Csernobil- minisorozat a HBO-n

"A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia^[1] után a legsúlyosabb katasztrófa.^[2]"
(forrás: wikipédia)

Az  HBO és a Sky 5 részes minisorzatban próbálja bemutatni  a katasztrófát a robbanástól kezdve.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy döbbenetes.

Döbbenetes belegondolni, hogy mennyi ártatlan embert veszett oda. Mennyi ártatlan embert küldtek oda azért, hogy mentsék a menthetőt. Az elhallgatások, amik az akkori politikai rendszerben "elfogadottak" voltak és az e miatti rengeteg ártatlan élet.

A dolgozók, a lakosok, a tűzoltók, a mentősök, az orvosok, ápolók, a bányászok, a katonák, civilek, azok akik kapcsolatba kerültek velük ... és igazából még ott se kellett lenni a közelben. Hisz a környezetei erők hatására kisebb-nagyobb adagban szinte mindannyian szennyeződtünk. Az emberek, az állatok, a talaj, a víz, a tárgyak. Minden. Mi magyarok is.

A sok daganatos beteg ezt követően. A sok genetikai betegséggel született gyermek. És most jöhet a következő hullám majd. Hisz azok, akik akkor voltak gyerekek, most lesznek szülők. Az ő szervezetükben, ivarsejtjeikben akkor elindult változás most fog kicsúcsosodni az új generációnál.

Döbbenetes volt nézni a sorozatot. Ha tehetitek, akkor nézzétek meg ti is!

Továbbá ajánlom a figyelmetekbe Szvetlana Alekszijevics-től a Csernobili imát. Döbbenetes ez a könyv is, amit a szerző 20 évig (!) írt. Amolyan kiegészítése is lehet a minisorozatnak amúgy.

Kiadta: Európa Könyvkiadó (2016.)

1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.
A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.
Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.