A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klasszikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klasszikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 18., szombat

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

7:00 0 Hozzászólás

Készítettem magamnak egy toplistát aminek szinte a legelején szerepelt ez a könyv. Viszont számomra nem adta át azt az üzenetet amit más olvasónak igen. Miért van az, hogy mindenki imádja ezt a művet énnálam pedig nem érte el ugyanazt a hatást? Annyira próbálkoztam hogy nekem is tetszen, de csak egy közepesen erős könyvnek mondanám, ahogy én tudom értékelni.


Amit tudni kell erről a könyvről az, hogy orosz az író, orosz a történet is. Létezik egy ördög Wolland és csatlósai, akik a moszkvai küldetésük során varázslatokkal bűvölik a népet, illetve egy-két embert rémisztgetéssel. Konkrétan a könyv első fele arról szól, hogy a gonosz befészkelte magát egy lakásba ahol letáboroznak egy időre. Viszont az ott lakók ezt nem nézik jó szemmel, mert furcsa dolgok történnek.
A másik futószál a gonosz javára, hogy vannak emberek akik az elmegyógyintézetbe kerülnek, mert látták a gonoszt mialatt természetfeletti dolgokat művel amit egy hétköznapi ember nem képes felfogni a tudatával. Néhányuk ezért gumiszobába kerülnek. Nem képesek feldolgozni a látottakat.
Miután a gonosz megmutatta magát, vagyis felhívta az emberek figyelmét, kapcsolatba lépett egy Margaréta és Mester nevezetű párossal. Ők kapták a főszerepet a második részben. Az alvilág Ura őket kiválasztotta, mert függőben lévő kapcsolatuk volt, amiről nem is tudtak. A bizonyos Mester, a regénye miatt orvosok közé került. Megírta mi történt Jézus keresztre feszítése idejében. A gonosz nem tudott nyugodni, kikészítette a Mester idegeit, de ezt nem tudatosan csinálta. Ugyanis a művész nem fejezte be a regényt, így Poncius Pilátusnak a halála után nem volt helye, azaz nem tudták a regény alapján hogy az égiek közé menjen, netán a föld alá, a gonoszhoz. Persze ő maga, a Mester, nem tudta miért történik mindez, ezért klinikára ment, hogy gyógyítsák meg. Szóval... még tudnám fokozni a szálak kibontakozását, de úgy csak feltárnám a többi olvasó számára a lényeget, részletet.
Teljes mértékben természetfeletti jelenségeket tapasztalhatunk a történet egész ideje alatt. Bár ha belegondolunk a sátán, az ördög bármire képes. :)


Ti hisztek a paranormális dolgokban? Mert komolyan mondom a könyv olvasása alatt azon gondolkodtam, hogy közelebbről is úgy megismerném azt a bizonyos gonoszt. De tudjátok én úgy képzeltem el, mint egy nagyon helyes, sármos férfit. Ennek persze nem mertem hangot adni, mert féltem, rögtön bedilizek, mint a könyvbéli szereplők. Van is egy idézetem ami azt bizonyítja, hogy nem csak én gondolom így:

"-Értem már... Arról van szó, hogy odadjam magam neki - suttogta Margarita elgondolkodva.Azazello erre fölényesen elvigyorodott.-Biztosíthatom magát, az egész világon minden nő erről álmodozna, de - s arcát itt gúny torzította el - csalódást kell okoznom magának: ilyenről szó sem lesz." 

Egyébként ahogy a könyvben is ketté van oszta a történet, számomra is volt egy szakadék a két felvonás között. Vagy mondhatnám szünetnek, ha már felvonásról van szó. Első moszkvai rész kevésbé ragadta meg a kíváncsiságomat. A második boszorkányos fejezet annál inkább. Ekkor már izgatottan lapozgattam ezt a vastag kötetet. Mikor Margarita barátkozott az ördöggel, az nagyon tetszett. A jelenet, a varázslat, a boszorkányság, az alvilági élet, nagyon színpompás volt. Ott nem lehetett unatkozni. Sokkal színesebb volt a képzelt világ, mint Moszkva belvárosa.


"-Elhiszem! Ezek a szemek nem hazudnak!Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha."

Tehát nekem nehéz volt ez a regény. Sőt félve írtam le ezeket a sorokat. Ugyanis tartottam attól, hogy ha nem jól értelmezem a művet, ha meghaladja felfogási képességeimet és rosszul fejezem ki magam, akkor talán támadások fognak érni. Sajnálom, de nekem csak három csillagot nyújtott ez a könyv. Remélem nem haragszotok érte. Talán egyszer újra olvasom pár év múlva, és bölcsebb fejjel engem is megragad a gonosz története.


  • Európa könyvkiadó
  • Regény
  • 578 oldal
  • Kötés: keménytáblás, védőborítóval
  • Fordító: Szöllősy Klára

2019. március 4., hétfő

Szerb Antal: A Pendragon legenda

7:00 0 Hozzászólás
Könyvtári könyvként szerepelt nálam ez a misztikus krimi, amit egy könyvklub által olvastam el. Negyedévente választunk egyet az MTV A Nagy Könyv című műsorából összeválogatott 100 könyvből. A téli szezonra A Pendragon legendára került a sor. Nagyon a végére húztam az olvasást, de legalább sikerült teljesíteni. Mostanában annyira be vállalok minden kihívást, recenziókat... csak győzzem megcsinálni, és ugye van fontossági sorrend, így néha megcsúszok egy-egy kihívással. Ezt szerencsére tudtam időben olvasni.



Ebben a könyvben az 1900-as évekbe utazhatunk egy kicsit. Olvashatunk benne az emberek problémamegoldó képességeiről, találékonyságukról. Az akkori időben milyen volt egy hatvanszobás kastélyban vendégeskedni, miközben ott bizonyos rejtélyek várnak megoldásra.

A főszerepben egy Bátky János úriember szerepel, aki magyar születésű, de Angliában lakik. A 17. századi angol misztikusokkal foglalkozik. Olyan bizar dolgok érdeklik ezt az embert, amivel egy átlagos ember biztosan nem foglalkozna. Szerepel a felsorolásban a homunkulusz aminek jelentése, mesterséges ember, különleges képességekkel rendelkező lény, latin eredetű szó. Már ennek a szónak olyan ereje van, aminek a hallatán feláll az ember hátán a szőr. Szerepelt még a felsorolásban titkos operációk, kisérletek, valamint gyógyszerek, ásványok és amulettek hatása az emberi szervezetre, viselkedésekre. Talán egy orvosdoktor vagy tudós lenne?

"Pendragon egyébként a walesiek nyelvén sárkányfejet jelent."

Meghívást kap Walesbe, egy kastélyba, hogy betekintést nyerhessen egy ritkaságokat őrzött magánkönyvtárban, ami a Pendragonok, századokra visszanyúló tulajdona. Ám ekkor az éjszakai tartózkodás alatt paranormális eseteknek lesz tanúi. Nemrég megismert bajtársai (Osborn: akit rokoni szálak fűzik Owen Pendragonhoz, azaz Earl of Gwynedd házigazdához, a kastély urához. Maloney: aki egy megrögzött utazó, hátsó szándékkal hozta össze őket a sors.) lépnek a tettek mezejére, és ki akarják deríteni milyen bizonyítható csalások állnak a rémisztgetések hátterében.



Volt ebben a történetben kísérletek axolotlokkal, szellemjárássok, gyilkossági hajlamok, de mégis ami a fő téma ebben a legendában az örökség.
Adott egy nagyon gazdag ember akinek vagyonát sokan irigylik. Vannak akik meg is akarják szerezni. Valamiért a felesége is el akarja tenni lábalól. Sikerül is. Mivel a végrendeletében az szerepelt, hogy ha mesterségesen hal meg, vagyis megölik, akkor a mostani Earl of Gwynedd-re fog szállni a vagyona. Volt esze ennek az úgynevezett William Rosconak. Gondolta, hogy a sok pénz birtoklása veszélyes dolog, még a feleségét is felrakta arra a bizonyos listára. Na... és ebből a sztoriból kifolyólag a felesége vissza akarta szerezni a pénzt, ezért el akarta tüntetni az earlt, az örököst. Pénzéhes kis nőszemély volt, pedig volt vagyona rentgeteg, amivel nem elégedett meg.

"A test, amely karjaim közt kígyózott, hullámzott és vibrált, ezer mozdulatott tudott, és minden mozdulatnál új volt, csodát hordozó, bámulatos és kiismerhetetlen, mint a tenger."

Szerb Antal érdekesre megírta ezt a könyvet. Plussz információkat is kaphatunk bizonyos dolgok valódi létezéséről. Szórakozás közben tanul is az olvasó valamit. Én annyit azért észrevettem, hogy olyan szálak, mellékvonalak is voltak a történetben, aminek szerintem, semmi köze nem volt a könyvhöz. De mindezek nélkül nem született volna meg ez a misztikus és krimi történet.
Szerelmi szálak is akadtak benne, sőt voltak túlfűtöttebb, érzékiebb részek is, de nem ez jellemzi leginkább a könyvet. Igazándiból mindenkinek megvan a stílusa. Szerb Antal ebben a világban mesterkélt jobban. Kicsit be akarta mutatni az axolotlokat, a Rózsakereszteseket, egy kis izgalommal fűszerezve. Amilyen szavakkal jellemezném a könyvet: úrias, erkölcsös, jómódú, vagyonos, visszafogott, halálos, rémisztő.

"...kora ifjúságomtól kezdve városlakó voltam, és a szellemtudományok kizárólagos híve. Sose tudtam két fát megkülönböztetni egymástól." 

Tetszett a könyv, ez volt az első az írótól, de nekem az izgalom, az élvezet hiányzott egy kicsit. Jó könyv, sőt szeretnék még olvasni Szerb Antaltól még, de ez számomra 3,5 csillagot ér. Az biztos, hogy adott ez a könyv is élményt számomra.

Annyit hozzáfűznék még, tudjátok mi az az axolotl? Íme!

2019. január 17., csütörtök

Szabó Magda: Abigél

7:00 0 Hozzászólás
Sokak kedvence hozzám is eljutott. A könyvtárból hoztam, amit nem bántam meg. Azon sem csodálkoztam, hogy ilyen magas a százalékos értékelése, ami 95%-ot jelent. Remek könyv volt ez, a többi Csíkos könyvek közül, ahol sok más szerző könyve is jelen van. Többek között Kertész Erzsébet, Fekete István, Szabó Magda, és még sorolhatnám. Tervezek több ilyen Csíkos könyvet elolvasni. Majd meglátjuk.

Szóval ez a kicsit megrázó történet csak úgy megragadt a kezemben. Nem volt semmi kívánság a könyv által, csak a sok ajánlás által kezdtem olvasni. Nem bántam meg, sőt én is azoknak a táborát képviselném akik ajánlják ezt a remek könyvet.


A történet egy 15 éves kislányról szól akinek nincs anyukája, apukájával viszont nagyon szoros kapcsolatot ápolnak. Ennek a tábornokúrnak aki a háború alatt szolgálja hazáját, egy rémes döntést kellett meghoznia. Mégpedig el kell távolítani maga mellől a lányát. Veszélyek lesnek rájuk, így messze Budapesttől egy Árkod nevezetű kisváros bentlakásos gimnáziumába viszi, ahol erős vallást gyakorolnak itt a Matulában. Mivel ez a kislány elszakadt az otthonától, a családjától, akarata ellenére, nagyon nehezen viseli. Nagyon szigorú szabályok között kell élnie ebben a szinte nevezhető börtönben. Az ő élete eddig szórakoztató volt. Használhatott ékszereket, sminket, eljártak bálokba, színházba, most pedig ahova elmehetett, szigorú őrizet mellett, az a templom volt. Semmit nem használhatott amit vitt, mindent ott adtak ki neki amire szüksége lenne az iskolában. Nehéz volt a szabályokat betartania, sőt meg is szegte. Ő maga nem élt ilyen szigorú világban, így egy lázadó, neveletlen diák volt Vitay Georgina. Ahogy teltek a hónapok és kezdte megszokni ezt a rabszolga életet, kiderült, az apja védelmezés szempontjából küldte, rakta be a Matulába. Féltette a lányát a tettei következményeitől, de végül a másik fél, az ellenség, megtudta hol van Gina és mindenáron ki akarta csalni az intézetből, hogy az apját, a háború egyik vezetőjét, vagyis inkább egy fontos alakját, tudják vele zsarolni. A történet végét nem árulom el, és hogy Abigél neve hogy kapcsolódik az egészhez, de nagyon izgalmas.


Vitay Georgina egy jómódú családból származik, aki feltétel nélkül szereti az apját. Ő egy nagyon kedves lány, de a bezártság kihozza belőle a szabadulni vágyást. Megszegi a szabályt, többször is, áruló lesz, mert gyerekesnek tartja az osztálytársait, érzékeny, nagyon sokat sír odabent. Magatartásával küszködő tinédzser, aki nem akarja elfogadni mások döntését a saját feje felett.

Aki annyira nem nőtt a szívemhez az Horn Mici, Kőnig, Kalmár, Torma Gedeon az igazgató. Igazából Kőnig olyan semleges szereplő volt, vagyis néha kedves, néha rossz indulatú számomra.

Akit szerettem Georgina, az apukája, Zsuzsanna és Gina osztálytársai.


Hatással volt rám ez a történet. Izgalmas fordulatok vannak benne, főleg a legvégén. Összességében a történet elejétől vannak izgalmak, érzelmek, ami végig kíséri a könyvet. Kicsit tartottam tőle, mert erősen vallásos témán alapul, de ez egyáltalán nem volt gond. Ez így volt jó! 5 csillag mehet Abigél történetére. Talán máskor újra elolvasom.

Ajánlom azoknak akik egy kis betekintést kívánnak a régi diákéletbe. Kicsik, nagyok egyaránt olvashatják. Csínytevés, jókedv, szomorúság, szökés, hazugság, védőangyal egyaránt szerepel benne.

Szabó Magda művét még biztosan fogom olvasni.

2018. június 21., csütörtök

Theodore Dreiser- Carrie drágám

4:00 0 Hozzászólás
   A világirodalom remekeinek listáját böngészve megfogadtam magamban, hogy közülük annyit olvasok el, amennyit csak tudok. Itt akadtam rá Theodore Dreiser nevére. 
Egy 1 lej=1 könyv akció alkalmával nagyon megörültem, amikor egyszerre két regényére is szert tettem. Közülük az egyik a Carrie drágám (a másik az Amerikai tragédia).

      Klasszikus irodalomba soha nem kezdek bele anélkül, hogy egy kis kutatómunkát ne végeznék előtte. Ez alkalommal is érdekes információkat találtam. 

Többek között megtudtam, hogy Theodore Dreiser (1871-1945) a család 13 gyerekek közül a tizenkettedik volt. A 13 gyerekből 10-en érték meg a felnőttkort. Édesapjuk Németországból kivándorolt nagyon vallásos munkás ember volt, édesanyjuk egy vallási szektában nőtt fel, de házassága után áttért a katolikus vallásra. A Carrie drágám (Sister Carrie) című regényét állítólag nővére ihlette, aki egy nős sikkasztóval folytatott viszonyt. Az amerikai közönség számára ismeretlen maradt a mű, hiszen a könyvkiadók ódzkodtak egy erkölcstelen nő sikereiről írt regénytől. Ezért Anglia által vált népszerűvé. 

    A történet a naiv kis Carrie (18 éves) Chicagóba való megérkezésével kezdődik. Vidékről érkezett testvéréhez, hogy munkát találjon és elkezdje a saját életét élni. Tapasztalatlansága miatt mindenhol visszautasítják, ahová meg felveszik bagóért dolgoztatják. Férfiakkal ismerkedik, vadházasságban él, egy nős férfival szökik el New Yorkba. 

Carrie egész fejlődéstörténetét végigkövethetjük. Nincs pénze de szép ruhákra és  ékszerekre áhítozik. Elegáns éttermekre, színházi előadások látogatására, drága vacsorákra. Mindig az a férfi tetszik neki, aki épp udvarol neki, esetleg az, akinek több a pénze. Megtapasztalja a gazdag életet, de mindig többet akar. Mindig gazdagabb emberekhez viszonyítja magát, a szomszéd kertje mindig zöldebb alapon. Aztán megint mély szegénységbe pottyan. A lakást egyre kisebbre cserélik, lassan rájön, hogy a férfiak mézes-mázas ígéretei mögött mi is lakozik pontosan. Ameddig más szerezte a pénzt, kevés volt számára, viszont amikor mindent megszerzett magának - pénzt, hírnevet, szép ruhákat, kényelmes lakást, barátokat - kiábrándul. Nem találja a helyét a világban. Mindene megvan, mégis úgy érzi, hogy semmije sincs. 

     Theodore Dreiser stílusa teljesen lenyűgözött. Alapjában véve nem szeretem a Victor Hugo-féle hosszú filozofikus életbölcsességeket, amik több tíz oldalon keresztül húzódik. Dreiser megtalálta a nekem megfelelő terjedelmet az életbölcsességek leírásában. Helyez kapnak sok helyen, de mégis a cselekményes van a hangsúly s így nem csak a száraz eseményeket kapjuk, hanem költőien szépen kidolgozva. 

Random idézet 
 Egy nő szemében sokat veszít értékéből az a férfi, aki bámulatát feltűnően és bőkezűen osztogatja. Hiszen a nő szerint a világon csak egyetlen rajongásra méltó tárgy van, s ez ő maga. Az a férfi, aki sok nőnél remél sikert, mindegyiknek nyilván ugyanazt mondja.

2018. május 4., péntek

Vonzások és választások

12:34 0 Hozzászólás
Johann Wolfgang Goethe regénye volt első egyetemi évem "beugrója": egy kurzus keretein belül fél éven át foglalkozhattam egy mai szemmel kissé idegennek ható, inkább a kapcsolatok természetét vizsgáló szerelmi történettel.

Már a bevezetés is árulkodó: 
 "Gondoljon el egy A-t, amely egy B-vel bensőségesen egyesül, és semmi móddal és erőszakkal sem lehet tőle elválasztani; gondoljon el egy C-t, mely éppen így viszonylik egy D-hez. Most hozza érintkezésbe a két párt; A D-re, C B-re vetíti magát anélkül, hogy meg lehetne mondani, melyik hagyta el előbb a másikat, melyik lépett hamarabb kapcsolatba a párjával."
A későbbiekben a betűket nevekkel helyettesíti, de a kiinduló gondolata a mű egész cselekményén keresztülmegy. A  képletből fakadó természettudományos megközelítés, illetve a jelenkor számára idegen élethelyzetek miatt azonban a regény végig megtartja a két lépés távolságot az olvasóval. A gyönyörűen megszerkesztett mondatok, a szinte idillt idéző természetleírások, a kapcsolatok minden oldalról való objektív vizsgálatának igénye mind Goethe zsenialitását bizonyítják, mert még ha nyilvánvalóan híján volt a pszichológiai ismereteknek, az emberi természet tűpontos képét rajzolja le nekünk. 

Noha a történet kissé valószerűtlennek hat mai szemmel, mégis olyan általános igazságokat mond ki, amelyek aktualitása csöppet sem kopott meg az évszázadok során. A Romantika egyik legkiemelkedőbb alkotása ez, és noha Goethe soraiban érződik a bizonyítási kényszer, amellyel a korábban felírt képletét igazolni akarja, már-már filozofikus szintre emelve a szerelem természetét, ragadja meg az ember legnagyobb hibáját. 



A cikk az Egy elképzelt könyv oldalon jelent meg.

2018. április 30., hétfő

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

21:03 0 Hozzászólás
Népszabadság, 270. oldal

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 

A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.


Még mindig nem vagyok a klasszikus krimi rajongója, de úgy gondoltam ideje próbát tennem Agatha Christie egy művével. Többen is ezt a regény ajánlották nekem. 


A regény nem túl hosszú, néhány óra alatt a "végére lehet járni". Szűk egy nap alatt én is végeztem vele (2018. február 3. - 2018. február 4.). Vasárnap délutáni olvasmánynak tökéletes volt.

A regény minőségével nem volt bajom, annak ellenére, hogy nem egy új darab volt nálam. A borító fekete-fehér képe, a piros kiemeléssel szerintem nagyon "ütősre" sikerült. 

Ahhoz képest, hogy nem egy hosszú könyv, rendkívül tagolt. Több fejezetre oszlik, ezekből is egész sok van. Viszont még ezen belül is számmal ellátott, néhány oldalas "szemelvények" vannak.

Az biztos, hogy ez a regény a klasszikus krimi műfajának ékes példája, magán hordozza ennek jellemző vonásait. Ez megmutatkozik az írónő stílusán is: felvázolja a "tényállást", majd rengeteg lehetőséget biztosít a megoldásra. Mindezzel rendesen bolonddá tudja tenni az olvasót! Ehhez remek eszköz volt még a hirtelen nézőpontváltások alkalmazása, nagyon kevés ideig "voltunk" csak egy-egy jelenetben. Ezzel kellőképpen el tud bennünket bizonytalanítani, és egyúttal fenntartja az érdeklődésünket. 

A történet nagyon gyors, gördülékeny. Nincs idő a részletekre figyelni, pedig mint tudjuk, az ördög ezekben lakozik. (A regény végén meg is kapjuk a magyarázatot, hogy mégis melyikben.). Nagyon érdekes helyszínt "választott" Agatha Christie a történetnek. A Néger sziget a brit partok mellett található, egyetlen ház áll rajta. Ideális terep rejtélyes gyilkosságokhoz. Ezt még tudta az írónő fokozni azzal, hogy semmi konkrétumot nem tudunk a szigetről, sem pedig a tulajdonosairól. A másik, ami nagyon ötletes volt, az a szigethez kötődő versike alkalmazása. Nagyon érdekfeszítő dolgokat eredményezett. Ugyanígy zseniális volt a gramofon felhasználása az elején, Gyorsan képbe kerülünk, miért is lettek a vendégek a szigetre rendelve. 


A cselekmény feszes, csak úgy peregnek az események, nem győzzük kapkodni a fejünket. Tíz különböző, eltérő társadalmi helyzetű és foglakozású ember "köt ki"  a szigeten. Ami közös bennük, hogy mindegyikük követett el hibát a múltjában, itt pedig ezeket a fejükre is olvassák. A szigetet csónak híján és az időjárás miatt sem tudják elhagyni. Egyre több haláleset történik. Ahogy fogy a létszám, kezdenek egymással szemben bizalmatlanul viselkedni, fokozódik a feszültség. Sok-sok ellentét kerül felszínre. 

A karakterek kidolgozására az írónőnek nem sok ideje maradt, ennek ellenére egy-egy főbb jellemvonás miatt gyerekjáték volt megkülönböztetni őket. Azt már említettem, hogy nem véletlenül kerültek a Néger szigetre, ugyanis kisebb-nagyobb bűnöket követtek el. Egészen jó kis kriminológiai tanulmány kerekedne abból, a elkezdenénk a tetteiket a felelősségük alapján elemezgetni. Mind a tízüket nem szeretném felsorolni, de akadt néhány "kedvencem". Tetszett Philip Lombard őszintesége, ő volt az elején az egyetlen, aki nem kezdte magát mentegetni. Valamint Vera  Claythorne, őt sajnáltam leginkább. Egy pillanatnyi megingás tönkretette az életét. (A szerelmes nő sok baromságra képes, az fix.). Viszont a szigeten meglepő intelligenciáról tett tanúságot. 

Ismét a szokásos bajom volt, mint a "régi" krimikkel általában. Nagy élvezettel olvastam, vártam a megoldást. Ami megint egy óriási marhaság lett. A könyv lapjain jól mutat, de a valóságban szinte lehetetlen lenne kivitelezni. Ha már bűnügy, akkor lehetett volna kissé reálisabb.

Tudom, hogy Agatha Christie egyik legjobbnak tartott regénye, de mégsem fogott meg annyira. Tény, hogy zseniális logikával megírt bűnügyről van szó. De engem zavar, hogy csak elméletben állná meg a helyét. Ennek ellenére nem zárkózom el az írónő többi könyvétől sem. Krimi fanoknak erősen ajánlott az olvasása! 



Vhrai


A bejegyzés eredetileg a Libellumon jelent meg. 


Follow Us @soratemplates