A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 23., szerda

Az ismeretlen Kimi Raikkönen - Kari Hotakainen

8:00 0 Hozzászólás

Képtalálat a következőre: „az ismeretlen kimi” Kari Hotakainen : Az ismeretlen Kimi Rakkonen


      Vannak olyan emberek , akiket mindenki ismer , ha akarja - ha nem . Vagy csak hallottunk már róluk , és azt hihetjük , hogy tudjuk kik ők . 
      Kimi-Matias Raikkonen a világ legnagyobb rajongói táborral rendelkező  F1 - es autóversenyzője és nem szereti , hogy "ismerik" . Ki nem állhatja , ha az újságírók zaklatják , minden héten ugyanazt kérdezik . Iceman nevet ragasztottak rá hidegvére és szűkszavúsága miatt . Kb. eddig terjed a hétköznapi emberek ismeretanyaga , amivel tulajdonképp jól el is vannak . 
      A sportág kedvelői , rajongói valamivel értesültebbek . Nagy örömet jelent számukra ez a könyv . 
      
      A 39 éves sportoló élete egy finnországi családban kezdődött gokartozó apával és támogató anyával . Bátyjával beleszülettek a benzingőz és a gépolaj világába . Saját maguknak építették a versenyautókat . Így a család tényleg együtt töltött minden szabadidőt . Apa tanította  fiait , anya pedig biztatta , bátorította őket . Iskolába ugyan kellett járni , de nem az volt a legfontosabb cél életükben , hogy diplomások legyenek . Egyébként is elment minden pénzük a felszerelésre , a nevezési díjakra , üzemanyagra . Boldogok voltak . Rami befejezte az autószerelői középiskolát , Kiminek nem ment . Nem is érdekelte . Csak szerelni és vezetni szeretett és szeret most is . Azt viszont nagyon . Hosszú - hosszú göröncsös út vezetett az F1 ülésig . Soha nem volt elég pénze , mindig szükség - megoldások kellettek . A nyelvtudás hiányáról nem is beszélve . Ügyesen vezetett , ezt minden szakértő látta , de a világ legdrágább sportja csak nagyon kivételes esetben fogad be csak tehetséggel rendelkező egyéneket . Bejutott . Közben meg sem próbált hízelegni a csapatfőnököknek , igazgatóknak , szponzoroknak . Csak dolgozni akart . Azóta sem vágyik másra .
Mindvégig szoros kapcsolatot ápol családjával . Soha nem feledkezik meg barátairól , támogatóiról . Egyenes ember . A munkája a hobbija és fordítva . Az élet ettől azért sokkal több . Megvolt a helye és ideje az őrült , féktelen buliknak és megvan a nyugodt ,  békés családi légkörnek is . 
      Nem szereti a nyilvánosságot . 

     Az ugyancsak finn származású szerzőnek nem volt egyszerű dolga a hírességgel . Elképzelni sem tudom , hogy hogyan vette rá a könyv jóváhagyására . Viszont alaposan meg kellett  dogoznia a történettel . Sok esetben éreztem , hogy kényszermegoldásokat , más családtagok , barátok nyilatkozatait kényszerült használni . Nehéz megszólaltatni , pontosabban nehéz jól kérdezni . A válasz mindig őszinte lesz . Ez sok embert megtéveszt , mert másra számítanak .  Mégis csak híresség , sztár . 

     Kemény könyv született férfi főszereplővel , férfias írással . Nőként , laikusként elég nehezen boldogultam a nyelvezettel . Meg sem próbálták finomítani , vagy olvasmányossá tenni . A mondatokat tömörség jellemzi . Az olvasónak is meg kell küzdenie a megértéssel , pedig nincs rejtett mondanivaló , sorok között sem lehet olvasni . Egyszerű kifejezésekkel , egyenes beszéddel szólal meg . Sokszor elvesztem a történetben , mert nem vagyok rajongó . Vissza kellett pár sort olvasni , megállni és elfogadni , hogy ilyen és kész . Nincs körítés , szabadon ugrál térben és időben . Talán a sportág őrült tempóját kívánta érzékeltetni . A megértéshez viszont türelem kell . Megértettem , legalább is azt hiszem . Új ismereteket gyűjtöttem . Elnőiesedett világunkban sokszor elvárjuk az ellenkező nemtől , hogy a mi nyelevünkre lefordítva gondolkodjon és beszéljen . Teljesen értelmetlen , hiszen nem pont azt szeretejük bennük , hogy mások ?! Nekem egy férfi legyen egyenes , beszéljenek a tettei , a körítést hagyja a nőkre . Majd kicicomázom én a lakást , elég , ha a férjem felépíti . Szóval ilyen ez a történet is . Fel van építve , én meg szabadon bővíthetem érzésekkel , benyomásokkal . Érdekesnek találtam közben is és azóta is . Már hetekkel ezelőtt olvastam , mégis visszacseng egy - egy kételyt nem hagyó mondata . Érdekes , hogy el tud szokni az ember az egyenes beszédtől . Tetszett , tetszik .
     
             Most egy picit pihentetem az északi írók műveit , kifáradtam :-)

      


2018. október 15., hétfő

Fredrick Backman - Mi vagyunk a medvék

7:00 0 Hozzászólás


Már az eléjén annyit tudnék mondani, hogy számomra ketté szakadt a könyv. Az első fele nekem nem jött be, a könyv második része annál inkább.

Az első részről túlsok mindent nem tudok írni. Nekem olyan eseménytelen volt. Az volt benne a legnagyobb problémám, hogy állandóan arról kellett olvasnom, mi volt a múltban, abból mi következett. Kevés volt a párbeszéd és sok volt a „duma”, a mese. Néhol,  ezt lehetett élvezni, de többségében engem álmosított, altatott. Közben nagyon sok szereplőt ismerhettünk meg. Mindig jött az egyik a másik után, lassan már követni sem lehetett. De, hogy pozitívan is hozzá szóljak az első részhez.... azért ez később könnyen berögződött. Szinte minden fejezetben lehetett olvasni minden karakterről, de egy idő után vagy nem kedveltem az egyiket, vagy pedig a szívemhez nőtt a másik.

A második felétől elkezdhettem izgalmas sztorikat olvasni. Mindnek volt valami következménye. Erre, vagy hamarabb rájöhettünk, vagy csak később a könyv vége felé kaptunk választ, amitől tátva maradt a szám. Volt akit sajnáltam és teljes szívemből segítettem volna neki. Viszont akadt olyan is akin bosszút álltam volna, mert olyanokat cselekedted ami durva volt.

Gondoltam, hogy nem fogom elolvasni a második részt az „Egymás ellen” című könyvet. A történet végére meggondoltam magam. Igenis el akarom olvasni. Nem hagyhatom félbe. Ha már van neki egy folytatása ennek a szívbe markoló eseménynek akkor nem lehet kihagyni. Muszály a végére járni, nem szeretném a szereplőket így itt hagyni, a két könyv között. Még dolguk van, amire én kíváncsi vagyok. :)

Konkrétan egy hokivárosban vagyunk, ahol nagy szerepe van a sportnak, méghozzá a hokinak. Istenítik, imádják. Nem nagy városról, közösségről van szó, így mindenkit beszippantott, rabul ejtett. Még azt is, aki nem ásta bele magát olyan mélyen, mint mondjuk egy hokijátékos anyja vagy apja. Valamilyen szinten mindenkiben ott van a hoki.  Ebből adódóan a tinédzser fiatalok akik szívüket, lelküket beleadják a sportba és hibátlanul szerepelnek a jégen, a közönség előtt, a való életben már feltudnak mutatni kisebb-nagyobb hibát. Olyan egoval rendelkeznek ezek a fiatalok, hogy már nem veszik észre a saját problémáikat, amire talán még mások is felhívják a figyelmüket.

Van aki a saját életével dacol, van aki másokéval, van aki segítene a szerettein, van aki nem meri bevallani saját érzelmeit, van aki hegyet-völgyet megmozgatna a gyerekeiért.

Ennek a könyvnek van mélypontja. Annyira beleássa magát az ember szívébe... és azt jól megszorongatja. Aki talán érzelgősebbnek vallja magát az biztosan elpityeredik. Velem is ez történt meg, két résznél is. Nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. :)
Megmondom őszintén, elképedve olvastam a könyv második felét, mert tudom így felnőtt fejjel, hogy a való életben is létezik ilyen, sőt... rosszabb is.

Voltak általam kedvelt szereplők: Amat, Benji, Bobo, Mira
Akik nem voltak szimpatikusak: Kevin, William és utóbbinak az anyja Maggan

 Egy tehetséges írónak olvastam el a könyvét ami már nem az első és nem a második. Több könyve is volt toplistán és több országban is kiadták. Én úgy gondolom aki szereti az érzelmekben gazdag könyveket egy kis sporttal megfűszerezve, az ne hagyja ki. Szerintem nem fog csalódni.

Nálam ez a könyv 4 csillagot ér. Amit írtam, hogy a könyv felénél kezdett belehúzni a sztori. Csak ez húzta le a csillagokat.

Köszönet a könyvért: Fredrick Backman


Az Animus kiadónak, és Szabados Ágnesnek aki ajánlotta a "nincs időm olvasni" kihívásában.

Follow Us @soratemplates