A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 22., hétfő

Charlie Higson: The Enemy - Felnőttek nélkül

7:00 0 Hozzászólás
Amikor az Athenaeum kiadó elkezdte reklámozni ezt a könyvet, már tudtam, hogy engem érdekel, pedig még nem tudtam róla semmit. Sok helyen feltünt, több olvasónál láttam, és tudtam, hogy én ezt szeretném. Szerencsére meg is kaptam a kiadótól.


Már látszatra is rabul ejtett. Volt mikor csak ültem, fogtam a kezemben és néztem. Nagyon jól néz ki. Ami benne van, az viszont fantasztikus.

Ennek a disztópiának a lényegét pontosan takarja a címe. Felnőttek nélkül. Azaz, gyerekekről szól, akik már nem viselkedhetnek úgy mint egy gyerek. Mivel ennek a könyvnek nincs vége (nagyon kíváncsian várom a folytatást), nem derül ki a sztori lényege még, hogy mi történt a felnőttekkel. Ugyanis valamilyen vírus hatására teljesen visszafejlődtek, vagy helyesbítek, átalakultak. Akár a külsejük úgy belső értékük, hasznuk sem jó már semmire. Kívülről úgy néznek ki mint egy zombi. Gennyes fekélyek, felduzzadt bőr, vérző testrészek, nyáladzó fej, szóval minden ami egy gusztustalan kinézethez szükséges. Ezen kívül már nem bírnak magukról gondoskodni, gyerekeket próbálnak befogni és megenni. Tehát a 14 év alatti gyerekeknek akiket nem bántott a vírus, feltétlen óckodni kell a felnőttektől, máskülönben az életükbe kerülhet.


A gyerekek csapatokba verődve olyan biztos helyet alakítottak ki maguknak, ahova ezek a nem embernek nevezhető lények nem tudnak bemenni, mert az agyi kapacitásuk egyenlő a nullával.
Az egyik csapat vezetője Arran, helyettese Maxie. A kisebbek teljes mértékben megbíznak bennük, mert lelkiismeretesen vigyáznak rájuk.
Sajnos a korábbról megmaradt készletek, ételek nem tartanak ki a végletekig, és a környéken sem tudnak mindig guberálni valami hasznosat, ezért elhatározták hogy elhagyják az "otthonukat" a Waitrose szupermarketet. Jester segítségével aki a Buckingham-palotából érkezett, elviszi őket oda, ahol nem ilyen rossz a helyzet. Ott van rendszer, nem éheznek a gyerekek, nincsenek veszélyes, vérszomjas felnőttek... Ilyen életre vágynak a gyerekek, ahol nem kell félni, van biztonság és tudnak nyugodtan aludni. Sajnos az odavezető út több veszélyt is rejteget számunkra, és szomorúságot is, gyászt, de a palotában nem azt kapták amire vártak. Szerencsétlen gyerekeknek nincs egy nyugodt percük sem. Amit kapnak és látnak az csak az első nap. David, aki a palotabeli gyerekek vezetője, megpróbálja az érkező csapatot maga mellé állítani, de mikor elúsznak a rózsaszín felhők, és a felszín alá tudnak tekinteni, kiderül az igazság, és innen is el akarnak menni. Jogos minden kételkedésük, félelmük, ugyanis David az új felnőttmentes világban egy királyságot akar felvirágoztatni.


A csapaton kívül több másik gyereket is megismerhetünk, többek között Sam és Callum. Sam a 9 éves kisgyerek nagyon a szívemhez nőtt. Sokkal borzalmasabb dolgokat kellett egyedül átélnie mint a csapattársainak. Szegény már csapdába esett mikor az író adott mellé egy társat, és én akkor megnyugodtam. Callum viszont más tészta. Róla nem olvashatunk sokat, de megérdemelte azt a pár fejezetet amiben szerepelhetett.

Nagyon izgalmas a könyv. Az író mindig tudott valami olyan pluszt adni a jelenetekhez, hogy tűkön ülve olvassa az ember, milyen fordulatok lesznek, milyen borzalmak adódnak, amiket szerencsétlen gyerekeknek túl kell élniük. Mert itt ez volt a fő szempont, a mottó: Minden napot túlélni!
Sok volt benne a veszekedés, a fölényeskedés, a hatalomratörés vágya, de sajnos egy ilyen világban, ahol nincs más csak pusztulás, nem tud másképpen gondolkodni az ember. Féltek, és csak élni akartak rettegés nélkül. Viszont ebben a helyzetben nézeteltérések adódnak, így óhatatlan ha összecsapnak a gyerekek fölött az indulatok.
Nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz a gyerekekkel, és a csapatba verődött felnőttekkel akik forradalmat szerveznek a buta fejükkel. Szerintem lesz itt még sírás, féltés, és remélem egy kis boldogságot is belecsempész a szerző.


Az egész könyv megfelelően volt felépítve. A szereplőknek jól volt kialakítva jellemük, a személyiségük. Mindegyiknek volt valamiben erőssége amiben jobb volt a többinél. Számomra ez 5 csillag. Remek könyv. Ajánlanám azoknak akik szeretnek izgulni, és nem tartanak egy kis gusztustalanságtól. Köszönöm az Athenaeum kiadónak. Remélem a második részt is hamarosan kiadják. :)

2019. március 4., hétfő

Szerb Antal: A Pendragon legenda

7:00 0 Hozzászólás
Könyvtári könyvként szerepelt nálam ez a misztikus krimi, amit egy könyvklub által olvastam el. Negyedévente választunk egyet az MTV A Nagy Könyv című műsorából összeválogatott 100 könyvből. A téli szezonra A Pendragon legendára került a sor. Nagyon a végére húztam az olvasást, de legalább sikerült teljesíteni. Mostanában annyira be vállalok minden kihívást, recenziókat... csak győzzem megcsinálni, és ugye van fontossági sorrend, így néha megcsúszok egy-egy kihívással. Ezt szerencsére tudtam időben olvasni.



Ebben a könyvben az 1900-as évekbe utazhatunk egy kicsit. Olvashatunk benne az emberek problémamegoldó képességeiről, találékonyságukról. Az akkori időben milyen volt egy hatvanszobás kastélyban vendégeskedni, miközben ott bizonyos rejtélyek várnak megoldásra.

A főszerepben egy Bátky János úriember szerepel, aki magyar születésű, de Angliában lakik. A 17. századi angol misztikusokkal foglalkozik. Olyan bizar dolgok érdeklik ezt az embert, amivel egy átlagos ember biztosan nem foglalkozna. Szerepel a felsorolásban a homunkulusz aminek jelentése, mesterséges ember, különleges képességekkel rendelkező lény, latin eredetű szó. Már ennek a szónak olyan ereje van, aminek a hallatán feláll az ember hátán a szőr. Szerepelt még a felsorolásban titkos operációk, kisérletek, valamint gyógyszerek, ásványok és amulettek hatása az emberi szervezetre, viselkedésekre. Talán egy orvosdoktor vagy tudós lenne?

"Pendragon egyébként a walesiek nyelvén sárkányfejet jelent."

Meghívást kap Walesbe, egy kastélyba, hogy betekintést nyerhessen egy ritkaságokat őrzött magánkönyvtárban, ami a Pendragonok, századokra visszanyúló tulajdona. Ám ekkor az éjszakai tartózkodás alatt paranormális eseteknek lesz tanúi. Nemrég megismert bajtársai (Osborn: akit rokoni szálak fűzik Owen Pendragonhoz, azaz Earl of Gwynedd házigazdához, a kastély urához. Maloney: aki egy megrögzött utazó, hátsó szándékkal hozta össze őket a sors.) lépnek a tettek mezejére, és ki akarják deríteni milyen bizonyítható csalások állnak a rémisztgetések hátterében.



Volt ebben a történetben kísérletek axolotlokkal, szellemjárássok, gyilkossági hajlamok, de mégis ami a fő téma ebben a legendában az örökség.
Adott egy nagyon gazdag ember akinek vagyonát sokan irigylik. Vannak akik meg is akarják szerezni. Valamiért a felesége is el akarja tenni lábalól. Sikerül is. Mivel a végrendeletében az szerepelt, hogy ha mesterségesen hal meg, vagyis megölik, akkor a mostani Earl of Gwynedd-re fog szállni a vagyona. Volt esze ennek az úgynevezett William Rosconak. Gondolta, hogy a sok pénz birtoklása veszélyes dolog, még a feleségét is felrakta arra a bizonyos listára. Na... és ebből a sztoriból kifolyólag a felesége vissza akarta szerezni a pénzt, ezért el akarta tüntetni az earlt, az örököst. Pénzéhes kis nőszemély volt, pedig volt vagyona rentgeteg, amivel nem elégedett meg.

"A test, amely karjaim közt kígyózott, hullámzott és vibrált, ezer mozdulatott tudott, és minden mozdulatnál új volt, csodát hordozó, bámulatos és kiismerhetetlen, mint a tenger."

Szerb Antal érdekesre megírta ezt a könyvet. Plussz információkat is kaphatunk bizonyos dolgok valódi létezéséről. Szórakozás közben tanul is az olvasó valamit. Én annyit azért észrevettem, hogy olyan szálak, mellékvonalak is voltak a történetben, aminek szerintem, semmi köze nem volt a könyvhöz. De mindezek nélkül nem született volna meg ez a misztikus és krimi történet.
Szerelmi szálak is akadtak benne, sőt voltak túlfűtöttebb, érzékiebb részek is, de nem ez jellemzi leginkább a könyvet. Igazándiból mindenkinek megvan a stílusa. Szerb Antal ebben a világban mesterkélt jobban. Kicsit be akarta mutatni az axolotlokat, a Rózsakereszteseket, egy kis izgalommal fűszerezve. Amilyen szavakkal jellemezném a könyvet: úrias, erkölcsös, jómódú, vagyonos, visszafogott, halálos, rémisztő.

"...kora ifjúságomtól kezdve városlakó voltam, és a szellemtudományok kizárólagos híve. Sose tudtam két fát megkülönböztetni egymástól." 

Tetszett a könyv, ez volt az első az írótól, de nekem az izgalom, az élvezet hiányzott egy kicsit. Jó könyv, sőt szeretnék még olvasni Szerb Antaltól még, de ez számomra 3,5 csillagot ér. Az biztos, hogy adott ez a könyv is élményt számomra.

Annyit hozzáfűznék még, tudjátok mi az az axolotl? Íme!

Follow Us @soratemplates