéből maga az író, de egyébként mindvégig élvezetes marad maga az elbeszélés, igaz az elején kell egy kicsi ráhangolódás, de utána már át tudjuk élni a kalandokat és legfőképpen folyamatos gondolkodásra és a dolgok átértékelésére ösztönöz minket a történet. 


Nem egy egyszerű mese, ezt ne is várjuk el tőle, nem egy olyan történet amit a gyerekeinknek olvasnánk elalvás előtt, ez sokkal inkább nekünk felnőtteknek szól, egy elbeszélés, amely megértésre, valamint mások elfogadására ösztönöz. 


Szerettem olvasni erről a három furcsa háziállatról, néha nevettem, néha pedig elszomorodtam, hogy valóban ilyenek vagyunk mi emberek? Ez a mese sok tényre rávilágított, amiről általában igyekszünk tudomást sem venni. Igazi tükröt tartott a társadalom elé, még akkor is ha tette mindezt egy nem éppen hagyományos formába, de én pont egy ilyen fanyar humorú könyvet vártam David Duchovny-tól és egyáltalán nem bánom, hogy a történet megmaradt a könyv keretei között, vagyis nem került a nagy filmgyártók karmai közé, mert azáltal elveszett volna a mondanivalója. 


Soha nem értetem, hogy tud ennyire fájni, ha szeretünk valakit, de azt hiszem, ez nem olyan fájdalom , mint a többi. Semmihez sem hasonlítható. Nem olyan, mint amikor eltörik a patád; inkább olyan, mint egy szívből jövő, hatalmas medveölelés. 


Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert szerettem, hogy pörög a történet, emellett nagyon átjött az író fanyar humora és a látásmódja, ami a történet végére egy picit a saját világhoz való hozzáállásunkat is befolyásolta. 



Kiadó: Kiskapu
Oldalszám: 256
Kiadás éve: 2015
ISBN: 9786158013550
Szerző: David Duchovny



Follow Us @soratemplates