Könyvfalók

A történet már az első sortól kezdve beszippantott, köszönhetően a rendkívül hatásos prológusnak. Azonnal kíváncsivá tett, hogy az ott olvasottak később mikor és legfőképpen milyen szituációban fognak megjelenni – utóbbival kapcsolatban volt is egy tippem. A kötetben ismét gyönyörű, elgondolkodtató, és annyira igaz sorok kaptak helyet – már a prológusban szerepelt két kedvencem. 

 „Úgy tartják, minden jó, ha a vége jó. Tévednek! Nem csak a vége számít, az oda vezető út inkább.”

 „Az élet hossza felett nincs hatalmunk. De a mélysége felett igen.” 

Ahhoz képest, hogy az első estén, mikor az olvasást kezdtem, mindössze néhány oldal volt tervben, rögtön a 100. oldalig jutottam. Ez egyébként végig jellemezte a könyvet. Ha a kezembe vettem, éjszakába nyúlóan olvastam, egyszerűen képtelen voltam letenni. Rendkívül izgalmas volt, fordulatos, az adott kort jellemző információkat végig mesterien csepegtette az írónő. Számos alkalommal csak kapkodtam a fejem, mert olyan dolgok történtek, melyekre egyáltalán nem számítottam. Azt sem sikerült eltalálnom, amit fentebb említettem, hogy a prológusban olvasható jelenet mihez lesz köthető... Én egészen másra gondoltam. :D Viszont éppen ez a kiszámíthatatlanság varázsolt el még jobban, hogy mindig tudott meglepetést okozni. 

Balatonfüred napjainkban

Almássy Anna és Oroszy Mihály karakterét már A füredi lányban is imádtam, utóbbi most még jobban a szívemhez nőtt. Korábban láttam olyan véleményeket, melyekben egyesek nehezményezték, hogy Anna milyen könnyen beilleszkedett a 18. századba. A füredi földesurat olvasva kiderül, ez korántsem volt így, sőt, egyes akadályok már szinte áthidalhatatlannak tűntek Anna és Mihály számára. Az is feltűnt, hogy az első részben helyet kapó hosszabb leírások itt már egyáltalán nem jellemzőek. Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, de mindenképpen jónak tartom, mert bár engem egyáltalán nem zavart, de azt elismerem, hogy így sokkal gördülékenyebb lett a történet, és ebbe már a kritikusabb olvasók sem tudnak belekötni. :) 

Összegzés: 

Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy a folytatásokkal kapcsolatban mindig van bennem egy kis félsz. Vajon sikerül hozni a korábbi színvonalat, vagy úgy fogom érezni, kár volt, mert a mondanivalót egy könyvbe is bele lehetett volna sűríteni? A füredi földesúr nemhogy hozta az említett színvonalat, de nálam minden várakozást felülmúlt. Úgy éreztem, hogy azok a dolgok, melyek itt-ott kritikaként olvashatóak az első kötettel kapcsolatban, tehát pl. az említett hosszabb leírások, itt most maximálisan ki lettek küszöbölve. Egy érzelmekben gazdag, csodálatos történetet kaptam, melyet örökre a szívembe zártam, és ezzel bekerült a 2021-ben olvasott kedvenc könyveim közé. Számomra hatalmas meglepetés volt, hogy jövő nyáron érkezik a harmadik kötet, A füredi gyermek. Kíváncsi vagyok, hova lehet ezt még fokozni, nagyon várom a következő részt! 

 „Van, aki úgy tartja, hogy akik szeretik egymást, azok egy irányba néznek. Mi nem néztünk egy irányba. Egymás szemébe néztünk – úgy szerettük egymást.”

Az, hogy a könyv helyszíne Balatonfüred, már csak hab a tortán. Kedvenc városom, 2006 óta egyetlen év kivételével mindig sikerült ellátogatnom oda. A következő mondat pedig remekül összegzi, amit én is érzek: 

„Füred mindent pótol, de Füredet semmi sem pótolhatja.”  

Érdekesség, hogy sci-fi jellegű könyveket nem igazán szoktam olvasni, bár egyre többször tapasztalom, hogy az embernek időről időre érdemes kilépnie a komfortzónájából, mert érhetik kellemes meglepetések. Szerencsére most is így történt. Az, hogy Anna már a könyv elején 1763-ban találta magát, még számomra sem volt "zavaró". Ráadásul általános iskolában és gimnáziumban is szerettem a történelmet, így nagyon érdekes volt betekintést nyerni ebbe a korba, a szokásokba, és hogy társadalmilag mekkora szakadék volt az emberek között. A természet szeretete már az első oldalaktól kezdve érződik, számomra ezek a leírások még különlegesebbé, értékesebbé tették a könyvet. A történet annyira beszippantott, hogyha nem tudtam olvasni, akkor is eszembe jutott - ezt egyébként más szintén említette. :) 

A két főszereplő, Almássy Anna és a füredi földesúr, Oroszy Mihály szerelme nagyon szépen bontakozott ki, igazán megmelengette a szívemet. Anna egy okos, erős nő benyomását keltette, akinek bár mindig is hiányzott a családja, de képes volt beilleszkedni az új korba, ahova csöppent, és a lehetőségekhez mérten igyekezett helytállni. Mihály pedig nagyon kellemes meglepetés volt, tökéletes ábrázolása annak, hogy egy földesúr sem feltétlenül kegyetlen és a szegényeket kizsákmányoló. Megkedveltem Katicát és Istvánt, akik szinte Anna szüleinek a szerepét töltötték be, de barátnője, Vica és Mihály jobbkeze, Ostor is kifejezetten szerethető karakter volt. 

Olvasás közben végig foglalkoztatott a kérdés, hogy amennyiben lehetősége lesz rá, Anna vajon mit választ: Mihály szerelmét, vagy győz a honvágy, és visszatér a családjához? Éreztem, hogy ezzel kapcsolatban sajnos nem létezik egyértelműen jó döntés. 

Összegzés: 

Örülök, hogy a könyvvel kapcsolatos megérzéseim jók voltak, imádtam A füredi lány történetét! Külön kiemelném az alapos kutatómunkát, mely végig érezhető volt, és általa mi is megannyi hasznos információhoz juthattunk a korról. Nagyon várom az ősszel megjelenő folytatását, A füredi földesurat, melyben szívesen olvasnék még többet Ostorról. Az ő karakterét különösen érdekesnek, titokzatosnak találtam. Abban is nagyon bízom, hogy a közeljövőben olvashatunk még Karády Annától, mert aki első alkalommal képes volt egy ilyen csodát megírni, még számos nagyszerű történettel megörvendeztethet minket, olvasókat. 

 
„– Te voltál már szerelmes? 

– Azt hiszem. 

– Nem voltál. 

– Honnan veszed?

(fülszöveg: www.moly.hu)