Letye-petye 5 - Miért okoz csalódást (általában) egy könyv megfilmesítése?
T.G.Adrienn
14:55
0 Hozzászólás
Az előttem szólókhoz csatlakozva zárom a sort augusztusi Letye-petye témánkat illetően, azaz - miért okoz általában csalódást egy könyv megfilmesítése?
Az én véleményem egy teljesen egyértelmű és kézenfekvő tényen alapul, mégpedig, hogy a film és a könyv két összehasonlíthatatlan műfaj.
Szerintem nemcsak hogy nem lehet, de nem is lenne szabad a kettőt összehasonlítani, hiszen a film és a könyv más és más eszköztárral és tulajdonsággal rendelkezik. Míg a könyvben az alkotó kizárólag szavakkal fest mind a történetet körülvevő világot, karaktereket, mind a hangulatot illetően, a filmnek mindehhez csakis képsorok állnak rendelkezésére - no meg korlátozott mennyiségű idő.
Hogy én is egy konkrét példát hozzak - az Éhezők viadala trilógiából négy film készült, de még ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a regény minden részletét belezsúfolják. Ha csak a moziban hallottam volna a történetről, sohasem tudom meg pl.: hogy kerülhet bele többször valakinek a neve a kalapba, vagy hogy Katniss esküvői ruhájára is szavazni lehetett, stb.
S ami a részleteket illeti…
Ne felejtsük el, hogy míg a könyv rengeteg részletet tartalmaz, esetleg a környezettel kapcsolatban is kapunk információt, egy film díszletét mégis nagy kihívás lehet elkészíteni - egységes, mégis az eredeti változathoz hű stílust kell megalkotni rengeteg aprósággal kiegészítve, amire talán az egyszerű halandó néző nem is figyelne fel.
Az Éhezők viadalában ilyen volt a katonák egyenruhája - Suzanne Collins - ha jól emlékszem, bár ebben talán tévedek - sehol sem említette, hogy fehér páncélban jelentek volna meg a békeőrök, ezt a filmesek tették hozzá. Mégis, a látványuk abszolút passzol a környezethez, és Panem világához.
Sokszor hallok másokat panaszkodni és tapasztalom is, hogy a film a külsőségek mellett nem ritkán a történetet alakulását illetően is eltér a könyvváltozattól.
Ennek az az oka, hogy a milliméteres pontossággal, vonalzóval szerkesztett forgatókönyvek képtelenek olyan részletekig elmerülni a történetben, mint ahogy a könyv teszi, ugyanis azok számára is élvezhetőnek és érthetőnek kell lennie, akik még nem olvasták vagy soha nem is fogják elolvasni az eredetit.
(A film éppen ezért rendkívül “veszélyes” kétélű fegyver, hiszen egy rossz feldolgozás alapján a keveset olvasó, de vállalkozó kedvű nézőknek is elvehetik a kedvét az egésztől, míg egy jó sikerült film után a könyv hangulata okozhat csalódásokat - no de ez már egy másik téma).
Eddig úgy tűnhetett, hogy mindenben Hollywood oldalára álltam, és lehet, hogy így is van, azonban van itt valami, amit még a rideg objektivitás sem képes minden esetben megszépíteni, ez pedig nem más, mint: a casting. Mondhat bárki bármit, de a karakterek kiválasztása - amellett, hogy képtelenség lenne valamennyiünk ízlésének eleget tenni - alapvető fontosságú lenne a történet hiteles megjelenítése szempontjából, de sajnos rengeteg melléfogást látni a filmadaptációk között. Már az előttem szólók is említettek néhány példát, de én most újra az Éhezők viadalával jönnék, ahol is éppen a két főszereplő külseje üzen a karakterekről homlokegyenesen mást, mint amit képviselniük kellene. Jennifer Lawrence például nagyon szép nő, és egyáltalán nem túlsúlyos, ám ha ránézek, akárhogy bizonygatják, sohasem hinném el róla, hogy életében akár egy napig is éhezett volna, vagy hogy a törékeny alkata folytán bárki legyőzné őt közelharcban. Dehogyis… És az sem segít, hogy az eredetiben magas, erős, tagbaszakadt Peeta még nála is alacsonyabb.
Nos, lehet az egyes filmadaptációkat szeretni vagy nem szeretni, ízlés kérdése, de ha én, szintén mezei halandó javasolhatnék valamit a témával kapcsolatban, az így hangzana: próbáljuk a filmet önálló és független alkotásnak tekinteni, még akkor is, ha ismerjük a forgatókönyv alapját képező történetet. Így, az előzetes benyomások a szereplők, a környezet és minden más téren jelentkező eltérés dacára élvezhetővé válik.
