Könyvfalók: rejtély

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rejtély. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 22., hétfő

David Gibbins - Atlantisz - Avagy hogyan tegyél tönkre egy könyvet adatokkal

Kénytelen voltam alcímet adni ezen bejegyzésemnek, mert annyira csalódott voltam, hogy egy ilyen fantasztikus ötletet, Atlantisz eredetének ilyen ötletes és hihető megközelítést ennyire el lehet rontani a túlzásba vitt adatokkal. Ráadásul nem is történelmi vagy régészeti adatokkal, hanem a 21. századi technológia pontos és hiteles közlésének túlzásba vitelével.

De kezdjük a történettel: Atlantisz felfedezése, ahogy ez azért a címéből sejthető. Adott egy tudós, Jack Howards, aki egy ókori hajóroncs után kutatva véletlenül nyomot talál Atlantiszhoz. Na jó, azért kellett hozzá más is, egy másik nyom Egyiptomban, amit Jack egykori tanára Maurice Hiebermayer talál. A tudós koponyák összeülnek és pár óra leforgása alatt megfejtik hol is van Atlantisz. Na itt kicsit azért forgattam a szemem. Egy papirdarabka és egy megfejthetetlen jeleket tartalmazó érme, négy tudós koponya, s már meg is fejtve az évezredes titok. Szépen lemerülnek és felfedezik az elveszett várost. Se egy csavar, se egy zsákutca, se egy félrevezetés. Ráadásul !!SPOILER,!! mint kiderül Atlantisz csúcsa kilátszi a földből egy vulkanikus sziget formájában a tetején a Stonehengre hasonlító kövekkel. Nahát! És ezt még senki nem vette észre a 21. századig, holott a kis és nagyhajó hajóforgalom az adott körzetben igen jelentős.

A felfedezés egyetlen nehezítő tényezője egy elsüllyedt tengeralatjáró, ami nemcsak, hogy útban van, de még a rakománya is olyan jelentős, hogy mások figyelmét is felkelti. Ki másét, mint a környék egyik leggonoszabb terroristájáét, aki azonnal a nyomukba ered.

A könyv pozitívuma a hiteles történelmi háttér, ami nem csoda, mivel az író, Gibbins ókortörténetet, régészetet és művészettörténetet tanított Cambridgben és Liverpoolban. A könyv végén össze is foglalja mindazt az ismeretet, múzeumi kiállítási tárgyat, papíruszt, stb, ami alapján a történet íródott. A negítvum azonban a rettenetesen sok felesleges információ, mint pl: a hajó el volt látva BOFORS 9LV 200 Mark 2 távolságmérővel, vagy Enfield SA80 Mark 2 kézifegyvert használ, illevte "Jack levett egy 9 miliméteres Beretta 92FG-t a nyílásfedél fölötti polcról". Aztán elejt néhány olyan kifejezést, amit a befenteseken kívül egy laikus olvasó tuti nem ért meg, lásd: "Ben bekapcsolt egy kapcsolót a dióda-tranzisztorpulton. Vagy egy másik: "Egyenletesen elosztott bousztrophédon." De a szolenoidtekercsről sincs közelebbi fogalmam és erről sem kapok magyarázatot, így teljesen felesleges információ.

A könyvet egy rokonom ajánlotta azzal, hogy ha Dan Brown-t szeretem, akkor biztosan ez is tetszeni fog, hisz ugyanúgy nyomkeresés, rejtvényfejtés a történet lényege. De korántsem lehet a kettőt összehasonlítani. Dan Brown a laikus olvasóknak írt a történelmi tényeket a saját szája íze és az adott sztori kívánalmai szerint kiforgatva. Így a történet korántsem nevezhető hitelesnek, viszont rendkívül olvasmányosnak. David Gibbins sztorija azonban a végletekig hiteles, de egyáltalán nem olvasmányos. Rendkívül nehéz volt átrágnaom magam rajta, mert folyamatosan elkalandoztak a gondolataim, egyáltalán nem ragadott magával. Kicsit úgy tűnt, hogy az író a rendelekzésére álló tudásanyag, a fellelhető, dokumentált régészeti eredmények felhasználásval épített egy teóriát Atlantiszról, melyet a köyv utolsó fejezetében a tudósok beszélgetéséből ismerhetünk meg. Ehhez a teóriához írt egy könyvet telezsúfolva technikai adatokkal. Egyszóval Gibbons további könyvei nem fognak felkerülni a polcomra és nem is ajánlom jó szívvel senkinek az olvasást, hacsak nem rajongója a régészetnel és a technológia vívmányainak.

Megjelenés: 2006

Oldalszám: 412

Kiadó: Partvonal Könyvkiadó

Borítás: kötve

Folytatás...

2018. április 14., szombat

Dan Brown - Eredet

kovacs2ga 22:58 0 Hozzászólás

A könyv lapjain Robert Langdon professzor újabb kalandját kísérhetjük nyomon, amely most Spanyolországba kalauzol bennünket. Aki még nem ismerné a főhőst: Langdon professzor, egyetemi tanár, a vallási szimbólumok és ikonológia professzora. Kalandjai során a képzőművészeti, építészeti, irodalmi alkotásokban elrejtett szimbólumokat, kódokat, rejtjeleket követve titkos társaságokat, összeesküvéseket, gyilkosságokat leplez le.

Az Eredet című könyv hűen követi az eddig megszokott történetvezetést, a professzor akaratán kívül kerül kalamajkába és egy gyönyörű nő oldalán, végigrobogva több helyszínen és műalkotáson eljut az összeesküvés leleplezéséig. A történet fonalát Bilbaóban vesszük fel, ahova a professzor régi tanítványa, barátja, Edmond Kirsch meghívására érkezik, aki azzal kecsegteti a nagyközönséget, hogy úttörő bejelentésre készül, amely megváltoztatja a világot. A világszenzációval kecsegtető előadás közben azonban Kirsch-t lelövik, a szenzációs bejelentés elmarad. Vagy mégsem? A professzor a bilbaói Guggenheim múzeum igazgatójával futva menekül az előadásról, hogy módot találjanak a leleplező előadás nyilvánosságra hozatalára.

A történet több szálon fut, ahogy a Langdon regények általában. Nyomon követhetjük például a gyilkosságot elkövető személy ámokfutását, illetve visszaemlékezését, ami e súlyos tett elkövetéséhez vezetett. Emellett végigkövetjük a spanyol királyi palota történéseit a gyilkosság elkövetését követően, valamint Valdespino püspök, a király legjobb barátja, legfőbb tanácsadójának lépéseit is.

Az Eredet egy klasszikus Lagdon történet, megvan a megszokott hangulata, lassan indul, majd az aktuális női szereplő oldalán megindul a futás az idő és a láthatatlan ellenséggel szemben. Az út során a szereplők szimbólumokat, rejtjeleket fejtenek meg, mellyel mindig közelebb kerülünk a végkifejletig. Ami azonban a könyvnek az előnye, egyben a hátránya is, hiszen nem hoz újat a történet során, az író megmarad a szokásos sémánál, annyira, hogy a könyv bő felénél kitaláltam a gyilkosság megbízójának kilétét, így a kaland végi szokásos csavar nem hozott lázba.

Nem tetszett továbbá, hogy ugye egy videós prezentáció nyilvánosságra hozásáról szólt a történet, s a videó tartalmának leírása igen unalmasra sikeredett. Teszem hozzá, igen nehéz egy filmet szavakkal leírni úgy, hogy valóban magunk előtt lássuk a képeket, és ez most Dan Brow-nak sem sikerült.

A Dan Brown rajongók számára azonban ez is egy kötelező darab, hiszen a professzor művészettörténeti fejtegetései, a művekben elrejtett kódok, szimbólumok mindig izgalmas újdonsággal szolgálnak az olvasónak. Aki azonban még nem vett kézbe Dan Brown regényt, javaslom, hogy inkább a szerintem legjobb történettel az Angyalok és Démonok című könyvvel kezdje. A könnyvel és ne a filmmel!!!, mivel a filmből csupán a lényeget felejtették ki.

Az íróról röviden:

Dan Brown amerikai regényíró és művészettörtényész Exeterben született egy tanár édesapa és egy írónő édesanya gyermekeként. Egy rövid zenei karrier-kitérő után tanárként kezdett dolgozni. Első regénye a Digitális erőd 1998-ban jelent meg, ami azonnal meghozta számára a sikert újszerű stílusával. Azóta sztáriróvá vált, 3 regényét már meg is filmesítették, - elég siralmasan - Tom Hanks főszereplésével. Leghíresebb regénye A Da Vinci-kód vallásellenessége miatt nagy vihart kavart. Sokan bírálják az írót történelmi pontatlansága, keresztényellenessége miatt, illetve mert támogatja az összeesküvés-elméleteg terjedését. Ha azonban a könyveit fiktív regényként fogjuk fel - mivel azok is - akkor igen szórakoztatóak, olvasmányosak.

Kiadó: GABO KIADÓ

Oldalszám: 576 oldal

Megjelenés: 2018. február 06.

Kötés: Keménytáblás

Folytatás...

# friss megjelenés # könyvek

2015. május 29., péntek

Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

Unknown 6:00 0 Hozzászólás

Megtalálom. Bármibe kerül is. Jessica Kenton az éjszaka közepén kisöccse rémült sikolyára ébred, s mikor másnap reggel nem találja őt a szobájában, csak annyit mondanak a szülei róla, hogy elment. Soha többé nem beszélnek róla. Húsz évvel később, Jessie-t ugyanaz a rémálom gyötri. Valójában sosem heverte ki, hogy gyerekkorában elszakították imádott öccsétől… és most eltűnik másik testvére is, a régészettel és egyiptológiával foglalkozó Timothy. Jessie elhatározza, hogy ezúttal akár élete kockáztatásával is megtalálja a testvérét. Tim misztikus, mások számára megfejthetetlen nyomokat hagy nővérének, melyek a gyönyörű és lázongó Egyiptom veszedelmes sikátoraiba és sivatagába vezetnek. Szerencsére Sir Montague Chamford, az elszegényedett arisztokrata felajánlja a segítségét a szorult helyzetben lévő lánynak. Kairó és Luxor árnyas utcáin, s a sivatag engesztelhetetlen pusztaságában azonban a bosszú is lecsapni készül rájuk.Lebilincselő történet családról, testvéri szeretetről, szerelemről és bátorságról, hazugságról és kalandról.

A történetet a fülszöveg nagyon jól összegzi, talán nem is érdemes mélyebben belemenni, ezért nem fogom elmesélni a teljes cselekményt, maradjon némi meglepetés is.

Van egy olyan hely a városban, ahol sikerkönyveket lehet kikölcsönözni, vagy éppen sikerkönyveket olcsóbban megvenni mindezt csak azért, mert előttünk már páran elolvasták. Nincs ezzel semmi baj, mert ettől függetlenül még szép állapotú könyvek ezek és a lényeg, hogy viszonylag új megjelenések. Az első látogatásom eredményeként ebben a kölcsönző/könyvesboltban hazajött velem Kate Furnivall-tól az Árnyak a Níluson c. regénye.

Fel voltam dobva a szerzeménytől, imádtam a borítóját, de egy ideig itt meg is állt a kapcsolat köztem és a könyv között. Felkerült a polcra és csak nagy sokára jött el a pillanat, hogy belekezdjek. Igaz, hogy a történet csábítónak tűnt, ennek ellenére mégis húztam-halasztottam az olvasást, pedig az írónő a kedvenceim között van, mivel az általa írt történetek rejtélyesek, történelmi szálakkal bőven át vannak szőve és általában teljesen el lehet merülni a regényeiben.

Ilyen kép készült akkor amikor olvastam a könyvet. Egy forró habos kakaóval a legtökéletesebb.

Véleményem

Ennél a könyvnél picit beigazolódott a félelmem, mert nem nyűgözött le annyira, mint amennyire vártam volna.

A történet az elején felborzolja a kedélyeket, egy olyan momentummal indul, ami utána végig fogva tart és szerintem egy picit el is viszi a történetet Georgie irányba, holott tudom, hogy ez a szál direkt az egyik figyelemfelkeltő része a regénynek, de valahogy én egy picit soknak és vontatottnak éreztem azt, ahogy Georgie-t és az ő fura szokásait, valamint a köré szőtt rejtélyt megismerjük.

Jessica Kenton ezzel szemben egy roppant belevaló, szerethető szereplő, aki bátor, elszánt és egy igazi amazon az 1930-as években, ahol a nőkre még koránt sem ez a fajta tettvágy volt a jellemző. Ez a nő mindent bevállalt, azért, hogy kiderítse mi történt azon a bizonyos reggelen, amikor az egész élete megváltozott és mindez végig kísértette a gyermekkorát.

A végén találkozik a regény két fő szála, de addig sok izgalom, romantika, bánat és a gyönyörű Egyiptom kíséri végig a szereplőket és minket olvasókat is..

Úgy éreztem, hogy az írónőhöz az Oroszországban játszódó regényei közelebb állhattak, mert a történelmi szál azoknál sokkal erősebb volt, én személy szerint jobban el tudtam bennük mélyülni.

Ennél a regénynél viszont érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy két szálon futott a történet mégis végig azt éreztem, hogy egy kerek egészet alkot, ami az egyik részből hiányzott azt a másikkal kiegészítette. Mindjárt mondom is, hogy hogyan értem ezt. Jessica részéről igen erős volt a kaland és a romantika, míg Georgie részéről az egyén pszichéje került előtérbe, az adott szereplő agyába nyertünk bepillantást, ami néha lenyűgöző, néha pedig kimondottan félelmetes volt. Annak aki találkozott már beteg emberekkel talán picit könnyebben megy ezen részek megértése, mert rendkívül jól felépítve tárja elénk Georgie tekervényes és néhol elképesztő gondolatait, érzéseit.

Nekem Georgie egyértelműen kicsit sok(k) volt, míg Jessica-t kimondottan szerettem, vele könnyebben ment az azonosulás és csodáltam azért, hogy valóban következetesen végigvitte a kitűzött célt, nem hátrált meg egy pillanatra sem.

Egyiptom a könyv alapján még jobban felkeltette az érdeklődésemet, igazán hangulatosak voltak a leírások, de sajnos ettől még a regény a középszerűségbe süllyedt, annak ellenére, hogy a vége egész izgalmasra és fordulatosra sikerült. Nem is haladtam ennek megfelelően túl gyorsan a könyvvel, bár bevallom volt egy-két oldal amit át is ugrottam, mert annyira nem kötött le az adott pillanatban, ettől függetlenül nem vesztettem el az érdeklődésemet az írónő könyveivel kapcsolatosan, mert bízom abban, hogy lesz egy olyan regénye is, amikor a történelmi hátteret és az izgalmat is a lehető legjobban fogja ötvözni.

Nekem a magyar kiadás borítója tetszik a legjobban, hoztam egy kis ízelítőt a külföldi kiadások borítóiról is, amik szépek ugyan, de mégsem sikerült azt a hangulatot megteremteniük, amit a magyar verziónak.