Antonio Caprarica: Diana ​utolsó nyara

Kiadta: Európa (2018.)

Oldalszám: 200

Forrás: recenzió

Értékelésem:

Tizenhárom éves voltam, amikor a hercegné meghalt. 

Akkor még nem volt mobiltelefon, internet, ha valaki pletykára vágyott, akkor a bulvárlapok voltak csak. Itthon a Story. Emlékszem arra, hogy anyukám rendszeresen vette hétről hétre ezt az újságot a Tina (van még ilyen?) és a Meglepetés magazinok mellett. Minden csütörtökökön úgy jött haza a boltból, hogy ott lapult a kosarában ez a három lap, amit aztán felváltva olvastunk el. A Storyban pedig nem ritkán tűnt fel a hercegné. Ilyen-olyan rendezvények miatt vagy épp a ruhája volt hangsúlyos vagy épp a válása, aztán jöttek a fényképek a Dodival töltött nyaralásáról ... végül pedig jött a hír a szörnyű balesetről és a haláláról. Természetesen nem hagyták ki a lapok ezt a szenzációt, több oldalas mellékleteket adtak ki, hogy jobban el tudják adni a lapot, a nép pedig vette. Hogy is ne szeretettek volna többet megtudni arról a nőről, aki fellázadt a taposóaknák ellen, aki Teréz anya mellett mosolyoghatott, aki fellázadt a királyi család ellen és aki a jövendő angol király anyja? Vajon tényleg baleset történt vagy merénylet? Az elmúlt évek alatt annyi elmélet volt, annyian gazdagodtak meg ebből, annyi könyv jelent meg!

Kicsit szkeptikus voltam, mert úgy éreztem, hogy Caprarica vagy azt az elméletet fogja folytatni, hogy merénylet volt vagy azt, hogy baleset, de okosabb nem leszek a könyv végére. Nos, kellemesen csalódtam.

A könyv ténylegesen Diana utolsó nyarát mutatja be, de ugyanakkor vissza-visszatekint korábbi eseményekre is. Az egész folyamatot levezeti, ami lényegében a balesetig történt. A válás; aztán Diana félelme a magánytól; egy újra nem jól sikerült párkapcsolat, ami elől menekülni akart; véletlenek láncolata, amik végül oda sodorták, hogy elfogadta Fayedék meghívását (először nem is akarta); aztán a Dodival kapcsolatos fura kapcsolatuk (biztos szerelem volt, szó volt eljegyzésről, nem csak kaland volt az egész?), végül pedig a baleset.

"Lehetetlen, hogy azokban az órákban ne jutott volna eszébe annak a jókívánságnak a keserű iróniája, amelyet 1981. február 24-én, az eljegyzése napján mondott neki az első dadája, Mary Clarke: „Boldog vagyok miattad. Ahhoz az egyetlen emberhez mész feleségül az országban, akitől nem fogsz tudni elválni.” És megtörtént."

Az író nem okol senkit a könyvében. Ő abban hisz, hogy szerencsétlen véletlenek láncolata volt az egész. Rossz döntések sorozata, amik a balesethez vezettek. Persze az olvasó joggal mondhatja, hogy ez is csak egy vélemény, az igazság úgy se fog soha kiderülni. És nem is. De mégis hihetőbb, hogy tényleg ennyi véletlen történt, mint az, hogy a királyi család merényletet valósított meg a hercegné ellen.
Hisz ha kiderült volna, hogy ők állnak az egész mögött, a monarchia összeomlásához vezetett volna.
Ugyanakkor meg ott motoszkál a fejemben a kérdés: ha biztos volt abban a királyi család, hogy Dodi el akarja venni feleségül Dianat és a hercegné igent mondott volna, vajon engedték-e volna, hogy a leendő angol király mostohaapja muzulmán legyen? Esetleg a féltestvérei is? ...
Igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak, az igazság úgy se fog kiderülni. De az biztos, hogy a könyv szerzője egész komoly kutatást végzett és a Diana utolsó nyara visszaemlékezésekből, interjúkból áll össze, amiket Caprarica felgöngyölített, próbált a mondandójuk mögé látni, a hazugságokat megmagyarázva leleplezni.

"Abban az időszakban a fotói tarifájának emelkedése a piacon pontosan jelzi a sajtó agresszivitásának növekedését. A „közéletből történt visszavonulást” követően a róla készült felvételek értéke huszonöt százalékkal emelkedett. Ha úgy fotózták le, amint bevásárol, a fotósorozat 2000 fontot ért, de ha fürdőruhában „kapták le”, az ár 10 000 font lehetett, és ez csak az egyesült királysági publikálásra vonatkozott."

Nagyon tudom a kötetet azok figyelmébe ajánlani, akik szeretnének még többet olvasni a hercegné életéről, érdekli őket, hogy mik lehettek a véletlenek láncolata, melyeket említettem és igazából nem keresnek bűnöst. Mert ez a könyv se okol senkit.

Olvassátok el!