 |
| Népszabadság, 270. oldal |
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
Még mindig nem vagyok a klasszikus krimi rajongója, de úgy gondoltam ideje próbát tennem Agatha Christie egy művével. Többen is ezt a regény ajánlották nekem.
A regény nem túl hosszú, néhány óra alatt a "végére lehet járni". Szűk egy nap alatt én is végeztem vele (2018. február 3. - 2018. február 4.). Vasárnap délutáni olvasmánynak tökéletes volt.
A regény minőségével nem volt bajom, annak ellenére, hogy nem egy új darab volt nálam. A borító fekete-fehér képe, a piros kiemeléssel szerintem nagyon "ütősre" sikerült.
Ahhoz képest, hogy nem egy hosszú könyv, rendkívül tagolt. Több fejezetre oszlik, ezekből is egész sok van. Viszont még ezen belül is számmal ellátott, néhány oldalas "szemelvények" vannak.
Az biztos, hogy ez a regény a klasszikus krimi műfajának ékes példája, magán hordozza ennek jellemző vonásait. Ez megmutatkozik az írónő stílusán is: felvázolja a "tényállást", majd rengeteg lehetőséget biztosít a megoldásra. Mindezzel rendesen bolonddá tudja tenni az olvasót! Ehhez remek eszköz volt még a hirtelen nézőpontváltások alkalmazása, nagyon kevés ideig "voltunk" csak egy-egy jelenetben. Ezzel kellőképpen el tud bennünket bizonytalanítani, és egyúttal fenntartja az érdeklődésünket.
A történet nagyon gyors, gördülékeny. Nincs idő a részletekre figyelni, pedig mint tudjuk, az ördög ezekben lakozik. (A regény végén meg is kapjuk a magyarázatot, hogy mégis melyikben.). Nagyon érdekes helyszínt "választott" Agatha Christie a történetnek. A Néger sziget a brit partok mellett található, egyetlen ház áll rajta. Ideális terep rejtélyes gyilkosságokhoz. Ezt még tudta az írónő fokozni azzal, hogy semmi konkrétumot nem tudunk a szigetről, sem pedig a tulajdonosairól. A másik, ami nagyon ötletes volt, az a szigethez kötődő versike alkalmazása. Nagyon érdekfeszítő dolgokat eredményezett. Ugyanígy zseniális volt a gramofon felhasználása az elején, Gyorsan képbe kerülünk, miért is lettek a vendégek a szigetre rendelve.
A cselekmény feszes, csak úgy peregnek az események, nem győzzük kapkodni a fejünket. Tíz különböző, eltérő társadalmi helyzetű és foglakozású ember "köt ki" a szigeten. Ami közös bennük, hogy mindegyikük követett el hibát a múltjában, itt pedig ezeket a fejükre is olvassák. A szigetet csónak híján és az időjárás miatt sem tudják elhagyni. Egyre több haláleset történik. Ahogy fogy a létszám, kezdenek egymással szemben bizalmatlanul viselkedni, fokozódik a feszültség. Sok-sok ellentét kerül felszínre.
A karakterek kidolgozására az írónőnek nem sok ideje maradt, ennek ellenére egy-egy főbb jellemvonás miatt gyerekjáték volt megkülönböztetni őket. Azt már említettem, hogy nem véletlenül kerültek a Néger szigetre, ugyanis kisebb-nagyobb bűnöket követtek el. Egészen jó kis kriminológiai tanulmány kerekedne abból, a elkezdenénk a tetteiket a felelősségük alapján elemezgetni. Mind a tízüket nem szeretném felsorolni, de akadt néhány "kedvencem". Tetszett Philip Lombard őszintesége, ő volt az elején az egyetlen, aki nem kezdte magát mentegetni. Valamint Vera Claythorne, őt sajnáltam leginkább. Egy pillanatnyi megingás tönkretette az életét. (A szerelmes nő sok baromságra képes, az fix.). Viszont a szigeten meglepő intelligenciáról tett tanúságot.
Ismét a szokásos bajom volt, mint a "régi" krimikkel általában. Nagy élvezettel olvastam, vártam a megoldást. Ami megint egy óriási marhaság lett. A könyv lapjain jól mutat, de a valóságban szinte lehetetlen lenne kivitelezni. Ha már bűnügy, akkor lehetett volna kissé reálisabb.
Tudom, hogy Agatha Christie egyik legjobbnak tartott regénye, de mégsem fogott meg annyira. Tény, hogy zseniális logikával megírt bűnügyről van szó. De engem zavar, hogy csak elméletben állná meg a helyét. Ennek ellenére nem zárkózom el az írónő többi könyvétől sem. Krimi fanoknak erősen ajánlott az olvasása!
Ahhoz képest, hogy nem egy hosszú könyv, rendkívül tagolt. Több fejezetre oszlik, ezekből is egész sok van. Viszont még ezen belül is számmal ellátott, néhány oldalas "szemelvények" vannak.
Az biztos, hogy ez a regény a klasszikus krimi műfajának ékes példája, magán hordozza ennek jellemző vonásait. Ez megmutatkozik az írónő stílusán is: felvázolja a "tényállást", majd rengeteg lehetőséget biztosít a megoldásra. Mindezzel rendesen bolonddá tudja tenni az olvasót! Ehhez remek eszköz volt még a hirtelen nézőpontváltások alkalmazása, nagyon kevés ideig "voltunk" csak egy-egy jelenetben. Ezzel kellőképpen el tud bennünket bizonytalanítani, és egyúttal fenntartja az érdeklődésünket.
A történet nagyon gyors, gördülékeny. Nincs idő a részletekre figyelni, pedig mint tudjuk, az ördög ezekben lakozik. (A regény végén meg is kapjuk a magyarázatot, hogy mégis melyikben.). Nagyon érdekes helyszínt "választott" Agatha Christie a történetnek. A Néger sziget a brit partok mellett található, egyetlen ház áll rajta. Ideális terep rejtélyes gyilkosságokhoz. Ezt még tudta az írónő fokozni azzal, hogy semmi konkrétumot nem tudunk a szigetről, sem pedig a tulajdonosairól. A másik, ami nagyon ötletes volt, az a szigethez kötődő versike alkalmazása. Nagyon érdekfeszítő dolgokat eredményezett. Ugyanígy zseniális volt a gramofon felhasználása az elején, Gyorsan képbe kerülünk, miért is lettek a vendégek a szigetre rendelve.
A cselekmény feszes, csak úgy peregnek az események, nem győzzük kapkodni a fejünket. Tíz különböző, eltérő társadalmi helyzetű és foglakozású ember "köt ki" a szigeten. Ami közös bennük, hogy mindegyikük követett el hibát a múltjában, itt pedig ezeket a fejükre is olvassák. A szigetet csónak híján és az időjárás miatt sem tudják elhagyni. Egyre több haláleset történik. Ahogy fogy a létszám, kezdenek egymással szemben bizalmatlanul viselkedni, fokozódik a feszültség. Sok-sok ellentét kerül felszínre.
A karakterek kidolgozására az írónőnek nem sok ideje maradt, ennek ellenére egy-egy főbb jellemvonás miatt gyerekjáték volt megkülönböztetni őket. Azt már említettem, hogy nem véletlenül kerültek a Néger szigetre, ugyanis kisebb-nagyobb bűnöket követtek el. Egészen jó kis kriminológiai tanulmány kerekedne abból, a elkezdenénk a tetteiket a felelősségük alapján elemezgetni. Mind a tízüket nem szeretném felsorolni, de akadt néhány "kedvencem". Tetszett Philip Lombard őszintesége, ő volt az elején az egyetlen, aki nem kezdte magát mentegetni. Valamint Vera Claythorne, őt sajnáltam leginkább. Egy pillanatnyi megingás tönkretette az életét. (A szerelmes nő sok baromságra képes, az fix.). Viszont a szigeten meglepő intelligenciáról tett tanúságot.
Ismét a szokásos bajom volt, mint a "régi" krimikkel általában. Nagy élvezettel olvastam, vártam a megoldást. Ami megint egy óriási marhaság lett. A könyv lapjain jól mutat, de a valóságban szinte lehetetlen lenne kivitelezni. Ha már bűnügy, akkor lehetett volna kissé reálisabb.
Tudom, hogy Agatha Christie egyik legjobbnak tartott regénye, de mégsem fogott meg annyira. Tény, hogy zseniális logikával megírt bűnügyről van szó. De engem zavar, hogy csak elméletben állná meg a helyét. Ennek ellenére nem zárkózom el az írónő többi könyvétől sem. Krimi fanoknak erősen ajánlott az olvasása!
Vhrai
A bejegyzés eredetileg a Libellumon jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése