Könyvfalók

Szintén most már sokadszorra kiemelném, hogy az Athenaeum kiadó jóvoltából kaptam ezt a könyvet, amit immáron most is nagyon köszönök!


Nem tudtam hogyan álljak hozzá ehhez a könyvhöz. Megmondom őszintén első ránézésre nem nyerte el a tetszésem, de a borítón fel lett tüntetve, hogy ez a remek szerző Irodalmi Nobel-díjat kapott alázatos munkájáért. Ez a kis szöveg igen csak felkeltette az érdellődésemet. Ugyan miféle könyv lehet az, amelynek íróját egy hatalmas díjjal jutalmazták? Lássuk! :)
A könyv tartalmára áttérve, számomra a fülszöveg nem azt mutatta amit olvastam a könyvben. Ez lehet csak számomra sugallt mást, illetve az adott pillanatban csak nem úgy fogott az agyam, de pontosan emlékszem rá, amikor olvasom a könyvet, kellemes csalódás volt. Tehát, most azt akartam írni, hogy a fülszöveg alapján nem biztos hogy megvettem volna. A borítóját sem említettem annak a csábító, kábító borítónak pár sorral feljebb. Így már csak a tartalmában bíztam. Be is jött! Egy kellemes csalódás volt. :) Ne a borító alapján ítéljünk! Igaz?


Röviden egy bíróról szól ez a történet, aki próbál kiállni az igazáért. Ahogyan én elképzeltem, a nagy puszta közepén létezik egy falakkal körbekerített birodalom, ahol tisztességes emberek élnek. Próbálják a mindennapjaikhoz megteremteni a létfenntartási alapszükségleteket. Egyszer csak jön egy ember a nagyvárosból, Joll ezredes, aki fenekestül felforgatja ezeknek a békés embereknek az életét. Ugyanis ő úgy gondolja, hogy a barbárok, azaz az őshonos törzsek, vademberek el akarják pusztítani birodalmukat, el akarják zavarni a betelepült embereket, mert a saját területükön horgonyoztak le. De mindeddig nem volt nézeteltérés, csak kisebb apróságok. Ahogy ez az ezredes befészkelte magát ebbe az idilli falucskába minden rosszra fordult. Szó szerint ők mentek el ezekhez a törzsekhez háborúzni, produkálni magukat és felnyitni a szemüket, hogy velük nehogy packázzanak, mert rosszul járnak. Visszafelé sült el a puska.
Mindezek előtt, ami egy másik szálon futott katasztrófa, a bíró kedvességét próbálták keményen megbüntetni az ezredes emberei. Ugyanis a bíró úr szárnyai alá vett egy barbár lányt akivel csúnyán elbántak a katonák. Eléggé meghitt intim kapcsolatba kerültek, de mégsem voltak szerető viszonyban. A bíró ezt megelégelte, sajnos akárhogy szerette volna közelebbről megismerni, nem tudta, nem volt meg neki hozzá a vágy, és visszavitte a családjához a lányt, ahova csak az odavezető út két hétig tartott. Sivatagon, hegyvidéken keresztül. Mikor viszont hazaért étlen-szomjan, már nagyon rég nem tisztálkodott, bezárták egy tömlöcbe azzal az indokkal, hogy barátkozni ment a barbárokhoz. Kegyetlenül kínozták ezt a szerencsétlen embert, de nem tört meg. Később feladják a jogtalanul a birodalmat birtokló kegyetlen emberek, vagyis a katonák, és elmenekülnek annak hallatán, hogy a barbárok visszavágnak. Így a főszereplőnknek és a kis falucskának visszaállt a békéje, merthogy a barbárok sem rémisztgették tovább a gazdálkodó népet. Nagyjából egy kiegyensúlyozott végű történett lett belőle. Nem volt hatalmas boldogság, viszont minden visszaállt az eredeti körforgásba és boldogan éltek míg meg nem halltak. :)

"Minél idősebb egy férfi, annál groteszkebbnek találják intim kapcsolatait, akár egy haldokló állat utolsó rúgásait."

"Egyszerű dróthurok fúródnak át minden férfi tenyerén és az arcukba szúrt lyukakon. "Olyan kezesek lesznek, mint a bárányok". "

Döntsétek el, hogy rövid vagy hosszú beszámoló volt. Valamiért úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom, és így is sok minden kimaradt. Persze nem a könyvet akartam újra leírni. Szóval összességében egy izgalmas könyvet olvashattam Coetzee tollából. Egyébként nem mellékesen fantasztikusan fogalmazott az író. Néha olyan bársonyosnak, lágynak éreztem a szavakat amiket megfogalmazott. Néha úgy elringatott. Kellemes volt olvasni az biztos.

Tudomásom szerint ez a regény már 1980-ban megszületett, amit most frissített a kiadó. A régebbi darabban voltak hiányosságok ami a könyv szövegét, tartalmát illeti, de szerintem ebben a formában, kiadásban nem nyúltak mellé. Egy remek darab ami még az 1001 könyv listáján is szerepel. Bátran olvassa el mindenki! Nekem ez a mű négy csillagot ér. Olvastatok már az írótól? Melyik könyvét ajánlanátok nekem? Úgy tudom, hogy sok jelentős regénye még nincs is lefordítva magyarra, és mégis többek szerint megkaphatnák azokat a szerepeket e könyvek, hogy több magyar könyvmoly is elolvashatná. :)

Sziasztok!

Amikor az Athenaeum kiadó elkezdte reklámozni ezt a könyvet, már tudtam, hogy engem érdekel, pedig még nem tudtam róla semmit. Sok helyen feltünt, több olvasónál láttam, és tudtam, hogy én ezt szeretném. Szerencsére meg is kaptam a kiadótól.


Már látszatra is rabul ejtett. Volt mikor csak ültem, fogtam a kezemben és néztem. Nagyon jól néz ki. Ami benne van, az viszont fantasztikus.

Ennek a disztópiának a lényegét pontosan takarja a címe. Felnőttek nélkül. Azaz, gyerekekről szól, akik már nem viselkedhetnek úgy mint egy gyerek. Mivel ennek a könyvnek nincs vége (nagyon kíváncsian várom a folytatást), nem derül ki a sztori lényege még, hogy mi történt a felnőttekkel. Ugyanis valamilyen vírus hatására teljesen visszafejlődtek, vagy helyesbítek, átalakultak. Akár a külsejük úgy belső értékük, hasznuk sem jó már semmire. Kívülről úgy néznek ki mint egy zombi. Gennyes fekélyek, felduzzadt bőr, vérző testrészek, nyáladzó fej, szóval minden ami egy gusztustalan kinézethez szükséges. Ezen kívül már nem bírnak magukról gondoskodni, gyerekeket próbálnak befogni és megenni. Tehát a 14 év alatti gyerekeknek akiket nem bántott a vírus, feltétlen óckodni kell a felnőttektől, máskülönben az életükbe kerülhet.


A gyerekek csapatokba verődve olyan biztos helyet alakítottak ki maguknak, ahova ezek a nem embernek nevezhető lények nem tudnak bemenni, mert az agyi kapacitásuk egyenlő a nullával.
Az egyik csapat vezetője Arran, helyettese Maxie. A kisebbek teljes mértékben megbíznak bennük, mert lelkiismeretesen vigyáznak rájuk.
Sajnos a korábbról megmaradt készletek, ételek nem tartanak ki a végletekig, és a környéken sem tudnak mindig guberálni valami hasznosat, ezért elhatározták hogy elhagyják az "otthonukat" a Waitrose szupermarketet. Jester segítségével aki a Buckingham-palotából érkezett, elviszi őket oda, ahol nem ilyen rossz a helyzet. Ott van rendszer, nem éheznek a gyerekek, nincsenek veszélyes, vérszomjas felnőttek... Ilyen életre vágynak a gyerekek, ahol nem kell félni, van biztonság és tudnak nyugodtan aludni. Sajnos az odavezető út több veszélyt is rejteget számunkra, és szomorúságot is, gyászt, de a palotában nem azt kapták amire vártak. Szerencsétlen gyerekeknek nincs egy nyugodt percük sem. Amit kapnak és látnak az csak az első nap. David, aki a palotabeli gyerekek vezetője, megpróbálja az érkező csapatot maga mellé állítani, de mikor elúsznak a rózsaszín felhők, és a felszín alá tudnak tekinteni, kiderül az igazság, és innen is el akarnak menni. Jogos minden kételkedésük, félelmük, ugyanis David az új felnőttmentes világban egy királyságot akar felvirágoztatni.


A csapaton kívül több másik gyereket is megismerhetünk, többek között Sam és Callum. Sam a 9 éves kisgyerek nagyon a szívemhez nőtt. Sokkal borzalmasabb dolgokat kellett egyedül átélnie mint a csapattársainak. Szegény már csapdába esett mikor az író adott mellé egy társat, és én akkor megnyugodtam. Callum viszont más tészta. Róla nem olvashatunk sokat, de megérdemelte azt a pár fejezetet amiben szerepelhetett.

Nagyon izgalmas a könyv. Az író mindig tudott valami olyan pluszt adni a jelenetekhez, hogy tűkön ülve olvassa az ember, milyen fordulatok lesznek, milyen borzalmak adódnak, amiket szerencsétlen gyerekeknek túl kell élniük. Mert itt ez volt a fő szempont, a mottó: Minden napot túlélni!
Sok volt benne a veszekedés, a fölényeskedés, a hatalomratörés vágya, de sajnos egy ilyen világban, ahol nincs más csak pusztulás, nem tud másképpen gondolkodni az ember. Féltek, és csak élni akartak rettegés nélkül. Viszont ebben a helyzetben nézeteltérések adódnak, így óhatatlan ha összecsapnak a gyerekek fölött az indulatok.
Nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz a gyerekekkel, és a csapatba verődött felnőttekkel akik forradalmat szerveznek a buta fejükkel. Szerintem lesz itt még sírás, féltés, és remélem egy kis boldogságot is belecsempész a szerző.


Az egész könyv megfelelően volt felépítve. A szereplőknek jól volt kialakítva jellemük, a személyiségük. Mindegyiknek volt valamiben erőssége amiben jobb volt a többinél. Számomra ez 5 csillag. Remek könyv. Ajánlanám azoknak akik szeretnek izgulni, és nem tartanak egy kis gusztustalanságtól. Köszönöm az Athenaeum kiadónak. Remélem a második részt is hamarosan kiadják. :)

Végeztem a könyvvel. Sok ideig tartott. Az a baj, hogy nagyon kevés időm marad a gyerekek mellett, amit természetesen nem bánok, de nem is tudok olyan gyorsan írni könyvértékelést mint más bloggerek. Vannak akik ezért nem is értékelik az oldalt amit készíteni szoktam, de ez igazából mind azoknak szól akik kedvelik a blogomat és tetszik nekik amit írok, ahogyan írom, amiről írok. :)

Tehát... a könyv számomra nem jelentett érzelmi kötődést. Elolvastam a „Mini-könyvklub 11” által, ahová tartozom, és ahová bárki beléphet ha szeret olvasni. http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-11.html?m=1

Voltak benne kellemes jelenetek amiket szívesen olvastam, de összességében nekem nagyon egyhangú volt a történet. Igazából nem volt felesleges az olvasása, mert gazdagabb lettem egy könyv történetével. Nem hozott lázba, nem éreztem azt a fantasztikus érzést, mikor letehetetlen egy könyv a maga érdekfeszítő történetével.
De, hogy ne csak lehúzzam ezt az értékelést, hanem egy kis pluszt is szánjak neki, volt kettő szereplő akiről szívesen olvastam. Miranda és Clark. Miranda olyan visszafogott, kellemes jelenség volt. Sajnáltam ami az életében előfordult, negatív, visszafoghatatlan eseményeket. Megérdemelte volna a békességet. Clark, aki tudta mikor, mit csinál. Segített másoknak, ő is egy jó társaság volt. Nem vesztette el a fejét még a legrosszabb napokon sem. Képes volt egy olyan világot kialakítani maga köré, amiben mások is szerepet kaptak, amiben évtizedekig élni tudtak.
A Tizenegyes állomás nem más, mint egy képzeletbeli világ. Azt tudtam a könyv végén, hogy hogyan lehet összekötni a címet a történettel, de nekem kevés volt. Többet kellett volna foglalkozni ezzel az állomással, több szállal kellett volna összekötni a való- illetve képzeletbeli világot. Szerintem annyi szólt erről az állomásról mint amennyit én írtam ebben a szövegben.

A következő meglátás, hogy a könyv jelen idejében sokat vándorolnak az emberek, nem találják a helyüket, mert nincs is. Ha kipusztítja az emberiség többségét egy járvány, szerintem sokan csak mennek-mennek míg a lábuk bírja, mert nem találják meg azt az életet amit előtte éltek, amit szerettek. Egy üveges tekintetű, ösztönös lények lennénk, akik csak életben akarnak maradni. Az írónak volt erre egy idézete „Mert életben maradni nem elég” ami a Star Trek sorozatból származik. Sok a különbség az „életben maradni”, vagy a „nem elég életben maradni” kijelentés között. Televízió, internet, áram nélkül a mai világ zombi módba kapcsolna. Egyszerűen nem tudnák az emberek magukat megvédeni, teljes mértékben kétségbe esnének. Pont ez volt a sztori egyik lényege a könyvben, hogy voltak olyanok akik helytálltak önmagukért és másokért. Tudták, hogyha elveszítik az eszüket, akkor nem tudnak összetartani, elfajulnak a dolgok és hamarabb meghalnak, áldozatul esnek.

Érdekes helyen járhattam, ahol a valóságban nem szeretnék szerepelni. Pont ez a jó a könyvekben. Ott bármit átélhetünk, bárhol járhatunk, mégsincs veszteségünk. Élvezhetjük a gonoszt, miközben otthon a kellemes fotelünkben kucorodunk. :) Ez érdekes meglátás volt.
Remélem sikerült kibogóznotok, hogy valójában milyen is volt ez a könyv. Számomra ez egy három csillagot ért, de mivel nem egy az ízlésünk , biztosan akad akinek nagyon tetszeni fog .


Köszönöm a Mini-könyvklub 11-nek, hogy elolvashattam.
Köszönöm az írónak Emily St. John Mandel.

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… 

Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.