A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 18., szombat

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

7:00 0 Hozzászólás

Készítettem magamnak egy toplistát aminek szinte a legelején szerepelt ez a könyv. Viszont számomra nem adta át azt az üzenetet amit más olvasónak igen. Miért van az, hogy mindenki imádja ezt a művet énnálam pedig nem érte el ugyanazt a hatást? Annyira próbálkoztam hogy nekem is tetszen, de csak egy közepesen erős könyvnek mondanám, ahogy én tudom értékelni.


Amit tudni kell erről a könyvről az, hogy orosz az író, orosz a történet is. Létezik egy ördög Wolland és csatlósai, akik a moszkvai küldetésük során varázslatokkal bűvölik a népet, illetve egy-két embert rémisztgetéssel. Konkrétan a könyv első fele arról szól, hogy a gonosz befészkelte magát egy lakásba ahol letáboroznak egy időre. Viszont az ott lakók ezt nem nézik jó szemmel, mert furcsa dolgok történnek.
A másik futószál a gonosz javára, hogy vannak emberek akik az elmegyógyintézetbe kerülnek, mert látták a gonoszt mialatt természetfeletti dolgokat művel amit egy hétköznapi ember nem képes felfogni a tudatával. Néhányuk ezért gumiszobába kerülnek. Nem képesek feldolgozni a látottakat.
Miután a gonosz megmutatta magát, vagyis felhívta az emberek figyelmét, kapcsolatba lépett egy Margaréta és Mester nevezetű párossal. Ők kapták a főszerepet a második részben. Az alvilág Ura őket kiválasztotta, mert függőben lévő kapcsolatuk volt, amiről nem is tudtak. A bizonyos Mester, a regénye miatt orvosok közé került. Megírta mi történt Jézus keresztre feszítése idejében. A gonosz nem tudott nyugodni, kikészítette a Mester idegeit, de ezt nem tudatosan csinálta. Ugyanis a művész nem fejezte be a regényt, így Poncius Pilátusnak a halála után nem volt helye, azaz nem tudták a regény alapján hogy az égiek közé menjen, netán a föld alá, a gonoszhoz. Persze ő maga, a Mester, nem tudta miért történik mindez, ezért klinikára ment, hogy gyógyítsák meg. Szóval... még tudnám fokozni a szálak kibontakozását, de úgy csak feltárnám a többi olvasó számára a lényeget, részletet.
Teljes mértékben természetfeletti jelenségeket tapasztalhatunk a történet egész ideje alatt. Bár ha belegondolunk a sátán, az ördög bármire képes. :)


Ti hisztek a paranormális dolgokban? Mert komolyan mondom a könyv olvasása alatt azon gondolkodtam, hogy közelebbről is úgy megismerném azt a bizonyos gonoszt. De tudjátok én úgy képzeltem el, mint egy nagyon helyes, sármos férfit. Ennek persze nem mertem hangot adni, mert féltem, rögtön bedilizek, mint a könyvbéli szereplők. Van is egy idézetem ami azt bizonyítja, hogy nem csak én gondolom így:

"-Értem már... Arról van szó, hogy odadjam magam neki - suttogta Margarita elgondolkodva.Azazello erre fölényesen elvigyorodott.-Biztosíthatom magát, az egész világon minden nő erről álmodozna, de - s arcát itt gúny torzította el - csalódást kell okoznom magának: ilyenről szó sem lesz." 

Egyébként ahogy a könyvben is ketté van oszta a történet, számomra is volt egy szakadék a két felvonás között. Vagy mondhatnám szünetnek, ha már felvonásról van szó. Első moszkvai rész kevésbé ragadta meg a kíváncsiságomat. A második boszorkányos fejezet annál inkább. Ekkor már izgatottan lapozgattam ezt a vastag kötetet. Mikor Margarita barátkozott az ördöggel, az nagyon tetszett. A jelenet, a varázslat, a boszorkányság, az alvilági élet, nagyon színpompás volt. Ott nem lehetett unatkozni. Sokkal színesebb volt a képzelt világ, mint Moszkva belvárosa.


"-Elhiszem! Ezek a szemek nem hazudnak!Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha."

Tehát nekem nehéz volt ez a regény. Sőt félve írtam le ezeket a sorokat. Ugyanis tartottam attól, hogy ha nem jól értelmezem a művet, ha meghaladja felfogási képességeimet és rosszul fejezem ki magam, akkor talán támadások fognak érni. Sajnálom, de nekem csak három csillagot nyújtott ez a könyv. Remélem nem haragszotok érte. Talán egyszer újra olvasom pár év múlva, és bölcsebb fejjel engem is megragad a gonosz története.


  • Európa könyvkiadó
  • Regény
  • 578 oldal
  • Kötés: keménytáblás, védőborítóval
  • Fordító: Szöllősy Klára

2018. május 3., csütörtök

Hiraide Takasi: A macskavendég

10:00 0 Hozzászólás

Hiraide Takasi: A macskavendég


Szokás szerint nem terveztem könyvvásárlást, de megláttam ezt a könyvet a facebook egyik könyves oldalán és mivel szeretem a cicákat, kíváncsi lettem rá. Eredeti árához képest nagyon olcsón vettem meg, ez volt a másik érv mellette, mert a könyvtárunk elég kevés új könyvet vásárol.


 


„Egy házaspár Tokió egyik csendes részén kis házat bérel, amelyhez hatalmas, a hagyományok szerint megtervezett kert is tartozik. Mindketten a harmincas éveikben járnak, szabadúszóként  otthon dolgoznak. Kis konyhájukban egyszer csak megjelenik egy  macska. Kisvássrtatva elmegy, de másnap megint jön, aztán megint.  A házaspár finom falatokat készít, külön neki, és amikor nincs ott,  élvezettel idézik fel, mi mindent csinált legutóbbi látogatásakor.  Vendégként kezelik, nem házi kedvencként. Hirtelen mintha új  értelemmel telt volna meg a férj és a feleség élete – több lett  benne a fény és a szín, mígnem egy napon történik valami…”



A történet betekintést enged egy japán házaspár életébe, ami különösen kedvemre való, mivel szeretek más kultúrákat megismerni. Részletes bemutatást kapunk a ház berendezéséről, a csodálatos kertről, valamint a szomszédokról. Érdekelt a történet azért is, mert pár hónapja került hozzám egy kiscica, akit akár vendégmacskának is nevezhetnék, bár mostanra befogadtuk teljesen. Ugyanakkor mindig is voltak nálam úgy nevezett „kosztos” macskák, akik csak enni jártak ide.
A történet fő szála igazából a szomszéd kisfiú macskájáról szól, aki úgy döntött, hogy több gazdát is „tart” magának. Láthatjuk, amint a házaspár élete, minden napjai, igazodnak a macska igényeihez. Több sajnálatos esemény is történik, amik jelentősen befolyásolják a macska és a házaspár életét, bár a felvezetőben csak egyet említenek. Ezeket természetesen nem részletezem, hogy érdemes legyen elolvasni a könyvet. Minden esetre úgy gondolom, hogy a végén minden jóra fordul, még ha nem is úgy, ahogy gondolnánk. Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a cicákat és azoknak is, akik nem döntötték el, hogy nem szeretik őket.

Petronella

Follow Us @soratemplates