Fábián Janka : A könyvárus lány

   Nehéz most elkezdeni írni. Olvasni könnyű, az jól esik. Már egy hete elolvastam és csak most éreztem magamban elég erőt és képességet, hogy a külvilágot kizárva gondolataim közül leírjam neked, kedves olvasó, hogy milyen élmény volt Fábián Janka legújabb kötetét elolvasni.
   Az 56' - os forradalomról külhoniként igen keveset tanítottak nekünk az iskolában. Pár dátum, néhány számadat és egy kézen megszámlálható név, ami megmaradt emlékeim között.
    Előzményként átlagos magyar család, aki maradni és megmaradni próbált az irányított gondolatok világában szabadnak bizony nagyon sokat szenvedett az állandóan lesben álló "ellenség" gyűrűjében. Bár abban az időben az átlagos sem volt teljesen igaz. A felmenők bélyege, a munkalehetőségek csökevényesedése extra terhet jelentett a túlélési versenyfutásban. Főhősünk ilyen körülmények között élte gyermekkorát az akkori Budapesten. Megtanították szülei neki a csendes ellenállás formáit. Igen jól eligazodott környezetében. Majd, ahogy egyre gyűrűzött a forradalmi szervezkedés, egyre hevesebb lett a család vérmérséklete is. Édesapja  szerepet vállalt az ellenállók toborzásában. Ennek súlyos következményeként elvitték börtönbe...Anya és lányai magukra hagyatva küszködtek ezután a hétköznapokkal. Julcsi menedéket talált a könyvekben. Szenvedélyesen olvasott, akár a házi feladatok kárára is. Ekkor még csak 11 éves volt. Egyedül is szívesen járt könyvtárba, ahol megszokták és megszerették jelenlétét. Hosszú hónapokkal később szabadult fogságából megcsonkítva édesapja. Nővére belekeveredett az egyetemisták titkos csoportosulásaiba és a családfő is újra felfrissítette kapcsolatait. A kislány végül a Parlament előtt lett árva. A könyvtáros mentette meg és adta meg a lehetőséget számára, hogy Amerikába jusson. Ott rég nem látott rokonok vették gondjaikba. Beilleszkedett, barátokat szerzett és a helyi magyar család támogatásával megtanulta, meg is szerette a nyelvet. A könyvek itt is rátaláltak. Olvasóklubbot szervezve küldetést lelt mások bevonására. Így jutott becenevéhez, a könyvárus lányhoz. Fiatal nőként sem sikerült rendezett és békés viszonyt kialakítani a szerelemmel...
    Őszintén tetszett a könyv. Apró dolgok zavartak csak, melyek felett nagyon könnyű volt szemet hunyni, mert a történet gördülékeny haladását nem zavarta. Nagyon szerettem a jelen élethelyzetbe tökéletesen passzoló lassító hatását. Valahogy természetesen nyugtatta az élet harcában küzdő lelkem és segített csillapodni. Külön hálás vagyok a szerző kellemes távolságtartó hangnemű leírásáért, hogy a szenvedés részleteibe nem is próbált fokozott drámai hatást belepréselni. Ugyanakkor hagyta, hogy az olvasó a saját ízlésének megfelelően dolgozza fel a következmények lelki hozadékát. Így nem terelődött el a történet fő száláról a figyelem. Segít reményt nyújtani, hogy bármily nehéz jelen helyzetem, van tovább. Tanulságként hasznosítom, hogy nem elvárással fordulok a jövő felé, hanem a mára kiszabott feladatok megoldása során megtalálhatom a rám váró jövőbe mutató irányokat is.
    Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy az utasítások mellé, melyek naponta többször zúdulnak rá, jól esne egy kis lelki támogatás, ami nem útmutatóként hat. Lassítsunk!
    Jó egészséget és jó olvasást mindenkinek!
    (Nagyon várom a folytatást!)