 |
Eredeti címe: Becoming (2018.)
Kiadta: HVG (2018.)
Oldalszám: 440
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
 |
Az önéletrajzi könyvekkel mindig az a bajom, hogy tudja a fene mi igaz bennük és mi nem. Hisz milyen könnyű megmásítani a múltat! Egyszerűen csak másképp írom le és az olvasók többsége úgy is elhiszi, mert csak az villog a fejük felett, hogy ez egy önéletrajzi könyv, minden igaz benne. Aztán meg csak az tudhatja, akinek az életéről ténylegesen szól.
Na de vonatkoztassunk el ettől és nézzük Barack Obama feleségének az önéletrajzi könyvét, ami bizony levettem a lábamról teljesen. Annak ellenére is, hogy tudja a fene mi igaz belőle és mi van felturbózva. Mindenesetre bekajáltam belőle mindent, mert jól van megírva, mert olvasmányos, mert Michelle szerethető és mert CSAK.
A könyv Michelle gyerekkorától kezdve egészen addig tart, amíg át nem adták a stafétabotot Trumpéknak.
Egész részletesen leírja, hogy milyen volt a gyerekkora, a környék ahol élt, milyen volt az iskola, hogyan jutott fokozatosan előrébb annak ellenére is, hogy a származása miatt nem épp a legjobb helyről indult a rajtvonalnál.
Aztán kitér a férjével való megismerkedésükre, majd arra a szép fokozatosságra, míg végül a Fehér Házba kerültek.
Ha összességében nézem, terjedelem tekintetében több információra számítottam arról a bizonyos 8 évükről, de nyilván sok mindenről titoktartást ígértek, nem mesélhetett, stb. Lehet, így is örülhetünk azoknak a morzsáknak, amiket elhintett nekünk, milyen is az Amerikai Elnöknek és a családjának az élete.
"Türelemre és keménységre is szükség van, ha valakivé akarunk lenni. Azt jelenti, soha nem felejtük, hogy mindig lehet többet tenni, fejlődni."
Összességében a könyv tényleg jól van felépítve. Elkezdi az alapoktól és szép fokozatosan, nem rohanva építi fel, amíg el nem jutottak a csúcsra. Szerettem olvasni, olvasmányos volt és ami hatalmas előnye, hogy egyáltalán nem a megszokott száraz, tényszerű, uncsi önéletrajzi könyvek közé tartozik. Igazából olyan volt, mintha egy regényt olvastam volna! Izgalmas volt, nagyon olvasmányos és mindig vártam, vajon mi vár a következő oldalon.
A könyv üzenete sem elhanyagolható, úgy gondolom hogy hatalmas reményt tud adni azoknak az olvasóknak, akik úgy érzik, hogy a származásuk miatt nem sok lehetőségük van az életben. Michelle sem az élvonalból startolt, de kitartással, kemény munkával fokozatosan előrébb jutott. És valljuk be: gondolta volna a fene anno, hogy egy "néger" elnöke lesz az Egyesült Államoknak! Én konkrétan emlékszem arra, hogy anno kijelentettem, tuti nem ő lesz az elnök. Hisz túl voltunk már 2001-en, próbálták a sárba tiporni Obamat a származása, állítólagos iraki kapcsolatai miatt és mégis.
Elég részletesen kitért a kampányolása, miken mentek keresztül, hogy zajlott le. Hogy mennyire magányos volt az életük, hisz a férjének feszt utazgatnia kellett, egyedül maradt otthon a két kislányukkal, mellette dolgozott, stb. Aztán jöttek az elnöki évek, a megfelelési kényszer, az állandó félelem, még több elfoglaltság, nem lehetett könnyű. És persze a folyamatos célkereszt a hátukon, nekik kétszer annyit kell bizonyítaniuk, mintha "fehér" elnöke lenne az Államoknak.
"Létezik egy ősrégi bölcsesség a fekete közösségben: „Kétszer olyan jónak kell lenned, hogy feleolyan messze érj.”"
És végül eljutottunk arra a pontig, amíg Trump lett az elnök. Kíváncsi lettem, fog-e az érzelmeiről írni ezzel kapcsolatban és azt kell mondanom, elég bátran fel merte vállalni a véleményét Trumppal kapcsolatban. Nem bánt kesztyűs kézzel vele a lapokon keresztül.
"Nem vagyok politikus alkat, úgyhogy nem próbálom meg elemezni az eredményeket. Nem töprengek azon, ki a felelős, és ki volt tisztességtelen. Csak azt kívánom, bárcsak magasabb lett volna a részvételi arány. Egész életemben kíváncsi leszek arra, vajon mi vitt rá annyi asszonyt, hogy egy nőgyűlölőt válasszon elnöknek egy kivételesen képzett női jelölt helyett. Az eredményekkel azonban mostantól együtt kell élnünk."
Szóval milyen is akkor az Így lettem?
Egy részletes önéletrajzi könyv. Olvasmányos, szórakoztató, ÉRDEKES. Szerintem őszinte is. Viszont a vége felé nagyon sokszor végigfutott bennem, amikor elkezdte sorolni, hogy a 8 évük alatt milyen sok jót is tettek az emberekkel, hogy ezt miért is kellett? Emlékül csak az olvasóknak, hogyha 20-30-40 év múlva valaki elolvassa ezt a könyvet, akkor ne felejtsék el őket, így emlékezzenek rájuk vagy csak felhívás a keringőre Trumppal. Csináld utánunk! Ezt csak Obama"né" tudhatja.
Ez a könyv tipikusan olyan, amit mindenki figyelmébe tudnék ajánlani. Olvassátok el!
A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése