Szóval teljesen másra számítottam, amikor kezembe vettem diáklétem egyik "mumusát" jelképező vaskos kötetet. Az egész éven át tartó körözés a fizika körül november elején csúcsosodott ki, amikor felgyúltak a karácsonyi fények. Elérkezett az idő. Már nem uralkodhatott tovább rajtam. Fellapoztam és a fenti döbbenet után kezdett igazán érdekelni a történet. A tudósok is emberek.
A fény gyermeke 1856. július 10-én éjfélkor, egy villámcsapás fényénél született. Ez a kezdet szinte előrevetítette egész életfolyamát.(csakhogy stílusos szerű legyek) Gyermekkora után tanulmányait és kísérleteit Budapesten folytatta. Itt érte élete első idegösszeomlása, melyből felgyógyulva látomásszerűen megjelent előtte a váltómotor működési elve.( Ekkor még csak egyenáramú kísérletek zajlottak, gyerekcipőben.) Dolgozott ő Párizsban az Edison cég kirendeltségében, majd 1884-ben megérkezett New Yorkba. Nem sokat működött más szárnysegédje ként. Nem tűrte az alárendelt szerepet. 7 év alatt jutott el arra a szintre, hogy a szabadalmi jutalékaiból megélt és minden figyelmét laboratóriumi munkáira fordíthatta. Jelleméről legtöbben a felfedezései kapcsán adott újságírói interjúkból lehet következtetni. Számomra úgy tűnik, hogy nem sok szerénységet vitt magával az Újvilágba. Nem csupán a fizika mindenhatóságát hirdeti az a beszámolója, melyben a szemet dicsőíti, mint a saját szervezetének legfejlettebb szervét. Szerinte két irányba működik: befogadja a természeti jelenségeket és megmutatja számára a gondolatai képét. Kevés emberrel tartott őszintén szoros kapcsolatot. Barátja lett Mark Twainnek. Hosszú éjszakákon át meséltek egymásnak gyönyörű víziókról. Lehet, hogy ennek köszönhető A titokzatos idegen megszületése. Tudományos munkásságáról csak annyit írnék, hogy a számtalan kísérletének leírást olyan izgalmakkal olvastam, mint a legjobb krimik fordulati csúcspontjait. Aztán, amikor (feltételezhetően) a Tunguska- robbanást ő idézte elő, úgy éreztem, hogy egy kissé megborult szegény a sok áramütés következtében. Idősebb korában választott nemzetének újságíróit látta vendégül évente, születésnapi ebédre. Extra fura, ugye?!
Nem bántam meg, hogy a mélyen filozofikus tartalmakkal bővelkedő műre szántam két hónapot életemből. A szerző nagyon alapos munkát kívánt végezni és a leghitesebb módon kívánta Tesla örökségét őrizni. Ennek érdekében számos idézettel látta el munkáját, ami teljesen feldobta a sok műszaki leírást. Azért szebb kivitelű lett volna az adott szakaszokat hangsúlyosabb betűtípussal elkülöníteni. Sajnáltam viszont a kötet második részében halmozódó ismétléseket. Ha már nem tankönyvnek szánták, az olvasónak kissé unalmas így. Fenntartotta bennem végig a feszültséget a titkosított találmányok sora, melyek megértését, vagy inkább gazdasági kiaknázását nem bízzák az átlag emberre...
Nagyon köszönöm a lehetőséget a Mai-könyv csapatának, mert hitték is, meg nem is ;-) , de rám bízták könyvüket! Tanuljunk, gyarapodjunk tudásban!
Olvassátok!
Üdvözlettel, Tiszavirág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése