Könyvfalók: film

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 18., kedd

"Rózsák háborúja" sorozat

Nagyon sok könyv, több film is feldolgozta a Rózsák háborúját. Könyvek tekintetében pl. erről a polcról tudtok szemezgetni, ha a Plantagenet dinasztiáról szeretnétek olvasni illetve a háborúról.

De mi is volt az a Rózsák háborúja?

Nagyon röviden: egy 30 éves háború, ami 1455-ben tört ki a York és a Lancaster család között az angol trónért. Ki ezért, ki azért érezte úgy, hogy jogosan övé a trón. Ezalatt a 30 év alatt valóságos vérfürdőt rendeztek, sokat háborúskodtak egymás ellen; lefejezték, kivégeztették akit csak tudtak, akiről úgy tartották, hogy az útjukban állnak. Legyen szó akár gyerek az illető. Aztán persze ideig-óráig, lényegében váltogatták egymást a trónon.

És miért is íródott meg ez a bejegyzés? Az elmúlt hetekben nagyon rákattantam a HBO-s sorozatokra és így 3 olyanra, melyek ezt a korszakot elevenítik fel.

Időrendi sorrendben az első A fehér királyné.

Philippa Gregory az elismert történész és író felfedi azon három asszony igaz történetét, akik átélték a Rózsák háborúja elnevezésű dinasztiák közötti küzdelem hitszegésekkel és vérontással teli idejét. Azzal érvel Gregory asszony, hogy a családi viszályok közepette élő asszonyok megismerése nélkül lehetetlen megérteni Anglia történetének e bizonytalan és fordulópontot jelentő időszakát, mely kettészakította a nemességet. Ugyanúgy alapvető fontosságú a szerepük, mint a hagyományos történetírásban bármely királyé és nemesé. Ez rokonságok nem pedig országok közötti harc volt, így ezen asszonyok lojalitásának, lázadásainak, összeesküvéseinek és árulásainak döntő szerepük volt Anglia történelmének alakításában.

A második A fehér hercegnő, aki a fehér királyné lánya lenne.
Négy évvel az angol feldolgozás után elkészült Philippa Gregory regényének amerikai változata. A nyolcrészes sorozat az angol történelem viharos időszakában, az 1400-as évek második felében játszódik, a Rózsák háborúja idején. Történet a családról és szerelemről, ármányról és árulásról, a középpontban Yorki Erzsébet (Jodie Comer) és VII. Henrik (Jacob Collins-Levy) viharos házasságával. A köztük lévő személyes és politikai ellentétek azzal fenyegetnek, hogy újra szétszakad a királyság.

A harmadik pedig A spanyol hercegnő, aki pedig nem más, mint A fehér hercegnő fiának a felesége. Legyen szó Artúrról vagy épp Henrikről.

Aragóniai Katalint, a gyönyörű, spanyol hercegnőt három éves korától arra nevelték, hogy az angol trón várományosa. Feleségül megy VII. Henrik király legidősebb fiához, Artúrhoz, de fél évre rá megözvegyül. Úgy tűnik, a trón elveszett.

A látványos sorozat Aragóniai Katalin életét idézi meg. Spanyolország gyönyörű, tizenéves hercegnőjét három éves korától arra nevelték, hogy az angol trón várományosa, VII. Henrik angol király legidősebb fiának, Artúrnak a felesége lesz. A 16 éves Katalin 1501-ben érkezik Angliába ragyogó udvarával, beleértve a udvarhölgyét, Linát. Alig egy hónappal később Katalin és Artúr összeházasodnak, a lányból walesi hercegnő lesz, fél évvel később pedig özvegy, ami megkérdőjelezi királynői jövőjét.

Ha tudjátok, akkor nézzétek meg időrendi sorrendben a három sorozatot, mert nagyon érdekesek és izgalmasak. Nálam fordítva jött ki a lépés, pont fordítva haladtam az időrendben és bár így is nagyon érdekes volt, de azért jobb lett volna, ha sorban látom őket. 😁 És mint ahogy fentebb is olvashattátok, a királyné és a hercegnő adaptáció.

Folytatás...

2019. május 30., csütörtök

Csernobil- minisorozat a HBO-n

Niki 6:00 0 Hozzászólás

"A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia^[1] után a legsúlyosabb katasztrófa.^[2]"
(forrás: wikipédia)

Az HBO és a Sky 5 részes minisorzatban próbálja bemutatni a katasztrófát a robbanástól kezdve.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy döbbenetes.

Döbbenetes belegondolni, hogy mennyi ártatlan embert veszett oda. Mennyi ártatlan embert küldtek oda azért, hogy mentsék a menthetőt. Az elhallgatások, amik az akkori politikai rendszerben "elfogadottak" voltak és az e miatti rengeteg ártatlan élet.

A dolgozók, a lakosok, a tűzoltók, a mentősök, az orvosok, ápolók, a bányászok, a katonák, civilek, azok akik kapcsolatba kerültek velük ... és igazából még ott se kellett lenni a közelben. Hisz a környezetei erők hatására kisebb-nagyobb adagban szinte mindannyian szennyeződtünk. Az emberek, az állatok, a talaj, a víz, a tárgyak. Minden. Mi magyarok is.

A sok daganatos beteg ezt követően. A sok genetikai betegséggel született gyermek. És most jöhet a következő hullám majd. Hisz azok, akik akkor voltak gyerekek, most lesznek szülők. Az ő szervezetükben, ivarsejtjeikben akkor elindult változás most fog kicsúcsosodni az új generációnál.

Döbbenetes volt nézni a sorozatot. Ha tehetitek, akkor nézzétek meg ti is!

Továbbá ajánlom a figyelmetekbe Szvetlana Alekszijevics-től a Csernobili imát. Döbbenetes ez a könyv is, amit a szerző 20 évig (!) írt. Amolyan kiegészítése is lehet a minisorozatnak amúgy.

Kiadta: Európa Könyvkiadó (2016.)

1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.
A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.
Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

Folytatás...

# film # filmek

2019. április 17., szerda

Dave Eggers: A kör - könyv és filmismertető

kovacs2ga 9:00 0 Hozzászólás

Nagyon érdekesnek tűnt a könyv beharangozója és aki olvassa a blogot tudja, hogy szeretek olyan könyvet választani, amit megfilmesítenek, így egy elsődleges rostán már átesik a könyv.

Szóval a fülszüveg szerint egy olyan vízióról szól a történet, ami közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. A főszereplő, Mae bekerül egy óriási szoftvercéghez, kb olyanhoz, mint a Google, ahol minden vérprofi és modern és fantasztikus. Igen ám, de a modern világ, amikor mindenkivel megosztod minden élményed, mindenhol kamerák vannak, mindenki mindent kiad magáról vagy épp mások adnak ki róla, gyorsan válhat veszélyessé, sőt elmosódnak a privát szféra határai is. Mivel látom, hogy a mai tinédzserek valóban a neten élnek és keresik a boldogságukat, igen valós problámával foglalkozik a regény és anyukaként közel is áll hozzám ez a veszély.

Szóval akkor spoileresen: Mae bekerül a Kör nevű vállalathoz, ahol ügyfélszolgálatos lesz, sablon válaszokat ad különböző problémás kérdésekre. Az ügyfelek értékelik egy kérdőíven a szolgáltatást, amit nyújtott és ebből kiszámolódik egy pontszám, ez Mae kvázi teljesítményértékelése, ezzel mérnek mindenkit. Aztán a lány kap még egy monitort, ahol a közösségi információkat lehet nyomonkövetni és itt is pontozzák, mennyire lett része a Kör "családjának". Aztán még a fülhallgatóján keresztül is válaszolgatni kell kérdésekre a fogyasztásával, a hobbijával, igazából mindennal kapcsolatban. Persze csak azért, hogy az egyes vállalatok minél jobb szolgáltatást nyújthassanak. Minden közösségi részvételt, társadalmi mozgalmat, de még a politikai rendszereket is mosollyal vagy homlokráncolással értékelik, kvázi emojikkal. És úgy gondolják, ez hatással is lesz a világra, hisz ha egy diktatórikus rezsimnek több millió homlokráncolást küldenek a világ minden tájáról, akkor az a rezsim biztosan meggondolja magát és jó útra tér! Nevetséges!

Aztán a Kör kifejleszt egy minikamerát, amit piacra dob és bárki bárhova kirakhatja, hogy pl figyelhesse a tengerpartot, érdemes-e kimenni szörfözni, vagy a főútvonalat, hogy lássa, milyen a forgalom, vagy figyelheti a beteg anyukáját otthon, hogy rögtön segítséget hívhasson, ha szükséges. Persze a kamera hozzáférését megadhatja másnak is, így osztva meg az élményt vagy információt.

De kirakhatják a pici kamerákat terekre, utcákra is, hogy figyelhessék az embereket, esetleges tüntetéseket vagy rendőri túlkapásokat.

De a Kör-nek ez sem elég, Átlátszóvá akarnak tenni mindenkit, kezdve a politikusokkal, hogy ne lehessen simlikedni, a háttérben alkudozni, minden tiszta legyen és átlátható.

Mae egyike lesz az átlátható embereknek. Kamerát akaszt a nyakába és az emberek onnantól minent látnak és hallanak, amit ő, mindenhova elkísérik, ő lesz az Átláthatóság arca. Mae hisz az egész átlátható világban, abban, hogy mindenkinek mindent meg kell mutatni, mindenkinek mindent tudni kell, hisz "A titok hazugság", "A megosztás törődés". Mae szinte észre sem veszi, hogy közben a barátnője épp összeomlik, a szülei elfordulnak tőle, és a régi barátja hiába figyelmezteti a veszélyekre. Ez az átlátható, pontszámokban mért világ magával ragadja, felzabálja és még csak észre sem veszi, ahogy a mai tinik sem, hogy milyen veszélyekkel is jár, ha mindent kiteregetsz magadról és mennyire semmilyen leszel ha csak a like-ok, azaz a mosolyok számának növekedésével értékeled magad és az egyetlen célod ezek növelése.

Van a történetben egy titokzatos pasas, akivel Mae a cégben találkozik, de nem igazán tudja hova tenni. Hol megjelenik, hol napokra eltűnik, ráadásul senki sem ismeri. Persze az olvasó számára szerintem egyből sejthető ki ő, nevetséges, hogy a lány csak a végén jön rá. Ő az aki, szintén a veszélyekre figyelmezteti Maet, és lehetőséget ad a változtatásra. Na vajon élni fog vele?

A filmben Emma Watson játsza Mae-t, egész hitelesen, Tom Hanks pedig az egyik cégvezetőt, Bailey-t, de elég jelentéktelen szerepben. Az egész film olyan súlytalan, nem jön át a történet lényege, talán a játékidő túl rövid, talán nem jól fogták meg a történetet, nem tudom. DE és ez a legfontosabb, változtatnak a történet kimenetelén. Érthetetlen, mintha a film készítői nem látnák, hogy ez a vízió milyen veszélyeket rejt magában, mintha ez a világ egy követendő példa lenne, az átláthatóság, a magamutogatás egy elérendő cél volna. Remélem sosem válik valóra!

Kiadó: Európa Könyvkiadó Gyártó: Image Nation Abu Dhabi

Megjelenés: 2016 Bemutató: 2017

Borító: kartonált Játékidő: 110 perc

Oldalszám: 381 Rendező: James Ponsoldt

Képek: www.pinterest.es, konyves.blog.hu, kinefilia.wordpress.com

Folytatás...

# film # filmadaptáció

2019. március 5., kedd

Philip Reeve - Ragadozó városok - film és könyvismertető

kovacs2ga 10:00 0 Hozzászólás

Kivételesen először a filmet láttam és aztán kerestem rá a könyvre, mert kíváncsi voltam mennyit tesz hozzá az író az általa elképzelt világhoz. Általában a könyvet olvasom először, hogy ne lőjjék le nekem a fordulatokat, de ebben az esetben nem volt megjósolhatatlan csavar, inkább a nagyon-nagyon távoli jövő leírása, illetve az érdekelt, mi is történt, ami a guruló városok kialakulásához vezetett.

Kezdjük a sztorival: A nagyon-nagyon-nagyon távoli jövőben az emberiség ún. guruló városokban él, s a nagyobb városok felfalják a kisebbeket, vagyis mindent felhasználnak belőle, amit csak tudnak, a többi üzemanyagként végzi. Közelebbről London városát ismerjük meg, ahol kasztrendszer működik méghozzá duplán, vagyis foglalkozás alapján is felosztják a társadalmat és vagyon, illetve befolyás alapján is. Itt él Tom a történész tanonc, aki az alsó közép réteg tagja, Katherine történész a felső kasztból és Valentine vezető történész, amolyan modern Indiana Jones, aki a letűnt korok ereklyéit kutatja. Alig kereszteznék egymás útját ezek az emberek, azonban egy nap megjelenik egy lány, Hester Londonban, hogy megölje a nagy Thaddeus Valentine-t. Az események felpörögnek és az ifjú Tom kikerül a külvilágba, a primitív földön lakók világába, majd eljut a léghajók paradicsomába a Hetedik mennyországba, sőt saját szemével láthatja az Ellenállás Örök Városát is.

Mindeközben London keresztülszáguld az egykori Európai kontinensen, mindenki a Medúza nevet kezdi suttogni Londonban és az ellenállók között is. Vajon mi lehet London terve, végcélja és hogyan jut vissza Tom a szülővárosába, és vajon miért üldözi Hester Shaw olyan engesztelhetetlenül Valentine-t?

Stílusában és hangulatában a film és a könyv egyáltalán nem tér el egymástól. Bár a történet folyamában vannak eltérések, szerintem semmilyen csorbát nem szenved a könyv a megfilmesítés során. Ez a könyv szempontjából azonban sajnálatos is, mivel azt amiért elolvastam, nem igazán kaptam meg. Nem jutottam közelebb annak megismeréséhez, mi vezetett az ún. 60 perces háborúhoz, hogyan pusztult el az akkor ismert civilizáció annyira, hogy a CD lemezek már csak nyakláncdíszként funkcionálnak. Viszont több helyre is elvisz minket az író, amikre a mozifilm játékideje már sajnos nem volt képes. A könyv stílusa könnyed, fordulatos, élvezetes, a film látványos, pergő.

A legszembetűnőbb eltérés Hester Shaw külalakjában van. A könyvben az arcán lévő forradás teljesen eltorzította, hiányzik az egyik szeme és csonka az orra, a filmben ez a vágás épp hogy látszik az arcán. Gondolom azért, hogy szerethetőbb karakterré váljon. Egy érdekesség még a főhőseink nevének kiválasztása: Thaddeus Valentine nevét Júdástól kaphatta, akinek szintén Thaddeus a keresztneve. Hester, az Eszter megfelelője, aki egy bibliai királynő volt, aki megmentette a zsidókat. Tom, gondolom szent Tamásra, a hitetlenre utalhat. Medúza azonban már a görög mitológiára utal, arra a rút lényre, aki kővé változtatta mindazokat, akik csak rátekintettek. (Bocs a kitérőért, de biztos okkal választotta az író a neveket.)
Akinek tetszett a film és az általa felvázolt világ, olvassa el a könyvet, kicsit színesíti a filmvásznon látottakat. Az egész sztori nem egy Oscar gyanús történet, de egy esti kikapcsolódáshoz tökéletesen megfelelő mozi. A könyvet is szívesen ajánlom egy könnyed szórakoztató irodalom gyanánt bárkinek.

A könyv 2018-ban jelent meg újra a film apropóján: A film:
Kiadó: Cartaphilus Kiadói Kft. Gyártó: Universal Pictures
Megjelenés éve: 2018. Bemutató: 2018.
Borító: Kartonált Játékidő: 128 perc
Oldalszám: 322 Rendező: Christian Rivers

Folytatás...

# film # filmadaptáció

2019. február 6., szerda

Aquaman - avagy a DC fantáziavilága

kovacs2ga 10:00 0 Hozzászólás

Jason Momoa

Nagy elvárásokkal és kétségekkel vártam ezt a filmet, mivel a beharangozó szerint a DC végre elengedte a komor, szürke Batmen-es világot és szabadjára engedte a fantáziáját. Ez egyrészt jó, mert szeretem a látványos filmeket, a szuperhős mozikat, másrészt negatív is, hisz szerintem Christopher Nolan Sötét lovag trilógiája egyszerűen tökéletes lett. Az is megérne egy bejegyzést. Sőt!

Na de térjünk vissza az Aquaman filmre. Az Igazság ligájában megismert Jason Momoa megfogta a nézőket, ezért egyértelmű volt egy saját film, egy eredettörténet. Momoa ugyanis tökéletes erre a szerepre, mind a külső, mind a megformált karakter tekintetében. Ha elképzelek egy víz alatti emberekből álló világot, ő egyike lehetne a képviselőinek. A karaktere, a vicces, kemény, túlfűtött óriás szerepe már a Stargate Atlantisban, valamint Khal Drogoként a Trónok harcában is tökéletesen illet rá. A történetben tehát megismerjük a születésének körülményeit, miért nevelkedett a földön külön az övéitől, majd leereszkedünk, hogy bepillantsunk a víz alatti világba, ahol ő egy trón várományosa. Ahhoz azonban, hogy elfoglalhassa az őt megillető emelvényt, meg kell szereznie egy legendás szigonyt és legyőznie a saját öccsét.

Rengeteg lehetőség volt ebben a filmben, abban hogy a látványvilág szabadjára volt engedve, hogy kincskeresős kalandfilmet ágyaztak az eredettörténetbe, romantikus szálat kevertek a sorok közé, és hogy Aquamen jellemfejlődése tágas teret biztosított. Viszont a lehetőségek ellenére vagy épp ezért ez a film rettenetes lett.

Az egyik víz alatti emberi faj

Kezdjük a víz alatti világgal: megismerünk négy különböző víz alatti népet a saját világukkal, városaikkal, külsejükkel, hagyományaikkal. A látvány számomra túl színes lett, túl sok, befogadhatatlanul széles az információk és a látvány áradata. Legalább háromszor-négyszer meg kell nézni, hogy felfogjam mindazt, ami a vásznon történik.

A szigony keresésének kalandos útja rendkívül unalmas, túl egyszerű, hiányzik belőle a melepetés ereje. A főhősnő diktál, Momoa meg kiskutyaként szalad utána. Néha persze öve a felfedezés, mint a térkép az üveg alján, de az is olyan szánalmas, banális.

A romantika romantikamentes. Egy szép nő meg egy hősies pasas megfelelő időpontban csókolódznak. Csakhogy nincs kémia, nincs elég idő arra, hogy egy szerelmi szál is kibontakozzon, teljesen felesleges volt még ezt is beleerőszakolni, az amúgy nem kevés 143 perces játékidőbe. A páros közös jelenetei inkább olyanok, mint két gyerekkori barát civakodásai, ahol a lány a megfontolt, jól nevelt karakter, a fiú pedig a kicsit vadóc, kicsit vicces szomszéd srác, akivel együtt játszanak a szünetekben.

Ráncok nélkül

Az eredettörténet nagyjából rendben van. A partra vetődik a kényszer házassága elől menekülő nő, aki belehabarodik az őt megmentő világítótorony őrbe. Hát azért nem volt nagy igényű a hölgy, aki kimegy a partra és semmit nem akar látni csak a tengert. Bezzeg, ha mi mennénk a víz alá, nem egész nap a partot szeretnénk bámulni! Ami rettenetes, az a két színész arca. Nicole Kidmannek már nincs egyetlen saját vonása sem, annyira szét van műtve vagy botoxolva vagy ki tudja, hogy a vasalóm nem végez ilyen jó munkát teljes gőzzel sem. Egyetlen ránc sincs az arcán, így persze egyetlen érzelmet sem tud kifejezni. Kár volt őt választani. Az apát játszó Temuera Morrison is hasonló kilapított vonásokkal küzd, ami rendesen feldühített, míg rá nem jöttem, hogy ilyen szerencsétlen módon fiatalították és egyébként ő teljesen normális arccal rendelkezik, csak a smink, vagy maszk, vagy CGI tette annyira tönkre, hogy nevetséges hatást keltsen. Botrányos.

Sivatagi jelenet

Aquamen jellemfejlődése igazából nincs, mert nem fejlődik talán egy kicsit megkomolyodik. Viszont ez hiányzik legkevésbé, mert a humoros Momoa karaktere jön be igazán. A part menti csehóban szelfizős jelenet fantasztikus és hatalmas fricskai a mai mentalitásnak. Aztán meg ott a sivatagi kincskeresés, ahol vízre lenne szükség és Amber Heard Merája egy bájos kézmozdulatokkal varázsol le egy csepp vizet Momoa homlokáról, mire az megszólal: "Menőzöl itt. Akár le is pisilhettem volna." Na ez a karakter, amit Momoa tud igazán hozni és nem is akarjuk, hogy megváltozzon.

A főgonoszt játszó Patrick Wilsont szerettem, jól állt neki a világuralomra törő szerep, aki szép lassan mindenkit így vagy úgy maga mellé állítva halad a célja felé. Szerintem a karaktere fogható, nem a világtól elrugaszkodott gonosz, hanem az akivel kvázi még egyet is tudsz érteni a módszereit leszámítva. Hiszen az emberiség valóban megérdemelné, hogy a tengerek és óceánok egy jó nagy pofont lekeverjenek neki, azért amit művel az élővizekkel. A természet visszavágása teljesen jogos és érthető indok. Épp ezért egy mondattal több is lehetne róla, hogy valami többbletet is átadjon a film az egyszerű látványos bunyóknál. De a tanítás elmarad.

Black Manta

A másik, evilági rosszfiú Yahya Abdul-Mateen II karaktere azonban pihekönnyű, motivációja jogtalan, kicsinyes bosszú, hiszen aki kalózkodásból él, készüljön fel az erőszakos halálra. A ruhája, jelmeze vagy akárminek is hívjuk azt az óriási hangyafejű izét, nevetséges, ahogy az is, hogy egy egyszerű fegyveres kalóz simán ért az olyan fejlett technológia átalakításához, amelyet az Atlantisziak fejlesztettek ki évszázadokon keresztül titokban. Egyáltalán nem hihető, hogy egy tengeri kalóz az MTI-n végzett géniuszok tudásával veszi fel a harcot. Ha ő marad a főgonosz a következő filmekben, aki szimpla bosszún kívül felmutatni semmit sem tud, papírvékony történettel nézhetünk szembe.

Ahogy írom ezt a bejegyzést csak a rengeteg hiba jut eszembe a filmről, a szétcseszett tengeralattjáró, amely valahogy mégis működik és támadni képes, a királynő, aki átverekszi magát a több ezres ragadozó fajon fegyver és erősítés nélkül, óriási városok, civilizációk a tegerek alatt, de egy szó sem esik arról, miért nem fedezte fel az emberiség az elmúlt 1000 évben, stb. Pedig egy ilyen filmről a negatívumok ellenére a jó dolgoknak kellene többségben lenniük, hogy maradandó alkotásnak mondhassam. Viszont ha írni kezdesz valamiről és egyre csak a rossz dolgok jutnak ról a eszedbe, akkor az a dolog egyszerűen csak rossz. És mentegethetem én Jason Momoa alakításával, vagy a nagyszerű látvánnyal a filmet, mindent összevetve ez a film rossz lett. Túl sok és egyszersmint túl kevés.

Gyártó: DC Comics, Warner Bross

Bemutató: 2018
Játékidő: 143 perc
Rendező: James Wan

Folytatás...

# film # filmek