Géczi János - Bunkerrajzoló

    Ez a könyv Likó Marcell úgynevezett élettörténet-rekonstrukciója, mely műfajjal én eddig még nem találkoztam. Azt hiszem igazából nincs is ilyen irodalmi műfaj. A köny nagyjából olyan, mintha Likó Marcell egy hosszú monológba kezdene az első oldalon és egyik gondolatból a másikba ugorva, az egyik emlékéből egy másikba ugorva mesélné el élete történetét. Rendkívül szórakoztató, olvasmányos, tanulságos a könyv egésze, az első gondolattól az utolsó mondatig.

   Aki nem ismerné, Likó Marcell a Vad Fruttik, Magyarország egyik legsikeresebb alternatív rockzenekarának frontembere. A dalaiból a pesszimizmus, a drogok mámora, a 80-as évek fiatalságának mindennapja, az élet megértésének lehetetlensége, a szerelem gyötrelme, az alkoholista apa miatti fájdalom, stb árad. A meg nem értett, fásult ifjúság útkeresése jelenik meg a dalokban. A zenei világ rendkívül változatos, a dalszövegek mondanivalója sokrétű és mélyreható.     Mindig is kíváncsi voltam, mi lehet a dalok története, milyen életút, milyen tapasztalatok mentén születtek meg. Ebből a könyvből ez is kiderül. Ha  nem is szóról szóra és nem is tételesen tudjuk meg, melyik dal, hogyan született, Marcell életútja, szinte tragikus sorsa előrevetítette a dalok születését.

     A depresszív gyerekkor, a drogokban töltött fiatal felnőttkor ellenére a könyv stílusa rendkívül szórakoztatóan van megfogalmazva. A negatív hatásokkal teletűzdelt gyermekkor rendkívül szórakoztató események, jelenetek tarkítják, legalábbis úgy vannak előadva, hogy felkacagok olvasás közben.

    "Hallgattam nagyanyám történetét, úramistenakaroménezthallgatni, hallgatom nyolcévesen, hallgatom tizennégy évesen, hallgatom főiskolásként, és hallom azt is, amikor utoljára mondja: már ötven fölött voltam, amikor utolsó alkalommal hozzám akar nyúlni, jött haza részegen, mondja nekem, Maris, azzal a szép mély hangjával, vedd le a kombindat, én úgy megijedtem, hogy fogtam magam és kiugrottam a kisszoba ablakán, átmásztam a kerítésen és futottam Edit néniékhez."

     Aztán a főiskolás évek alatt a drog mámora uralkodott. Olyan érzékletesen írja le, hogy szinte látom magam előtt, ahogy Marcell bódult állapotban kóvájog az utcán a barátjával.
"Emlékszem, hogy elszívtunk még egy spanglit az utcán, és amikor rágyújtottunk, a kézfejem, aztán az egész karom rózsaszín-fekete pepitás lett, aztán ez a pepitaság végigfutott a kerítéseken, és a falakon. Mi pedig meneteltünk a szombathelyi utcákon, de nem hallottuk a lépteinket.... Mintha vattával dugózták volna le a fülünket, nem érkezett a világból hozzánk semmi zaja."

     Azoknak mindenképpen ajánlanám, akik Vad Fruttik rajongók, de ők már biztosan olvasták is. Viszont olvassa el mindenki, aki a 70-es évek végén született és a 80-as években volt fiatal. Bár nekem másképpen telt, más környezetben nevelkedtem, de a panelrengeteg érzése újra megjelenik, de emellett megismerjük az átkos korszak utolsó éveinek fiatalságának életét, mindennapjait, válságait, örömeit, s mindezt fergeteges stílusban, letehetetlen könyv formájában.

Kiadó: ATHENAEUM Kiadó

Oldalszám: 316

Megjelenés: 2016

Kötés: flexi