Könyvfalók

Az Athenaeum kiadó megajándékozott engem, ezzel a fantasztikus könyvvel. A kezembe veszem... megcsodálom... megszagolom... és elmosolyodom. Egy új könyv, ami az enyém. Érdekesnek tartottam a borítóját, kíváncsi voltam, hogy mit is jelent az, amit legelőször megláttam. Utána elolvastam a fülszöveget... innentől kezdve erősen érdeklődtem, ugyan mit rejthet ez a borító? Mikor a végére értem, magamban gratuláltam Szurovecz Kittinek, az írónőnek. Eszméletlen amit összehozott. Ámulatba ejtő, elgondolkodtató.


Na, de akkor mesélek egy kicsit arról ami Pannával és Miával történt akkor, amikor olvastam.

Panna, egy 16 éves lázadó kamasz, aki Budapesten a Rózsadombon lakik. Éppen szét mennek a szülei, így vigasztalást keres a szerelménél Dávidnál. Csakhogy, mikor várják a vacsorát, a pizzafutár helyett két ember dúlja fel meghitt estéjüket. Dávid valami rossz dologba ütötte az orrát. Tartozik az alvilág egy jelentős alakjának. Nincs pénze, és amíg nem szerzi meg az összeset, kamatostul együtt, elviszik Pannát zálogba. (Itt persze kiderül, hogy hamisan ítéli meg Panna Dávidot. Sokkal rosszabb a helyzet.) Onnantól kezdve már nem kislány, megváltozik az élete. Ahova vitték, ott bezárva tartják a lányokat. Ha kell drogoztatják őket, vagy megverik, de minden este ki kell állniuk az utcára és árulni a testüket, ha akarják, ha nem. Itt ismerkedett meg Miával, aki szintén 16 éves. Cserkeszről jött a stricijével saját akaratából, mert szó szerint nem volt mit ennie a családjának. Felelősnek érezte magát, csak ő  menthette meg a testvéreit a haláltól, az éhinségtől. Már egy éve dolgozott Pesten amikor behurcolták Pannát az ő szobájába. Ez a két lány annyira el van veszve, hogy egymásnál keresik a vígaszt. Legjobb barátnők lesznek. Nem akarják visszaadni Pannát. Az emberrablók vezetője, Oszkár, úgy gondolja majd eladja külföldre. Így még több pénzt kap érte. Szép lány és még szűz. Szökést terveznek a lányok. A helyzet súlyossága ellenére jól és gyorsan sikerült. Itt kezdődik a közös életük, aminek az elején még borzalmasabb esetekkel kell szembenézniük.

"Ez a lány egy kisemmizett angyal. És ki veszi észre, hogy mennyire értékes? Hogy mennyi szeretet van a szívében? Megmentett engem. Most rajtam a sor, hogy megmentsem őt. Segíteni akarok neki, hogy egyszer majd boldog élete lehessen. "

Amit ebből lehetett következtetni, hogy keményen az erőszakról és a prostitúcióról szól ez a regény. Nagyon durván és tabuk nélkül le van írva, hogy mi is folyik ott ahova senki nem szeretne kerülni. Két nap alatt kiolvastam a könyvet. Eközben a szívem kalapált, majd' kiugrott a helyéről, lerágtam a 10 ujjamról az összes körmöt, lélegzetvisszafojtva és könnyes szemmel olvastam mit átél ez a két lány. Amilyen sérelmeket, megaláztatásokat kaptak... köszönöm nem kérek belőle.



Sok trágár szavakkal is találkoztam a könyvben. Lehet hogy valakit ez bánt, de ahhoz hogy Mia múltját, származását illetve a mostani foglalkozását tudja az író hitelesíteni, szerintem elengedhetetlen. Minden szereplővel annyira tudtam megismerkedni amennyire kell. Megfelelő arányokban voltak a főszereplők és mellékszereplők is feltüntetve.

"Jaj, Panka! Bár küldenél valami jelet, hogy reménykedhessek, amitől elhinném, hogy igenis túl lehet élni ezt az egészet, hogy lesz majd Alkonyat-maraton. De olyan távol kerültél, hogy úgy érzem, csak álmodtalak."

A horrormese legvégén Mia élete teljesen megváltozik. Olyan élete lehetett, amiről álmodni sem mert. Egy olyan lány volt, akinek semmi nem jutott csak a szenvedés. A könyv címe is teljesen tud azonosulni Mia helyzetével. Ő a kisemmizett angyal. Egy gyönyörűség, akit kihasználnak minden értelemben. Az élet, amiért annyira megkínozta, hatalmas ajándékot ad Miának. A boldog életet.


Köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy ilyen nyíltan álltak velem szemben. Köszönöm Szurovecz Kittinek, hogy megalkotta ezt a remekművet.
Hamarosan jövök egy újabb regénnyel. Sziasztok!

Már az eléjén annyit tudnék mondani, hogy számomra ketté szakadt a könyv. Az első fele nekem nem jött be, a könyv második része annál inkább.

Az első részről túlsok mindent nem tudok írni. Nekem olyan eseménytelen volt. Az volt benne a legnagyobb problémám, hogy állandóan arról kellett olvasnom, mi volt a múltban, abból mi következett. Kevés volt a párbeszéd és sok volt a „duma”, a mese. Néhol,  ezt lehetett élvezni, de többségében engem álmosított, altatott. Közben nagyon sok szereplőt ismerhettünk meg. Mindig jött az egyik a másik után, lassan már követni sem lehetett. De, hogy pozitívan is hozzá szóljak az első részhez.... azért ez később könnyen berögződött. Szinte minden fejezetben lehetett olvasni minden karakterről, de egy idő után vagy nem kedveltem az egyiket, vagy pedig a szívemhez nőtt a másik.

A második felétől elkezdhettem izgalmas sztorikat olvasni. Mindnek volt valami következménye. Erre, vagy hamarabb rájöhettünk, vagy csak később a könyv vége felé kaptunk választ, amitől tátva maradt a szám. Volt akit sajnáltam és teljes szívemből segítettem volna neki. Viszont akadt olyan is akin bosszút álltam volna, mert olyanokat cselekedted ami durva volt.

Gondoltam, hogy nem fogom elolvasni a második részt az „Egymás ellen” című könyvet. A történet végére meggondoltam magam. Igenis el akarom olvasni. Nem hagyhatom félbe. Ha már van neki egy folytatása ennek a szívbe markoló eseménynek akkor nem lehet kihagyni. Muszály a végére járni, nem szeretném a szereplőket így itt hagyni, a két könyv között. Még dolguk van, amire én kíváncsi vagyok. :)

Konkrétan egy hokivárosban vagyunk, ahol nagy szerepe van a sportnak, méghozzá a hokinak. Istenítik, imádják. Nem nagy városról, közösségről van szó, így mindenkit beszippantott, rabul ejtett. Még azt is, aki nem ásta bele magát olyan mélyen, mint mondjuk egy hokijátékos anyja vagy apja. Valamilyen szinten mindenkiben ott van a hoki.  Ebből adódóan a tinédzser fiatalok akik szívüket, lelküket beleadják a sportba és hibátlanul szerepelnek a jégen, a közönség előtt, a való életben már feltudnak mutatni kisebb-nagyobb hibát. Olyan egoval rendelkeznek ezek a fiatalok, hogy már nem veszik észre a saját problémáikat, amire talán még mások is felhívják a figyelmüket.

Van aki a saját életével dacol, van aki másokéval, van aki segítene a szerettein, van aki nem meri bevallani saját érzelmeit, van aki hegyet-völgyet megmozgatna a gyerekeiért.

Ennek a könyvnek van mélypontja. Annyira beleássa magát az ember szívébe... és azt jól megszorongatja. Aki talán érzelgősebbnek vallja magát az biztosan elpityeredik. Velem is ez történt meg, két résznél is. Nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. :)
Megmondom őszintén, elképedve olvastam a könyv második felét, mert tudom így felnőtt fejjel, hogy a való életben is létezik ilyen, sőt... rosszabb is.

Voltak általam kedvelt szereplők: Amat, Benji, Bobo, Mira
Akik nem voltak szimpatikusak: Kevin, William és utóbbinak az anyja Maggan

 Egy tehetséges írónak olvastam el a könyvét ami már nem az első és nem a második. Több könyve is volt toplistán és több országban is kiadták. Én úgy gondolom aki szereti az érzelmekben gazdag könyveket egy kis sporttal megfűszerezve, az ne hagyja ki. Szerintem nem fog csalódni.

Nálam ez a könyv 4 csillagot ér. Amit írtam, hogy a könyv felénél kezdett belehúzni a sztori. Csak ez húzta le a csillagokat.

Köszönet a könyvért: Fredrick Backman