A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1001 könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1001 könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 18., szombat

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

7:00 0 Hozzászólás

Készítettem magamnak egy toplistát aminek szinte a legelején szerepelt ez a könyv. Viszont számomra nem adta át azt az üzenetet amit más olvasónak igen. Miért van az, hogy mindenki imádja ezt a művet énnálam pedig nem érte el ugyanazt a hatást? Annyira próbálkoztam hogy nekem is tetszen, de csak egy közepesen erős könyvnek mondanám, ahogy én tudom értékelni.


Amit tudni kell erről a könyvről az, hogy orosz az író, orosz a történet is. Létezik egy ördög Wolland és csatlósai, akik a moszkvai küldetésük során varázslatokkal bűvölik a népet, illetve egy-két embert rémisztgetéssel. Konkrétan a könyv első fele arról szól, hogy a gonosz befészkelte magát egy lakásba ahol letáboroznak egy időre. Viszont az ott lakók ezt nem nézik jó szemmel, mert furcsa dolgok történnek.
A másik futószál a gonosz javára, hogy vannak emberek akik az elmegyógyintézetbe kerülnek, mert látták a gonoszt mialatt természetfeletti dolgokat művel amit egy hétköznapi ember nem képes felfogni a tudatával. Néhányuk ezért gumiszobába kerülnek. Nem képesek feldolgozni a látottakat.
Miután a gonosz megmutatta magát, vagyis felhívta az emberek figyelmét, kapcsolatba lépett egy Margaréta és Mester nevezetű párossal. Ők kapták a főszerepet a második részben. Az alvilág Ura őket kiválasztotta, mert függőben lévő kapcsolatuk volt, amiről nem is tudtak. A bizonyos Mester, a regénye miatt orvosok közé került. Megírta mi történt Jézus keresztre feszítése idejében. A gonosz nem tudott nyugodni, kikészítette a Mester idegeit, de ezt nem tudatosan csinálta. Ugyanis a művész nem fejezte be a regényt, így Poncius Pilátusnak a halála után nem volt helye, azaz nem tudták a regény alapján hogy az égiek közé menjen, netán a föld alá, a gonoszhoz. Persze ő maga, a Mester, nem tudta miért történik mindez, ezért klinikára ment, hogy gyógyítsák meg. Szóval... még tudnám fokozni a szálak kibontakozását, de úgy csak feltárnám a többi olvasó számára a lényeget, részletet.
Teljes mértékben természetfeletti jelenségeket tapasztalhatunk a történet egész ideje alatt. Bár ha belegondolunk a sátán, az ördög bármire képes. :)


Ti hisztek a paranormális dolgokban? Mert komolyan mondom a könyv olvasása alatt azon gondolkodtam, hogy közelebbről is úgy megismerném azt a bizonyos gonoszt. De tudjátok én úgy képzeltem el, mint egy nagyon helyes, sármos férfit. Ennek persze nem mertem hangot adni, mert féltem, rögtön bedilizek, mint a könyvbéli szereplők. Van is egy idézetem ami azt bizonyítja, hogy nem csak én gondolom így:

"-Értem már... Arról van szó, hogy odadjam magam neki - suttogta Margarita elgondolkodva.Azazello erre fölényesen elvigyorodott.-Biztosíthatom magát, az egész világon minden nő erről álmodozna, de - s arcát itt gúny torzította el - csalódást kell okoznom magának: ilyenről szó sem lesz." 

Egyébként ahogy a könyvben is ketté van oszta a történet, számomra is volt egy szakadék a két felvonás között. Vagy mondhatnám szünetnek, ha már felvonásról van szó. Első moszkvai rész kevésbé ragadta meg a kíváncsiságomat. A második boszorkányos fejezet annál inkább. Ekkor már izgatottan lapozgattam ezt a vastag kötetet. Mikor Margarita barátkozott az ördöggel, az nagyon tetszett. A jelenet, a varázslat, a boszorkányság, az alvilági élet, nagyon színpompás volt. Ott nem lehetett unatkozni. Sokkal színesebb volt a képzelt világ, mint Moszkva belvárosa.


"-Elhiszem! Ezek a szemek nem hazudnak!Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha."

Tehát nekem nehéz volt ez a regény. Sőt félve írtam le ezeket a sorokat. Ugyanis tartottam attól, hogy ha nem jól értelmezem a művet, ha meghaladja felfogási képességeimet és rosszul fejezem ki magam, akkor talán támadások fognak érni. Sajnálom, de nekem csak három csillagot nyújtott ez a könyv. Remélem nem haragszotok érte. Talán egyszer újra olvasom pár év múlva, és bölcsebb fejjel engem is megragad a gonosz története.


  • Európa könyvkiadó
  • Regény
  • 578 oldal
  • Kötés: keménytáblás, védőborítóval
  • Fordító: Szöllősy Klára

2019. május 3., péntek

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

7:00 0 Hozzászólás
Szintén most már sokadszorra kiemelném, hogy az Athenaeum kiadó jóvoltából kaptam ezt a könyvet, amit immáron most is nagyon köszönök!


Nem tudtam hogyan álljak hozzá ehhez a könyvhöz. Megmondom őszintén első ránézésre nem nyerte el a tetszésem, de a borítón fel lett tüntetve, hogy ez a remek szerző Irodalmi Nobel-díjat kapott alázatos munkájáért. Ez a kis szöveg igen csak felkeltette az érdellődésemet. Ugyan miféle könyv lehet az, amelynek íróját egy hatalmas díjjal jutalmazták? Lássuk! :)
A könyv tartalmára áttérve, számomra a fülszöveg nem azt mutatta amit olvastam a könyvben. Ez lehet csak számomra sugallt mást, illetve az adott pillanatban csak nem úgy fogott az agyam, de pontosan emlékszem rá, amikor olvasom a könyvet, kellemes csalódás volt. Tehát, most azt akartam írni, hogy a fülszöveg alapján nem biztos hogy megvettem volna. A borítóját sem említettem annak a csábító, kábító borítónak pár sorral feljebb. Így már csak a tartalmában bíztam. Be is jött! Egy kellemes csalódás volt. :) Ne a borító alapján ítéljünk! Igaz?


Röviden egy bíróról szól ez a történet, aki próbál kiállni az igazáért. Ahogyan én elképzeltem, a nagy puszta közepén létezik egy falakkal körbekerített birodalom, ahol tisztességes emberek élnek. Próbálják a mindennapjaikhoz megteremteni a létfenntartási alapszükségleteket. Egyszer csak jön egy ember a nagyvárosból, Joll ezredes, aki fenekestül felforgatja ezeknek a békés embereknek az életét. Ugyanis ő úgy gondolja, hogy a barbárok, azaz az őshonos törzsek, vademberek el akarják pusztítani birodalmukat, el akarják zavarni a betelepült embereket, mert a saját területükön horgonyoztak le. De mindeddig nem volt nézeteltérés, csak kisebb apróságok. Ahogy ez az ezredes befészkelte magát ebbe az idilli falucskába minden rosszra fordult. Szó szerint ők mentek el ezekhez a törzsekhez háborúzni, produkálni magukat és felnyitni a szemüket, hogy velük nehogy packázzanak, mert rosszul járnak. Visszafelé sült el a puska.
Mindezek előtt, ami egy másik szálon futott katasztrófa, a bíró kedvességét próbálták keményen megbüntetni az ezredes emberei. Ugyanis a bíró úr szárnyai alá vett egy barbár lányt akivel csúnyán elbántak a katonák. Eléggé meghitt intim kapcsolatba kerültek, de mégsem voltak szerető viszonyban. A bíró ezt megelégelte, sajnos akárhogy szerette volna közelebbről megismerni, nem tudta, nem volt meg neki hozzá a vágy, és visszavitte a családjához a lányt, ahova csak az odavezető út két hétig tartott. Sivatagon, hegyvidéken keresztül. Mikor viszont hazaért étlen-szomjan, már nagyon rég nem tisztálkodott, bezárták egy tömlöcbe azzal az indokkal, hogy barátkozni ment a barbárokhoz. Kegyetlenül kínozták ezt a szerencsétlen embert, de nem tört meg. Később feladják a jogtalanul a birodalmat birtokló kegyetlen emberek, vagyis a katonák, és elmenekülnek annak hallatán, hogy a barbárok visszavágnak. Így a főszereplőnknek és a kis falucskának visszaállt a békéje, merthogy a barbárok sem rémisztgették tovább a gazdálkodó népet. Nagyjából egy kiegyensúlyozott végű történett lett belőle. Nem volt hatalmas boldogság, viszont minden visszaállt az eredeti körforgásba és boldogan éltek míg meg nem halltak. :)


"Minél idősebb egy férfi, annál groteszkebbnek találják intim kapcsolatait, akár egy haldokló állat utolsó rúgásait."

"Egyszerű dróthurok fúródnak át minden férfi tenyerén és az arcukba szúrt lyukakon. "Olyan kezesek lesznek, mint a bárányok". "

Döntsétek el, hogy rövid vagy hosszú beszámoló volt. Valamiért úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom, és így is sok minden kimaradt. Persze nem a könyvet akartam újra leírni. Szóval összességében egy izgalmas könyvet olvashattam Coetzee tollából. Egyébként nem mellékesen fantasztikusan fogalmazott az író. Néha olyan bársonyosnak, lágynak éreztem a szavakat amiket megfogalmazott. Néha úgy elringatott. Kellemes volt olvasni az biztos.

Tudomásom szerint ez a regény már 1980-ban megszületett, amit most frissített a kiadó. A régebbi darabban voltak hiányosságok ami a könyv szövegét, tartalmát illeti, de szerintem ebben a formában, kiadásban nem nyúltak mellé. Egy remek darab ami még az 1001 könyv listáján is szerepel. Bátran olvassa el mindenki! Nekem ez a mű négy csillagot ér. Olvastatok már az írótól? Melyik könyvét ajánlanátok nekem? Úgy tudom, hogy sok jelentős regénye még nincs is lefordítva magyarra, és mégis többek szerint megkaphatnák azokat a szerepeket e könyvek, hogy több magyar könyvmoly is elolvashatná. :)

Sziasztok!

Follow Us @soratemplates