A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmek. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 10., szerda

Koe No Katachi

18:36 0 Hozzászólás
   Most egy animés ajánlóval jöttem. Ezekről a filmekről köztudott hogy van aki rajong értük, van aki utálja a műfajt, és akad olyan aki azt se tudja mi fán teremnek. Sokáig én is az utóbbi két csoportba tartoztam. Az aninémékről sokan azt hiszik hogy mesék, ezt tévesen gondolják. Amit most készülök megismertetni az írásomon keresztül, az sem gyerekeknek való mese lesz.

   Az anime tulajdonképpen a Japán Animációt jelenti. Az angol "animated" kifejezésből vették át a japánok, és nagyjából megfelel a hazai rajzfilm fogalmának. Azonban a kettő teljesen különböző! Azaz az anime nem az itthoni rajzfilmek keleti megfelelője, hanem egy kategória, ami az élőszereplős filmek és rajzfilmek mellett teljesen különálló stílust képvisel. A legtöbben azért értik félre az animéket, mivel nálunk a rajzfilmek általában gyerekeknek készülnek, Japánban pedig önálló műfajként létezik. Azaz különféle stílusra tagolódik, akárcsak az élőszereplős filmek. Vannak gyerekeknek készült animék is, de a legtöbb ilyen alkotás kifejezetten a felnőtt korosztályt célozza meg. Itthon sokan negatívan ítélik meg az ilyen filmeket. Pedig pusztán arról van szó, hogy a Japán életfelfogás gyökeresen különbözik a miénktől, és ez gyakran félreértésekhez vezet. Például a halál, erőszak, szexualitás naturális ábrázolása, ami az anime stílusú filmek gyakori velejárója. Sokszor még a gyerekeknek szánt animékben is szerepelnek ezek a dolgok, amit nekünk kicsit nehéz elfogadnunk, de ott ez mindennaposnak számít. Nem lehet általánosságban beszélnünk az animékről, mert minden anime más. Létezik gyerekeknek és felnőtteknek, fiúknak és lányoknak szóló anime egyaránt, de ezen felül olyan egyéb hagyományosnak számító kategóriák is, mint sci-fi, romantikus, akció, vagy fantázia. 
(https://logout.hu/cikk/mi_az_anime_jap_n_rajzfilmek/teljes.html)

       

          Számomra a Koe Noe Katachi egy elbűvölő anime. Sok minden megtalálható benne, ami még egy kevésbé érzékeny lelket is megríkathat. Gondolok itt az iskolai kiközösítésre, fogyatékosságra, agresszióra, öngyilkossági kísérletre, belső szorongásokra. Bár egy fiú és egy lány szerelméről szól, de ameddig eljutnak egymáshoz rengeteg mindent megtapasztalnak, és megélnek. 
         Ennek a filmnek számos üzenete van. Más kiközösítése soha nem jó móka. Kiközösítőből is lehet kiközösített. Jó dolog ha az embernek vannak barátai, és van ki megfogja a kezét, ha mások elfordulnak tőle. A fogyatékosság, a fogyatékkal élőnek sem könnyű. Az agresszió semmit nem old meg, hanem csak ront a helyzeten. Az öngyilkosság sosem megoldás. Lehet hogy azt hiszed mindennek vége, de legtöbbször mindig van remény helyrehozni azt, amit elrontottunk. Az "ellenség" sokszor nem utál, csak nem mindig ért meg téged. A szerelem pedig szép! :) 

                     

       


     A film angol címe: A Silent Voice. Jelentése: Egy csendes hang. 
    Egy részes mely 130 perces.

    2016 szept. 17.-én adták ki Japánban.

   A két főszereplő:
 Ishida Shouya és Nishimiya  Shouko
   

   

   

2019. június 18., kedd

"Rózsák háborúja" sorozat

6:00 0 Hozzászólás
Nagyon sok könyv, több film is feldolgozta a Rózsák háborúját. Könyvek tekintetében pl. erről a polcról tudtok szemezgetni, ha a Plantagenet dinasztiáról szeretnétek olvasni illetve a háborúról. 

De mi is volt az a Rózsák háborúja?
Nagyon röviden: egy 30 éves háború, ami 1455-ben tört ki a York és a Lancaster család között az angol trónért. Ki ezért, ki azért érezte úgy, hogy jogosan övé a trón. Ezalatt a 30 év alatt valóságos vérfürdőt rendeztek, sokat háborúskodtak egymás ellen; lefejezték, kivégeztették akit csak tudtak, akiről úgy tartották, hogy az útjukban állnak. Legyen szó akár gyerek az illető. Aztán persze ideig-óráig, lényegében váltogatták egymást a trónon.

És miért is íródott meg ez a bejegyzés? Az elmúlt hetekben nagyon rákattantam a HBO-s sorozatokra és így 3 olyanra, melyek ezt a korszakot elevenítik fel.
Időrendi sorrendben az első A fehér királyné.

Philippa Gregory az elismert történész és író felfedi azon három asszony igaz történetét, akik átélték a Rózsák háborúja elnevezésű dinasztiák közötti küzdelem hitszegésekkel és vérontással teli idejét. Azzal érvel Gregory asszony, hogy a családi viszályok közepette élő asszonyok megismerése nélkül lehetetlen megérteni Anglia történetének e bizonytalan és fordulópontot jelentő időszakát, mely kettészakította a nemességet. Ugyanúgy alapvető fontosságú a szerepük, mint a hagyományos történetírásban bármely királyé és nemesé. Ez rokonságok nem pedig országok közötti harc volt, így ezen asszonyok lojalitásának, lázadásainak, összeesküvéseinek és árulásainak döntő szerepük volt Anglia történelmének alakításában. 



A második A fehér hercegnő, aki a fehér királyné lánya lenne.
Négy évvel az angol feldolgozás után elkészült Philippa Gregory regényének amerikai változata. A nyolcrészes sorozat az angol történelem viharos időszakában, az 1400-as évek második felében játszódik, a Rózsák háborúja idején. Történet a családról és szerelemről, ármányról és árulásról, a középpontban Yorki Erzsébet (Jodie Comer) és VII. Henrik (Jacob Collins-Levy) viharos házasságával. A köztük lévő személyes és politikai ellentétek azzal fenyegetnek, hogy újra szétszakad a királyság. 



A harmadik pedig A spanyol hercegnő, aki pedig nem más, mint A fehér hercegnő fiának a felesége. Legyen szó Artúrról vagy épp Henrikről.
Aragóniai Katalint, a gyönyörű, spanyol hercegnőt három éves korától arra nevelték, hogy az angol trón várományosa. Feleségül megy VII. Henrik király legidősebb fiához, Artúrhoz, de fél évre rá megözvegyül. Úgy tűnik, a trón elveszett.
A látványos sorozat Aragóniai Katalin életét idézi meg. Spanyolország gyönyörű, tizenéves hercegnőjét három éves korától arra nevelték, hogy az angol trón várományosa, VII. Henrik angol király legidősebb fiának, Artúrnak a felesége lesz. A 16 éves Katalin 1501-ben érkezik Angliába ragyogó udvarával, beleértve a udvarhölgyét, Linát. Alig egy hónappal később Katalin és Artúr összeházasodnak, a lányból walesi hercegnő lesz, fél évvel később pedig özvegy, ami megkérdőjelezi királynői jövőjét.



Ha tudjátok, akkor nézzétek meg időrendi sorrendben a három sorozatot, mert nagyon érdekesek és izgalmasak. Nálam fordítva jött ki a lépés, pont fordítva haladtam az időrendben és bár így is nagyon érdekes volt, de azért jobb lett volna, ha sorban látom őket. 😁 És mint ahogy fentebb is olvashattátok, a királyné és a hercegnő adaptáció.

2019. június 17., hétfő

Öt film az elmezavarról

15:04 0 Hozzászólás
   Nem is akarok sokat írni. Direkt módon. Azt hiszem ha valakit érdekel vagy érint a skizofrénia, a bipoláris zavar vagy bármelyik mentális probléma, akkor érdemes megnéznie az Öt film az elmezavarról című 2013-as amerikai filmdrámát, mely megnézése csupán 85 percet vesz igénybe.
  A történeteket elnézve még azt is megérinti az öt ember, öt betegsége, akiknek semmi köze ezekhez a problémákhoz. Lucy történetét különösen ajánlanám azoknak, akik rásütik a bélyeget a tudathasadásos személyekre, hogy lehetetlen normális életet élniük. Hiszen Lucy az egyik történetben jogászként tér vissza.

Kép: (port.hu)

A film itt tekinthető meg:



2019. május 30., csütörtök

Csernobil- minisorozat a HBO-n

6:00 0 Hozzászólás
"A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia[1] után a legsúlyosabb katasztrófa.[2]"
(forrás: wikipédia)

Az  HBO és a Sky 5 részes minisorzatban próbálja bemutatni  a katasztrófát a robbanástól kezdve.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy döbbenetes.
Döbbenetes belegondolni, hogy mennyi ártatlan embert veszett oda. Mennyi ártatlan embert küldtek oda azért, hogy mentsék a menthetőt. Az elhallgatások, amik az akkori politikai rendszerben "elfogadottak" voltak és az e miatti rengeteg ártatlan élet.
A dolgozók, a lakosok, a tűzoltók, a mentősök, az orvosok, ápolók, a bányászok, a katonák, civilek, azok akik kapcsolatba kerültek velük ... és igazából még ott se kellett lenni a közelben. Hisz a környezetei erők hatására kisebb-nagyobb adagban szinte mindannyian szennyeződtünk. Az emberek, az állatok, a talaj, a víz, a tárgyak. Minden. Mi magyarok is.
A sok daganatos beteg ezt követően. A sok genetikai betegséggel született gyermek. És most jöhet a következő hullám majd. Hisz azok, akik akkor voltak gyerekek, most lesznek szülők. Az ő szervezetükben, ivarsejtjeikben akkor elindult változás most fog kicsúcsosodni az új generációnál.

Döbbenetes volt nézni a sorozatot. Ha tehetitek, akkor nézzétek meg ti is!

Továbbá ajánlom a figyelmetekbe Szvetlana Alekszijevics-től a Csernobili imát. Döbbenetes ez a könyv is, amit a szerző 20 évig (!) írt. Amolyan kiegészítése is lehet a minisorozatnak amúgy.

Kiadta: Európa Könyvkiadó (2016.)
1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.
A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.
Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

2019. május 25., szombat

Pokémon - Pikachu, a detektív ( Filmkritika )

0:00 0 Hozzászólás
                                               

  Gyermekkorom óta rajongok Pikachuért. A Pokémont is csak miatta néztem. Volt kicsiként nagy Pikachus  tortám, hajgumim, felhúzhatós játékom, sőt még kártyajátékom is amiben szerepelt. A karakter iránt érzett rajongásom bár felnőttkoromra csitult, de nem múlt el. Így amikor megtudtam hogy lesz Pikachus film, nagyon megörült a szívem. Premier után egy héttel, így hát megnéztem a moziban.
  Igazából számomra Pikachu elveszett a filmben. Folyton a rendőr fiáról van szó. Mintha ő lenne a főszereplő és Pikachu csak mellékszereplő. Úgy éreztem, mintha egy unalmas filmet felakartak volna dobni pár pokémonnal. Ugyanis jó néhány megjelenik benne. De nekem hiányzott a Pikachu, meséből megismert cuki kis személyisége. Szerintem az az erőteljes hang egyáltalán nem illett hozzá, és túl komollyá változtatták a karakterét.
  A film vége nekem zavaros. Amikor az apját keresi és ránéz Pikachura, akkor hirtelen újra gyerek lesz Tim és ott lesz vele az apja, majd újra megtörténik az a jelenet ami már a múltban megtörtént, csak ezennel van lehetősége a fiúnak változtatni a történteken. Most hogy belegondolok miközben ezt a kritikát írom, lehet pont ez is a szerepe Pikachunak, hogy segítsen Timnek megváltoztatni a múltját.
  Nagyon vártam erre az animációs filmre, de csalódás lett. Többet vártam. Sok cuki, vicces, illetve izgalmas jelenetet. Nem mondom hogy pocsék, de azért fantasztikus sem. Olyan közepes kategóriás. Ha tudtam volna hogy ilyen, nem adok ki érte pénzt mozijegyre.
  Mindenesetre aki szeretné, nézze meg. Remélem, nem szegtem senki kedvét. Csupán én így vélekedek erről a mozifilmről. Pikachu továbbra is kedvencem, de nem a Pokémon- Pikachu, a detektív film miatt, az egyszer biztos.



     (Fotó: PORT.hu)

Follow Us @soratemplates