Confess - Vallomás könyv és sorozat

Confess-Vallomás

Könyv és sorozatértékelés

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

Annyi mindent tudnék mondani erről a könyvről, amiből nemrégiben Amerikában egy mini sorozatot is készítettek, hogy nem is tudom, mivel kezdhetném.

Maga a történet elragadott, magába szippantott és olyan kérdéseket vetett fel bennem, amik sokáig foglalkoztattak még a könyv befejezése után is.

A továbbiakban spoileresen folytatom!

Bár a történet elég szomorúan indul, hiszen szörnyű végignézni azt, ahogy Auburn elveszíti Adamet, de talán nem is ez a legmegrázóbb pillanata a könyvnek, hanem amikor Auburn az újból rátaláló igaz szerelemről mond le egy nagyobb jó érdekében.

AJ érdekében, aki mint később kiderül Auburn kisfia, képes lenne lemondani Owenről és arról a szerelemről, ami kezdettől fogva természetesen alakult ki közöttük. Egy olyan helyzetbe kerülnek bele, amiből nincs menekvés, hiszen vagy AJ-t veszíti el, vagy Owent. A választás nem könnyű, és szerintem Auburn legnagyobb érdeme, anyaként és mint szereplőként is az, hogy képes lenne lemondani a saját boldogságáról, hogy a kisfiának jobb legyen.

Hihetetlenül önzetlen, és nagyon sokat szenved azért, hogy visszakaphassa a kisfiát. Megmondom őszintén a történet elején nagyon utáltam Lydiát, aki ugye kisajátítja AJ-t, de aztán rájöttem, hogy ő sem rosszat akar, egyszerűen csak túlságosan ragaszkodik a kis unokájához, akiben a nemrég meghalt fiát látja, akivel talán őt próbálja pótolni.

Owen, a férfifőszereplő lenyűgözött. Ő nem csak egy sekélyes, jól kinéző, csábos művészsrác, sokkal több van benne, mint amennyit elsőre gondolnánk. Neki sem könnyű az élete a baleset után, de egyszerűen olyan szép gesztus tőle, amit tesz az apjáért. Valamilyen szinten ő is feláldozza magát, hiszen jól tudja, hogy ha börtönbe kerül, többé nem lehet Auburn-nel.  

Az utolsó szereplő, akit még szeretnék megemlíteni nektek az Trey, Adam testvére, aki rendőrként dolgozik, és egyfajta nagybácsi szerepet tölt be AJ életében. Ő az aki rendszeresen meglátogatja Auburn és próbál róla gondoskodni. A történet elején nagyon szimpatikus volt, hiszen nem hiszem, hogy elvárható lenne valakitől, hogy a halott öccse barátnőjét gondozza, pedig ő megteszi.

Aztán Trey szépen lassan beleszeret Auburn-be, és itt kezdődnek a problémák. Talán ez az egyetlen rész, amit nem szerettem a könyvben. Annyira megkedveltem Treyt és utána akkora csalódást okozott. És miközben fogtam a fejem és azt gondoltam magamban, hogy miért ismertem ennyire félre, azon gondolkodtam, milyen rosszul érezheti most magát. Bár elfogadhatatlanul viselkedett Owennel és Auburn-nel is, de azért kicsit sajnáltam, hiszen arról ő nem tehet, hogy a lány, akibe beleszeretett nem szereti viszont.

Úgy érzem egy kicsit el lettek túlozva azok a személyiségjegyek, amik rossz színben akarták feltüntetni őt. Egyáltalán nem illett össze a végére azzal a személlyel, akit még az elején megismerhettünk. Bár aztán lehet, hogy csak az elején volt képmutató, de azért sajnáltam szegényt, hogy Colleen Hoover ennyire elbánt vele.

Nem szeretném már sokáig szaporítani a szót, de könyv egyedisége mellett nem mehetek el. Ugye Owen egy művész srác, aki a hozzá bedobott névtelen vallomásokból készít festményeket.

Két nagyon fontos dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Az egyik az, hogy a vallomások, amik a könyvben találhatóak, egytől egyig igazak, valós emberek névtelen vallomásai, amiket az írónő felhasznált a történetéhez.

A másik pedig, hogy szerencsénkre a képek, amiket Owen fest a történet szerint, nem csak képzeletbeli képek, hanem tényleg léteznek.

Az írónő Danny O’Connor festőművész, a valóságban is létező képeit építette bele a történetbe, és ha nem tudnám, hogy ezek a festmények már előtte is léteztek, teljesen elhinném, hogy a festő csak a történethez festette a képeket.

Itt egy kis ízelítő a képekből, amiket egyébként a könyvben is megtaláltok.

 

                                                      "Örökké szeretni foglak. Még akkor is amikor már nem tudlak"

"Néha arra gondolok, hogy talán még a halál is könnyebb lenne, mint a fiam anyjának lenni."

Ez pedig a két kiadás ( a magyar és az angol) borítói. Nekem mind a kettő nagyon tetszik, talán az eredeti kicsit jobban kifejezi a történetet, a festékfoltok utalnak Owenre és a képekre, míg itthon megoldották azzal, hogy egy élőszereplős borított választottak. Persze az is nagyon tetszik, főleg miután megnéztem a sorozatot.

Apropó sorozat. Miután elolvastam a könyvet, megnéztem a sorozatot is. Szerencsére nem sok mindent változtattak a könyvhöz képest, adaptáció lévén elég hiteles. Amit változtattak is, az is olyan kis csekélység, hogy abszolút lenyelhető.

Szóval mindenképp ajánlom, hogy a könyv elolvasása után nézzétek meg a sorozatot is. Nagyon rövid, 7-szer 20 perc. De remek kikapcsolódás és így egy kicsit tovább hat a történet varázsa.

Összegzés: 5-ből 4 csillagot kapna tőlem, nagyon tetszett, rendkívül kedves történet, mely nem csak egy tipikus szerelmes történt, a festmények és a vallomások sok plusz beletesznek, de a Trey szál nem nyerte el a tetszésemet. Ettől függetlenül érdemes elolvasni.