2020. január 14., kedd

# életrajz # Tiszavirág

Kocsis G. István : Nikola Tesla és az Univerzum titkai


    Mai mércével a gyermek Nikola nem csupán különcnek számítana, hanem kimondottan pszichológiai esetnek minősülne. Legalább is erre a következtetésre jutottam a könyv első bekezdéseit olvasva. Egy fiú, aki a képzeletében megjelenő tárgyakhoz beszél... Ugye, igazam van! Sőt, ha tudjuk, hogy édesapja is hasonló "tünetekkel" élt, hát felvetne további egészség hogyléti kérdést.
   Szóval teljesen másra számítottam, amikor kezembe vettem diáklétem egyik "mumusát" jelképező vaskos kötetet. Az egész éven át tartó körözés a fizika körül november elején csúcsosodott ki, amikor felgyúltak a karácsonyi fények. Elérkezett az idő. Már nem uralkodhatott tovább rajtam. Fellapoztam és a fenti döbbenet után kezdett igazán érdekelni a történet. A tudósok is emberek.
    A fény gyermeke 1856. július 10-én éjfélkor, egy villámcsapás fényénél született. Ez a kezdet szinte előrevetítette egész életfolyamát.(csakhogy stílusos szerű legyek) Gyermekkora után tanulmányait és kísérleteit Budapesten folytatta. Itt érte élete első idegösszeomlása, melyből felgyógyulva látomásszerűen megjelent előtte a váltómotor működési elve.( Ekkor még csak egyenáramú kísérletek zajlottak, gyerekcipőben.) Dolgozott ő Párizsban az Edison cég kirendeltségében, majd 1884-ben megérkezett New Yorkba. Nem sokat működött más szárnysegédje ként. Nem tűrte az alárendelt szerepet. 7 év alatt jutott el arra a szintre, hogy a szabadalmi jutalékaiból megélt és minden figyelmét laboratóriumi munkáira fordíthatta. Jelleméről legtöbben a felfedezései kapcsán adott újságírói interjúkból lehet következtetni. Számomra úgy tűnik, hogy nem sok szerénységet vitt magával az Újvilágba. Nem csupán a fizika mindenhatóságát hirdeti az a beszámolója, melyben a szemet dicsőíti, mint a saját szervezetének legfejlettebb szervét. Szerinte két irányba működik: befogadja a természeti jelenségeket és megmutatja számára a gondolatai képét. Kevés emberrel tartott őszintén szoros kapcsolatot. Barátja lett Mark Twainnek. Hosszú éjszakákon át meséltek egymásnak gyönyörű víziókról. Lehet, hogy ennek köszönhető A titokzatos idegen megszületése. Tudományos munkásságáról csak annyit írnék, hogy a számtalan kísérletének leírást olyan izgalmakkal olvastam, mint a legjobb krimik fordulati csúcspontjait. Aztán, amikor (feltételezhetően) a Tunguska- robbanást ő idézte elő, úgy éreztem, hogy egy kissé megborult szegény a sok áramütés következtében. Idősebb korában választott nemzetének újságíróit látta vendégül évente, születésnapi ebédre. Extra fura, ugye?!
   Nem bántam meg, hogy a mélyen filozofikus tartalmakkal bővelkedő műre szántam két hónapot életemből. A szerző nagyon alapos munkát kívánt végezni és a leghitesebb módon kívánta Tesla örökségét őrizni. Ennek érdekében számos idézettel látta el munkáját, ami teljesen feldobta a sok műszaki leírást. Azért szebb kivitelű lett volna az adott szakaszokat hangsúlyosabb betűtípussal elkülöníteni. Sajnáltam viszont a kötet második részében halmozódó ismétléseket. Ha már nem tankönyvnek szánták, az olvasónak kissé unalmas így. Fenntartotta bennem végig a feszültséget a titkosított találmányok sora, melyek megértését, vagy inkább gazdasági kiaknázását nem bízzák az átlag emberre...
   Nagyon köszönöm a lehetőséget a Mai-könyv csapatának, mert hitték is, meg nem is ;-) , de rám bízták könyvüket! Tanuljunk, gyarapodjunk tudásban!
  Olvassátok!

   Üdvözlettel, Tiszavirág

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates