Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.
„Üdv a Tisztáson!”
Ez a könyv számomra tökéletes volt! :) Már nagyon régen el akartam olvasni, és végre eljött az idő, hogy kölcsönkérjem a kolléganőmtől. Ezt a részt rekordidő alatt olvastam el, mert egyszerűen letehetetlen volt! :) Izgalmas, olvasmányos, rejtélyes történet kamaszokról, nemcsak kamaszoknak.
A könyv egyik főszereplője Thomas, aki egy liftben ébred. Miután kinyílik a lift ajtaja, egy tisztáson találja magát az emlékei nélkül, hasonló korú, és fiatalabb fiúkkal, akiknek a legfontosabb céljuk, hogy kijussanak a Tisztáson található Útvesztőből. De ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanis nem elég, hogy az útvesztő falai éjszaka "átrendeződnek", de naplemente után a Siratók is nehezítik a dolgukat. Akit megszúr ez a lény, átesik az átváltozáson, és visszatér néhány emlékük az előző életükről. De erről senki sem beszél. Nem beszélhet.
Thomas próbál beilleszkedni, minél többet megtudni arról a helyről, ahová kerültek. Semmire nem emlékszik, de érzi, hogy valahonnan ismerős neki a hely. A Tisztáson nap mint nap a túlélésért küzdenek, ezért különböző csoportokra vannak osztva az ott élők. Van aki a növényeket gondozza, van aki az ételért felelős, és vannak futárok, akiknek a legfőbb feladata, hogy napkeltekor, amikor nyílnak az útvesztő falai, feltérképezzék a helyet, és rájöjjenek, hogyan is juthatnának ki onnan. És természetesen napnyugta előtt visszatérjenek.
Thomas érkezését követően küzd az ismeretlennel, próbál beilleszkedni, de ez közel sem olyan ismerős, mert aki átesett az átváltozáson az szívből gyűlöli. Az sem sokat segít a helyzetén, hogy néhány nappal az érkezése után újabb lakó költözik a tisztásra, mégpedig az első és egyetlen lány. Ezek után pedig elindul a hajsza az életükért.
Mint említettem, én személy szerint imádtam ezt a kötetet, alig bírtam letenni. Lettek kedvenc szereplőim, volt akire felnéztem, és volt aki kevésbé nőtt a szívemhez. Ami különösen meglepett, hogy annak ellenére, hogy minden nap azért küzdöttek, hogy túléljék a napot, és kijussanak az útvesztőből, visszatérjenek a rendes életükbe, milyen fegyelmezett és összeszedett társaság volt. Nyilván nem mindenki, mert mindig mindenhol vannak lázadók, de a többség komolyan vette a feladatát. Legyen az a gyerek 12 éves, vagy éppen 17.
A történet végén kavarogtak bennem az érzések. Egyrészt dühös voltam az alkotókra, mert nem tudtam felfogni, hogy hogyan képes valaki létrehozni egy ilyen helyet, és esetenként a halálba küldeni gyerekeket, másrészt elmorzsoltam néhány könnycseppet, de mindemellett lerágtam a körmöm, annyira izgultam a végkifejlet miatt. Most pedig első dolgom lesz megnézni a filmet. :)
Igaz, hogy még véletlenül sem egy ilyen történetre számítottam, de szívből ajánlom mindenkinek, mert elképesztően izgalmas.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése