Könyvfalók

Sokan mondtak erről a könyvről már sokfélét; leginkább támadták az erős hangvételéért, valamint nevezték a könyv miatt hím sovinisztának és nőgyűlölőnek is. Amit nem igazán értek, hisz Csernus Dokitól ezt a stílust szokhattuk meg; akár hajdani tévé műsorát, akár előadásait nézzük.

Ez pedig mind nem igaz! A könyv nem ilyen! A NŐ! Egy hatalmas ébresztőnek szánt mű. 

Olyan nőknek akik eddig a rózsaszín és hercegnős ködön keresztül látták a saját életüket. Olyan nőknek akik azt hitték "ők csak ezt érdemlik". Olyan nőknek akik a "nem akarok és nem bírok egyedül lenni, így inkább maradok a sz@r kapcsolatban és szenvedek" gondolkodást vallják. Olyan nőknek - igen kisbetűvel direkt - akik nem tisztelik, ismerik és szeretik magukat eléggé!




Csernus doki a maga nyers, egyenes és akár sértőnek is mondható stílusával végre lerántja a leplet rólunk, nőkről; és segít abba a tükörbe bele nézni amit előszeretettel kerülünk. Hisz egyik nő sem szereti ha kihasználják, de egy kis szeretett morzsáért cserébe elviseli, hogy kapcarongyként akkor vegyék le szögről amikor akarják, mondja a Doki.

csak úgy leveszi a szögről, beletörli a f..át és eldobja valamelyik sarokba

Kell ez nekünk, hogy így bánjanak velük? Miért is fáj, ha valaki elmondja amit mi  mindig is tudtunk? Egyszerűbb homokba dugni a fejünk, mint kilépni a komfort zónából? Mert a mai társadalomban ez megszokott? Vagy mert a mai pasik ilyenek, meg olyanok?

A Jó Nő-séget, az önmagáért kiállni képes, önmagát tisztelő és szerető nő képében látja; és erre próbál  - különböző életszituációkról a leplet lerántva - rávezetni minket olvasókat. Nem bántani akar! Hanem felébreszteni! Írja is a könyvben, hogy néha annyira bezárkózik az ember a képzelt világába és a magáról alkotott téves képébe, hogy már nem tud más segíteni a kimozdításában csak az ha meghökkentjük, megbotránkoztatjuk és leromboljuk, hogy utána tudjunk segíteni felépíteni az egészséges képet. 

Sajnos sok könyv, film és magazin csapja be mostanában a nőket, a "csak érted" vagy éppen a "szerelmed elég erős", hogy megváltozzon kijelentéssekkel. pl.: Miután könyv sorozat és film adaptáció vagy ne is említsem a Szürke ötven árnyalatát.😤

Csernus - A NŐ című könyve ezekről az ön,- és más általi becsapásokról rántja le a leplet! Nyers valóságunkat látjuk meg a könyv sorai között - hisz mind tudjuk olvasás közben mi az ami ránk is vonatkozik - ha ezt hagyjuk, akkor szíven üt, meg akaszt, elgondolkoztat, változásra és változtatásra sarkal.





Olvasd ha frissességre van szükséged, olvasd ha összetörték a szíved, olvasd ha egy megrekedt kapcsolatban szenvedsz, olvasd ha erre még rá sem jöttél, olvasd ha egy "gyerek" fekszik melletted, olvasd ha élni akarod az életed, olvasd ha nem akarod tovább a homokba dugni a fejed.

Ez a könyv szintén egy recenzió példány számomra. Amit ezúton is köszönök az Athenaeum kiadónak. Sok blogger írt már ezekről a recenziós könyvekről, talán egyszer én is írok a témával kapcsolatban egy kis szösszenetet.

De most amiről írni fogok Jodi Picoult: Életszikra című könyve. Érdekes témát boncolgatott, az abortuszt.

"Az élet úgy is halálos; senki nem éli túl."

Mesélek kicsit a történetről, hogy hogyan próbálta az írónő bizonyos keretek között az olvasó tudtára adni, hogy mi is zajlik a nagyvilágban a jogokról. A női, illetve a meg nem született, magzatok jogairól.



A könyv konkrétan egy fegyveres túszejtésről szól. A túszejtő bosszút áll lányáért, aki gyógyszeresen egy abortuszt csinált magának. A család eléggé vallásos és amint kiderült, hogy a lányának a vetéléshez bármi köze van az Egészségközpontnak, ő maga egyedül bement ebbe a klinikába és őrült módon elkezdett lövöldözni, túszokat ejtett, megsebesített embereket. Nem bírta elviselni hogy az unokáját megölték.
Közben a helyszínre érkezett a rendőrség és Hugh a túsztárgyaló, felvette a kapcsolatot Georgeval. Próbálta élve kimenteni az embereket.
Nem utolsósorban kiderült, hogy Hugh lánya és a "testvére" is bent van. Bex, Hugh "testvére" elkísérte Wrent, Hugh lányát fogamzásgátló tablettákért a klinikára. Rosszkor voltak rossz helyen. Nem sokon múlt az életük. Bexnek életveszélyes sérülést okozott a túszejtő, Wren pedig az utolsó pillanatban majdnem meghalt.
Tehát a lényeg ennek a könyvnek az, hogy vannak akik ellenzik az abortuszt, ezek leginkább vallásos emberek és vannak akik támogatják. Ugyanis egyes esetekben igen is szükség lehet egy ilyen döntést meghozni. Például mikor kiderül, hogy beteg a magzat, valami rendellenességet ismertek fel nála, vagy ha kiskorú esik teherbe akarata ellenére.

"...micsoda fenekestül felfordult világ az, ahol egy abortuszra tovább kell várni, mint a fegyverviselési engedélyre."

Ahogy a könyvben is szerepel, mindenki csak akkor hozza meg ezt a döntést, mikor átgondolta az összes lehetőséget és a legvégén kénytelen az abortusz mellett dönteni, mert tudja hogy abból valakinek kára keletkezik. Leginkább a babáknak.
Nehéz erről úgy írni, hogy mind a két félnek megfeleljen a mi álláspontunk.

Nekem van 2 egészséges gyermekem, viszont abortuszom is volt. A legelső babánknak sajnos nem volt szívhangja, és a szervezetem elkezdte felszívni. Muszáj volt kivenni, mert máskülönben fertőzést kaphattam volna. Nem akartam személyeskedni, csak gondoltam leírom mennyire jó dolog, hogy idáig eljutott az orvostudomány. Kicsit eltértem az könyvtől, bocsánat!

"Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész."

Visszatérve... nekem kicsit csalódás volt, hogy sikertörténet nem szerepelt benne. Egy terhes nő volt jelen benne aki az is maradt. Ő nem akarta elvetetni a gyermekét, de ennyi... Nem volt benne példa, a pozitív hozzáállás a terhességhez. Elképzelhető ez azért volt, mivel egy abortusz klinikán voltunk a történetben.

Összességében tetszettek a szereplők, bár nem nőttek a szívemhez. Jók voltak a párbeszédek. Kaptunk mindenkinek a múltjába egy kis betekintést. Az író elmesélte, hogy miért kerültek a klinikára a kismamák, hogyan estek teherbe. Számomra nem volt a legizgalmasabb könyv, kicsit el is húztam az olvasását. Érdekes volt a téma, a felvezetés, az hogy visszafelé olvastuk azt az egy napot. Jelenleg itt a történet elejére voltam kíváncsi nem a végére. De összességében nem nagyon hozott lázba. Ettől függetlenül szerintem fogok még Jodi Picoult könyveket olvasni. Csillagot viszont 3,5 adnék.


A könyv legvégén a tényállások érdekfeszítőek voltak. Az Egyesült Államokra és Kanadára vonatkozó "abortusz ellenes aktivisták által elkövetett erőszakos bűncselekmények statisztikája" nagyon magas volt. Érdekes, hogy ennyi erőszak létezik csak az abortusszal kapcsolatban.

A borítója a könyvnek nagyon szép. Passzol a címhez is, és a történethez is. Ugyanis olvashatunk arról, hogy mikor megfogan egy kisbaba, akkor egy kis apró fényjelenséget lehet észrevenni. Egy életszikra. Frappáns! Egy kis tüzijáték. :)

A  nagy  szerb  író  halálának  (1975 .  március  13. )  emlékére  szánva . . . 

                                 I . A kor lázgörbéje

                                  II . Íróknak

                                 III . Képek , tájak , hangulatok

                                 IV . Álmatlanság

Pár hete egy nagyon érdekes önismereti csoporton volt szerencsém járni Mircsi Coach jóvoltából.

Bár azt gondoltam te egyszerűbb eset leszel. De most már tudom, hogy nem csak a fejeden vagyok, de bajban is... Bátor a szíved, éles az eszed és célratörő vagy, de mégis a legnagyobb erényed a hűséged, így a Hugrabug lesz számodra a megfelelő hely.

Természetesen nagy kacagások kíséretében osztott be mindannyiunkat a kalap egy-egy házba.

Edevis tükre (angolul Mirror of Erised) a Harry Potter-univerzum egyik mágikus tárgya, amiben mindenki azt látja, amire a szíve mélyén a legjobban vágyik.

Mi is ezt a feladatot kaptuk. Álljunk a tükör elé amit kiraktak az egyik sarokba és nézzünk bele ennek a tudatában. Majd ha akarjuk és merjük mondjuk el mit látunk benne.

Őszintén bevallom bár elsőnek mentem, nagyon nehéz volt. Ott állsz önmagaddal szemben, de fejben tudod, hogy most ez Edevis tükre és megengeded magadnak, hogy a legmélyebb reményed  és vágyad kirajzolódjon "benne". Majd megpróbálod megfogalmazni mit is jelent ez számodra. Nagyon sarkal arra, hogy a megvalósításra kezdj fókuszálni.

Összességében egy nagyon érdekes és izgalmas utazáson vettünk részt, együtt egy közösségben. A mai világban ahol eltünedezőben vannak a közösség gyakorlás lehetőségei egy jó ötlet lehet rá akár ez is. 

Végül pedig néhány kérdést tettem fel Mircsinek:


- Mióta csinálod

- Önismereti irodalom alkalmakat október óta, de előtte voltak más jellegű workshop-jaim.


- Mi vezetett ebbe az irányba? Mi adta az öltetett a tematikus csoportokhoz? 

- Azt tartom a küldetésemnek, hogy embereket bátorítsak (főként nőket) és tudom, hogy nekem a saját felbátorodásomban nagyon sokat segített az önismeret. Bár arra már pontosan nem emlékszem, hogy ez hogyan jött össze az irodalommal, vagy hogyan pattant ki a fejemből. Az viszont biztos, hogy könyvmoly vagyok és az irodalomban érzem otthon magam. Van bennem egy hatalmas rajongás a történetek iránt - szeretnék majd könyvet is írni, de jelenleg leköt a szakdogám, amit ha lehetőségem adódik könyvként szeretnék publikálni -  és nagyon alkalmasnak látom őket arra, hogy az ember a lehető legobjektívebben tudjon magára nézni.


- Kinek ajánlod az általad vezetett önismereti csoportalkalmakat? 

- Mindenképpen szükséges, hogy a résztvevők ismerjék az adott kerettörténetet. Azoknak ajánlom, akik szeretnek játszani és szívesen gondolkoznak magukról.


Következő esemény: 

                                                             
  
    A megbocsájtás tanmeséje is lehetne, ha nem a valóság hozta volna létre :

    Edith és családja valamikor Kassán, a határvidéken élt. Szorgalmas magyar, zsidó szülők három lányt neveltek. A legidősebb a borzalmak kezdetén már Budapesten hegedült. Edith pedig a tornász válogatott tagjaként az olimpiára készült. Kizárták. 1944- ben előzetes megaláztatások után felkerült az Auschwitzba tartó tehervonatra. Az apát rögtön érkezés után elválasztották tőlük. Dr Mengele tőle kérdezte meg,hogy a mellette álló nő az anyja vagy a nővére.
"-Az anyám."
Aznap este a barakkjukba látogatott a "halál angyala" és táncot akart látni. Edie behunyt szemmel balettozta el a Kék Duna keringőt. Kapott egy egész kenyeret, amit megosztott sorstársaival. 
Hosszú hónapokig tartott az idegőrlő fogság. Magdával mindvégig bátorították és támogatták egymást, Klára testvérükről nem tudtak semmit. Kibírtak mindent : kényszermunkát , éhezést , stb. Majd újra vonatra terelték őket. Mauthausen kínjai után gyalog terelték tovább a foglyokat. A 2000 -ből csak 100 -an értek el Gunskichen - i táborig. Ekkor már az agyongyötört lányok csak a megváltó halált várták az aláaknázott rabhelyen. Végül otthagyták őket az őrök. Már senkinek sem volt ereje elmenekülni. A táborlakók nagy része éhen halt. Edithet  és testvérét amerikai katonák emelték ki a halmokból összetörve, 32 kg -ra fogyva.
 Ezután is hosszú gyötrelmes út vezetett a felépülésig, még hosszabb a bizonytalan hazatalálásig.
Otthon Klára várta őket. Nehezen boldogultak, gyógyultak kisemmizve, kiközösítve. Edithnek tüdőszanatóriumba is be kellet vonulnia, ahol megismerkedett férjével, Bélával. Még Magyarországon megszületett első gyermekük. A három testvér együtt tervezték jövőjüket. mégis szétszóródva menekültek az újabb erőszakos rezsim elől. 
Amerikába érkezve a kis család számos nehézséggel találta magát szemben. A lelki gyötrelmek mellett anyagi gondjaik is voltak. Támasz és segítség nélkül küzdöttek a megmaradásért. Még születtek gyermekeik, de a várt boldogság elmaradt. Az asszony küszködve befejezte a pszichológiát, erőn felül támogatta gyermekeit. 
Pszichoterapeutaként dolgozott amerikai katonákkal, akik szenvedtek stressztől és szorongástól. Vezetett kórházi osztályt is. Képzést tartott , előadott. Majd meghívták egy kongresszusra, amit a "sasfészekben" tartottak. Elment. 
Goebbels egykori szobájában szállásolták el. Az előadása után maradt Európában és visszament Auschwitzba. 
Felszabadította lelkét és megbocsájtott önmagának, fogvatartóinak és a Világnak.
Ezután vált igazi emberré. Családi életét nehezen tudta rendezni.


A történetet keretbe foglalja terápiás esetek leírásával,melyek nagy hatással voltak saját fejődésére. Nagyon tetszett, hogy megismerhető ő maga, mint ember. A legtöbb menekülős történet ott fejeződik be, amikor a megmentők szerényen fogadják a hálálkodó köszöneteket.Most viszont látható a koránt sem egyszerű folytatás. A felemelkedés jelen esetben sem szerencse következménye, hanem a kitartó, önfeláldozó munka eredménye.
Mint az egyszerű emberek élete.
Könyvét négy szerkezeti egységre osztotta. Így irányíthatja a foglalkozásait is.
Eleinte úgy tűnt, hogy egy öndicsőítő esetlírások gyűjteményét kapom olvasásra. Olyan megmondós, okoskodós benyomásom volt. Óriási pozitív csalódást éreztem a végén. Saját életszemléletem is változott általa. Jobb ember lehetek. Azóta kézről kézre jár a baráti körben és öngyógyító eszközként használjuk. Sokat javulhat életünk, ha képesek leszünk elengedni és megbocsájtani nem hagyva, hogy elmerüljünk az önvád kínjaiban.

Az előszót Philip Zimbardo írta, aki szociálpszichológusként pontosan ismeri az ilyen jellegű művek fontosságát. Aki esetleg nem ismerné , híres börtönkísérletéből film is készült.

A magyar fordítás ajánlója : " Edith Eva Eger története a holtak között kezdődik és                                                                                                                             az élők között ér véget.
                                                  Egy bölcs asszony felkavaró, mégis felemelő könyve arról,
                                                  hogyan lehet szembenézni legsötétebb félelmeinkkel és                                                                                                                  legmélyebb traumáinkkal.
                                                  Cseke Eszter és S. Takács András ,
                                                  Az On The Spot alkotói "


Köszönöm Edith!

 

  Egy házasságban vagy egy párkapcsolatban az egyik legfontosabb az, hogy örömet tudjanak okozni egymásnak a felek. Gary Chapman könyve az Egymásra hangolva, ebben segít az olvasónak. Miután elolvastad e könyvet választ kaphatsz arra, hogy mi is a te és társad szeretetnyelve. A könyv ráébreszthet értékekre, arra hogy nem mindenkinek ugyanaz az érték, és nem mindig csak azaz értékes, amit pénzen vettünk. Te mit szeretsz jobban a párodtól kapni? Elismerő szavakat? Minőségi időt? Ajándékot? Szereted, ha szívességet tesz neked? Vagy az ölelés a testi érintés az, ami a legnagyobb örömet okozza neked a kapcsolatotokon belül? Ha nem tudod hogy mi a te vagy a társad szeretetnyelve vagy csak érdekel a téma, olvasd hát el Gary Chapman: Egymásra hangolva című könyvét. Garantálom neked hogy olyan tanácsokat fogsz kapni a könyvben, ami pozitív hatással lesz rád és a házasságodra/ párkapcsolatodra is. Plusz megtalálod benne azt is hogy mi a gyermeked szeretetnyelve, így nemcsak a pároddal való kapcsolatodat javíthatod.