Budai Lotti - Shirzan bosszúja (Ágyas és úrnő 2.)

Budai Lotti ismét időutazásra szólít, melynek során elvarázsol, meglep és egy pillanatra sem ereszt el.  A megannyi néven ismert Louise de Morainville ezúttal a bosszú ezer árnyalatával ismerkedik. 

Moly.hu

Az első rész letaglózó lezárása után kettős érzéssel vágtam bele a folytatásba. A megalázott feleség története, akitől odaadó és a végsőkig hűséges férjét elragadták szívszaggató véget ért. A döntés, hogy éppen ezen a ponton érjen véget az első kötet, tökéletes volt, hiszen így mindenki eldöntheti, érdekli-e a bosszú, vagy mivel William és Louise sorsa érdekelte jobban, ezen a ponton s maga számára is lezártnak tekintheti a történetet.

A második rész, az elsőkhöz hasonlóan nehézkesen indult, a bosszú sokáig csupán egy távoli vágy, elképzelés volt a nő számára, s olvasóként már alig győztem kivárni mikor térünk a "lényegre". 

Az írónő továbbra sem hazudtolta meg magát, ami a történelmi hűséget és a tőle megszokott, igen érzékletes szexjeleneteket illeti. Az apróbb "kilengések" ellenére is bámulatos szerkesztői munkának köszönhetően végül mindkét kötetben harmonikus egyensúlyba került a kidolgozott történelmi intrikák világa és az erotika.

A herceggel való affér számomra nem tette szimpatikusabbá a szabad erkölcsű, és továbbra is minden lében kanál Louise személyiségét, de megértem, hogy a duológia csakis ezzel válthatta be a borító és a fülszöveg által sugalmazott ígéretét.

Még a Shirzan szerelmével kapcsolatban írtam, hogy Louise fizikai - lelki teherbírása már-már irreálisnak látszik. Nos az eddig megismert tulajdonságai és a második részben tanúsított bátorságával vegyülve a karaktert a mesebeli hősök magasságába repítette. Mondhatnánk, hogy a férje és az egykori vagyon elvesztésével és a megaláztatásokkal teli múlt mindenre elszánttá tette Louise-t, de neki még ezek után is bőven volt mit veszítenie. Volt két gyermeke, barátai, a maradék javai és ami talán a legfontosabb - övé volt az erkölcsi fölény az eltipróival szemben, amit később már aligha mondhatott el. A bátorságnak nevezett vakmerősége így már egyáltalán nem tűnik annyira megalapozottnak.

Ha a dolog másképp végződik, Jakab a családján torolta volna meg Louise tetteit, s akkor kin állt volna bosszút? Félreértés ne essék, a karakterépítés az írónő részéről nagyszerűen megvalósult. Louise egy élethű karakter egy túlságosan bizarr szituációban. 

Nagyon tetszik egyébként a történet konklúziója, ami a bosszút illeti. Az ember sokszor azt gondolja, hogy ő maga is szolgáltathat igazságot magának, - ha már az élet megtagadta tőle - de a bosszú a valóságban nem így működik. Louise kockára tett mindent, ami megmaradt neki, odadobta a testét, egy lehetséges kapcsolatot, reszkírozta a gyerekei biztonságát, és mindezt, ami a Jeffreys elleni személyes bosszúját tekintve végül is teljesen "feleslegesen". A bosszú és a bosszúvágy nem kárpótolhat, adhat vissza semmit, ami elveszett. A számlát soha senki nem tudja kiegyenlíteni, s így mi értelme az egésznek?